Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)

1948-01-17 / 1511. szám

2 oldal

BÉRMUNKÁS

1948. január 17.

Egyről-Másról

ELMONDJA: J. Z.

MEGALAKULÓBAN A

“BÉKE PÁRT”

A KARDCSÖRTETÉS, amely az utóbbi hónapokban mind hangosabb lett a látható, de különösen a láthatatlan kormánykörökben, ugylátszik akcióba kényszeritette a háború ellenes egyéneket és csoportokat az Egyesült Államokban, amely akció egyelőre egy úgynevezett “Béke Párt” megalakításában domborodik ki.

Az akció megindítását Henry Wallace jelentette be a közelmúlt napokban, aki a Roosevelt adminisztráció első és második terminusában földművelésügyi, a harmadik terminusban az ország al-elnöke és a negyedik terminusban kereskedelmi miniszter volt a Roosevelt kabinetben és aki saját állítása szerint a “Roosevelti eszmék leghübb követője és harcosa”.

A bejelentést egy konferencia előzte meg Chicagóban, melyen a szakszervezetek tagjain kívül, különböző politikai alakulatok képviselői vettek részt 18 államból és bár a “Harmadik Párt” megalakulását még nem jelentették be, egyelőre csak annyit, hogy Henry Wallace ez év november havában esedékes országos választásokban elnökjelölt lesz a harmadik párt platformján.

A bejelentő beszédet Wallace a Mutual Broadcasting Co. hálózatán adta le, amelynek a chicagói és középnyugati leadója a WGN — amelynek a Chicago Tribune, illetve Robert R. Mac- Cormick (az ezredes) a tulajdonosa — és minden negyedórában kihangsúlyozzák, hogy “WGN the voice of the middle west” (a középnyugat hangja) és dacára annak, hogy a WGN stúdiójában mondotta el beszédét Wallace a “voice of the middle west” azt nem adta le McCormick tilalmára.

A BEJELENTÉS hosszabb idő óta folyt találgatásoknak vetett véget Wallace és követőinek állásfoglalását illetőleg az ez évi elnökválasztásokban. Az előzetes konferencián résztvet- tek a “p.rogresszive” alakulatok vezérei 18 államból és pedig: Illinois, Indiana, Georgia, New York, Missouri, Minesota, Michigan, Ohio, Wisconsin, California, Kentucky, Lousiana, North Dacota, Connecticut, Washington, Massachusetts, Maryland és Pennsylvania.

A képviselt testületek voltak: AFL, City Body of Duluth, Minnesota Farmers Union, az AFL és CIO szakszervezetek egyes csoportjai, a Southern Conference for Human Wellfare, a Harvard University Committee for Wallace, a Michigan Slav Congress, a Democratic Farmerszólalt meg ellene. S valahogy én úgy vagyok, nem tehetek róla, de ha a reakciósok kibálnak fogdmeget, én a kiabálók nyakát szeretném megfogni. Az aztán egészen biztos, hogy Wallace jelöltsége az ilyen nyakoncsi- pésre sok alkalmat fog adni.

Labor Party of Minnesota (ez a hivatalos demokrata párt ez államban), az Independent Voters of Minnesota, az Independent Progressive Party of California és a Progressive Party of Cook County (Illinois).

A chicagói értekezletet szü- kebb körű értekezletek előzték meg, szerte az országban, melyeken nagyon vegyes társaság vett részt, mint “radikálisok’, liberálisok, progresszivek, a szakszervezetek által alakított politikai ligák megbízottai, a helybeli politikusokkal megha- sonlott elemek, pacifisták és Wallace-isták, akik úgy vélekednek, hogy a “Roosevelti ideálokat” úgy követik leghübben, ha Wallace-t támogatják

Ezen vegyes társaságban akadnak nagyszámmal, akik ugyan valamely bejelentett alakulatnak tagjai, de legtöbb esetben csak saját magukat képviselik, tömeg nincs a hátuk mögött.

' MA MÉG csaknem lehetetlen megállapítani, hogy ezen uj politikai alakulat hová fog fejlődni, mert a jelek szerint a “harmadik pártnak” sok ellenzéke lesz még “progresszív” elemek között is, akik ugyan mindkét politikai párttal elégedetlenek, de úgy vélekednek, hogy a két rossz közül a kevésbé rosszat kell támogatni ahelyett, hogy egy harmadik pártot állítsanak a “harctérre” a jövő novemberi elnökválasztásoknál.

így például a mozdonyvezetők szakszervezetének elnöke Whitney, aki úgy másfél évvel ezelőtt, amikor a mozdonyvezetők sztrájkba mentek és Truman a szövetségi katonaság kirendelésével fenyegette meg őket, mely következtében Whitney lefújta a sztrájkot, akkor Whitney kijelentette, hogy ha szükséges, szervezetének 10 millió dollár ’ vagyonát az utolsó centig feláldozzák, hogy Tru- mant kibuktassák a legközelebbi választásokban, ma hidegen fogadja Wallace elnökjelölését és valószinü, hogy mégis csak Truman mellett fog korteskedni.

Walter Reuther, a közel egy millió tagot számláló Automobil Munkások Szervezetének elnöke a közelmúltban szintén úgy nyilatkozott, hogy “Henry egy elveszett lélek . . . nagy csalódás sok jóhiszemű embernek Amerikában.”

A “Progressive Citizens of America” alakulatban, amely Wallace jelölésének legaktívabb proponense volt szintén ellentétek merülnek fel és annak elnöke Dr. Frank Kingdon lemondott az elnöki tisztségről, miután nyilvánvaló lett, hogy Wallace elnökjelölt lesz a “harmadik párt” platformján.

Kingdon szerint a vállalkozás csak kudarccal végződhet, mert “a szervezett munkásság nem fogja támogatni, nem lesz elég pénzük, hogy kellő benyomást idézzenek elő és egyetlen egy országos munkásszervezet, vagy munkásvezér sein fog támogatni ily független jelöltet.”

Kingdon azonban a PCA központi vezetőségében egyedül maradt amikor szavazásra került a tárgy és véglegesen az e hónapban esedékes PCA kongresszus fog dönteni a kérdésben.

Ugyancsak hire jött, hogy a New York állami CIO szervezetek központi vezetősége Wallace és a “harmadik párt” ellen foglalt állást és felszólította New York állam CIO tagságát, hogy vonják meg támogatásukat a (new yorki) American Labor Párttól, ha az Wallace-t támogatja.

Valószínűnek látszik — bár eddig nem nyilatkozott — hogy a Congress of Industrial Or ganization (CIO) központi vezetősége Wallace és a harmadik párt ellen foglal állást, ami meglehetős hátrány lesz Walla- cenak, mert eddig leginkább a CIO kötelékébe tartozó országos szervezetek biztatták Wallacet ezen lépés megtételére.

Éppen e sorok írásakor került nyilvánosságra az Illinois State Industrial Union Council határozata — mely az államban levő összes CIO szervezetek közös testületé — mely szerint, “mivel a CIO Bostonban megtartott országos konvencióján a jelenben a “harmadik párt” ellen foglalt állást, az illinois állami Industrial Union - Council azt tartja irányadónak mindaddig, amig a CIO központja ezen határozatot meg nem változtatja” és a Council vezetősége Wallace jelölése ellen nyilatkozott.

Az American Federation of Labor (AFL) központi lenöke William Green, szintén Wallace ellen foglalt állást, mert ő úgy látja, hogy Wallace “mindenért Amerikát okolja és Oroszországnak mindent megbocsát”. “Egyébként is — mondja Green — a harmadik párt a jelenben nagy politikai tévedés.”

Ezek ugyan csak a “vezérek” megnyilatkozásai és gyakran megtörténik, hogy a tagság túlnyomó többsége más véleményen van és ahol a vezéreknek nincs módjukban a tagságot kontrolálni — mint a szavazó urnáknál — a saját meggyőződésük szerint cselekednek. így történt az 1940 évi elnökválasztásoknál, amikor John L. Lewis megfenyegette a CIO tagságot, hogy ha Rooseveltre szavaznak, ő lemond a CIO központi elnöki pozíciójáról. A CIO tagsága nem fogadta meg Lewis parancsát, mert Roosevelt ismét — harmadszor — megnyerte a választást és Lewis lemondott.

AZOK szerint akik ugyan elégedetlenek a jelenlegi két országos párt kül és belpolitikájával, a harmadik párt a jelenben csak árthat és a két rossz közül a rosszabbik — a republikánus párt — malmára hajthatja a vizet.

Ily hangok már hallatszanak amióta Wallace megkülönbözött a Truman adminisztrációval, melynek következtében Truman kitessékelte őt a kabinetből. Wallace szerint a “langymeleg liberálisok két széken ülve kiabálják, hogy miért dobod el a szavazatodat? Én azonban azt mondom, hogy az uj pártra adott szavazat 1948-ban a legértékesebb, amit valaha leadtál, vagy le fogsz adni. Mennél na- gvobb lesz a béke szavazatok száma 1948-ban, annál határozottabban adjuk a viláe tudtára, hogy az Egyesült Államok

lakossága nincs a pártközi reakciósok háborús terve mögött, amely a világot két fegyveres táborra szakítja és kikerülhe- tetlenné teszi a napot, amikor az amerikai katonák arctic öltözetben a hóboritotta orosz földeken fognak feküdni.

“Mert Truman (demokrata) és a republikánusok között valóban nincs harc. Mind a kettő oly politikát követ, amely ajtót nyit a háborúhoz a mi életünkben és biztos háborút hoz gyermekeinkre.

“Ne hangoztassuk tovább, hogy ‘én nem szeretem egyiket sem, de a kevésbé rosszra fogok szavazni’. Ahelyett, hogy bármely rosszat elfogadnánk, legyünk bátrak, álljunk a sarkunkra mint emberek s oly hangosan kiáltsunk, hogy az egész világ meghallja, hogy:

“Mi a békéért és biztonságért szavazunk magunk és gyermekeink, gyermekei részére. Mi a régimódi amerikanizmusért adjuk le szavazatainkat 1948-ban. Mi harcolunk a szólás és gyülekezési szabadságért. Mi harcolunk a faji megkülönböztetés eltörléséért. Harcolunk a szabad munkásszervezetekért, munkaalkalomért és otthonokért, melyekben emberhez méltóan élhetünk ...”

Wallace élesen ellenzi a Truman adminisztráció kötelező katonai kiképzés ajánlatát, mely a kongresszus jelen ülésszakában fog tárgyalásra kerülni. Úgyszintén a Truman doktrína és Marshall tervet, mely kikerülhetetlenül háborúhoz fog vezetni, belátható időn belül.

“Én egyénileg — mondja Wallace — már régen harcoltam a Marshall terv humánus kitételei mellett, sokkal előbb, mint azt a jelenlegi hirdetői nyilvánosságra hozták. Akkor azonban ugyan azok, akik ma annyira kardoskodnak mellette engem azzal vádoltak, hogy én minden hottentottának egy quart tejet akarok juttatni.

“Én nyolc hónappal előbb, mint a Truman Doktrínát bejelentették, sürgettem, hogy Görögországot segíteni kell, amit az adminisztráció akkor élesen ellenzett. Én harcoltam és harcolni fogok az ellen, hogy puskát küldjenek azoknak, akik ekét akarnak . . .

Európát és különösen Németországot talpra akarjuk állítani az Egyesült Államok és nem az Egyesült Nemzetek fenható- sága alatt, mert beakarjuk keríteni Oroszországot. Ennek pedig nem szükséges megtörténni. A békéért, boldogulásért és haladásért való szervezkedésnek a költsége összehasonlíthatatlanul kevesebb, mint szervezkedni a háborúra . . .

“Ma sokkal nagyobb veszély fenyeget, mint bármikor a múltban, sokkal komolyabb veszély- lyel néz szembe az emberiség, mint valaha. Ezzel a veszéllyel felvenni a harcot és legyőzni, csakis uj politikai felsorakozás- sal lehet, ez pedig megköveteli az uj politikai párt megszervezését. Ezen cél megvalósítására jelentem be ma este, hogy az 1948 évi választásokban, mint független jelölt fogok fellépni az Egyesült Államok elnöki tisztségének elnyerésére.”

MIVEL az események még csak a kezdet kezdetén vannak és a választásoktól még tiz hó-