Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)

1948-06-05 / 1531. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1948. junius 5. Egyről-Másról ELMONDJA: J. Z. VÁJJON TANULNAK-E A SAJÁT KÁRUKON? HOSSZÚ és a terror minden fajtájában bővelkedő harcot yivtak a vágóhídi munkások az utóbbi két hónapban az élelmi­szer ipart kontroláló huströszt ellen. A sztrájk március 16-án tört ki, melyet hosszú hónapok­ig tartó kollektív tárgyalások előztek meg, a munkáltatók azonban ismerve a vágóhidakon foglalkoztatott munkások kö­zött fennálló válaszfalakat, meg sem közelítették ajánlatukban a munkások követelését és szinte kényszeritették a munkásokat a sztrájk fegyveréhez nyúlni. A munkásokat a CIO-hoz tar­tozó United Packinghouse Workers szervezet képviselte és az eredeti követelés 29 cent óra­bér javítás volt, melynek meg­nyerése esetén a vágóhídi mun­kások bére megközelítette volna a két év előtti hetibér összegét, habár a vásárló képesség még ez esetben is messze mögötte lett volna a két év előttinek. A tárgyalások folyamán a szerve­zet a követelést leredukálta 23, majd 19 centre, a munkáltatók azonban csak kilenc centet aján­lottak és miután a szervezet minden utat és módot kihasz­nált eredménytelenül, az egész országban beszüntették a mun­kát a “négy nagy” húsvágó cé­gek telepein. A későbbi hetek­ben több kisebb független vágó­hídon is beszüntették a munkát és a sztrájkolok száma megkö­zelítette a százezret. ISMERVE a vágóhidakon uralkodó gyalázatos munkavi­szonyokat és béreket, és azt az elszántságot, amit a sztrájkoló munkások és családjaik tanúsí­tottak e harcban, méltán számí­tottak a vágóhídi munkások ar­ra, hogy a munkásság osztatlan szolidaritásában részesíti őket az egész országban. Ezen hitük­ben azonban sajnos nagyon csa­latkoztak. Bár a telepeken kívül álló szervezetek és magánosok is elismerésre méltó erkölcsi és anyagi támogatásban részesítet­ték a sztrájkolókat és ha hason­ló módon viselkedtek volna a te­lepeken dolgozó, de más szerve­zethez tartozó munkások, győ­zelmük soha sem lett volna kétséges és nem tarthatott vol­na 68 napig. Az osztálytudatlan­ság és a szakmai munkás mel­lett nagyszámú szakképzetlen munkást is bevontak a terme­lésbe. A helyzet a vágóhidakon is ilyen és a sztrájkoló munkáso­kat képviselő UPW szervezet mellett fél tucat más szakmai szervezet is képviseli az ott fog­lalkoztatott munkásokat, me­lyeknek külön szerződésük van a munkáltatókkal. Ezen szakmai szervezetek kö­zött a legnagyobb az AFL-hez tartozó Amalgamated Meat Cut­ters and Butchers Workmens szervezet, amely az elmúlt janu­árban irta alá az uj szerződést a 9 cent órabér javítás alapján. Ez a szervezet azonban nem egészen egyharmadát képviseli az ott foglalkoztatott munká­soknak és az UPW-hoz tartozó munkások úgy vélekedtek, hogy a 30 százaléka a foglalkoztatott munkásoknak nem szabhatja meg a bérskálát a 70 százalék­nak. A munkáltatók azonban ra­gaszkodtak a 9 centhez a végle­tekig és ennek érvényesítésében számítottak a szakszervezetek­re sztrájk esetén. És sajnos, de számításuk bevált, mert a szak- szervezetek tagsága kitartott a munkáltatók mellett testvéreik harcának leverésében. És ami még ezen testvéráru­lásnál is elitélendőbb, hogy a nevezett szervezet közelmúltban Chicagóban megtartott konven­cióján az AFL központi elnöke William Green, megdicsérte a sztrájktörő szervezetet viselke­désükért a sztrájk ideje alatt. BÁR az osztályharcban a “bukás” szó ismeretlen, mert minden bérharc hoz valamelyes eredményt nagy általánosság­ban, de ily esetekben mérlegelni kell, hogy az eredmény mily ál­dozatokat követelt és ezen áldo­zatok árán mennyivel eredmé­nyesebb lehetett volna a vív­mány. A vágóhídi munkások bér­harca csak egy szem az osztály­harc végtelen láncolatában és bár a 10 hetes harc közvetlen anyagi eredménye nincs arány­ban az áldozattal, úgy a vágóhí­di, mint más iparok munkásai­nak felmérhetetlen tanulságot nyújt a jövő harcait illetőleg. A harc úgy Amerikában, mint a világ minden részén nagyobb lendülettel folyik a társadalom két osztálya között és amig a kizsákmányoló osztály egységes, a munkásosztály sokfelé szétta­golva áll szembe az egységes munkáltató osztállyal. Nem csak az országhatárok emelnek válaszfalakat a munkásság kö­zött, hanem az országhatárokon belül is a szervezett és szerve­zetlenek egymással szembe áll­nak és ami a munkásság harcát a legnagyobb mértékben nehezí­ti, még az úgynevezett “szerve­zett” tömegek harci ereje is szét van forgácsolva különféle szervezetekbe. Ezt a sarkalatos hibát hala­déktalanul orvosolni kell a munkásságnak és ebben csakis saját erejére támaszkodhat. A gyakorlati példák bizonyítják, hogy a szakszervezeti vezérek nem csak nem tesznek kísérletet a hibák korrigálására, hanem határozottan ellenzik az ily tö­rekvéseket és minden tőlük tel­hetőt elkövetnek, hogy ezen ál­lapotokat az idők végtelenségé­ig fentartsák. A munkásságnak azonban életkérdés, hogy elsősorban a már megszervezett munkások soraiban megszüntesség a vá­laszfalakat és ezt csakis az ipa­ri szervezkedéssel érhetjük el. Minden az egy iparban foglal­koztatott munkás EGY IPARI SZERVEZETBE és az összes Ipari Szervezetek az Egy Nagy Szervezetbe tömörüljenek. AZ IPARI szervezkedés úttö­rője — az Industrial Workrs of the World (IWW) — közel 4 és fél évtizede törekszik ezt az eszmét megértetni a munkás­sággal és ennek megértése min­den elmúló nappal égetőbb szük­ségességé válik. A termelő esz­közök irányítása mind kevesebb kezekben összpontosul és ma már néhány tucat család nem csak egyes iparokat, hanem az ország összes alapvető iparai felett gyakorol kontrolt. Ezzel szemben a munkásság még ma is a fél évszázad előtti módszerekkel harcol és ennek az eredménye a bérharcok si­kertelensége. Semmi kétség sem férhet ahhoz, hogy a vágóhídi munkások bérharca 10 heti küz­delem után ezen hiba következ­tében ért véget igy, ahogy vé­get ért. A chicagói szedők és betűön­tők sztrájkja, amely már az elmúlt év november óta van fo­lyamatban a helyi napilapok nyomdáiban és eddig egyetlen nap sem maradt ki a sztrájk kö­vetkeztében, szintén ezen rák­fenének az eredménye. Amíg a szedők sztrájkolnak, a többi szakszervezetek tagjai a szoli­daritás legkisebb érzése nélkül készítik a lapokat és verik le sa­ját munkástársaik harcát. Az autóiparban a Chrysler telepeken 75 ezer munkás már három hete áll bérharcban és amig az iparban más vállalatok tulajdonosai a legmesszebbme­nő szolidaritásukról biztosítot­ták a Chrysler Corporationt, hasonló szolidaritás nyilvánítá­sát nem hallottuk a munkásság­tól ezen telepekről. East Pioriaban a Catterpillqr Tractor telepen 17 ezer munkás bérharca a közelmúlt hetekben a szervezetek egymásközötti és egymás ellen harca következté­ben bukott el. Ott pedig a főkér­dés nem a munkabérek emelése volt, hanem a szervezet megtar­tása. A Catterpillar Corp. megta­gadta a CIO-hoz tartozó United Farm Equipment and Metal Workers szervezet elismerését, amiért annak vezetősége nem irta alá a Taft-Hartley törvény által megkövetelt nyilatkozatot, mely szerint a szervezet vezető­sége “nem kommunista”. És ahelyett, hogy ebben a harcban más szervezetek a legmesszebb­menő szolidaritásban részesítet­ték volna a Catterpillar munká­sokat, egymással versenyezve hasoncsusztak a munkáltató ke­gyének megnyeréséért — töb­bek között ugyancsak a CIO- hoz tartozó United Auto Work­ers szervezet is, amely a Natio­nal Labor Relation Board áltál levezetett szavazásnál a többsé­get kapta és testvér szervezetét buktatta ki. IGY SOROLHATNÁNK fel hasábokon át a szakszervezetek aljas cselekedeteit, amelyek amellett, hogy oly szervezkedé­si módszert ápolnak, amelyek elkerülhetetlenné teszik, hogy az ugyanazon iparban foglalkoz­tatott munkások egyik csoport­ja a másik harcát veri le, osz­tálytudatlanságuknál fogva egy­mást is támadják, hogy a tag­A Magyarországba küldött lapok költségeire Cleveland és kör­nyéke Bérmunkás olvasók és azok barátai JUNIUS 13-án, vasárnap CSALÁDI KIRÁN­DULÁST tartanak a szépfek- vésü Scherhaufer farmon, ahol esős idő esetére is meg­felelő helyiségek vannak. Lesz lacipecsenye és hűsítők. Beléptidij nincs. Indulás d. e. 10 órakor Buckeye Rd. és 112 utcáról. Kérjük az autókkal rendelkezőket, hogy segítse­nek a résztvevők kiszállításá­ban. Útirány: a 87-es road a 306-ig, ott balra az első ka­vicsos ut a Pekin Rd., ame­lyen jobbra a 4-ik épület. sági dijak kollektálásának jo­gát testvér árulás árán is el­nyerhessék. A szakszervezkedés ezen ká­ros hátrányait felismerve az IWW oly szervezet felépítését ajánlja a munkásságnak, amely 1) az osztályharc alapján áll és nem csak a mindennapi elő­nyökért küzd, hanem végcélja a bérrendszer megszüntetése. 2) amely nem a használt szerszá­mok szerint, — szakmailag — hanem amint a termelés színte­rén foglalkoztatva vannak IPA­RILAG szervezi a munkásokat. 3) A különböző Ipari Szerveze­tek ne laza szövetséget alkossa­nak, hanem szoros részei legye­nek az EGY NAGY SZERVE­ZETNEK és sztrájk vagy ki­zárás esetén az egyen esett sé­relem az összesség sérelmének legyen tekintve. Ilyképpen felépített szerve­zettel a munkásság nem csak si­kerrel veheti fel a harcot a mun­káltatók egyre növekvő hatal­mával szemben, hanem egyben építi a jövő társadalom szerke­zetét a jelen társadalom kerete­in belül, amely átveszi a terme­lés és szétosztás irányítását, amikor a bérrendszer elpusztul. Ennek felismerése ma élet­kérdés a múnkásságnak és men­nél előbb ismeri fel, annál előbb szűnik meg az az állapot, amely lehetővé teszi, hogy a munkál­tatók a munkások egyik cso­portját a másik ellen használja fel. DRÁGASÁGI PÓTLÉKKAL JÁRULTAK A BÉRMUNKÁS FENTARTÄSÄHOZ május 29-ig: M. Simon, Cleveland____ 1.00 M. Bakos, Cleveland ___ 3.00 F. Kekezekovits, Phila __ 1.00 Trisa Bikó, Cleveland ___ .75 A. Friedrich, Cleveland __ .75 Lapolvasók, Elsinore ........20.00 A. Fekete, Akron ______ 2.00 I. Tóth, Euclid _________ 1.75 J. Kovách, Detroit _____ 1.25 Lapolvasók, Phila és kör. „35.00 M. Rappaport, Cleveland .. .75 J. Varga, Pittsburgh ........ 1.00 S. Lovász, So. Norwalk .... 2.00 J. Kozsany, Saratoga Sp. .. 5.00 James Asztalos, Phila __ 2.25 St. Szabady, Chicago ........ 2.75 Társ. Délután, Cleveland ..50.60 G. Rauch. Pasadena ____ 3.00 A. Lachkó, E. Saugatuck .. 3.00

Next

/
Oldalképek
Tartalom