Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)
1948-06-26 / 1534. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 19.48. junius 26. Egyről-Másról ELMONDJA: J. Z. UJ ÉLET HAJNALÁN TÁRSADALMI rendszereink helyes vagy helytelenségét azon tény szabja meg, hogy a lakosság többségének igényei mily mértékben nyer kielégítést. Azt talán mondanunk sem kell, hogy a lakosság többségét a dolgozók — a munkásosztály — képezi, akiknek a vállán nyugszik a társadalom. S annak törvényhozói és végrehajtóinak az kellene legyen a hivatása, hogy a társadalom fenntartóinak jóléte és életbiztonsága felett őrködjenek. A kapitalista társadalmi rendszerben azonban ennek éppen az ellenkezője áll; a herék jólétben élnek és a törvényhozók és annak végrehajtói ezen herék kiválságait védelmezik a társadalom hasznos tagjainak rovására. Ezen állítás tisztázására vizsgáljuk meg a kapitalista társadalmi rendszer összetételét, a lakosság osztályozódását és az osztályok funkcióját, mert vannak sokan akik tagadják a fenti megállapítást. A KAPITALISTA társadalmi rendszerben minden tagadás dacára két osztály van. Az egyik, amely tulajdonul bírja a földet, termelőeszközöket és rendelkezik a termelt javak felett. A másik osztály, amely megmunkálja a földet, üzembe, tartja a termelőeszközöket és elvégez minden munkát amelyre szükség van a társadalom működéséhez, de sem a termelt javak elosztásához, sem a termelés irányításához nincs hozzászólása. Az előbbi — a munkáltató osztály — rendelkezik minden felett a társadalomban és annak minden intézménye ennek az osztálynak érdekeit védelmezi, bár a társadalom fentartásához szükséges munkákhoz nem járul hozzá. A másik osztály, amelynek vállain nyugszik a társadalom — tehát a munkás- osztály — mindent megtermel, amelyért bért kap a tulajdonos osztálytól. Léte tehát attól függ, hogy eltudja-e adni termelő erejét és mennyiért? A MINDENT termelő munkásosztály a legjobb körülmények között is csak tengeti életét, ha azonban a munkáltató osztály megvonja a munkaalkalmat, a nélkülözés és nyomornak van kitéve. Ha a kapitalista osztály uj területet, uj nyersanyag forrást, vagy piacot akar hódítani, ismét csak a munkásosztály tagjainak kell életüket kockára tenni, hogy azokat megszerezzék. Szóval, a kapitalista társadalmi rendszerben minden áldozatot a munkásosztálynak kell meghozni, de ha sorsa intézésében részt akar venni, akkor “lázadó” “hazaáruló” vagy “kommunista” jelzővel illetik. EZ KIVÉTEL nélkül igy volt minden országban az utóbbi évekig és a munkásosztály túlnyomó többsége elfogadta azt a téves felfogást, hogy “ez mindig igy volt és mindig igy lesz”. Bár az tény, hogy igy volt az utóbbi évig azonban mind nagyobb azoknak a száma, akik kétségbe vonják, hogy az mindig igy is lesz. A munkásosztály kezdi felismerni, hogy nincs az rendjén, hogy nekik kell minden áldozatot hozni és ezért cserébe csak nyomor és szenvedés jut osztályrészül. Folyton növekszik azoknak a száma, akik felismerik, hogy az emberiség minden bajának okozója a társadalomban uralkodó gazdasági ellentétek és ezt megszüntetni csak úgy lehet, ha a két osztály közül az egyik megszűnik. AZ NEM is lehet kérdéses, hogy a társadalom két osztálya közül melyik szűnjön meg. Munka nélkül a társadalom nem létezhet, mert mint számos esetben szemtanúi voltunk már, ha csak egyes iparokban bármily okból szünetel a termelés, az egész társadalomban káoszt idéz fel. Nyilvánvaló tehát, hogy a munkásosztálynak elengedhetetlenül fontos hivatása van a társadalomban, mert munkáskéz nélkül minden kihal. Azt azonban ma már szemléltető példák bizonyítják, hogy a másik — a here — osztály nélkül nem csak létezhet a társadalom, hanem jobb és tökéletesebb lehet. Ahoz azonban, hogy a here osztály megszűnjön nem szükséges annak tagjait lemészárolni, csak' ki kell venni kezükbó'l a hatalmat nyújtó föld és termelőeszközök feletti kontrolt és megszűnik a hatalmuk. EZ A FOLYAMAT kelet Európában kezdetét vette és a hatalmát veszni látó kapitalista osztály félreveri a harangot, mint szokták, amikor a mindent megsemmisítő árvíz, vagy tűzvész közeledik. Mindenre kész lakájaikkal oly borzalmas lármát csapatnak, mintha hatalmuk elvesztése egyenlő volna a világ végével. Pedig ennek éppen az ellenkezője áll. A kapitalista osztály pusztulásával a világ kezd átalakulni olyanná, amelyben érdemes lesz élni. AKI NINCS VELÜNK, ELLENÜNK VAN TÁRSADALMI rendsze r e k megváltoztatása sohasem volt könnyű feladat, mert a pusztuló rendszer élvezői mindig görcsösen ragaszkodtak azokhoz a kiváltságokhoz, melyet a rendszer juttatott nekik és mint a rendszer kiváltságosai módjukban volt áldozataikat is felhasználni hatalmuk védelmezésére. Erre szemléltető példákkal szolgálnak a jelen események. Olyan egyének és intézmények, akik és amelyek évtizedekig kacérkodtak a “szabadság, egyenlőség és testvériség” jelszavakkal, amikor azoknak mekvalósitására elérkezett az alkalom, hogy az elméletet gyakorlatba vigyük, egyszerre frontot változtattak és hátba támadják azokat, akik ezen elmélet megvalósítását komolyan szorgalmazzák. Évtizedes múlttal dicsekvő s z o c i á ldemokraták, akik a “munkásosztály felszabadításáért harcoltak” ma a kapitalista osztály lakájaival egyvonalba támadják a járomból szabadulni akaró munkásságot, mert ők nem igy gondolták a munkásság felszabadulását. Ők “demokráciáért” harcoltak, mint Angliában van, ahol a “Munkás Part” van “hatalmon” és sokkal hűségesebben szolgálják a kapitalista osztályt, mint a reakciós polgári párt előttük. Ők nem átveszik az iparokat, hanem megveszik és még attól is felmentik a here osztályt, hogy gondjuk legyen arra, hogy az ipar jövedelmező legyen, ahelyett a jövedelmet — és pedig busás jövedelmet — minden el- lenszogálat nélkül juttattják az iparok tulajdonosainak. így akarták a magyar, cseh és a többi európai országok “szociáldemokratái” is és mert nem igy történt, egy tónusba fújják a kapitalista osztállyal, hogy ott “kommunista diktatúra” van. MÍG SOK ily “szociáldemokrata” pálfordulásán nem csodálkozunk-, mert ismerve múltukat mást nem is vártunk tőlük, annál meglepőbb volt olvasnunk Dr. Vámbéry Rusztem, MafgvarSegitse minden olvasónk egy vagy több előfizetéssel, hogy legalább 500 Bérmunkás menjen hetenként az óhazába. ország washingtoni nagykövetének a sajtó részére adott nyilatkozatát lemondását illetőleg. A lemondás egyáltalán nem lepett meg bennünket, mert Dr. Vámbéry éveiben közelebb jár a nyolcvanhoz, mint á hetvenhez és ma pedig a diplomáciai képviselet is nehéz munkát igényel oly ország képviseletében, mint Magyarország, ahol mindenkinek viselni kell a teher reá eső részét, tekintet nélkül, hogy fizikai, vagy szellemi munkáról van szó. És ha Dr. Vámbéry csak az éveire és egészségi állapotára hivatkozott volna lemondásában, senkinek okot nem adott volna, hogy róla rosszat mondjanak, vagy csak gondoljanak is. Ez teljesen elegendő lett volna még az itteni hivatalos körök előtt is. De az a tény, hogy ő maga is a régi rothadt rendszer egyik évtizedes üldözöttje, csatlakozott a hisztérikus “boszorkány üldözők” nem éppen jelle- mes gárdájához, azt bizonyítja, hogy “a kutyából még sem lesz szalonna”. ELKÉPZELHETŐ, hogj a társadalmi rendszer ily gyökeres átalakításánál, mint a kelet európai országokban végbemegy és amelyet nem csak a belső, hanem a külső ellenség is oly vehemenciával támad, lehetséges kesztyűs kézzel kezelni és visz- szaütés nélkül tűrni a támadásokat? Ha őszinték vagyunk be kell ismernünk, hogy ellenségeink nagyobb számmal vannak mint barátaink és ha tétlenül nézik az ellenség szervezkedését a célt teszik kockára. Ennek pedig nem szabad még egyszer megismétlődni. Ami Magyarországon, Csehszlovákiában és a többi kelet európai országokban történik, a mi felfogásunkkal sem egyezik meg száz százalékig, de minden jel szerint a törekvés őszinte, amit az eddig elért eredmények bizonyítanak. És mi nem azt bíráljuk, hogy kik csinálják, hanem hogy mit csinálnak. Abban pedig amit csinálnak, minden erőnkkel támogatjuk. És ha mindenki, aki a munkásosztály felszabadulási harca támogatójának vallja magát ezt tenné, a munkásság harca sokkal előbb érne a megvalósuláshoz. Aki nem ezt teszi, nevezze önmagát szociálista, liberális, vagy haladónak, az a munkásosztály ellenségeit támogatja és aki az ellenségeinkkel harcol egy fronton, az tudatosan, vagy tudatlanul a munkásosztály felszabadulási harcának ellensége. Érdekes, hogy ebben az elnök- választási kampányban minél többet beszélnek az elnöki aspiránsok, annál népszerűbbek lesznek azok, akik hallgatnak. Truman elnök szerint az Egyesült Államok történetében a jelenlegi kongresszus volt a legrosszabb; a republikánus honatyák szerint pedig George Washington óta most ül a legtehetségtelenebb ember az elnöki székben. — Mirevaló az olyan vita, ahol mindkét félnek igaza van?! Az Egyesült Államok az első világháborúra .. 21,850,000,000 dollárt költött; a másodikra 353,235,000,000 dollárt; a harmadikra . ... ? Az angolok a “Land-Lease” (kölcsön-bérlet) aktust úgy értelmezték, hogy az Amerikától kölcsönbe vett fegyvereket bérbeadták az araboknak. — Ez aztán jó üzleti szellem! ÉPITŐGÁRDA 1947-48-ik évre: J. Buzay, Cleveland ......... 8.00 L. Decsi, Akron .................. 2.00 Jimmy Farkas, Akron ___12.00 L. Fishbein, New York..... 5.00 J. Feczkó, New York ....... 6.00 J. Fodor, Cuy. Falls ..........12.00 J. Gyurcsek, Columbus .... 6.00 Paul Hering, Buffalo ....... 6.00 A. Kucher, Pittsburgh __10.00 J. Kozsány, Saratoga Spr. 12.00 Jós. Kollár, Cleveland___12.00 L. Lefkovits, Cleveland .... 6.00 A. Lelkó, Pittsburgh ........10.00 J. Mácsay, Detroit ........... 1.00 J. Mogor, Cleveland ......... 5.00 A. Molnár, Celevend .........12.00 John Munczy, Cleveland .. 2.00 J. Pataky, Brooklyn ......... 5.00 Louis Páll, Ambridge ___12.00 Paul Pika, Chicago ......... 5.00 J. Policsányi, Elmgrove .... 6.00 J. Reppman, Detroit........ 5.00 St. Visi, Lincoln Park ___ 5.00 Jos. Vizi, Akron ...............12.00 Ch. Udvamoky, Flint....... 2.00 J. Zára, Chicago ............... 8.00