Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)
1948-05-22 / 1529. szám
1948. május 22. BÉRMUNKÁS 3 oldal A magyar közoktatás reformja A sok magyarországi hivatalos nyomtatvány között, amely szerkesztőségünkhöz befut, a minap egy érdekes tűnt fel: a magyar közoktatásügyi miniszter sajtószolgálatának tájékoztatója (keltezés nélkül). Ebben a magyar közoktatás uj feladatairól van szó. Mielőtt ezekről szólnánk, azoknak az olvasóknak, akik az újabb magyar vezető politikusokról kevesebbet tudnak, pár szóval be kell mutatnunk az uj magyar közoktatási minisztert, Ortutay Gyulát. Ő azok közé a fiatalabb magyar tudósok közé tartozik, akik “falukutatók” neve alatt tűntek fel tiz-tizenőt évvel ezelőtt, akik elsőrendű közfeladatnak tekintették a magyar nép legszélesebb rétegének, az elhanyagolt földmives, paraszt lakosságnak értelmi és gazdasági fölemelését. Ortutay a szegedi egyetem tanára volt és sok érdemes munka szerzője. Legújabb nagy müve — úgy halljuk — a magyar népművészetről szól. A közoktatásügyi miniszter jogos önérzettel mutathat rá arra az első vívmányra, hogy tárcájának hitelkerete az összes minisztériumok sorrendjében a múlt évi negyedik helyről elsp helyre lépett elő. Ezzel régi mulasztás tétetik jóvá. Sok régi amerikai magyar emlékezhetik, ha visszagondol rá, milyen vé- konypénzü volt a falusi tanítás. Különösen a tanyavilágban és hogy az öregebb falusiak közt kivétel volt, aki Írni tudott, hát még az, aki nem csak olvasni tudott, hanem olvasott is. Arra is sokan szomorúan gondolunk vissza, hogy néhány budapesti és nagyobb vidéki város jó és tűrhető középiskolájához képest milyen gyatrák voltak a kisvárosi és falusi középiskolák. És hogy legtöbben mennyire nem szerettük az iskolát és mennyire örültünk, ha lerázhattuk a porát. Abba, hogy roppant sokan nem tudtak irni-olvasni, majdnem mindenki mint változ- hatatlanba törődött bele és sok politikus volt, aki meg volt győződve, hogy addig van minden rendjén, amig “a paraszt” nem ir, nem olvas. (Vájjon teljesen a múlté volt-e Petőfi magyar nemese, aki igy gondolkodott: “nem irok, nem olvasok — én gém az ellenségem támad és a “legjobb barátom” hasonló eszközzel tör az életem ellen, bizony ugyan olyan elbánásban fogom részesíteni a “barátomat” mint az ellenségemet. És ezt tette a magyar kormány is. A “szókimondó” munkás lapok igy látják a dolgokat és hallgattak, hogy intézze el a magyar kormány és az “Az Ember” a közöttük fennálló vitás kérdést, de miután kikényszeri- tették belőlünk, hát kimondtuk. És ez a véleményem minden “szociáldemokratáról” és ipari unionistákról, akik a fasisztákkal szövetkeznek a “kommunizmus” ellen. magyar nemes vagyok”. Ezt feszegetni, kissé messzire vezetne. Ám hagyjuk.) És lehetett-e a felső iskolákon kielégítő eredményeket elérni, amikor azokon a felső iskolákon, ahol különféle előképzettségű tanulók gyűltek össze, a színvonal mindig a leggyengébbek mértékére kellett, hogy sülyedjen. A közoktatási feladatok a mai Magyarországon nagyok és nem lehet arra józanul számítani, hogy bárminő reformok eredményei egy-kettőre mutatkozzanak. De a távoli amerikai szemlélőt már az is örvendezteti, hogy ennyi törekvést is lát a múlt mulasztásainak jóvátételére. “Legfontosabb oktatási föladat” — mondja a miniszter — “a tanitószemélyzet kiegészítése és továbbképzése.” Ez igy helyes, de ki tudja itt távol, hogy a gyakorlatban miképpen verbuválják a tanítókat az óhazában? Azért jelenkezik-e majd a magyar fiatalember tanítónak, mert ezen a pályán tisztes munka árán rendesen meg tud majd élni mint a társadalom más munkása, vagy pedig azért megy-e majd tanítónak mert egyebünnen kiszorult. Ami a tanitótovábbképzést illeti. azt mondja a minisztérium tájékoztatója: “az általános iskolai rendszer bevezetése következtében szükségessé vált, hogy a népiskolai tanítókat szakosító tanfolyamokon általános nevelőkké képezzék, ami már tanári- as képesítésnek felel meg.” Ezt persze errefelé, bár jól hangzik, — hogy őszinték legyünk — nem igen értjük. De hiszen a tájékoztató nem is henye amerikai bírálók, hanem ottani szakemberek számára készült. Azt már jobban értjük és értékeljük is, hogy a tanyai iskolák mellé tanulóotthonokat létesítenek, hogy a messziről iskolába járó gyerekek ne lézengjenek mint ahogy mi lézengtünk akár a gazdátlan kutyák. A miniszteri program határozottan ígéri, hogy a fővárosi és vidéki iskolát egy színvonalra akarja hozni. Ez persze nehéz lesz, ha a pesti színvonal nem száll le a vidéki rosszabbhoz, hanem megfordítva, ha a vidéki megközelitőleg olyan jó lesz, mint a legjobb fővárosi. Persze mindenki a maga nemében. A falusi és nagyvárosi iskolát teljesen azonossá tenni nem lehet — legalább egyelőre. A miniszter olyan törvényjavaslatot harangoz be, “amely megszünteti a tanítói kinevezések körüli protekció lehetőségének még az árnyékát is. “Akit érdekel Magyarország, nagy várakozással tekint ez elé a törekvés és ennek az igyekezetnek az eredményei elé. Az uj törvényben arról is lesz gondoskodás, “hogy ezentúl kezdő tanítóknak és tanároknak (vájjon mikor szűnik meg ez a külömbség? mikor lesz minden teacher teacher?) szolgálati idejük első néhány törvényben előirt számú esztendejét vidéki és tanyai iskolákban kell tölteniük.” Várja be, aki megéri, mint fest ez majd a valóságban. Talán a legfontosabb fejezete a magyar közoktatási tervnek “az írástudatlanság likvidálása”. Vagyis megszüntetése. Sajnos és érthető is, hogy a miniszteri program e téren szűkszavú és kissé határozatlan, mikor azt mondja: “a parasztság soraiban a közlekedési és gazdasági nehézségek következtében az általános tankötelezettség végrehajtása, az úgynevezett beiskolázás még mindig akadályokba ütközik. A szükséges anyagi előfeltételek megteremtésén kívül sokat használ a rendszeres felvilágosító munka is és ezt a minisztérium a pártokkal karöltve szervezi meg.” az irni-olvasni nem tudás társadalmi alacsonyrendüség jele és nem voltak a népek igazi barátai, akik ezt a bajt azzal igyekeztek kendőzni, hogy a magyar parasztnak ilyen meg olyan természetes esze, józansága miegyebe van. Az azonban, hogy valaki olvasni, írni nem tud még ugyancsak nem elég. Az is fontos, hogy aki olvasni tud olvashasson és olvasson is. A főfeladat az általános beiskolázás mellett az is, hogy gondoskodás történjék arról, hogy legyen olvasni való mindazok számára, akiknek olvasniok kellene. A régi hazában kevés olvasni való volt. Még ahol létezett is falun olvasókör, kevés, ócska és érdektelen olvasmány volt benne. Mi tagadás, a főolvasmány a vásáron évente egyszer megvett naptár volt, meglehetősen silány és nem vonzó tartalommal. Ismételjük: sok, jó vonzó és elérhető olvasmány kell mindenhova. A lakosság zömét, a földmivest a föld érdekli, annak termékeié mivelése, mindaz ami erre vonatkozik — első sorban. De egyéb is. Az iskolai reform nem elég, ha az egy pár év alatt az iskolákból kikerülő parasztfiatalság megint megfelelő szellemi táplálék nélkül fog állni és visszaparlagosodik. Főrészben a közoktatási minisztérium dolga, hogy legjobb, azaz értelmesebb és népszerűbb imi tudó szakemberekkel azonnal sok jó könyvet készíttessen és a legolcsóbban vagy részben ingyen juttasson el mindenfelé. Haladéktalanul gondoskodni kell róla, hogy minden faluban, tanyacsoportban legyen könyvtár. Nem esik szó a szűkszavú miniszteri programban vándorkönyvtárakról és vándortanitókról. Pedig ezek nélkül a magyar lakosság egy fontos része tovább is elérhetetlen marad. A vándortani- tókat pedig a legjobb minőségű tanítók közül érdemleges ellenszolgáltatással méltányos bonuszokkal kellene toborozni. A szakiskolákról nagyon keveset mondhatunk, mert a miniszteri tervben csak az áll róluk, hogy egy kézben, a közoktatásügyi minisztérium kezében egységesittetnek. Ellentétben az eddigi állapottal, amikor az egyes szakiskolák különmböző szak-miniszteriumok alá tartoztak (pl. a földmivelési iskolák a földmivelési minisztérium alá). A központosításnak lehetnek előnyei, de viszont elképzelheÁZ IWW LOS ANGELES ÉS KÖRNYÉKE CSOPORTJAI vasárnap, junius 6-án PIKNIKET tartanak a hozzávaló minden kellékekkel. Belépő dij nincs. Direction: Take Sunset Blvd. to Echo Park Ave. north to Morton Ave. to Ely- sian Park. Ground No. 3. tők jó szakiskolák többféle főn- hatóság alatt is. Ezekről talán majd akkor szólunk, ha reformjukról többet tudunk meg. Minden iskola, tehát a jövőbeli magyar iskola jóságának egyik főbizonyitéka az lesz, hogy a tanulók nagy többsége szereti-e az iskolát, nem fél-e tőle és a magáénak tekinti-e. Nem úgy mint mi régiek, akik többnyire utáltuk, jobbik esetben untuk, féltünk tőle és tanítóitól és boldogok voltunk ha hátat fordíthattunk neki. Csak azt lehet kívánni a tudós magyar közoktatásügyi miniszternek, hogy az elgondolása szerint fejlődő iskolák tanulói szeretettel gondoljanak vissza diákéveikre, tanítóikra és iskolájukra. Ezzel bizonyosodik majd be, jó lesz-e az uj magyar iskola. Jobb-e mint a régi volt. K.S.I. MEGNYÍLIK AMERIKA KAPUJA A HONTALANOK ELŐTT WASHINGTON — A szenátus elé a közeli napokban javaslat kerül, hogy Amerika 200,000 európai hontalannak adja meg a beutazási engedélyt. A szenátorok nagy többsége barátságoson nyilatkozott a javaslatról. PÖRLIK A HÁBORÚRA USZÍTÓ FILMEKET NEW YORK — Négy orosz zeneszerző, akiknek müveiből engedelmük nélkül felhasználtak részleteket az oroszellenes propagandát tartalmazó “The Iron Curtain” cimü filmhez, amelyet először az itteni Roxy színházban mutattak be, pörrel támadták meg a film tulajdonosait és kérték a bíróságot, hogy tiltsák el a filmtulajdonosokat ezen zenei müvek használatától. Az oroszellenes, háborúra uszító film tárgya az a pör, amit Kanadában folytattak le az állítólagos “atomtitok lopással” kapcsolatban. A film előadását a radikális érzelmű emberek egy csoportja piketelte, viszont a reakciós Katholikus Háborús Veteránok, ellen piketelő- ket küldtek, mire verekedés támadt és a rendőrség is brutális módon beleavatkozott. A zeneszerzők, Dimitri Shostakovich, Aram Khachaturni, Nicolai Miaskovsky and Serge Propofieff a legkiválóbb zeneszerzők közé tartoznak. Ügyvédjük, Charles Recht, a bírósághoz adott beadványában azt magyarázta, hogy ezen zeneszerzőket, akiknek munkájából “ellopták” azon zenerészleteket, amellyel a filmelőadásban az “orosz atmoszférát” akarják előidézni, munkájuknak ily módon való felhasználása a saját országukban rossz színben tünteti őket fel.
