Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)

1948-01-24 / 1512. szám

1948. január 24.

BÉRMUNKÁS

5 oldal

KÉRDÉSEK

LEHET-E BÉKE?

Mindenek felett és előtt, hangsúlyozni kivánom, hogy a békét nem harc nélküli állapotnak, hanem háborútól mentes állapotnak értelmezem.

Ugyan minden háború harc, de nem minden harc háború.

Amint láttuk az egyik cikkemben, a SLP magyar csopotjában az elkeseredett testvérharcból könnyen lehetett volna testvér verekedés, talán ölés, ha nem lett volna mind a két csoport elég fegyelmezett és elég civilizált.

Aki az életben mindenütt megnyilvánuló harcot, vagyis a létező ellentétek közötti huza-vonát fájlalja, az sirhat azon is, hogy a villamosságban van pozitiv és negatív sarok és igy feszültség van a kettő között és természetesen nem érti meg a marxi dialektikát, amely szerint két ellentét egymással szemben harcban áll, mig végre egyesülnek egy magasabb rendű uj dologban, amelyik ugylehet, hogy magában rejt uj ellentéteket avagy találkozik rajta kivül levő ellentéttel.

A marxi elmélet szerint az uj dolgok — a szintézisek — egyre magasabb színvonalon lépnek életbe.

Nem látom be, hogy maga az örökös harc miért nem mehet át ilyen fejlődési folyamaton.

A két nem között mindig volt és lesz harc (olvasd Freud, Young etc.), de ma már nem úgy folyik, mint a barlanlakóknál, ahpl a him egyszerűen leütött egy nőstényt és hajuknál fogva cipelte haza. Vagy pedig csapdákat állítottak fel és igy szereztek párt. (Ma inkább a nők állítják fel a csapdákat, de ritkán használnak erőszakot.)

Az ideológiai harcban a fasiz- ták és nácik ugyan érveket is használtak, de ahol az nem vezetett sikerre, ott a nyers erőszakot használták.

A nemzetek közötti harc lehet diplomáciai, gazdasági és fegyveres háború.

A kérdés az, hogy az ellentéteket kilehet-e egyenlíteni háború nélkül. A kérdés nem az, hogy lehet harc nélkül élet.

MIK AZ IRÁNYÍTÓ ELEMEK- VÉLEMÉNYE A HÁBORÚRÓL?

A Republikánus Párt egyik legfőbb támogatója, a N. Y. Herald-Tribune a következőket Írja az egyik vezércikkében:

“A harc sohasem lesz az ember életéből kiküszöbölve. De maga az a tény, hogy módokat találunk arra, hogy a nemzetközi harcot politikai és gazdasági térre és nem a katasztrofális fegyveres térre tereljük, magában véve történelmi haladást jelent az emberek az egymásközötti viszonyait illetőleg.”

Az egész vezércikk a háború ellen szól. Ne felejtsük el, hogy ez a lap a tőkésrendszer támogatója és az amerikai kapitalisták szócsöve.

A Magyar Jövő idéz egy republikánus és egy demokrata

cjvPTlÁtnTt *

Karl E. Mundt republikánus

képviselő az alantiakat mondta: “— Semmiképpen sem tartom elkerülhetetlennek a harmadik világháborút és a magam részéről nem is hiszek abban. A háború minden körülmények között a legutolsó és legrosszabb megoldás. Véleményem szerint Amerikában nem folyik háborús propaganda és az amerikai népnek elenyészően csekély része csak az, amely egy újabb háború lehetőségét latolgatja. Ezt a jelentéktelen háborús hírverést az amerikai nép széles tömege elitéli. Feltétlenül hiszek abban, hogy a nemzetközi politikában mutatkozó feszültség feloldódhat és a keleti és nyugati ideológiák közötti véleménykülömbségek mellett is kifejlődhet a békés együttműködés. ’ ’

Alben William Barkley demokrata párti szenátor egy újságíró kérdésére a következőket mondotta :

“ — Az amerikai nép nem akar háborút. Az Egyesült Államok népe békét akar — válaszol határozott hangon A. W. Barkley szenátor. — Akik úgy vélik, hogy az amerikai nép háborút kíván, azok tévednek és félreismerik az amerikai néphangulatot. Az amerikaiak ugyanúgy irtóznak a háború borzalmaitól, mint a többi nemzet. Eszük ágában sincs újabb háborúnak még csak a lehetőségét is felidézni. Ismételten kifejezetten ki kell jelentenem: Amerika nem akar háborút, sőt azon igyekszik, hogy kiegyenlítse az ellentéteket és elősegítse a népek közötti közlekedést, a há- boruokozta szörnyű rombolásokból való egészséges felépülést. Valamennyi néppel szeretnénk együttműködni a baráti megértés, a kölcsönös bizalom és az őszinte, szívélyes kapcsolatok szellemében a tartós béke és a gazdasági fellendülés érekéden.”

H. L. Stimson, aki külügyminiszter volt Hoover alatt és hadügyminiszter volt Roosevelt alatt, a következőket irta H. L. Ickes-nek, aki a N. Y. Postban közli ezt:

“Úgy gondolom, hogy hiábavaló és kriminális bolondság volna háborúba menni az orosz nép ellen, hogy az őket képviselő kis klikket kizavarjuk.”

Ickes belügyminiszter volt. Ö is a béke mellett van. Az összes egyházak ellenzik a háborút.

Einstein és az amerikai tudósok túlnyomó többsége, beleértve azokat is, akik az atom energiával és az atombombával foglalkoznak, szintén a háború ellen foglalnak állást.

Amennyiben én beszélhettem munkásokkal és veteránokkal, azok is ellene vannak egy uj háborúnak.

Wallace és támogatói ellene vannak a háborúnak.

Truman, az Egyesült Államok elnöke, szintén a háború ellen van és ezeket mondta a kongresszushoz intézett üzenetében: “Az ötödik célunk a világbékét megteremteni a szabadság, az igazság és az összes nemzetek egyenlősége alapján*

“ . . . Azt hisszük, hogy az U.S.A. csak úgy lehet a világbékére hatásos erő, ha erős. Mi várjuk, hogy eljön az a nap, amikor a nemzetek elkezdik a lefegyverkezést. De mig egy békés világ eszményével szemben van ellenzék, nekünk erős fegyveres erőre van szükségünk.”

Ha lehet világháborúról beszélni, úgy csak Oroszország és az E. Ä. közötti háborúról lehet szó. Ám halgassuk meg Oroszországot, mit akar, háborút vagy békét?

Amennyiben Oroszors z á g egyöntetű és a kormánya nem ingadozik ellenpártok támadása alatt, elég lesz a külügyminiszterének és az ország elismert vezéreinek a beszédeiből idézni a következőket:

“A béke minden igaz barátja” — mondja Molotov — “és azok minden ország többségét képezik, megbízhat abban a tényben, hogy a Szovjet Unió mindvégig megfogja védeni az egyetemes béke érdekeit. Ennek a békés politikának megfelelően a Szovjet Unió a nemzetközi együttműködés átfogó kifejlesztése mellett van.”

“Stalin a közismert amerikaival, Harold Stassennal tartott beszélgetésében alaposan feltárta külpolitikánkat. A Szovjet Unió és az Egyesült Államok természetesen együtt működhetnek, mondta Stalin. A köztünk fenálló külömbsé- gek nem jelentősek, ami az együttműködést illeti. Németország és az Egyesült Államok gazdasági rendszerei hasonlóak voltak s ennek ellenére háború tört ki a kettő között.

“Az Egyesült Államok és a Szovjet Unió gazdasági rendszerei különbözőek, mondta Stalin, de mégse harcoltak egymás ellen, hanem együttműködtek a háború alatt. Természetesen, ha meg van a hajlandóság az együttműködésre, akkor tökéletesen lehetséges az együttműködés a különböző gazdasági rendszerek között.”

(Idézet a Magyar Jövőből) Stalin többször tett ehhez hasonló kijelentéseket. Nyilvánvalóan helyesen képviselte az orosz kormányt és népet. Tehát úgy látható, hogy mindkét ország a békét akarja, a békét lehetőnek találja egymás között és általában a világon a saját nyilatkozataik szerint.

Hogy látják ezeket a békebarátokat és a béke lehetőségeit mások ?

Idézem Károlyit, aki a mai Magyarországot képviseli Páris- ban:

“Európának szüksége van egy békés Közép-Európára ahogyan Közép-Európa nemzeteinek meg kell találniok a megértés útját, úgy kell Keletnek és Nyugatnak is összefognia a béke biztosítására, mert különben nincs remény.

“De én nem hiszek a háborúban, nem hiszek az emberek vakságában és őrültségében. A népek nem akarnak újabb háborút. Nemrégen a Gallup, az amerikai közvéleménykutató intézet által rendezett kutatás megállapította, hogy az amerikai nép sem hisz a háborúban. Azok az újságok, azok az emberek, akik

azt állítják, hogy háború lesz, nem azért állítják ezt, mert ezt hiszik, hanem azért, mert ezt akarják. De a háborús uszításnál sokkal erősebb a népek békevágya.”

Bevin, az angol munkás kormány külügyminisztere Oroszországnak 20 vagy 50 éves béke- szerződést ajánlt. Nyilvánvalóan nem hiszi, hogy háború lesz és biztos, hogy nem akarja, hogy legyen.

Churchill, az angol konzervatív párt vezére a következőket mondta:

“Lehet, hogy a Szovjet kormány és a különböző országokban levő “ötödik Osztagaik” ott hagyják valamelyik pillanatban az Egyesült Nemzetek szervezetét. Akkor meglenne az úgynevezett “Két Világ” és valamennyien sajnálnánk azt látni.

“Ha a két világ egyformán erős és egyformán éber és óhajtja a békét, úgy nincs rá ok, hogy a két világrendszer háborúra vezessen.”

De hát még arról szó sem volt sehol, hogy Oroszország ott akarná hagyni az Egyesült Nemzetek szervezetét! Tehát még kevesebb ok lehet azt hinni, hogy a háború elkerülhetetlen.

Az Egyesült Nemzetek nagygyűlésének (General Assembly) utolsó ülésén, Brazília képviselője, Dr. O. Aranka tartotta a záró beszédet.

E cikknek a tárgyára vonatkozó részletekből egy-kettőt idézek:

“Az emberiség fejlődését nem lehet időhöz vagy határokhoz kötni. Ámde a háborút, mint a fejlődés eszközét száműzhetjük, különösen azért, mert a végcél a béke.”

“ . . . Szoros kapcsolatunk a nemzetközi politikai élettel nem vezet arra, hogy a közel jövőben háborút lássunk. De a világ uj politikai, gazdasági és társadalmi formákat keres, amelyekben az eszmék mérkőzése helyettesíti a fegyverek összecsapását.”

“. . . A mi kötelességünk nem csak az, hogy összes erőnkkel eltávolitsuk a háború összes okait, hanem az is, hogy a békének politikai, gazdasági és a társadalmi alapját megvessük.”

Ne felejtsük el, hogy ezeket több mint ötven ország nevében és képviseletében mondta Aranka, mint a Nagygyűlés elnöke.

Ha pedig ilyen világegyetemes a háború ellenesség amint azt a fenti idézetek jelzik, akkor miért félnek kölcsönösen a két leghatalmasabb ország hivatalos közegei, hogy a másik ország háborúra készül és háborút akar?

Az oroszok képviselői az Egyesült Államokat vádolják imperializmussal és háborús uszítással.

Amerika képviselői Oroszországot vádolják imperializmussal és világforradalom előkészítésével.

Hogy nem tudnak egyezségre jutni a béke feltételeket illetőleg, egymást vádolják makacssággal és alattomos ellenséges célokkal.

Tehát kölcsönösen nem hisznek egymásnak a békére vonatkozó kijelentéseket illetőleg.

Egymástól félnek. A félelem valóban “önvédekezési” (háborús) készülődésre vezet, ami az-