Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)
1948-01-03 / 1509. szám
1948. január 3. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN------------------------- (gb) ROVATA-------------------------HUMOROS ESEMÉNYEK Egyik olvasónk nekem támadt a napokban, hogy miért nem hozunk mi a Bérmunkásban humoros dolgokat, hiszen a sok, komoly olvasmányt is megunja az ember. Mindjárt felhozta példának a román király esetét, ami szerinte igen kitűnő “humoranyagot” szolgáltatna. Hát jól van, gondoltam, megfogadom a tanácsát és átböngészem a napi sajtót ilyen “humor-anyag” után. Kezdjük hát mindjárt Mihály román király esetével. Ez a fiatalember már elérte azt a kort, hogy szeretne megnősülni, mert manapság már nem elégítheti ki a szerelmi vágyait olyanformán, mint Károly nevű apja tette, akinek szerelmi botrányairól évekig beszéltek Európában. Mihály urfi, — a polgári lapok állítása szerint, — nem csak, hogy szeretne megházasodni, hanem egyenest szerelmes valami dán hercegi lánykába. Nos, a humor most következik. Ez a humor abból áll, hogy nem viheti oltárhoz a szive választottját az annyira gyűlölt orosz bolshevikek engedélye nélkül. Persze ezt az engedélyt a román kormánytól kell megszereznie, viszont a román kormány, — a hirek szerint, — erre vonatkozólag Moszkvából kér utasítást. így most eljutottunk oda, hogy a megmaradt pár ki- rályocskák majd csak moszkvai engedelemmel és pártfogás alatt szaporodhatnak. Hát hol van ebben a humor? És aztán ez a “humor” is igen tág fogalom. Mert lehet, hogy sokaknak ez igen humorosnak tetszik, de kérdezzék csak meg Mihály királyfitól meg a többi királyocskáktól, meg herceg kisasszonyoktól, hogy milyen humorosnak tartják ők ezt a dolgot? De azonkívül mi is kérdezhetjük, hogy minek kell a királyokat tovább is szaporítani? Talán félnek, hogy nem marad belőlük múzeumba való? Avagy talán kellenek majd politikai kísérleti nyulaknak? Aztán nézzük ezt a másik esetet, amelyből az a tanulság, hogy családi perpatvarba nem érdemes beleavatkozni. Ezt tudhatta volna Phillip C. Richard hollywoodi rendőr is, aki az egyik esti mulatóban egy darabig egykedvűen figyelte a 27 éves Lee Grider és felesége veszekedését. Végre is a rendőr elhatározta, hogy végetvet a szócsatának és megindult a lármázok felé. De erre éppen azt a pillanatot választotta ki, amikor Mrs. Grider felragadta a sörösüveget és szeretett férje felé röpítette. Grider ur azonban idejében lebukott mire a sörös üveg a rendőr fején törött össze. A közönség ezt olyan humorosnak találta, hogy hangosan nevetett, de nem a rendőr és később a biró előtt még a Grider házaspár sem. Mondom, a humor is csak ízlés dolga. Avagy itt van ez a kis történet Moudtrie, Ga. városból, ahol az egyik legnagyobb áruházban a bozontos szakállu Santa Claus az ölébe vett egy kis fiúcskát és a szokásos módon, igen nyájasan kérdezte tőle: — Nos, jó kisfiú voltál? Mond meg Santa Clausnak. Erre az 5-6 év körüli fiúcska mindkét kezével belemarkolt Santa bácsi szakállába, lerántotta és dühösen kiáltotta: — Te vén hazug! Tavaly is azt ígérted, hogy villanyvonatot hozol, de nem hoztad el, most már beszélhetsz, nem hiszek neked! Azzal még rugdalni is kezdte a megrémült és megszakáltalani- tott Santa Claust. Hát bizony ezen is nevethettek sokan, de nem hiszem, hogy az a Santa valami jó viccnek találta a dolgot. Pedig érdekes, hogy sok felnőtt “hite” is egészen olyan, mint ezé a gyereké. Great Falls, Mont. városban meg a biró elé vitték a 21 éves Stanley J. Take-t, mert állítólag háromszor egymásután rálőtt a feleségére. — Csak tréfa volt az egész, — mondotta Take a biró előtt. — Hogy-hogy? — kérdezte a biró. — Hát úgy, — magyarázta Take, hogy a feleségemet, akit nagyon de nagyon szeretek, elfogta a csuklás és nem tudta abbahagyni. Erre elhatároztam, hogy ráijesztek. Előrántottam a revolveremet és háromszor feléje lőttem. — És használt az ijesztés ? — kérdezte a biró érdeklődve. — Hogyne, — volt a válasz, — a csuklás azonnal megszűnt. — Nos, akkor ez nem volt tréfa, hanem nagyon is komoly dolog, igy megérdemli a hat hónapot, — fejezte be a biró a humoros esetet. Az amerikai lapok, köztük az egyik magyar lap is, nagyon prominens cikkben hozta, hogy Adolf Hitler mégis csak megmenekült. Jelentkezett bizonyos Ernst Baumgart nevű egyén, aki azt vallotta, hogy Hitlert, meg Éva Braunt egy nappal Berlin teljes elfoglalása előtt repülőgépen Dániába szállította, ahol az Eider folyó partján szálltak le. Harminc percnyi várakozás után jött egy másik repülőgép, amely tovább vitte Adolfot meg Éváját. Az említett magyar lap, meg a többi lapok elhallgatták, hogy ezt a Baumgartent már hat hónap óta mint elmebajost kezelik. Hogy hol van itt a humor? Itt kérem kétféle humort is találhatunk. Az egyiket abban, hogy akadnak szerkesztők, akik még az elmezavart emberek beszédeit is szenzációs eseménynek veszik. A másikat az szolgáltatja, hogy milyen együgyüeknek veszik az ily szerkesztők az olvasóikat, hogy még az üyen elmebajos egyén meséjét is mint megtörtént dolgot merik beadni nekik. Ha már Santa Clausnál tartunk, megemlíthetjük még az Associated Press (AP) azon hírét, amit Clen Cove, N. Y. városból küldött be a lapokhoz. Ezen hir szerint a karácsony előtti nagy felvonuláson, amikor a helyi kereskedelmi kamara vásárlásra akarja ösztökélni a lakosságot, amiért felvonulást rendezett a Santa Clausokkal megrakott társzekerekkel, a gyerekek megrohanták a kocsikat és letépték a sok papirdobozt, amiket a kocsik disztésére használtak. Persze az ilyen dobozok üresek, noha nagyon szépen vannak pakolva és csak díszítésre meg arra valók, hogy a gyerekek annál jobban követeljék szüleiktől az ajándékokat. Amikor azonban a gyerekek észrevették, hogy a dobozok üresek, nagy méregbe jöttek, dobálni kezdték Santa Claust meg a kísérőit és olyan kis csatát rögtönöztek, ilyen múltú egyén támogatása”. Itt tehát semmiféle tényt nem sorolnak fel, csupán a ködös “erkölcsi” következménye kre hivatkoznak. így utat nyitottak a végletekbe csapó iránynak. Itt már semmi más határ nincs, mint az égboltozat. Marzani részére az “American Youth for Democracy” nevű ifjúsági szervezet akart gyűlést rendezni. Clark ezen szervezetet is felemlíti a listáján. Wisconsin Egyetem megengedi a tanulóinak, hogy az “American Youth for Democracy” szervezethez csatlakozzanak, de nem engedi meg nekik, hogy az általuk kiválasztott vendégszónokok előadásait hallgassák. A Queens College már jóval tovább ment, mert mindjárt magát a szóbanforgó szervezetet is kitiltotta. Érdemes megemlíteni, hogy Harold Lenz dékán, aki nem csak, hogy nem kommunista, hanem egyenesen tagja az antikommunista “American for Democratic Action” nevű egyesületnek, ellene szavazott ezen kitiltásnak. Ugyancsak elismerés jár New York város iskolabizottságának is, mert eddig minden nyomásnak ellenállva nem hozta meg azt a határozatot, amely kitiltaná a balszárnyi jelleget viselő gyűléseket az iskolákból. A KÉRDÉS LÉNYEGE Mindezek eléggé mutatják, hogy az amerikai egyetemeket miként vonják be a szabadság- jogok elnyomásába. Mert itt sokkal többről van szó, mint egyes szónokok eltiltása. A kérdés itt az, hogy vájjon az amerikai egyetemek tanulóinak alkalmat adnak-e az igazság kutatására és megismerésére? Mert az igazságra csak a különböző vélemények meghallgatása révén ismerünk. A kérdés tehát az, hogy vájjon az amerikai egyetemi hallgatóknak joguk van-e a kontroverziális kérdéseket minden oldalról vizsgálni? Joguk van-e ahoz, hogy bárkit is meghallgassanak, avagy vakon kell követniük az eléjük tárt dolgokat. A kérdés tehát az, hogy vájjon az amerikai ifjúságot meg lehet-e, meg szabad-e fosztani a bíráló és ítélő jogától? I hogy még a rendőrségnek is igen nagy erőkifejtésbe került Miklós bátya irhájának a megmentése. Ebbe tulajdonképpen eddig nincs semmi humor, hiszen úgy a gyerekek, mint Santa Claus csak a leggorombább szavakat használták. A humort az (AP) riporter igy adta be ebbe a kis “story”-ba: — Amikor a csetepatéinak vége volt, 6-7 évesnek látszó fiúcska ment el mellettem, aki dühösen mondta a társának: “Tudtam, hogy semmi sincs azokban a dobozokvan! Én már rég tudom, hogy Santa Claus csak egy piszkos hazug ember!” Azt hiszem, már elég is lesz ebből a “humorból”, mert még beteggé kacagja magát az olvasó. Eddig a felsőbb tanításnak éppen ez volt a lényege. Ha tehát most éppen az ellenkezőjét csináljuk, akkor az egész tanítási rendszerünk megváltoztatásáról van szó. A szónokok eltiltását igazolni akarók a Fast, Johnson, Marzani meg a velük kapcsolatos szervezetek denunciálásával akarják elterelni figyelmünket a dolog lényegétől. Ne hagyjuk magunkat igy félrevezetni! E sorok írója éppen úgy, mint nagyon de nagyon sokan mások is, élesen ellenzik az említett szónokok politikai nézeteit és jól tudják azt is, hogy az “American Youth for Democracy” kommunista front organizáció, de itt nem arról van szó, hogy ezen egyének vagy szervezetek tanait magunkévá tegyük, hanem arról, hogy a főiskolák tanulóinak joguk legyen meghallgatni az iskola igazgatósággal ellentétes nézeteket valló embereket is. Itt most arról van szó, hogy a “subversive“ meg “disloyal” laza fogalmak mögé bújva gyáván, hisztérikus módon meg akarják fojtani az egyetemek szabad tanítás és tanulási jogát. Nem kívánjuk azt, hogy az egyetemek olyan tanárokat is alkalmazzanak, akik az adminisztrációval ellentétes politikai nézeteket vallanak, de igen is követelhetjük, hogy amikor a diákok a saját kezdeményezésük alapján meg akarják hallgatni a kontroverziális dolgokról a másik oldal nézeteit is, akkor annak az egyetemi hatóságok ne állják útját. Ne zárják el a diákoktól a tanulás, a kutatás és a bírálat jogát, mert ha ezt teszik, akkor az egyetemek megszűnnek az igazság kutatói lenni, ami a tradicionális rendeltetésük. Max Lerner HIDAVATÄS Gerő Ernő közlekedési miniszter avatta fel a Tahitótfalu-tahi közötti Dunahidat, amelyet a visszavonuló németek robbantottak fel. A hid újjáépítése 1,400.000 forintba került. Evvel a híddal ismét helyreállt az ösz- szeköttetés a szentendrei sziget községei és a Dunántúl között. Merénylet a tanszabadság ellen (Folytatás az 1-ső oldalról)
