Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)

1948-01-24 / 1512. szám

8 oldal BÉRMUNKÁS 1948. január 24. Kelet - Európa szocialistái az egységért “Érdemes megvizsgálni a kér­dést, hogy milyen nemzetközi erőt lehetne kovácsolni az euró­pai szocialista pártokból” — ir­ta utolsó számában az angol nagytőkések heti szemléje, az Economist. Egy percig sem lehet kétsé­ges, hogy az Economist mögött álló csoportnak mire kellene a “nemzetközi erő” s ezért érthe­tő az a mélabu, amellyel megál­lapítják, hogy a kelet- és délke­let-európai államok szocialista pártjaival nem sokra mennek. Európa egykori viharsarka ma a gyors ütemben fejlődő, erős népi demokráciák országainak vidéke. A Szovjetunión kivül se­hol nem találnak olyan határo­zott ellenállásra a nyugati impe­rialisták, mint itt. S ennek az eredményes ellenállásnak ma­gyarázatát egy szóban foglal­hatjuk össze: munkásegység. LENGYELORSZÁGBAN A belső harc már 1939-ben, a háború kitörésének napjaiban elvezetett a szakításig a Szociál­demokrata Párt jobb- és bal­szárnya között. A jobbszárny, a W. R. N. (szabadság, egyenlő­ség, testvériség)* vezetői Arci- szevskij, Krapinsky és a többi­ek a lengyel összeomlás után Londonba menekültek, emig­ráns kormányt alakítottak, biz­tonságban és jólétben élték le a háború szörnyű éveit. Közben a párt “Barrikada” néven műkö­dő balszárnya a lengyel Munkás (kommunista) Párttal együtt felvette a fegyveres harcot a né­metek ellen. A felszabadulás után a Kom­munista és a Szocialista Párt szoros együttműködése szabta meg Lengyelország bel- és kül­politikáját s éppen ezért mind a külföldi reakció — az angolok és az amerikaiak — mind a bel­földi reakció — elsősorban Mi- kolajczyk pártja — arra töreke­dett, hogy a szocialistákat és kommunistákat elválassza egy­mástól. Mikolajczykék szövet­ségesre találtak a Szociálde­mokrata párt önmagában nem jelentős jobbszárnyában. Ennek a kis csoportnak a feje, Zuav- sky, már az első lengyel nemzet­gyűlésen kimutatta a foga fehé­rét, élesen támadta a földrefor­mot, az államosítást és a szov­jetbarát külpolitikát. Zuavskynak és csoportjának későbbi pályafutása a renegát jobbaldali szocialisták feltartóz­tathatatlan süllyedésének jel­lemző esete. Először kiléptek a Szociáldemokrata Pártból. Azu­tán csatlakoztak Mikolajczyk Parasztpártjához, amely akkor már a külföldi reakció eszköze volt. Még később felvették a kapcsolatot a földalatti fasisz­ta szervezetekkel, elsősorban a WIN-csoporttal. Zuavsky, aki azzal kezdte, hogy támadta a kommunistákat, mert “nem tartják tiszteletben az állampol­gári jogokat és az egyének sza­badságát”, azzal végezte, hogy a kielcei pogrom szervezőnek vált fegyvertársává. A Lengyel Szocialista Párt azonban viszonylag könnyen el­bánt a munkásegység belső el­lenségeivel. A jobboldali csopor­tok kizárása után az együttmű­ködést a Kommunista Párttal még szorosabbra vonták. A párt minden döntő kérdésben — föld­birtokreform, államosítás, a nyugati határok kérdése — egy­ségesen lépett fel. Teljes az egy­ség a külpolitika terén is és az együttműködés nem csak felül, a vezetőségek között van meg. A Szocialista Párt laj^ja, a Ro- botnik, igy irt augusztus 17-én: “Néhány hét óta a két mun­káspárt szervezetei az ország egész területén közös megbeszé­léseket tartanak. Még szeptem­ber előtt a legtávolabb fekvő és legkisebb pártsejteket is el kell érnie ennek a hatalmas mozga­lomnak. Ezeknek a közös meg­beszéléseknek az a céljuk, hogy még szorosabbra fűzze együtt­működésünket, még világosab­bá tegye barátságunk szüksé­gességét. Ezeken az összejöve­teleken elsősorban mindazt ki­hangsúlyozzuk, ami egyesit ben­nünket. Megvitatjuk közös fela­datainkat és közös céljainkat. De tapintatosan és tárgyilago­san beszélhetünk az egységfront megvalósításának hibáiról és ar­ról, hogy miként lehetne a hibá­kat eltüntetni. Mert a lényeges az, hogy megértsük: milyen je­lentéktelenek a két párt súrló­dásai azokhoz a nagy célokhoz képest, amelyekért közösen har­colunk.” Mi az eredménye ennek az együttműködésnek Lengyelor­szág számára és mit jelent ez az együttműködés a Szocialista Pártnak? Válaszoljon a kérdés­re Pietro Nenni, az olasz Szoci­alista Párt elnöke, aki hosszabb lengyelországi látogatása után a következő nyilatkozatot tette: “Lengyelországi utazásom fő­célja az volt, hogy megvizsgál­jam a két lengyel^ munkáspárt szövetségének hatását. Ennek a szövetségnek óriási jelentősége van a világ valamennyi munká­sa számára. Én úgy látom, hogy ez a szövetség újabb bizonyíté­ka annak a tételnek, amelyet sohasem szűntem meg hangoz­tatni, hogy az uj demokrácia, a valóságos demokrácia nem ala­pulhat máson, mint a munkás- osztály egységén és a haladó elemeknek a munkásosztály kö­rül való tömörülésén ... A mun­kásegység politikájának az al­kalmazása jelentősen megnövel­te a lengyel Szocialista Párt be­folyását. Ennek a politikának köszönhető, hogy a lengyel Szo­cialista Párt Európa legerősebb szocialista pártja.” Tegyük hoz­zá Nenni nyilatkozatához, hogy az uj Lengyelországnak mind el­ső miniszterelnöke, Oszubka Mo- ravsky, mind második minisz­terelnöke Cjrankiewicz szociál­demokrata. ROMÁNIÁBAN ÉS BULGÁRIÁBAN A háború alatt szilárdult meg az egységfront, de a háború után azonnal megkezdődött a szociáldemokrata jobbszárny ak­namunkája a Kommunista Párt, j az együttműködés ellen. Romá- I niában Titel Petrescu, Bulgáriá­ban Pasztuhoz körül csoporto­sultak a jobboldali elemek. Az ellentéteket mindkét országban a választások körül élezték ki; sem Petrescu, sem a bolgár jobboldali szocialisták nem akar­tak választási szövetségre lépni a többi demokratikus erővel. Petrescut a szoros munkásegy­séget követelő munkástömegek valósággal kisöpörték a Szociál­demokrata Pártból, jobboldali csoportja a választásokon szin­te megsemmisült. Bulgáriában ugyancsak pártszakadás követ­kezett be. A G. I. Popov vezette balszárny még szorosabban csat­lakozott a Hazafias Fronthoz és a bolgár Munkás (Kommunista) Párthoz, a szakadár szocialisták Lulcev vezetésével ellenzékbe vonultak. A bolgár jobboldali szocialis­ták útja ezután nyílegyenesen vezet a zamerikaiakkal és ango­lokkal való paktáláshoz. Byrnes hamisított beszédeinek röpira- tokon való terjesztéséhez, az összeesküvő Petkovval való szö­vetséghez. A munkásegység alapján álló bolgár Szociálde­mokrata Munkáspárt viszont teljes erejével résztvett az or­szág újjáépítésében, a kétéves terv végrehajtásában. Jóllehet a Kommunista Párt a választá­sokon körülbelül nyolcszor any- nyi szavazatot kapott, mint a Szociáldemokrata Párt, a kor­mányban hét kommunista mi­niszter mellett három szociálde­mokrata miniszter dolgozik, szo­ciáldemokrata a parlament alel- nöke és vezető szerepük van a szociáldemokratáknak a szak- szervezetekben is. A két mun­káspárt viszonyát hónapok óta semmi sem háborította. Romániában nem volt ilyen egyenesvonalu a fejlődés. Pet­rescut ugyan kizárták a pártból, de a Demokratikus Blokk vá­lasztási győzelme után újra megindult a reakciós elemek visszaszivárgása. A jobbszámy csakhamar vezetőt is talál Miro- nescu Mera személyében, aki vé­gül már teljesen nyíltan támad­ta az egységfrontot, a Kommu­nista Pártot és a Groza-kor- mányt. Más jobboldaliak ma­gyar és román tagozatokat szer­veztek a Szociáldemokrata Pár­ton belül és igyekeztek a nemze­tiségi ellentéteket a párton ki­vül is kiélezni. Ezt a jobboldali megmozdulást a párttagság tö­megmegmozdulása tette ártal­matlanná. Mera és Burca állam­titkároknak le kellett mondani- ok a jobboldali vezetőket kizár­ták. De a munkástömegek — ame­lyek világosan megmutatták az egységre irányuló törekvéseiket, amikor a szakszervezeti válasz­tásokon szinte egyhangúan sza­vaztak a kommunista jelöltekre — ezzel nem érték be. Felismer­ték a veszélyt: azt, hogy Petres- cuék kizárása után sem alakult ki Romániában a lengyel vagy a bolgár párthoz hasonló, követ­kezetesen baloldali Szociálde­mokrata Párt. Ezért kellett az állandó, sőt növekvő jobboldali támadással szemben azzal a fo­kozott erővel fellépni, amit a két munkáspárt egyesülése jelent. CSEHSZLOVÁKIÁBAN Csehszolvákiában is a mun­kásegység, a két munkáspárt j abszolút többsége az alapja a ' demokratikus átalakulásnak. Ez tette lehetővé az államosítást, a németek kitelepítését és ez biz­tosítja a többséget a határozot­tan és egyértelműen szovjetba­rát külpolitika számára. A párt egyik vezetője, Lausmann, ipar­ügyi miniszter válaszolta egyiz- ben a munkásegység nyugati el­lenségeinek, hogy “az egység a gyakorlatban született meg és a népben már igen mélyre hatolt.” Hiba volna azonban azt állíta­ni, hogy a két munkáspárt együttműködése zavartalan. A cseh példa nagyon jól mutatja, hogy a belföldi és külföldi reak­ció egyformán a munkásegység résein át akar a népi demokrá­ciákba betörni. Néhány héttel ezelőtt a milliomosok megadóz­tatásának kérdésében ellentétek mutatkoztak a két munkáspárt között. Meyer szociáldemokrata közélelmezési miniszter, aki elle­nezte a gazdagok túlzott “meg­terhelését”, lemondott. Az egész belpolitikai légkör bizonyos fe­szültséggel telt meg. Nem te­kinthetjük véletlennek, hogy a szlovák összeesküvők, külső és belső támogatóikkal együtt ezekben a napokban kettőzték meg a csehszlovák demokrácia megdöntésére irányuló erőfeszí­téseiket. Aminthogy az sem vé­letlen, hogy a két munkáspárt megegyezése után a cseh kor­mány vaskézzel csinált rendet a szlovák hegyek között is és a pozsonyi hivatalokban is. Gimes Miklós (Szabad Nép) NÉPBIRÓSÁGI ÍTÉLETEK Takács József 1944-45 telén a kopházi internáló táborban mint helyettes parancsnok mű­ködött. Ebben a minőségében verte a zsidó munkaszolgálato­sokat és az őröket is kegyetlen­ségekre biztatta. Többizben ta­karó és élelem nélkül jégverem­be záratta a munkaszolgálatoso­kat úgy, hogy többen elpusztul­tak. A bíróság a bizonyítékok alapján a vádlottat 7 évi fegy­házra ítélte. Az ítélet jogerős. Kelemen László szerszámké­szítő, nyilaspártszolgálatost, aki számos letartóztatásban aktív részt vett a népbiróság 10 évi kényszermunkára Ítélte. ÜZENET TÖBBEKNEK: Akik levele­ikben arra figyelmeztetnek ben­nünket, hogy a január 10-ikén közölt nyugtázásban hiba van, hogy ők két dollárokat küldtek előfizetésükre, ezúton értesítjük, hogy a nekik küldött nyugta a kettő dollár érkezését igazolja. A lapban közölt nyugtázás ar­ról szól, hogy kiktől HÁNY elő­fizetést kaptunk. Ha —J.. Pay- ter, Belleville, Mich.-ből beküldi az előfizetését két dollár ösz- szegben, a nyugtázásban szere­pel, hogy 1 előfizetést küldött. (Ugyan itt arra kérjük olvasó­inkat, hoev a beküldött összeg után figyeljék a lapot csomago­ló papiroson, hogy a lejárat ki van-e javítva. S. TÖRÖK, Miami: A Bér­munkás Naptárát minden lapol- vasónkanak elküldtük még ka­rácsony előtt Magyarországba is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom