Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)
1948-01-03 / 1509. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1948. január 3. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ... $2.00 One Year .......... $2.00 Félévre ........................... LOO Six Months __________ 1.00 Egyes szám ára _____ 5c Single Copy ---------------- 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ------------ 3c Előfizfetés külföldre vagy Kanadába egész évre ............... $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás Hivatalos felfogásával. _____________________________________ Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Két sötét korszak Régismert és gyakran használt frázis, hogy a történelem megismétli önmagát. Lehet, hogy az aprólékos részletekre is kiterjedő tudományos vizsgálat esetén ez nem állná meg a helyét, azonban ma olyasmiknek vagyunk szemtanúi, amik azt látszanak bizonyítani, hogy a kiváltságos osztályok időközönkénti támadásai a nagy tömegek gazdasági és politikai szabadságjogainak megnyirbálására nagymérvű hasonlatot mutatnak. Az Egyesült Államokban még igen sokan jól emlékezünk az első világháborút követő sötét korszakra, amikor az ország kormánya valóságos alvilági alakok kezeibe került, akik, amig zsaroltak s lopták a közvagyont, terrorisztikus módszerekkel igyekeztek elhallgattatni minden kritikát. Palmer nevű igazságügyminiszterünk kiadta a jelszót: “Obey the law and keep your mouth shot.” (Engedelmeskedj a törvénynek és fogd be a szádat!) “Törvény” alatt természetesen sajátmagukat értették s az amerikai szabadságjogok teljes s végleges megszüntetésétől csak Harding elnök hirtelen halála mentette meg az országot. Úgy tartottuk akkor, hogy ez a sötét korszak soha többé meg nem ismétlődhetik az Egyesült Államokban. Ki merte volna hinni, hogy alig egy generáció múltán egy másik amerikai igazságügy- miniszter utánozni fogja Palmer nevű dicstelen elődjét? Nem akarjuk ezzel azt mondani, hogy Tom S. Clark, az Egyesült Államok jelenlegi Attorney Generálja is ráparancsolt a polgárokra, hogy fogják be a szájaikat és ne merjenek a napi események felett tárgyalni, de igenis állítjuk, hogy bizonyos tekintetben még messzebb ment hírhedt elődjénél is, amikor nyilvánosság elé tárta a 89 szervezet nevét tartalmazó listáját, amelyekről azt állítja, hogy azok “subversiv” organizációk, vagyis olyanak, amelyek az ország békéjét fel akarják zavarni. Ez a “subversiv” szó manapság igen tág értelmű. A lapok és a rádió kommentátorok által terjesztett értelme szerint a kormány megdöntésére irányuló olyan működést jelent, amely törvénytelen eszközöket akar igénybe venni. Valami olyasfélét igyekeznek ezen fogalom alá venni, mint értettek a múlt században a nihilizmus alatt. így egészen természetes, hogy akire rásütik, hogy ilyen “subversiv” munkát végez, attól félnek és ha az illető történetesen másnak dolgozik, akkor azonnal elbocsájtják a munkájából. At-. torney General Clark nagyon jól tudta ezt. És mindezek dacárai minden további bizonyíték nélkül felsorolt 89 szervezetet, amelyek tagjait igy már meg is büntette, mielőtt védekezhettek volna. Mert ezen szervezetek tagjai közül máris számosán elveszitették munkájukat és általában sokkal nehezebbé lett számukra a megélhetés ezen megbélyegzés következtében. Ezért mondjuk, hogy Clark bizonyos tekintetben messzebb ment Palmer nevű dicstelen elődjénél is, mert ügyvéd és igazság- ügyminiszter létére a törvényekben sehol el nem ismert nagy általánosítás alapján egyszerre vádat emelt ezer meg ezer ember ellen. De ugyanakkor már ki is mondta az ítéletet és kiszabta még a büntetést is, mielőtt a vádlottaknak csak egy szó védekezésre is alkalmat adott volna. Clark ezen szégyenteljes akcióját már megelőzte az a hajsza, mint volt a Palmer “fogd be a szádat, mert. . .” hírhedt rendeleté- nokok ellen intéztek. Ezen rendelet kiadása után száz számra bo- csájtottak el a hadsereg, a tengerészt és a külügyminisztériumból olyan hivatalnokokat, akik szerintük nem voltak megbízhatók. Ezen terrorisztikus módszer igazolására még felhozhatták, hogy minden munkáltatónak, — tehát az államnak is joga van — alkalmazottainak kiválasztására. A Clark listájára azonban még ezt a nagyon is kétes értékű érvet sem lehet alkalmazni, mert az áldozatokat a polgári élet minden rétegéből szedi. Clark “subversive” listájának a célja pontosan ugyan az, mint volt a Pelmer “fogd be a szádat, mert. . .” hírhedt rendelet#* nek: a polgárság megjisztése, terrorizálása. Amig azonban Palmer csak fenyegetett, fogd be a szádat,” — mondotta, — amivel éreztette, hogy ellenkező esetben bajbakerülsz. Clark ellenben már be is mutatja, hogy milyen büntetést kap az, aki nem hódol nekik, aki kritizál, aki élni mer a “Bill of Rights” nyújtotta jogaival. Clark subversive listája szerves része azon támadásnak, amit az amerikai uralkodóosztály a nép jogok megnyirbálására indított. Ez a támadás most is éppen úgy lábbal tiporja a törvényes utat, mint tette a Palmer idejében; most is éppen olyan terrorisztikus, mint volt 1919-ben. És mint akkor, úgy ma is álhazafias jelszavak mögé húzódva igyekeznek megfojtani az amerikai demokráciát. Ezért mondhatjuk, hogy ebben az esetben a történelem megismétli önmagát. Ma még nem tudjuk, hogy Clark és társai mennyire mennek a nép jogok megnyirbálásában. Azt azonban megjósolhatjuk, hogy ha ez a hisztérikus antidemokrata, amerikai-ellenes támadás vé- getér, a történelemirók az Egyesült Államok legsötétebb korszaka helyett két ilyen legsötétebb korszakról tesznek majd említést és Clark és társai majd bevonulnak abba a “Híresek csarnokába”, ahol Palmer, Fall meg az “első” legsötétebb korszak többi szereplői kerültek. Féltik a gazdagokat Az amerikai közönséget informáló köröknél nagy örömet keltett az orosz delvalváció hire, öles betűkkel hozták lapjaikban azt a kárörvendő hirt, hogy Szovjet Oroszországban nagy infláció van s a szovjethatóságok kénytelenek voltak leszállítani a pénz értékét úgy, hogy minden 10 rubel helyett csak egyet adtak. Természetesen mint minden ilyen alkalommal, úgy most is, csak a féligazságot írták meg, mert ha a rikító címsoroknál többet is olvastunk, akkor megtudtuk, hogy az oroszok devalvációja azok ellen irányult, akik nagyobb összegeket szereztek, mert a takarék- betéteknél az első 3000 rubelt teljes értékben cserélték be az uj pénzre. Az azon felüli összegnél 7500 rubelig minden két rubelért adtak egyet, azonfelül 10.000 rubelig minden háromért kaptak egyet és azon felül minden 10 rubelt egy uj rubellel cserélték be. Nyilvánvaló, hogy itt a háború alatt meggazdagodott egyének vagyondézsmájáról volt szó, amit nagy kár, hogy más országokban is nem alkalmaznak. De eltekintve ettől a dologtól, kirívó módon feltűnt, hogy milyen örömmel regisztrálták ezt a tényt az amerikai lapok, óbegat- tak, hogy lám a Szovjet Uniont is elérte az infláció s hogy milyen nagy bajok vannak ott, ha már a pénz értékét is le kellett szállítani. Mindez érthető lenne akkor, ha itt, az Egyesült Államokban nem beszélnének, írnának és tárgyalnának éppen olyan sokat a saját inflációnkról, amely mindjobban közeledik. Mert az a tény, hogy lám a Szovjet Uniónak is megvan az in- fálciós válsága, egy cseppel sem segíti a helyzetühket. Legfeljebb csak azt tudjuk meg, hogy az oroszok valamit már csinálnak is ellene. Lehet azon vitatkozni, hogy vájjon az orosz módszer megold ja-e az infláció kérdését? Azonban az amerikai semmitevés egészen biztosan nem fog segíteni. Nyilvánvalóvá lett, hogy a nagy müfelháborodás és sopánko- dás csak azért van, mert félnek a példától. Hogyisne, hiszen azok a gaz bolshevikek már megint a gazdagokat nyúzzák! AKIK TISZTÁN LÁTNAK WASHINTON — A külügyminisztérium távol-keleti szakértői szerint azok, akik katonai segítséget akarnak adni Chiang genérálissimonak, a tűzzel játszanak. Ha Amerika pénzzel és fegyverrel segíti a kommunisták elleni hadjáratot, a szovjet is azt fogja tenni és igy szinte máról-holnapra belekerül a világ a harmadik világháborúba. NEW YORK ÁLLAM 1947. ÉVI TERMÉSE ALBANY — Az illetékes állami hivatal jelentése szerint 355 millió dollár értékű mező- gazdasági terményt arattak le 1947-ben. A statisztika szerint a főzelékfélék csak 3 százalékot szenvedtek az időjárástól, a gyümölcstermés ellenben 19 százalékkal kevesebb az előbbi esztendőnél. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket ''trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogv bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- Büntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért. tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR RENDSZERREL A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer _ már elpusztult. Az ipari szervezkedésnel az ->i *ársnd»Uél>i*inlf u ««r» tnrBftHtJftn» K«Inl
