Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)
1948-01-17 / 1511. szám
1948. január 17. BÉRMUNKÁS 3 oldal Munka Közben (gb) ROVATA, WALLACE KALAPJA Az amerikai nép nagyon találékonyan a politikai hadjáratokat a cirkuszi mutatványokhoz hasonlítja. Legalább is erre vall az a kifejezés, amivel képletesen nevezik a politikusoknak azon kijelentéseit, amelyekkel nyilvánosságra hozzák, hogy pályádnak bizonyos tisztségre. Ily esetekben ugyanis azt mondják, hogy a szóbanforgó politikus “bedobta kalapját a gyűrűbe”. Olyanforma ez, mint régente a cirkuszban a hires birkózó az aréna (gyűrű) közepére állva, kalapját maga elé dobva igen kihívó hangon hívta birkózásra a város erős legényeit. Jelen esetben Henry A. Wallace, az Egyesült Államok volt alelnöke, volt földművelésügyi és legutoljára volt kereskedelmi minisztere “dobta kalapját a gyűrűbe”, ami alatt közönséges nyelven szólva azt kell értenünk, hogy bejelentette, miszerint kivált a demokrata pártból, uj pártot alakit és pályázik az elnöki tisztségre. Wallace kalapjának a gyűrűbe repülése igen sok beszédre ád okot dacára annak, hogy nem jött váratlanul. A lapok és a rádió állandóan foglalkoznak vele és kommentálják a saját érdekeiknek megfelelőleg. De igen sok beszédre nyújt alkalmat munkáskörökben is, mert a Taft-Hartley munkásellenes törvények hozatalával mindkét nagy párt maga ellen ingerelte a szakszervezeti munkásokat és igy általános az a feltevés, hogy ezeknek nagytöbbsége Wallace mellé fog állni. A TÉNYEK ISMERTETÉSE Ebben a rovatban szeretném megismertetni olvasóinkkal az uj pártalakitással kapcsolatban eddig felmerült véleményeket és érveket. Az ily fajta Írásnak a célja az olvasó ismeretkörének kibővítése és nem szavazatszedés a tisztviselőségre pályázó részére, avagy hangulatkeltés ellene. Viszont nem jelenti azt sem, hogy akár személyesen, akár a lapunk is ezen politikai küzdelmek ismertetésével a munkásság felszabadításának útját a politikai akciókban, politikai választásokban látná. Az Industrial Workers of the World szervezet tagjainak régi meggyőződése, hogy ha a munkások a gazdasági erejüket helyesen szerveznék, akkor az ipari szervezeteik utján könnyebben, gyorsabban és hathatósabban tudnák megvalósítani azt a társadalmi rendváltozást, amit az úgynevezett “radikális” munkás politikai pártok is hirdetnek. Ezzel szemben viszont elisnap választ el, igy a következő hónapokban bőven lesz alkalmunk e témával foglalkozni, a jelenben csak a már megtörtént eseményekről kívántunk beszámolni, hogy lapunk olvasóinak módjukban legyen a kérdést megismerni és esetleg véleményeiket nyilvánítani. merjük, hogy jelenleg az amerikai munkásság csak igen kis része szervezkedik helyesen, — iparilag és az osztályharc alapján, kimondott végcéllal, — ellenben annál többen hisznek a politikai akcióban. Ezen tény előtt nem hunyhatjuk be szemeinket és ha ignorálnánk ezt a dolgot, akkor valóban a struc madarat utánoznánk. így tehát egészen természetes, hogy a Bérmunkásban is foglalkozunk azon kérdés tárgyalásával, hogy a Wallace kalapjának a gyűrűbe való repité- se milyen hatással lesz az amerikai nép jövőjére, jobban mondva az amerikai munkásmozgalomra. Ezt már csak azért is meg kell tennünk, mert hiszen mi szinte tüntetőleg kérkedünk azzal, hogy figyeljük a társadalom fejlődését, a napieseményeket és azokat az osztályharc alapján álló munkások szemüvegén át nézve bíráljuk. És tekintettel arra, hogy az ily bírálat az egyének felfogása és temperamentuma szerint változik, az is megeshetik, hogy a Bérmunkás irógárdistái esetleg különböző konklúziókra jutnak. Mindezek összevéve az olvasók látókörének kiterjesztését eredményezik s igy maguk szabhatják meg, hogy mit csináljanak. A “SZAKÉRTŐK” VÉLEMÉNYE Ezeket szemelőtt tartva most már felsorolhatom, hogy mit is hallottunk arról ä bizonyos kalapról, — amelyről valójában nem sok fogalmunk van, mert Wallace állandóan kalap nélkül jár és a fényképen is csak a borzas haját és nem a kalapját mutogatják. Most már megállapíthatjuk, hogy Wallace december 29-iki rádió beszédét, amelyben jelöltségét bejelentette. A republikánusok kitörő örömmel, a demokraták pedig ugyanolyan ingerült dühöngéssel fogadták. A “szakértők” (és ki nem szakértő az ilyen ügyben) úgy vélik, hogy ha semmi különösebb dolog addig közbe nem jön, akkor a Wallace jelöltsége a Truman elbukását jelenti. Szerintük Wallace sokkal nagyobb számú demokrata, mint republikánus választót ragad magával és most már a republikánusok játszva fognak győzni, akárkit jelölnek is. Most már rebesgetik, hogy még Taftnak, aki a legszélsőbb reakciót képviseli, is jó esélyei vannak. Éppen azért sokan elhamarkodottnak tartják Wallace párt- szakitását. Azt mondják, hogy ha a harmadik párt nem indul, akkor a republikánusok kénytelenek lettek volna legalább is valamilyen látszólag liberális jelöltet állítani, de igy akár magát Herbert Hoovert is meg tudnák választani, ha éppen kedvük támadna rá. Szóval ezek egyenest Wallacet okolják majd azért, hogy valamilyen nagyon reakciós republikánus elnök kerül majd a Fehér Házba. A TILTAKOZÁST KÉPVISELIK Ezzel szemben Wallace és hívei azt mondják, jelenleg mindkét nagy párt a túlzó reakciót szolgálja és lelkiismeretét követve egyetlen liberális, szabadságszerető ember sem szavazhat egyikre sem. És ha nem is győznek, mégis mutatni fogják azt, hogy milyen tömege az amerikai szavazóknak tiltakozik a belföldi szabadságtiprás, a külföldi háborús politika és az inflációt elősegítő gazdasági politikai irány ellen. Rámutatnak továbbá arra, hogy az ily harmadik párt esetén képesek lesznek bizonyos számú képviselőt és szenátort választani, akik az uj párt keretén belül hathatósabban tudják védeni a szabadságjogokat és hathatósabban ellensúlyozhatják a háborús uszítást is. Az uj párt alapitói azonban nem csak az ezévi választásokra, hapern már messzebbre is tekintenek. A szakértők (mondom, ezek igen sokan vannak) úgy tartják, hogy az Egyesült Államok menthetetlenül rohan az infláció felé tekintet nélkül arra, hogy a két párt közül melyik fog győzni az őszi választásokon, mert hiszen a korlátlan profit-rendszeren egyik sem fog lényeges változást eszközölni, így 1952-re az amerikai nép már torkig lesz a republikánus párttal is és akkor már minden valószínűség szerint az uj párt felé fog fordulni. Erre természetesen csak 5 év múltán kapjuk meg a választ. Vannak természetesen olyanok is. akiknek gondolkozását a vágyaik, kívánságaik irányítják. Ezek tehát azt a jövendölést teszik, hogy Wallacenak már most is nagy esélyei vannak, mert a Taft-Hartley törvények, a nagy drágaság és a háborús uszítás olyan nagy tömegeket fordít el a két nagy párttól, hogy esetleg, — különösen ha a háborús uszítás még kiélesedik, ami nem lehetetlen, a béke után vágyók a lapok és a rádió minden ellenzése dacára is megválasztják. A SZAKSZERVEZETI VEZÉREK Ezek leintik azokat, akik a történelmi hasonlattal állnak elő. Azért mert Teddy Roose- veltnek és LaFolettnek nem sikerült az uj párttal győzni, még nem jelenti azt, hogy az ily próbálkozás soha se járna sikerrel, — mondják ezek. Példának felemlítik magát a republikánus pártot, amelyet hasonló körülmények között Lincoln hivott életre a polgárháború előtt. Mások viszont azt mérlegelik, hogy a szervezett munkásság képes-e lényeges politikai erőkifejtésre ? Még tisztábban szólva, a munkások hallgatnak-e a vezéreikre? Arra szavaznak-e, akit a vezérek kiválasztanak? A múlt azt bizonyítja, hogy az ily tanácsokat figyelmen kívül hagyták. Még az olyan tipikus ipari városokban, mnit Detroit, Cleveland, Pittsburgh, stb. is mindig csúfos vereséget szenvedtek a szervezett munkások által indorszált jelöltek. Erre azok a bizonyos szakértők megint azt felelik, hogy eddig a szakszervezeti mozgalomban nem volt egyöntetű megálLOS ANGELES FIGYELEM! | Az IWW los angelesi csoport- I ja január 24-én a Vladick Centerben, 126 North St. Louis Streeten (fél blocknyira a 2100 E. First Streettől) TÁRSASÖSSZEJÖVETELT tart tánccal egybekötve. Kezdete este 7:30-kor. Belépődíj 75 cent. Kellemes szórakozás biztosítva van. Kérjük a munkástársak szives megjelenését. Vegy a P jelzésű villamost a 2100 E. First Streetig. A rendezőség. lapodás és még a legreakció- sabb jelölteknek is akadtak mindig union vezér pártfogói. Most azonban bizonyos méretű egyezség jött létre az AFL, CIO, a vasúti nagy szakszervezetek és a számos független szervezetek között. Az is tény, hogy máris akadtak olyan union vezérek, akik siettek bejelenteni, hogy nem fogják támogatni Wallacet. Ezeknek száma azonban egyenlőre nem nagy. Miután ez a dolog most a választásokig napirenden marad, igy sokat fogunk még róla hallani s a nagyszámú “szakértők” véleményait majd egy más alkalommal fogom folytatni. KÖSZÖNET Szivemből köszönöm az őszinte részvétet úgy a Bérmunkás Lapbizottságának, mint azoknak, akik szeretett férjemmel együtt dolgoztak a mozgalomban és részvéttel vannak irányomban. Los Angeles, 1948 jan. 4. Révészné. AHOL TÖBB AZ INTELLIGENCIA MINT AZ AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁGOSOKNÁL Az alábbi levelet kaptuk: Bérmunkás Cleveland 20, O. The trustees of the New York Public Library acknowledge, with thanks and appreciation, your gift of a Bérmunkás Naptára, 1948. R. A. Beak, director January 8, 1948. ÉPITŐGÁRD A 1947-48-ik évre: J. Buzay, Cleveland........... 5.00 Jimmy Farkas, Akron ..... 4.00 L. Fishbein, New York__ 5.00 J. Feczkó, New York ...■.... 1.00 J. Fodor, Cuy. Falls _____2.00 J. Gyurcsek, Columbus _ 2.00 Paul Hering, Buffalo ........ 1.00 A. Kucher, Pittsburgh ...... 4.00 Jos. Kollár, Cleveland....... 2.00 J. Kozsány, Saratoga Spr. 12.00 L. Lefkovits, Cleveland _ 3.00 A. Lelkó, Pittsburgh ....... 2.00 J. Mácsay, Detroit ........... 1.00 J. Mogor, Cleveland ......... 1.00 A. Molnár, Cleveland ........ 3.00 John Munczy, Cleveland .. 2.00 J. Pataky, Brooklyn ____ 5.00 Louis Páll, Ambridge....... 2.00 Paul Pika, Chicago........... 1.00 J. Policsányi, Elmgrove .... 2.00 St. Visi, Lincoln Park ........ 5.00 Jos. Vizi, Akron ...... 4.00 Ch. Udvarnoky, Flint ___ 2.00 J. Zára, Chicago ........... 4.00
