Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)
1948-06-26 / 1534. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXV. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1948 JUNE 26 NO. 1534 SZÁM Az istennel társalgó Dávidka ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) ... INDIANAPOLIS, Ind. — A 13 éves Dávid Walker, akit az úristen annyira kitüntetett, hogy öt óra hosszán át társalgóit vele, nem mossa a fogait és az alsóruhái is szennyesek. Márpedig az ilyesmiért még elvesztheti az isten személyes barátságát, ami nagy erkölcsi, de egyben nagy anyagi veszteséget jelentene. Ezért Mrs. Mary Walker, a gyerek anyja, a bírósághoz fordult, hogy Raymond Hoekstra főtisztelendő urat a kis Dávid visszaadására kényszerítse. A dolog ugyanis úgy történt, hogy a túlbuzgón vallásos Mrs. Walker állítása szerint a múlt hetekben maga a szentséges Úristen látogatta meg a vézna és ideges kis Dávidot és teljes öt óra hosszán át barátságosan elbeszélgetett vele. Ezt a dolgot, — Mrs. Walker állítása szerint, — Dávid először csak az anyjának súgta meg, akivel annyit beszélt róla, hogy később egyér- telmüleg adták tovább a szomszédoknak, akik ájtatos tisztelettel vették körül az úristen kebelbarátját és mindenféle ajándékokkal kedveskedtek neki. Erről a dologról hamarosan értesült a jó üzleti érzékkel bíró, de máskülönben szintén nagyon vallásos Raymond Hoekstra evangélista pap, aki körútra szerződtette le isten kiválasztottját. Dávid a szerződésnek megfelelőleg naponként “prédikál” a csodálatra összecsőditett híveknek, akik hálából elég mélyen nyúlhatnak erszényeikbe, mert Mrs. Walker azt állítja, hogy Rév. Hoekstra hetenként több mint ezer dollárt szed be a perselyekből. A baj, — mint a panaszból kitűnt, az, hogy Rév. Hoekstra nem felezi meg a persely tartalmát Dáviddal, illetőleg a Dávid szüleivel, hanem ragaszkodik a szerződésben megszabott heti pár dolláros fizetéshez. Bizonyára úgy véli, hogy akinek isten a személyes bartája, annak nincs szüksége a pénzre hiszen ez a mindenható barát gondoskodni for róla. Mrs. Walker azonban azt állítja, hogy még az isten barátjának is szüksége van tiszta alsónemüre, amit nem adnak a gyereknek s azonkívül a fogait is gondozni kell, mert az isten nem gondol az ilyen apróságokra. Ezek az anya hatáskörébe tartoznak, tehát követeli vissza fiát. Miután Rév. Hoekstra egy istentelen, furfangos ügyvéddel jelent meg a bíróságon, aki azt állítja, hogy Mrs. Walker egyedül akarja kamatoztatni a gyereke isteni barátságát, azért állt elő azzal a váddal, hogy a gyereket elhanyagolják, a biró megfontolás tárgyává tette Mrs. Walker követelését. Érdekes, hogy a hosszú tárgyalás alatt senkinek sem jutott eszébe megkérdezni Dávid barátját, az úristent, hogy hát tu- lapdonképpen kinek is van igaza? Mert úgy a Reverend, mint Mrs. Walker, valamint az ügyvéd, sőt még a biró is jól tudják, hogy Dávidka meséje nem egyéb, mint a vallásos érzelmű, tudatlan emberek elámitása a vallási maszlaggal, hogy adományokat csaljanak ki tőlük. A HÁBORÚ SZOLGÁLATÁBA WASHINGTON — A “Air Force” nyilatkozata szerint az XS-1 rocket repülőgépek képesek lesznek az óránkénti 1,700 mérföldes sebességre. Ez körülbelül két és félszer több, mint a hang sebessége, amely az alsó légrétegekben körülbelül 760 mérföld óránként, de 300 láb magasságban és azon felül már csak 660 mérföldben állandósul. Ezt az újfajta repülőgépet is a 25 éves Capt. Charles E. Yeager fogja kipróbálni a közeljövőben. Yeager vezette azon gépek egyikét, amely már gyorsabban repült a hang sebességénél. A nyilatkozat szerint az uj rekordot a gép 80,000 láb magasságban fogja megtenni. Az ilyen sebességű géppel pár óra alatt a világ bármely pontját bombázás alá lehet fogni. A 35 éves Mrs. Euncie Wal- terman, Chicagóban lakó asz- szony, 2 millió dollár kártérítést követel Mairon C. Taylortól a U.S. pápai követétől. Mrs. Wal- terman azt állítja, hogy ő törvénytelen gyereke a politikussá lett acélmágnásnak. — Nem is gondoltuk, hogy 2 milliót érő szégyen az, hogy valakinek ily szentéletü papája van. Truman elnök körútja alkalmával egy tucat tojást is kapott, amelynek átadásánál valaki oda- kiálltotta, hogy jó lesz szenátor Taft megdobálására, mire az elnök méltatlankodva mondotta: “Csak nem pazarolunk ilyen FRISS tojást arra az emberre?!” — Várjunk csak pár hetet s meglátjuk, hogy a jelölt urak még a záptojásnál is büdösebb dolgokat vágnak egymás fejéhez. Egész életünk tiltakozásból áll a kizsákmányolás ellen, mely némelykor harcias sztrájkba csap át, s aztán újból visszavonul a tiltakozás és elégedetlenség döcögő szekerére. Óriási fejlődésen ment át az egész világ és úgyszólván beérkeztünk a technikai fejlődés csodavilágába, csak a kizsákmányolás elleni harc maradt vissza és képtelen utolérni a technikai fejlődés iramát. Pedig az ember kitünően tud hozzásimulni a technikai fejlődés előnyeihez és ha azokba belekóstolt, nem óhajt attól megválni. Minden ember a jobb és kedvezőbb életmódra vágyik, melyhez persze, hogy könnyen hozzászokik olyannyira, hogy a régebbi kezdetleges életmód a feledés hományába merül. Csak visszagondolok a magam élet- körülményeire, amikor úgy 40 évvel ezelőtt mint inasgyerek, az első napi teendőm az volt, hogy hajnalban föl kellett kelnem s kimenni a kamrába gyuj- tófát vágni, hogy 6 órára már lobogó tűz legyen a kályhába. Ma már az ilyan kisgazdáknak vagy saját házuk van és az ágy mellett van a gomb, mely- lyel az olajfütést kontrolálják, vagy pedig központi gőzfütéses házban laknak, ahol ha nem jön a steam, hát legfeljebb ütik a gőzvezető csöveket. Hogy 40 évvel ezelőtt gyujtófát vágtak az inasok, hát ezt meglehetett érteni, nem láttak közvétlen környezetükben mást, csakis azt a kezdetleges életmódot, mely évszázadok óta nagyon kevés változással rájuk maradt. Most azonban látható a nagy technikai fejlődés és a kis viskók tövében hatalmas felhőkarcolók nyúlnak a fellegekbe, mintha csak inteni akarnának a kunyhókhoz hasonló házak lakóinak, ébredjetek föl, törtessetek előre a magasba. A kunyhók lakói azonban nem látnak és hallanak, ősapáik által rájuk maradt örökséget, a gyujtófavágást folytatják tovább. És ez az egyik legnagyobb előnye a modern kapitalistának. Nemcsak a munkaerő fölötti hatalom van a kezében, hanem a kizsákmányolt munkás gondolata is. Sőt ahogyan a napjainkban mindinkább láthatjuk, a gondolat kizsákmányolás egyik legfőbb programja a kapitalizmusnak a materiális kizsákmányolás után. Vagyi úgyis mondhatjuk. hogy a gondolat kizsákmányolás szerves részét képezi a munkástömegek, munkán való ! kizsákmányolásának. S amilyen fejlődésen ment át az ipari kizsákmányolás, ugyanolyan fejlődési lépésben illesztették melléje a gondolat kizsákmányolást is. A régi időben a gondolat kizsákmányolás fő udvari szállítója az egyház volt, ma azonban lecsúsztak ettől a hivatásuktól, melyet a trösztifikáit kapitalista sajtó, a rádió és ma már a television vett át. Az uralkodó osztály kezében a munkásnép nagy tömege, akiknek gondolatait akárcsak a munkaerejüket a saját részükre kihasználják. A munkásnép nagytöbbsége a gyárakban, csak arról tud és beszél, amit a kapitalista újságokból kiolvas, vagy a rádión hall. Semmi egyébről tudomása sincs. Ha tehát a tőkés uraink azt akarják, hogy valami nekik nem tetsző ügyről a néptömegek ne beszéljenek, úgy arról egyáltalán, nem írnak vagy pedig olyan eldugott helyen, hogy azt legtöbben észre sem veszik. így történik aztán meg, hogy olyan munkások, akiknek feleségeik most a két dolláros nyári ruhákat vásárolják, pontosan tudják, hogy Mihály királyfi menyasszonya milyen ruhában esküdött s hova mentek nászutra. Bizonyára sokaknak föltűnt, hogy az utóbbi időben Franco diktátor működéséről alig van szó néha-néha a kapitalista sajtóban és már kezd Hitler egykori véreskezü kebelbarátja a feledés homályába merülni. Persze annál többet írnak az orosz diktatúráról, a lengyel újságokban a lengyel diktatúráról, nem is beszélve a magyar szemétsajtóról, amelyben a magyar diktatúra vérengzéseiről olyan hangon Írnak, hogy bizony nagy csoda lesz, ha az otthon levő zarándok utasokból néhány tucatot nem fognak elevenen fölfalni. Franco diktatúráról egyetlen szó sincs említve, pedig még ma is ezrek sínylődnek a spanyol börtönökben, a kivégzések úgy suttyomban még ma is napirenden vannak és a spanyol nép szabadsága olyan gúzsba van kötve, hogy még a lélegzésük fölött is fegyveres banditák őrködnek. Azok akik annyira siránkoznak néhány külföldre menekült magyar politikus sorsa miatt, gondoljanak csak egy egyetlen pillanatra azokra az ezrekre, akik több mint tiz esztendeje a száműzetés keserű kenyerét eszik, (Folytatás a 8-ik oldalon) H ET1 K R Ó NIK A . \