Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)
1948-05-22 / 1529. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1948. május 22. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .....................$2.00 i/ne Year .......................$2.00 Félévre ..._..................... 100 Six Months ................... 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy .............— 5c Osomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ----------- 3c Előfizfetés külföldre vagy Kanadába egész évre ............... $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még ■em jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával________________________________________________ Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Amilyen a zsák Három évi pörösködés után végre a Supreme Court kimondotta, hogy az American Federation of Labor (AFL) kötelékébe tartozó rádió művészek szervezetének joga volt kizárni az évi százezer dollárt kereső Cecil B. DeMille filmproducert, aki megtagadta a politikai célokra kivetett egy dollár megfizetését. A Supreme Court végzésében fontos azon elv megerősítése, hogy a union többségi határozatának minden tag köteles engedelmeskedni s aki az ily szabályszerű többségi határozatnak nem hajlandó magát alávetni, akkor a kizárható. A munkásfalás- ról hírhedt De Millet, aki nem fizette meg a politikai propaganda céljára kivetett egy dollárt, kizárta a szervezet, mire kártérítésért pörölte a uniont, mert mint mondotta, elvesztette az évi $98,700 dollárt hajtó állását. Amig megelégedéssel látjuk a Supreme Court döntését, ámul- va kérdezzük, hogy hogyan kerülhetett be ilyen ember a munkás anionba egyáltalán? Még ha nem is lett volna ez a DeMille olyan hírhedt munkásfaló, mint amilyennek ismerték, akkor is mi köze van az évi százezer dolláros jövedelmű embernek egy munkásszervezethez? Hogyan lehet union tag az, aki egyben filmproducer, nagymunkáltató? Micsoda szervezet az, amelynek ilyen tagjai lehetnek? Minket, az IWVV tagjait valóban nem vádolhatnak azzal, hogy ellene vagyunk a szervezkedésnek. Propagandánk minden betűje arra irányul, hogy szervezkedésre buzdítsuk a munkásokat. Azonban nem habozunk kimondani, hogy a szervezkedésnek is vannak határai. Minden munkásszervezetnek meg kell vonni a határt, hogy kiket vesz fel tagjai közé. Ez a határvonal két irányú. Egyetlen munkásszervezetnek sem szabadna tagjai közé venni olyan kimondottan munkásgyülölő embert mint az említett Cecil B. DeMille. De nincs helye a munkásszervezetben olyan egyéneknek se, akiket gazdasági helyzetük ideológia felfogásukra való tekintet nélkül a munkáltató osztály tagjai közé helyezett. Cecil B. DeMille esetében mindkét ok fennállt. Ugyan milyen lehet tehát az a szervezet, amely oly könnyen átlépte ezt a két nagyon fontos határt? Európai Egyesült Államok Amíg az Egyesült Államok külügyi politikájának irányitói azon fáradoznak, hogyan szervezhetnék át az Egyesült Nemzetek szervezetét úgy, hogy abból az oroszok ellen irányuló hatásos szövetséget hozzanak létre, európai kollégájuk és fegyvertársuk, Winston Churchill, volt angol miniszterelnök, türelmét vesztve sürgeti egy oly Európai Egyesült Államok megalakítását, amely “sikeresen ellent áll a zsarnokság minden formájának.” Noha nem említett névszerint egy országot sem legutóbbi beszédében, amelyet Amsterdam (Hollandia) városban mondott el, világosan megértette, hogy az a zsarnokság, amely ma Európa népét fenyegeti, keletről jön s elhárítására a nyugati népek összefogására van szükség. A washingtoni politikusok és Churchill tevékenykedése tehát végeredményben azonos: Nem Európa népeinek az egyesítése, amit megtévesztő módon az “Európai Egyesült Államok” jelszóval fejeznek ki, hanem Európa szétszakítása egymással szembenálló két szövetségre. Vagyis Churchillék nem egy, hanem KÉT Európai Egyesült Államokat akarnak. Azaz, nem ’’akarnak” kettőt, hanem csak egyet, azt , amit ők kontrolálnak, amelynek úgy a bel-, mint a külpolitikai iránya kedvező az angol-szász nagytőkének. Azonban igen jól tudják, hogy nem lehet létrehozni egy ilyen, teljesen a nagytőke uralmát szolgáló európai szövetséget anélkül, hogy az hasonló szövetségre ne késztetne a már kolletktiv termelés alapján álló, vagy az oly termelésre törekvő népeket is. Megindult tehát a manővereskedés Washingtonban, ahol a “méltóságteljes” Arthur H. Vanderberg szenátor vezetése alatt keresztül akarják csúsztatni azt a törvényjavaslatot, amely utasítaná a United Nation amerikai delegátusait a “Vétó” eltörlésére, noha annak valószínű következménye lenne Oroszország visz- szalépése az Egyesült Nemzetektől. Az oroszoknak a United Nationból való kiszorítását több csoport is tartja kívánatosnak. A béke ideálista hívei, akik a reális gazdasági tényezőket figyelmen kívül hagyják, azt hiszik, hogy a United Nation szervezetnek még az oroszok és szövetségeseik nélkül is elég tekintélyes lesz a béke fentartására. Ezek tehát nagy megütközéssel veszik, hogy az európai országok nem rohannak felsorakozni az ilyen egyesüléshez. Naivan mutogatják, hogy az igen nagyszámú országhatárok fentartása káros ott, ahol a mai transportációs eszközöket használva lépten-nyomon Ily forgalmi akadályokba ütközünk. Bizonyára igen jól tudják ezt az érkdekelt népek is. De egyben azt is tudják, hogy ha a két különböző termelési rendszert követő csoport között tényleges összeütközésre kerül a dolog, akkor ezen országok katonai hadszíntérré lesznek, amelyből egyik sem kér, mert igen jól tudják, hogy a mai fegyverek pusztító ereje fokozottabb, mint volt pár évvel ezelőtt, noha már akkor is képesek voltak pár perc alatt elpusztítani virágzó városokat, még az atombomba nélkül is. Churchill és társai azért járják ma az európai országokat, beszédeket tartva az Európai Egyesült Államok eszméjének az érdekében, hogy szépenhangzó frázisokkal elfelejtessék azt a nagy veszélyt, amelyet Európa ily kettészakitása magában rejt. Nyilvánvaló tehát, hogy az a propaganda, amelyet egyrészről Churchillék fejtenek ki az oroszok kizárásával alakítandó Eurpai Egyesült Államok érdekében, másrészről pedig Vander- bergék irányítanak az oroszok és szövetségeseik kiszorítására a United Nation keretéből, valójában összetartozó háborús uszítás. Háborús uszítás, amelyet egyrészről azok folytatnak, akiknek nagy profitot hajt a háború, másrészről pedig azok, akiknek a tőkés termelési rendszer nagy kiváltságokat nyújt s azok elvesztésétől tartanak. Mindkét csoport szolgálatába szegődnek a politikusok és egyéb néven szereplő propagandisták, akik az ily háborús uszításból élnek, amelyhez azonban jelszavak is kellenek. Egyik ilyen jelszó most az “Európai Egyesült Államok”. A szocialista párt jelöltje Az amerikai Socialista Party a napokban tartott konvencióját Reading, Pa. városban. Mint előre látható volt, ez a konvenció újból Norman Thomast jelölte az elnök tisztségre, aki immár hatodszor fog korteskodni az elnökségért. Az amerikai Szociálista Párt ma már nagyon gyenge, úgyszólván mitsem számit. Hogy mégis megemlékezünk róla, annak oka az, hogy Thomas a jelölést elfogadó beszédében úgyszólván teljesen csak a harmadik párt jelöltjével, Henry Wallace-val és a “kommunista veszedelemmel” foglalkozott. Az amerikai Szocialista Párt minden közösséget elveszített a munkásosztállyal. Soraik között még tévedésből sem lehetne egy- egy munkást találni. Csupa olyan intellektuelekből áll, akik a szocialista név dacára is a magántulajdon jogán alapuló termelési rendszer hívei. Ebben a rendszerben csupán olyan korlátozásokat szeretnének végrehajtani, amely ennek az úgynevezett “liberális” intellektuel osztálynak az uralmát biztosítaná azzal, hogy a tőke és a munka közötti egyensúlyt fentartsa. így nem csoda, hogy az ilyen “szociálista” pártnak a tagjai nem a tőkés osztályban, hanem a kommunistákban látják legnagyobb ellenségeiket. És miután történetesen a kommunisták most Henrj Wallacet támogatják, aki valójában ehez az álszociálista csoporthoz áll legközelebb, Thomasék ellene fordultak s most nem azon ragodnak, hogy a munkások miért ne szavazzanak a demokrata vagy a republikánus pártok jelöltjeire, hanem azzal kortes- kednek, hogy milyen veszedelmet jelentene az amerikai népre, ha történetesen Wallace nagymennyiségű szavazatot kapna, A Norman Thomas vezetése alatt álló amerikai Socialist Party működésé valóban tisztán mutatja, hogy a politikusok még a szocialista név es zászló alatt is mennyire megfeledkezhetnek a kü^lelémrő? lenyegéró1’ a tőkés termelési rendszer elleni ELVINY1LATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet beke mindad<%. amig éhség és nélkülözés található » aolgozo emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. lak akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a vitás munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbem oeszpontosulása a szakservezeteket 'trade unions) kép telenne teszik arra. hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyek a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amelv lehetove teszi hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban aolgozo másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, how bérharc eseten egymást verik le A szakszervezetek segítenek a munkáltató ősz- taiynak a munkasokba beoltani ima tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykep felépített szervezettel lehet, melynek minden a* egy iparban — vagy ha kell. valamennvi iparban — dolgozó tagjai he- sünt essek a munkát _ barmikor, ha sztrájk vagv kizárás van annak valatekintí oszta ya"an' ,ffy az e£7en esett sérelmet az összesség sérelmének í', iriszó helvett :“Tisztességes napibért. tisztességes nani RENDSZERREL^f0rradalmi irjak 3 zá^'“nkra- “LE A BÉR A munkásosztály történelmi hivatása, hogv megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra leéli szervezni, hanem arra is. hogy folytassa a termelést akkor, amikor 1 bérrendszer mar elpusztult. Az ipari szervezkedésre! az „i társadalom szerkezetét pnUink u eéprj tnrssdolnm keretein kelni
