Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)
1948-01-24 / 1512. szám
1948. január 24. BÉRMUNKÁS 3 oldal Munka Közben _________________(gb) ROVATA________________ — és ez egyezik az európai érveléssel, — a Szovjet hatalommal való háború esetében Amerikának igen nagy szüksége lesz a japán iparra, igy azt meg kell tartani. lóban számítanak arra, hogy a japán militarista hatalmat is igénybeveszik egyszer a Szovjet Union ellen. Ez azonban túlságosan ideális hazafiasságra vallana, amit nem tételezünk föl az amerikai szenátorok legtöbbjéről. Sokkal nagyobb a valószínűség arra, hogy a Zaibatsu vagyonban már osztoznak az amerikai bankárok és iparbárók is és azoknak a hangja hallatszik ki szenátor Know- land és a hozzá hasonló politikusok szájaiból. E sorok Írója biztosra veszi, hogy bizonyos időn belül majd hallunk arról is elegete, hogy az amerikai bankárok közül kik osztozkodnak a Zaibatsu vagyonban és hazafiságban. ZAIBATSU' A Marshall tervei kapcsolatos viták során az amerikai közönség már értesült arról a politi- I kai irányváltozásról, amelyet az I amerikai hivatalos körök követnek Németországgal szemben. Mint tudjuk, ma már nem arról van szó, hogyan lehet és kellene megbüntetni a náci Németországot, úgy, hogy ne legyen többé képes olyan borzalmas háborúkat indítani, mint tette kétszer is negyedszázadon belül. A Marshall tervnek már egyik sarkalatos pontja, hogy a német iparokat újból fel kell építeni, mert Amerikának szüksége lesz a németek segítségébe abban az esetben, ha a Szovjet Unióval háborúra kerül a dolog. És az amerikai közvélemény irányítók minden kétséget kizárólag törekednek arra, hogy a borzalmaiban minden eddigi háborút felülmúló harmadik világháború valóban kitörjön. Ezen háborús uszítás hatása alatt ejtették el a Morgenthau tervet, amely szerint a levert Németország nehéz iparát le kellett volna fokozni úgy, hogy csak a békés használatra szánt árukat termeljenek. És ugyanakkor fel kellett volna oszlatni a nagy kartelokat, a háborúért felelős iparbárók és bankárok rablott vagyonait pedig el kellene kobozni, a rablókat pedig meg kellene büntetni. Ma már mindez a multté és már az sem fog meglepni bennünket, ha a véreskezü német bankárok és iparbárókat újból hatalomra ültetik. JAPÁNBAN IS A nagyközönség azonban kevesebbet tud arról, hogy a Japánra vonatkozó politikai irányelv ugyancsak ilyen változáson ment keresztül. A háború alatt számos olyan kijelentést hallottunk, — sőt maga Roosevelt elnök is hangoztatta, hogy a levert Japán olyan büntetést fog kapni, hogy soha többé Pearl- Harbor támadást ne tudjon csinálni. A háború vége felé összeállították a “Far Eastern Commission” nevű bizottságot, és ebben a vezetőszerepet természetesen Amerika vitte, de resztvettek abban Anglia, a Szovjet Union, Ausztrália, Kanada, Kina, Franciaország, India, New Zealand, a Phillippine szigetek és Németalföld is. Ez a közös bizottság kidolgozta azt az irányelvet, amelyet a MacAr- thur vezetése alatt álló megszálló csapatnak követni kell és amelyet hivatalosan “FEC-230” néven ismernek. Rövidesen Japán megszállása után nyilvánosságra hozták ezen “FEC-230” rendelet főbb pontjait, amelyen MacArthur csak kisebb, jelentéktelen változásokat eszközölt. De nem csak MacArthur, hanem úgy az amerikai külügyi hivatal, mint a hadsereg és a tengerészt elfogadta ezen irányítást, amelynek egyik legfőbb pontja utasítást tartalmazott a Zaibatsu megtörésére, feloszlatására és megbüntetésére. Aki talán nem tudná, hogy mit jelent ez a japán szó, annak legkönnyebben úgy magyarázhatjuk meg, hogy ez azonos a német kartelekkel, vagy az amerikai trösztökkel, csak éppen még jobban központosított kiváltságos csoportot képez, mint a hasonló bankárok és iparbárók Európában vagy Amerikában. nal meneküljenek a Yangtzi folyó északi részéről. De amint a hirek bizonyítják ezzel kicsit elkéstek, mert több ilyen misszionárus központból, már hetek óta nem kapnak híreket, jelentéseket, ami azt bizonyítja, hogy azok a néphadsereg, vagy amint ezen jó keresztény misszionárus urak jelentik a banditák kezeibe került. Ezek között Siangyang, Kinchow a Hupeh tartományban. A tény az, hogy a néphadsereg nagyon kevés ellentállásra talál úgy Hupeh, mint Honan és Anhwei tartományokban és azon városok, melyeket még nem foglaltak el, teljesen körülvannak zárva, mint Manchuria és észak Kina részeiben. Ellehetünk készülve, hogy a néphadsereg újabb terület hódításairól leginkább a misszioná- rusok futásáról szóló hirek folytán fogunk értesülni. Minden kormánycenzura dacára is láthatjuk majd, hogy merre terjeszkedik a néphadsereg és a népkormány. És akadnak misz- szionárusok is, akik nem szaladnak, mert nagyon is jól érzik magukat a néphadsereg és kormány által uralt területeken is, ha a néppel tartanak. Csakis ily kerülő utakon keresztül fogunk hallani a néphadsereg győzelmeiről, haladásáról. Vi. EGY NAGY CSALÁD Japánban a bankok, az iparok és a kereskedelem csak néhány család kiváltságos birtokát képezik. Ezeknek összessége, — körülbelül 15 család alkotja a Zaibatsu trösztöt, vagy kartelt. Tekintettel arra, hogy ezen családok házasságok utján mind rokonságban állnak, igy közöttük sokkal szorosabb kapcsolat van, mint európai vagy amerikai kollégáik között. Hiába hoznak trösztellenes törvényeket, hiába oszlatják feha nagy, gigantikus trösztöket, a Zaibatsu tagjai között szoros összeköttetés marad a vérrokonság és az évtizedek alatt kifejlesztett üzleti erkölcsi felfogás következtében. Már a háború alatt közismert dolog volt, hogy a japán militarista terjeszkedésért első sorban is a Zaibatsu a felelős. Japán térfoglalásai újabb milliókkal, sőt billiókkal gyarapították Zaibatsu örökké mohón kapzsi tagjainak vagyonait. így egészen természetes, hogy az “FEC-230” a Zaibatsu összerabolt vagyon elkobzását ajánlotta. Mindezide- ig azonban ez nem történt meg. Ellenben most már arról hallunk, hogy az “FEC-230” rendeletnek a Zaibatsura vonatkozó részét meg kell változtatni, mert DÜHÖNGŐ SZENÁTOR Ez természetesen azt jelenti, hogy a Zaibatsu kezében meg kell tartani a kiváltságokat és a nagy hatalmat. A szenátusban már be is jelentette az irány- változást a California államba való republikánus szenátor, William F. Knowland. A speciális ülésszak legutolsó napján nagyon dühös kifakadással beszélt arról, micsoda szemérmetlen “kommunista” merényletet készültek elkövetni Japánban. Még szerencse, hogy ő és társai idejében észrevették és megakadályozták azt'az “anglo-amerika” ellenes bűntényt, hogy egyes emberektől elvegyék a jogos vagyonukat, hogy eladják azokat anélkül, hogy a tulajdonosoknak kárpótlást fizetnének! Knowland dühösen követelte a szenátusban, hogy nevezzék meg, kinek a gonosz fejében született az “FEC-230”, amely olyasmit tartalmaz, “ami teljes egészében ellenkezik a mi életmódszerünkkel”. A szenátor különösen azért volt dühös, mert a States Department MacArthur szolgálatába rendelte Dr. Edward C. Walsh, volt egyetemi tanárt, aki az utóbbi időben az igazságügyminiszterium tröszt- ellenes osztályában dolgozott és akinek bizonyos része volt a háború alatti árszabályozásban is. Knowland talán hatszor is megemlítette a rövid beszédében, hogy most Amerika által már oly erélyesen visszautasított OPA-t (árszabályozást) akarják a szegény japánok nyakára várni. Természetesen ennek a vádnak semmi alapja sincs és az “FEC-230” rendelet meghozásához sincs semmi köze Dr. Walsh- nek, amennyiben csak március hava óta tölti be jelenlegi hivatalát. Azonban a demagóg szenátor számított arra, hogy ha az OPA-t emlegeti, akkor nagy hatást ér el reakciós szenátor kollégái előtt. Knowland és a többi, hasonló háborús uszítok el is érték, hogy a külügyi hivatal már előjegyzésbe vette az “FEC-230” revízióját. Legalább is levélben értesítették erről Knowland szenátort. Ebben a levélben, amelyet a szenátor nyilvánosságra hozott, a külügyminisztériumból ezt Írták: “A Department újból vizsgálat (review) alá veszi a rendeletet (FEC-230), amely vizsgálatnak a célja megállapítani, hogy a háború befejezte utáni fejlemények milyen mértékben kényszerítenek ezen elviirány megváltoztatására. ’ ’ AZ IGAZI OK Milyen fejlemények állhatták be azóta, hogy a Zaibatsu családok összerablott vagyonát és kiváltságos hatalmát meg kell hagyni, hogy a japán népet továbbra is rabigában, szegénységben tartsák és hogy a közeljövőben megint készen álljanak egy újabb Pearl-Harbor támadásra? Erre a kérdésre nem tudunk más feleletet adni, mint azt, hogy a háborús uszítok vaUjév küszöbén Emberek, kiknek az osztályharc termékenyíti lelkét, sodorhatja az élet vihara bárhová, minden esetben megtalálják módját a szolidaritás gyakorlásának. Ez a szempont vezérelte a new brunswicki Bérmunkás olvasóit és barátait, amikor anyagi támogatást nyújtottak a hazai segítségre szoruló testvéreinknek. A legelső időben, az árváknak küldött anyagi támogatást, majd mülábat segített venni egy rászorulónak. Legutóbb pedig az évenkinti állatvész eliminálására gyűjt állatorvosi szakkönyveket. Eddig mintegy száz darab vegyes könyvet sikerült gyűjteni részben ingyen vagy pénzért. Úgy amerikai, mint a magyarság közül jártak közbe és szereztek könyvet, vagy adományoztak pénzt a speciális könyvek vételére. Becsomagolásra vár a sok szép értékes könyv elszállításra, melyet a Pedlow-Brack szállító cég vállalat teljesen ingyen elszállít. Szeretnénk ha a Bérmunkás olvasói is segitésgünkre lennének, még a hiányzó könyvek beszerzésében. Állatorvosi szakkönyv, lehet mondani nincs a birtokában senkinek. De van az ismerős állatorvosoknak, esetleg öreg könyves boltban. Arra kérjük a munkástársakat, szívleljék meg a kérésünket nagy Amerika szerte és tekintve a nemes célt, szerezzenek és posta utján küldjék el az adott címre: Vass Károly, 331 Somerset St., New Brunswick, N. J. A legfontosabb köny neve, amelyet csak pénzért lehet beszerezni: R. A. Kelser H. Scho- ening: Mamel of veterinary Bacteroiogy, Baltimore 1943. (4th Edition) Az eddig végzett munkánk után a Bérmunkás gárdájának máris jó hire van odahaza, kérjük a munkástársakat, segítsék ezt az akciót is sikerrel befejezni. Minden uj olvasó, a forradalom regrutája. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forradalom Forradalmi Ipari hadseregébe?