Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)
1948-01-24 / 1512. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1948. január 24. tán igazolni látszik az eredeti kölcsönös gyanakvást. így aztán lehet háború, bár mind a két fél békét prédikál, talán tényleg békét akar. Ebben a helyzetben szükség van egy harmadik és mindegyiknél nagyobb erőre, amely a háborút megakadályozhatja, EZ A JELENLEGI UNITED NATION SZERVEZETÉT IS TÚLHALADÓ VILÁKORMÁNY LEHET CSAK. Nagyjában egyetértek Wallace eme kijelentésével a zászlóbontó beszédében: “Egy dologban feltétlen világosággal akarok nyilatkozni úgy Oroszország, mint az Egyesült Államok felé: a béke a népek közti valódi egyetértést követeli meg. A békének Oroszország éppen annyi hasznát látja, mint az Egyesült Államok, és amint ideát mi a gyűlölet és hazugságterjesztők ellen harcolunk, ugyan olyan mértékben kell, hogy az orosz vezetők is hozzájáruljanak a szélsőséges elemek megfékezéséhez, akik a mi két nagy országunk közt tátongó szakadékot még szélesebbre igyekeznek fesziteni. “Hangsúlyozom, hogy az Egyesült Államok mindaddig nem érezheti magát teljes biztonságban, amig nincs valódi béke országunk és Oroszország közt s amig nincs oly nemzetközi rendvédő hadseregünk, amely erősebb, mint bármely ország katonai berendezése, beleértve Oroszországot és az Egyesült Államokat. A legnagyobb mértékben ellene vagyok az imperializmus vagy hatalmi terjeszkedés minden néven nevezendő fajtájának, akár Anglia, akár Oroszország, akár az Egyesült Államok támogatják. Felszólítom Oroszországot, valamint az Egyesült Államokat, tárgyilagosan vizsgálják meg nézeteltéréseinket, szabadítsák meg magukat attól az előítélettől, melyet a háborús uszítok tenyésztettek ki mindkét oldalon. Mire van a világnak szüksége? Az Egyesült Nemzetek leszerelési konferenciájára, hogy az emberiséget most és mindörökre megszabadítsák nemcsak az atombombák, hanem a tömegmészárlás minden más módszerének veszedelmétől.” (Magyar Jövőből) Vájjon utópisztikus-e ez a cél? Lehetetlen-e ilyen világkormány “egy nemzetközi rendvédő hadsereg“ ? Jövő számban mások véleményét is ismertetjük. Pesti Humor Az újdonsült férj dicsekszik: — Bizony nem volt könnyű dolog, hogy a feleségem szivében én foglaljam el a kutyája helyét, annyira szerette a kutyát. — Nos, hogyan történt a csoda? — Hát úgy, hogy amikor a házasságunk után főzni kezdett a kutya nem ette meg a főztjét, de én megettem. Ipari szolidaritásra van szükség (a.l.) Talán mondanunk sem kell, hogy az amerikai munkások nagy tömege, beleértve a szervezetekhez tartozókat is, nagyon távol állnak attól, hogy felismerjék osztályhelyzetüket. Az amerikai kapitalizmus jól ismeri úgy a szakszervezeti vezérek, mint a tagságnak osztálytudatát. Azért azután lehetséges az, hogy nagyon sok esetben az itteni munkások minden harc nélkül feladják a már elért vívmányokat. A nyolc órás munkanapért, a munkások több mint ötven éven keresztül harcoltak. Természetesen a kapitalizmus minden erejét latbavetette, hogy ebben a munkásokat megakadályozza. Voltak az Egyesült Államokban nagy ipari pangások. Ezeket az alkalmakat próbálta mindig az itteni kapitalizmus kihasználni, hogy a munkások szervezetét letörje. Ilyenkor mindig tapasztaltuk, hogy ott, ahol még kevés munka volt a szokottnál is több időt dolgoztattak azokkal, akik még munkán voltak. Természetesen az ilyen helyeken azután úgyszólván éhbérért dolgoztak, mert a kiéhezett munkanélküliek állandóan veszélyeztették a bentlevők munkáját. Az itteni kapitalizmus állandóan nagy kémrendszert tartott főn és minden szervezett munkást a fekete listán tartottak számon. Az 1929-ben kezdődött ipari pangás annyira súlyossá vált, hogy a kapitalizmus teljes csődjét kezdte megérlelni. Bankok, iparvállalatok tömegestől tűntek el az üzleti életből. Azután ezen kátyúba jutott kapitalista rendszert kellett valahogyan megmenteni. Az 1932-ben beválasztott Roosevelt adminisztrációra várt a feladat, hogy az ország gazdasági életét valahogyan megóvja a teljes gazdasági összeomlástól. Roosevelt tanácsadói tudták, hogy a kapitalizmus csak úgy funkcionálhat tovább, ha a milliókat számláló munkástömegeket valahogyan vásárlóképessé teszik. így léptették azután életbe a sok állami munkálatokat. A szakértők azt is tudták, hogy valami reform intézkedéseket is kell életbe léptetni, hogy a kapitalizmust valahogyan rettenetes túlkapásaiban korlátozzák. A kapitalizmus túlkapásainak ellenőrzésére a munkások szer- vezkedését tartották a legalkalmasabbnak. Azért aztán olyan törvényeket hoztak, amelyek biztosították a munkások szervezkedési jogát. A Wagner féle munkásvédelmi törvény e célból hozatott. Az amerikai kapitalizmus kénytelen volt engedékeny lenni, mert nem volt más kibúvója. Ezen munkásvédelmi törvények nem csak a szervezkedési jogát biztosították a munkásoknak, — hanem a minimum bért is és heti 40 órás munkahetet. Mostan azután, amikor a kapitalizmus a második világháborúban és az azt követő 2 év alatt hatalmas vagyonra tett szert, valahogyan nem tudnak belenyugodni abba, hogy a munkásoknak is legyenek emberi jogai. A második világháború befejezése után mindjárt feltett szándékuk volt, hogy a munkások szervezeteit tönkretegyék. Ezt a célt szolgálták a két évvel ezelőtt lezajlott sztrájkok, amelyeket ténylegesen rákényszeritették a munkásokra, hogy erőpróbát tegyenek. Mivel a munkások ipari szolidaritása akkor elég erősnek bizonyult, azért volt azután szükség a Taft-Hartley törvényre, hogy törvényesen törhessék meg a munkások ellentállását. Tudjuk, hogy az itteni megalkuvó szakszervezeti vezérek, milyen hamar hűséget esküdtek, kivéve egy néhány CIO-t. A legújabb törekvése a szervezett tőkés érdekeltségnek a NAM-en keresztül, hogy a Wagner féle munkásvédelmi törvényt teljesen hatályon kívül helyezzék. Azért mostan agitációt kezdtek a 40 órás munkahét megszüntetésére. Ugyan a törvény nem tiltja, hogy 40 órán felül dolgoztassanak, de azon felüli munkáért 50 százalékos túlóra fizetendő. Az amerikai munkások nagy része nem is t udja elképzelni, hogy milyen merényletet terveznek ellene a 40 órás munkahét törvénytelenitésével. A mindennapi harcokból, amit a szervezet munkások eredménynek könyvelhetnek el, az csak a rövidebb munkaidő. A mai drágasággal kapcsolatban a kapitalisták a legsúlyosabb érvnek azt hozzák fel, hogy a rövid munkahét az oka. Ebben az irányban kezdték meg az agitációt. A napokban már hárman a főkolompösok közül az egész országot behálózó rádión keresztül a legfontosabb érvnek azt hozták föl, ha a munkások hosszabb időt fognak dolgozni, minden külön díjazás nélkül és azonfelül meggyorsítják a termelést, akkor az árak esni fognak. Természetesen ők kontrolálják úgy a sajtót, mint a rádiót és a hiszékeny közönséggel elhitetik, hogy tényleg a munkások az okai a drágaságnak. A napilapok nagyon hűségesen szolgálják minden tekintetben a kapitalista hirdetőket, mert hiszen a kimutatás szerint 1947-ben több mint egy billió dollárt vágtak zsebre hirdetésekért. Az amerikai munkásokra hárul a nagy feladat, hogy már az elért eredményeket meg is tudják tartam. A Roosevelt kormány alatt senkisem gondolta volna, hogy a munkások korlátlan szervezkedési jogait védő Wagner törvényt egy Taft-Hartley munkás rabszolga törvénnyel helyettesítik. Ez is annak tudható be, hogy amit a munkások mint adományt kaptak, azt vissza is vehetik tőlük. Azért a munkásoknak minden elért eredményért saját maguknak kell harcolni, mert csak az lehet maradandó! Társas utazás a 48-as jubileumi bizottság rendezésében Az Országos Magyar-Amerikai 48-as Jubileumi Bizottság, engedve az általános kívánságnak, elhatározta, hogy ez év folyamán több társasutazást rendez Magyarországba. A társas- utazások sikere érdekében eljárt az amerikai hajó és repülő társaságoknál és a magyarországi hivatalos közegeknél és gondoskodik arról, hogy az azokon résztvevők minden lehetséges kedvezményt és előnyt megkapjanak. Budapestről arra a kérdésre, hogy lehetséges-e az amerikai magyarok csoportos látogatása 1948-ban Magyarországon, a következő kábel-válasz érkezett a jubileumi ünnepségeket rendező Történelmi Emlékbizottságtól, amelynek diszelnöke Tildy Zoltán köztársasági elnök, főtitkára pedig Mihályfi Ernő tájékoztatásügyi miniszter. “A Történelmi Emlékbizottság nagy örömmel üdvözli az amerikai negyvennyolcas bizottságot megalakulása alkalmával. Mint Tildy Zoltán köz- társasági elnök is hangsúlyozta szilveszteri rádiószózatában, a magyar nép szeretettel várja a centennáriumi esztendőben az óhazába érkező magyarokat. A Történelmi Emlékbizottság minden eszközzel segíteni fogja az amerikai negyvennyolcas bizottságot. Mihályfi Ernő, főtitkár.” A Magyar-Amerikai 48-as Jubileumi Bizottság biztosítottnak látja a Társasutazásokon résztvevők számára a magyar vízumok megadását és rövidesen be fog számolni azokról az előnyökről, amikben jubileumi évben az amerikai látogatók úgy az utazás alatt, mint Magyarországon élvezni fognak. A Jubileumi Bizottság egyben tudomására adja az amerikai magyarságnak, hogy több hajó és repülőtársasággal tárgyalásokat folytat a csoportok átszállításáról. A United States Lines a 24.- 000 tonnás, “Washington” nevű hajójára január 30-ig egyenlőre máris 600 jegyet tart fen a Jubileumi Társasutazók számára. A fentartott 600 utas közül 300 február 25-én, 200 március 17- én és 100 április 7-én kell, hogy New Yorkból útnak induljon. Felkérjük ezért mindazokat, akik február 25-én, március 17- én vagy április 7-én induló társasutazások egyikén részt kívánnak venni, hogy HALADÉKTALANUL közöljék ezen szándékukat az Országos Amerika-Magyar 48-as Jubileumi Bizottsággal, Room 1302, 11 West 42nd St., New York 18, N. Y. A posta-hatóság megkívánja, hogy ott, ahol a város zónákra van osztva, a lakósság a ZÓNA SZÁMÁT TÜNTESSE FEL A LEVELEIN hogy az ilyen helyekre MENŐ levelekre is nemcsak a hozzánk küldött leveleiken. de MINDEN LEVELÜKÖN jelezzék a város mellett a zóna számot. Ezzel gyorsítják a posta forgalmát. *
