Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)
1948-01-24 / 1512. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1948. január 24. Egyről-Másról ELMONDJA: J. Z. ÜRES SZAVAK AZ ELMÚLT héten a szenzációt Truman beszéde a kongresszushoz szolgáltatta a szenzációra éhes sajtónak. A beszéd ugyan üres szavakból állott, amelyeknek a gyakorlatban semmi jelentősége nincs, de azért az ország sajtója igyekezett azt felfújni, már amint az érdekeik megkívánják. A sajtónak az a része, amely rokonszenvez az adminisztrációval úgy állitotta be a beszédet, mintha az nagyjelentőségű terveket tartalmazna a jövőt illetőleg, az adminisztráció ellenes sajtó pedig — amely alatt nem a munkás sajtót értem, hanem a sajtótermékek legreakciósabb részét — már megállapítják, hogy az a beszéd, melynek cime “State of the Union” nem az Egyesült Államok érdekében, hanem a CIO által sugalmazott ■és direkt a munkásszervezetek érdekében hangzott el. A sajtónak az a része, amely igy vélekedik természetesen az “osztályhü” sajtó, amely nem ismer semmiféle megalkuvást az uralkodó osztály rovására, hanem azt hirdeti, hogy a nincstelenek osztályának minden jogát és minden megmozdulását a legkérlelhetetlenebb erőszakkal kell elnyomni. A sajtó ezen része előtt a “nép érdeke” az uralkodó osztály érdeke és csak az lehet jó a “népnek” ami jó az uralkodó osztálynak. A másik része a sajtónak, •— az úgynevezett “liberális” — viszont a “hangyabolyból hegyet” szeretne csinálni és úgy kommentálja az elnök beszédét, mintha az minden bajra “gyógyír” volna. Lényegében pedig az egész beszéd nem volt egyéb “frázis puffogtatásnál” a szavazó polgárok elámitására. SEMMI kétség nem lehet aziránt, hogy a Demokrata párt adminisztrációja, amely 1932 óta ül a nyeregben lényeges változáson ment át az utóbbi két és fél évben — Roosevelt halála óta — amióta Truman vette át az elnöki funkciót és ez a változás szemmel láthatólag jobbra tolódás, abba az irányba, amelybe 1933-ig haladt a Republikánus adminisztráció idején. Pár hónappal azután, hogy Truman elfoglalta Roosevelt helyét az elődjéről rámaradt kabinetet megtisztította a liberálisoktól és helyüket generálisok és bankárokkal töltötte meg, akik első, másod és harmad sorban osztályuk érdekeit tartják szemelőtt. Ezen változás a kormányban kétségtelenül jeladás volt a tőkés osztálynak, hogy akcióba léphetnek a munkásszervezetek felrobbantására és a munkásság kedvük szerinti leigázására. Bár beszédében Truman a munkásság helyzetének javítását és a munkásság jogainak vé- delmezését is megemlíti, a gyakorlatban azonban minden úgy történik, ahogy a munkáltatók szövetsége és a kereskedelmi kamara óhajtja és előírja. NEKÜNK ipari unionisták- nak ez természetesen nem u'j és nem is okoz csalódást, mert szervezetünk az “Industrial Workers of the World” (IWW) megalakulása óta a legfontosabb teendőjének tartotta megértetni a munkássággal, hogy érdekeinek védelmezésében és annak előmozdításában csakis saját erejére támaszkodhat és ezt úgy érheti el, ha termelő erejét megszervezi az Egy Nagy Szervezetbe. Azonban az amerikai munkásság túlnyomó többsége azon tévhitben él, hogy a washingtoni kormány hivatása az összné- pesség érdekei felett őrködni és azt előmozdítani és az ország intézői nagy gondot fordítanak arra, hogy a munkásság ilyen tévhitben éljen. És mert ez igy van, az amerikai munkásság napról-napra súlyosabban érzi, hogy a kormány ismét teljesen a munkáltató osztály kezébe kerül. De minthogy, minden rossznak van jó oldala is, igy megtörténhet, hogy a szemük előtt lejátszódó események kijózanítják az amerikai munkásságot és a saját kárán tanulja meg, hogy érdekei védelmezésében, csak saját erejére támaszkodhat és ahelyett, hogy a négy évenként megismétlődő választások r a várna, a cselekvés terére lép a termelés szinterén, mely az egyedüli hely, ahol a munkásság erőt képvisel. AMÍG azonban a munkáltató osztály belföldi törekvéseivel a műnkásság igy, ahogy szembe tud szállni, arra egyáltalán nincsen felkészülve, hogy a külföldi törekvéseinek gátat vessen, amely szintén nagyon veszélyes irányban halad. Truman a “State of the Union” beszédében 39,600,000,000 (39.6 billió) dollár költségvetés előirányzását kérte a kongresz- szustól a következő fiskális évre, mely összegnek 46 százaléka a Marshall terv finanszírozását szolgálná. A külföld megsegítése természetesen nem abban nyilvánulna meg, hogy élelmiszer, ruházat, nyersanyagok, termelő gépek stb.-vel lássák el az azokat nélkülözőket, hanem, hogy azon 16 európai országot, amelyek a Marshall tervet elfogadták és annak végrehajtására szövetkeztek kellő mennyiségű gyilkoló eszközökkel lássák el. Azt szolgálná ezen horribilis összegnek nagyobb része, hogy a nép akarata ellenére hatalmon tartott fasiszta kormányokat megerősítsék, mint teszik Görög, Török, Olasz, Francia és más országokban, hogy az éhség és nyomortól lázadásra kényszeri- tett népet legyilkolják és felépítsék ezen országok hadseregeit a harmadik világháború megindítására. Truman szerint ezen összeg a “szegénység, éhség és szenvedés elleni harcot szolgálná és ez békéhez és nem háborúhoz vezet.” Az események azonban azt bizonyítsák, hogy ezt a harcot I nem úgy kívánják szolgálni, hogy az éhezőket élelemmel látják el, hanem az éhségtől lázadásra kényszeritett tömegeket legyilkoltatják. ANNAK bizonyítására, hogy ez nem rémlátomás, csak a napokban jelentette az AP hírszolgálat, hogy North Caroline egyik kikötőjében két hajórakomány tengerész kelt útra, akik a görög és olasz vizeken állomásozó hajókra vannak irányítva. A híradás szerint a hajók teljes háborús felszerelést vittek magukkal — többek között tan- 'kokat, lángszórókat, kézi és gépfegyvereket, jeepeket, teherautókat — a tengerészek mellett, akik szintén teljes harci ruházatban és felszereléssel szálltak hajóra. Nehéz elhinni, hogy ezek a marinerok a “béke biztosítására” vannak igy felkészülve, különösen ha tudjuk azt, hogy az Egyesült Államok fogadalmat tett ezen két országot is megmenteni a “'kommunizmustól”. A TÖRTÉNELEM bizonyítja, hogy a fegyverkezés csak háborúhoz vezethet és azon őrült fegyverkezés, amelyben ma az Egyesült Államok vezet, még a legoptimistábbakat is ki kell ábLOS ANGELES FIGYELEM! Az IWW los angelesi csoportja január 24-én a Vladick Centerben, 126 North St. Louis Streeten (fél blocknyira a 2100 E. First Streettől) TÁRSASÖSSZEJÖVETELT tart tánccal egybekötve. Kezdete este 7:30-kor. Belépődíj 75 cent. Kellemes szórakozás biztosítva van. Kérjük a munkástársak szives megjelenését. Vegy a P jelzésű villamost a 2100 E. First Streetig. A rendezőség. rándítson. Azon állítást, hogy a “béke biztosítására” van szükség a nagy hadseregre, csak az együgyüek hihetik el. Truman beszédében mindezen ténykedést a “béke biztosítása” érdekében valónak minősiti, a valóságban pedig amerre csak nézünk, mindenfelé a legnagyobb igyekezettel készülnek a háborúra. És ezek a tények azt bizonyítják, hogy a beszédében tett ígéretek csak üres szavak, melyeknek éppen az ellenkezője történik a gyakorlatban. Hírek Kínából Két hete Chiang kormánya szigorú cenzúrát vezetett be és csak is olyan híreket engednek keresztül, amelyet éppen a kormány szempontjából jónak látnak, vagy megengedhetőnek látnak. így leginkább a harcokról, belső lázadásokról és nagymérvű nyomorúságról, éhséglázadásokról és éhhalálról szóló hírek nagyon kisrészben és megrostálva kerülnek hozzánk. És a kormánycsapatok vereségeiről is csak úgy tudunk értesülni, hogy kettőt meg kettőt összeadva, kapjuk meg a választ. Legújabban Chiang az összes repülőgépeket Mukden kiürítésére rendelte, ahonnan a rokonait, embereit s magasabb tisztjeit akarja kirepiteni, ha még lesz elég ideje rá. Már a hadvezetőséget elrepítették észak Kínába. Kiengedték Chiangék azt a hirt, hogy három hadseregből egyet csináltak Manchuriában, vagyis két hadsereg, a második és hatodik, melyeket a legmodernebb és bőségesebb felszerelésekkel látták el, megsemmisült kettő belőle és a hármat egybevonták, illetve azoknak a roncsait. Mivel a Manchuriában megmaradt kormánycsapatok körülvannak zárva, vagy már hónapok óta igy körül voltak zárva, igy az összes felszerelések ott maradtak, nagy részben a néphadsereg kezeiben és még a többi is oda kerül hamarosan. Mert Chiang örvendhet ha rokonait és nagyobb vezéreit kiszállíthatja onnan) nem ezeket a fegyvereket és muníció gyárakat. A múlt héten azt is jelentették, hogy nem csak Mukden, hanem Chanchun, Manchuria fővárosa is nagy veszélyben van és a néphadsereg már behatolt a városba is. Azóta innen semmi hir nem jött. És amikor Chiangék nem jelentenek, az nagyon jó hir a néphadsereg részére. Valamint az a kormány hir, hogy manchuriai és észak kínai hadvezetőséget egyesítették és észak Kínába helyezték át. Ez azt jelenti, hogy a hadvezetőség, a nagyvezérek már elillantak Manchuriából és ideiglenesen észak Kínában, valószínűleg Pe- ipingben ütötték fel tanyájukat. De észak Kínából is olyanforma hírek jönnek, hogy nem gondoljuk, hogy sokáig ott lesz a főhadiszállás, vagy Chiang kormányának még a maradványa is. Taku-Tientsin-nek a külvárosa ,észak Kínának legnagyobb ’ kikötője Chiang kezeiben az egyetlen kikötővárosba is behatoltak a néphadsereg csapatai. Valamint Tientsin is körül van zárva. Peipingtől csak tiz mile- ra vannak a néphadsereg elő- csapatai. Sok amerikai szakértő beismerése szerint Mukden elvesztésével Chiangék elveszítik észak Kínát is. De ami leglényegesebb, már visszavonulás nem lehetséges egyik helyről sem. Úgy észak Kínában, mint Manchuriában a kormánycsapatok teljesen körülvannak zárva és csak repülőgépekkel lehet onnan valakit kimenteni. De a hadifelszereléseknek nagyon kevés részét lehetne még akkor is megmenteni, ha sok idő és repülőgép maradna a birtokukban. Közép Kínában is rosszul állnak a kormánycsapatok. Ezt nem a hadijelentésekből, melyeket Chiangék nem adnak ki, hanem a jó keresztény amerikai misszonárusok központjának a rendeletéből olvashatjuk, akik nagyon is szépen összemüköd- nek Chiang keresztény rokonságával, kormányával és igy megbízható információjuk van arról, hogy ottan is elveszett minden. Ugyanis az amerikai konzulátus és a missziós társulatok központja Nankingből azt az utasítást adta ki, hogy az amerikaiak és a misszionárusok azon-