Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)

1948-05-29 / 1530. szám

1948. május 29. BÉRMUNKÁS 5 oldaJ TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI A BŰVÖS SZÉK Néhai Karinthy Frigyes ma­gyar Írónak van egy hires kis színdarabja, a fenti címmel. A színdarab lényege az, hogy egy feltaláló, akit a csaló, panamis­ta miniszterek és politikusok el­nyomnak, úgy áll bosszút, hogy a legutolsó találmányát, egy széket becsempészi az államtit­kár szobájába. A szék tulajdonsága az, hogy aki beleül, anélkül hogy tudná, az igazat kénytelen megmonda­ni. A székbe ülő államtitkár, mi­kor az önzetlenségről, a becsüle­tességről kellene beszélnie, szé­pen elmondja, hogy mennyit lo­pott, viszont a felesége a székbe ülve, kiválj a, hogy hányszor és kivel csalta meg és igy tovább. Sokszor, mikor a csaló poli­tikusok, a reakciós papok és más fékerek, a szabadságról, demokráciáról fecsegnek, sze­retném beültetni őket egy ilyen bűvös székbe, hogy megmonda­nák mit gondolnak ők, amikor demokráciáról szavalnak. Nincs bűvös székem, de idő­közönként befogom ültetni a képzeletbeli székbe a politikusa­inkat, a papjainkat, a szerkesz­tőinket. Most az átlagos ameri­kai uj ságiró ül a bűvös székbe. BÉKEBONTÓK Már mint az oroszok, de most emberükre találtak a mi elnö­künkben. Ötét nem tudják fal­hoz állitani, mint tették azt an­nak idején Rooseveltel. A mi kormányunk békeszere­tő, mindent elkövet, hogy a vi­lág számára visszahozza a régi nyugodalmas kapitalista sziszté- met. Billiókat áldozunk, hogy visszatartsuk a munkásokat at­tól, hogy a saját kezükbe ve­gyék a termelést. Ahol nem elég a dollár, oda adunk fegyvert, ágyút, muníciót, mint Görögor­szágba, vagy Kínába tettük, hogy lecsillapítsuk a vörösök által felbujtott lázadókat. Persze a tudatlan és a Szovjet által félrevezetett európai és ázsiai népek, nem akarják elfo­gadni a mi demokráciánkat. Ma­kacskodnak, megingadhatatla- nul ragaszkodnak olyan tévesz­mékhez, hogy a föld azé, aki megműveli, a gyár, a bánya, a bank profitjából csak az része­sedjen, aki dolgozik, vagyis ahogy ezek a tudatlan népek mondják: “Aki nem dolgozik az ne is egyék.” De a mi dekomratikus béke­szerető elnökünk és a hozzá tel­jesen méltó kormányunk, nem veszti el a türelmét. Megva­gyunk győződve, hogy ezek a népek végtére is felébrednek. Hogy ez bekövetkezzen, ahoz van nekünk még dollárunk, fegyverünk és atombombánk. Béke akarásunk élénk bizo­nyítéka már az is, hogy a békét csináló külügyminiszternek a bölcs elnökünk egy tábornokot nevezett ki, sőt Moszkvába kö­vetnek is egy tábornokot küld­tünk el. Nem sajnáljuk a fá­radtságot, hogy minél láthatób­ban mutassuk ki a béke akará­sunkat. A kongresszusunk a hadi cé­lokra megszavazott 14 billió dol­lárt, elrendeljük a békebeli so­rozást, gyártjuk és próbálgat­juk az atombombát, a fegyver, repülőgép, hajó és muníció gyá­raink teljes erővel dolgoznak. De hogy még világosabb le­gyen a béke akarásunk, a tábor­nok külügyi államtitkár utasítá­sára a tábornok nagykövetünk megjelent Molotov szovjet kül­ügyminiszternél — dacára hogy előre tudták, hogy visszautasí­tásra talál — és elmondotta, hogy müyen káros, hogy a két nagy hatalom között annyira ki­élesedtek az ellentétek, ezt meg kellene szüntetni, erre vonatko­zó tárgyalásokra a szovjet nyi­tott ajtót talál az amerikai kor­mánynál. Ám a szovjet megint beiga­zolta megbízhatatlanságát. Ahe­lyett, hogy kereken visszautasí­totta volna a békeajánlatot, Mo­lotov készséggel vállalkozott ar­ra, hogy a tárgyaló asztalhoz üljön. Ezt még betetőzte az, hogy Sztálin is megszólalt, ő is békülni akar. Hajlandó tárgyal­ni a lefegyverezésről, biztosítani a szabadság jogokat és hogy a nagyhatalmak ne avatkozzanak bele más népek belügyeibe, hogy vonják ki a csapataikat a meg­szállva tartott országokból. De mint emlitém a mi elnö­künket nem lehet megzavarni. Rögtön kijelentette, hogy a szovjetnek ez a készsége gya­nús és ennélfogva nem tárgya­lunk velük. Hogy is ne, hogy ne gyárt­hassuk az atombombákat, hogy a hadiszer gyárosok ne kapnák a 14 billiót, amit a kongresszus megszavazott hadifelszerelésre, hogy ezt a rengeteg pénzt talán kórházakra, iskolákra, emberi lakásokra, a rák, a tüdőbaj elle­ni kutatásra, a nyomorék kato­nák ellátására fordíthassák. Igaz, hogy erre mindre futná a 14 billióból, de mi lenne áz ide­gen földön levő befektetéseink­kel, ezer és ezer milliós befekte­téseink (persze a nagyfejüek- nek) vannak az egész világon, ez mind veszélyben lenne atom­bomba és nagy hadsereg nélkül. A megkergült népek maguknak akarnák az üzletemberek tulaj­donát, ugyan ez történne Görög, Török, Olasz, Franciaországban, Kínában, Koreában, ha a dollár- jainkal mig lehet, az atombom- nincs igy rendjén, hogy atom- nánk őket. Nem tárgyalunk! A dollárral és a kiépülő hadsereggel tartsuk sakkban a világot. íjjnnek a na­gyon bölcs taktikája mellett a mi kormányunknak még az az előnye is meg van, hogy a köny- nyen ijeszthető embereket meg­félemlítsük, hogy a szovjet nem tudja minden erejét a produktív munkára fordítani, ami a nép jólétét emelné, kénytelen lesz ő is hadianyagokat gyártani, mil­liós hadsereget tartani. Ezt na- 1 gyón jól teszi a kormányunk, mert ha a szovjet és a köréje csoportosult országok nyugod­tan termelhetnek a fogyasztás­ra, építhetik országaikat, ott olyan jólét jöhetne létre, amely veszélyeztetné a mi demokrati­kus, szabad vállalkozásra épült rendszerünket is. Mert még a mi AFL-be és a CIO-ba szervezett munkásainkat is megzavarná, még ők is a maguk kezébe akar­nák venni a sorsuk intézését, ahelyett, hogy a jól bevált mód­szer szerint azt rábíznák a poli­tikusainkra, akik olyan áldozat­készen szavaznak meg mindent, hogy ezt a mi nagyszerű rend­szerünket épségben tartsák. Aki pedig azt hiszi, hogy ez ninccs igy rendjén, hogy atom­bomba és nagy hadsereg helyett kórházak, iskolák és más bo­londságok kellenek, hogy né­zünk kötelességünk volna a tár­gyaló asztalhoz ülni a bolsevi­kekkel és rábízni minden népre, hogy úgy rendezze be az életét, ahogy legjobbnak látja, az sem­mi esetre sem jó amerikai, az egy szovjet kém, hazaáruló, bol­sevik, akinek majd regisztrál­nia kell, hogy ezzel fekete listá­ra kerüljön, sehol munkát ne kapjon. De a regisztrálás még nem elég, a Taft-Hartley törvény is kevés. Jönni fog a koncentráci­ós tábor, ahogy azt a megboldo­gult Hitler és Mussolini csinál­ta. Ők is igy kezdték mint a mi Trumanunk. Nagy kár volt, hogy annyira megvertük őket, Segítse minden olvasónk egy vagy több előfizetéssel, hogy le­galább 500 Bérmunkás menjen hetenként az óhazába. de az a Roosevelt nem akarta megakadályozni, hogy a vörös hadsereg tönkreverje a náci ha­digépezetet, pedig most milyen jó lenne az a vörösök ellen. Ha Roosevelt ma élne, neki is re­gisztrálni kellene. AZ ÁLLAMOSÍTÁS Engels Frigyes, Marx Károly- nak a nagy munkatársa Írja az egyik könyvében, hogy amikor a munkásosztály meghódítja a hatalmat, az első teendője az kell legyen a szocialista társa­dalom felé, hogy a termelő esz­közöket államosítsa. Ha a magyarországi állapoto­kat nézzük ezen a vonalon, úgy bátran állíthatjuk, hogy Ma­gyarországon ez az első lépés ténylegesen megtörtént. A föld a kis parasztság kezé­be került, a bányák, közlekedési eszközök, bankok, gyárak, ame­lyek száznál több munkást al­kalmaznak, államosítva vannak. Erre azt mondják a jobbol­dali szoc. dem. barátaink, hogy nagyjában ugyan ez megtörtént Angliában is. Ez az állítás csak fél igazság, ugyanis Angliában csak a Bank of Englandot államosították, a nagybankok továbbra is magán­kezekben vannak. A bányákat, a közlekedést, a közüzemeket, meg egy-két ipart államosítot­tak Angliában is. Nagyon érde­mes megvizsgálni a két államo­sítás lefolyását. Marx és minden szocialista az államosítást abból a szempont­ból tartsák fontosnak, hogy a legyőzött uralkodó osztály kezé­ből kivegyék azt a hatalmat, amellyel tényleg uralkodott a termelő eszközök felett. Magyarországon a földet, a bányát, a gyárakat, bankokat, kártérítés nélkül vették el a tu­lajdonostól, csak a legutóbb ál­lamosított kis gyárak tulajdo­nosai kaptak Ígéretet, hogy esetleg később bizonyos kárté­rítést kapnak. Angliában a tulajdonosok tel­jes kártérítést kaptak. A kárté­rítés nagyságát az utolsó évek jövedelme alapján állapították meg, tekintve hogy ezek az évek háborús évek voltak, igy a kár­térítés, amelyet kötvények alak­jában kaptak meg, úgyszólván nagyobb mintha magánkézben jövedelmeztek volna. Ez a tény, nem szüntette meg a kizsákmányolást, a munkanél­küli profitot, csak az a külömb- ség, hogy most a tőkés nem közvetlen jut a munkanélküli jövedelemhez, hanem az állam utján, minden kockáztatás nél­kül. A tőkésnek módja van, hogy ezt a jövedelmét uj profitot ho­zó vállalatba fektesse, hogy a kötvényeit eladja és azt bel­vagy külföldi vállalatokba fek­tesse, mint ahogy ezt az angol tőkés meg is teszi, mert az álla­mosítás óta az angol tőke észak és dél amerikai és afrikai válla­latokba fekszik, uj, nagy jöve­delemhez jutva képes arra, hogy az angliai politikai rendszert nagymértékben befolyáso 1 j a, amit Anglia imperialista külpo­litikai álláspontja mutatja — teljes sikerrel. Ezért mi azt mondjuk, hogy amig az angliai államosítások csak porhintések a nép szemé­ben, addig a magyarországi ál­lamosítások egy óriási lépést je­lentenek a szocialista társadal­mi rendszer felé. Amig az angliai államosítá­sok éppen úgy nem szocialista lépések, mint ahogy nem szocia­lizmus az, hogy Amerika állami kezelésbe tartsa a postát és az egyes erőmüveket, mert ezek­nek a nép semmi hasznát nem veszi. A hatalom itt is, ott is a nagytőke kezébe van. A mun­kásosztály mint minden érték termelője, csak megvásárolta a régi tulajdonosoktól a termelő eszközt, biztosítva részére igy a közvetett kizsákmányolást to­vábbra is. Magyarországon a hatalom a nép kezében van, a kisajátítást kártérítés nélkül hajtotta vég­re, igy az államtulajdonba vett gyárak, üzemek nem a tőkések, hanem az egész nép életszivona- lának az emelését szolgálják a termelésükkel. Ez nem szocializmus még, de egy fontos lépés a szocialista társadalom felé. Az a tény, hogy az államosí­tott üzemek élére politikailag megbízható elemeket állítottak, hogy mind nagyobb befolyást biztosítsanak a munkások szer­vezeteinek, biztosíték arra, hogy Magyarországon komoly szán­dék van arra, hogy az államosí­tás átmeneti ideje minél rövi- debb legyen és minél előbb meg­valósuljon a szocialista rend­szer. KULTUR HELYZET Egyik sokat hánytorgatott

Next

/
Oldalképek
Tartalom