Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)
1948-05-15 / 1528. szám
1948. május 15. BÉRMUNKÁS 3 oldal Munka Közben _________________(gb) ROVATA________________ DEMOKRATIKUS SZAGOK ÉS EGYEBEK Az oroszok által felszínre hozott az a kérdés, hogy van-e demokratikus zene és ha van, mik annak a jellemző ismertető elemei, még mindig nem nyert befejezést. Moszkvából jövő legújabb hírek szerint újjászervezték a Szovjet Zeneszerzők Unionját, amelynek vezetőségéből kimaradt mind a három eddig legnagyobb népszerűséget élvező szerző, névszerint: Dimitri, Shostakovich, Sergei Prokofioff és Aram Khatchatu- rian, akiket a kommunista párt központi bizottsága megrótt, mert túlságosan ragaszkodtak a “modern formákhoz” s elhanyagolták a klasszikus, népies orosz zenét. A Moszkvából jövő United Press távirat megemlíti, hogy a union uj vezetősége ígéretet tett olyan zene komponálására, amely “harmóniában áll a Sztálini érával”. Hogy az milyen lesz, majd megtudjuk a jövőben és akkorra majd kialakul az is, hogy mik a demokratikus zene motívumai. Alig indult meg a demokratikus zene feletti vita, a demokrácia túlzó hívei, — akiket bátran nevezhetünk áldemokratáknak is. — gyorsan átvitték a demokráciáért folyó küzdelmet számos olyan térre, ahol ennek a kifejezésnek valóban semmi keresnivalója sincs. így például Párisból kapjuk azt a hirt, hogy ott most azon folyik a vita, hogy melyik a DEMOKRATIKUS SZAG? Egy kicsit meglepő ez a dolog, mert eddig általában a szagokról csak mint a kellemes, vagy kellemetlenről szoktunk megemlékezni. Voltak aztán bizonyos típusú szagok, amelyeket mint egységmérőt, vagy határjelzőket említettek. így például iránymutatónak használtuk az egyes virágok illatát. Azért időközönként hallottuk, hogy ez vagy az a szag hasonlít az ibolya szagához, a rózsa vagy más virág illatához. De ilyen irányt- adó szagok voltak egyes ételek szagai is, közöttük nem éppen megvetendő a jó pörkölt illata. És végre nem szabad kihagyni a limburger sajt szagát sem, sőt gyakran hallottuk említeni azt a szagot is, amit a kecses testű, de nem valami kellemes szagot árasztó görény álattal kapcsolatban idéztek eszünkbe. De “demokratikus szagról” eddig még soha sem hallottam. Köztudomású, hogy most mindenki demokrata; az egyik keleti, a másik meg nyugati demokrata. A nyugati demokraták úgy érzik, hogy a keletiek becsapták őket a demokratikus zenével, azért sietnek és most ők is felvetették a hasonló nagy problémát: keresik a demokrata szagokat. Nem akarom az olvasót továbbra is szagtalanságban, — illetőleg sötétségben tartani, igy megírom, hogy nem mindenféle, hanem csak a parfőm szagokról van szó. Ez magyarázza meg azt is, hogy miért Párisban kívánják megoldani ezt a nagy problémát. A parfőm gyártás központja ugyanis Páris és a tuldrága parfőmök nem demokratikusak, természetesen nem a szaguk, hanem az áraik miatt. Ezt azonban nem vallják be, mert sokkal szebben hangzik, ha azt mondják, hogy ez vagy az a legújabb parfőm, amelynek “szaga harmonizál az urhölgy hajának a színével”, elég méltányos árban kerül forgalomba arra, hogy “demokratikus legyen”. Persze vannak aztán antidemokratikus szagok, — pardon, parfőmök is, — amelyeknél a szag harmonizál a hölgy ruházatával. Ezt még értem, ha a selyem nylon vagy más hasonló anyagról van szó, de kérdem, milyen szag harmonizál például a mink szőrme kabáttal? Avagy akinek már ilyen drága szőrme bundája van, annak akármilyen szaga is lehet?! Akiket az előző demokratikus szagok még nem elégítettek ki, azoknak megsúgjuk, hogy Hollywoodban most megindult a “demokratikus lipstick” utáni hajsza. Lehet, hogy e rovat olvasói között sok olyan van, aki nem is tudja, hogy mi is az a “lipstick”. Ezeknek tehát megsúgom, hogy arról a festékrud- ról van szó, amellyel manapság a nők a szájukat eléktelenitik, — pardon, kipirositják. A demokratikus pirositót kereső hirt szintén az egyik United Press riporter indította világgá. Ezen hir szerint úgy kezdődött a dolog, hogy a mostanában készülő zenés filmdarabok egyikében egy nagyon csúnya énekesnőre lett volna szükség. De minden hirdetés dacára is nem kaptak eléggé csúnya énekesnőt, mert aki énekelni tudott, az nem volt elég csúnya, aki pedig elég csúnya volt, az nem tudott énekelni. Pedig, — ugyancsak ezen hírforrás szerint, — nagymérvű hidetést tettek közzé, de a jelentkezők egyike sem nyerte el a csúnyaság pálmáját, amelyet a Dracula, Frankenstein’s Monster és a Wolf Man trióból álló csunyasági zsűrinek kellett volna megítélni. Az említettek, jobban mondva azon színészek, akik ezen szörnyeket alakították, szaktekintélyek abban, hogy ki az igazán csúnya. A fenti hir riportere megjegyzi, hogy a jelentkezők nem voltak kifestve. Erre mindjárt gondoltam, itt van a nagy baj! Mert minden nőben van valami vonző addig, amig nem csu- nyitja el magát a túlzott festéssel. Ez azonban lehet egyéni vélemény és nem is tartozik szorosan a dologhoz. A kérdés az, hogy vájjon melyik szájfestés a demokratikusabb: a gyenge rózsaszín ? az erős rózsaszín ? a sötét piros ? avagy a köbeeső valamelyik árnyalat? Sajnálom, de ebben a kérdésben megint nem vagyok szakértő. Tudom, hogy a hollywoodiak úgyis majd elintézik ezt a fontos problémát az én beavatkozásom nélkül is. Lehet, hogy még sok minden más egyébről kisütik, hogy demokratikus, vagy demokrata ellenesek. Egyes esetekben csak csupa tréfából, máskor tudatlan túlbuzgóságból, ismét máskor pedig tudatos rosszmájúságból, mert úgy vélik, hogy a “demokrácia” szó nevetségessé tételével árthatnak a haladásnak. Ebből aztán láthatjuk, hogy kár ezt a szót untos-untalan használni s belemagyarázni minden olyan jelentést, amikhez valójában semmi köze sincs. De hiába, az emberek már csak ilyenek, minden uj eszmét vagy fogalmat, amint idősebb lesz, más és másképpen értelmeznek. Ennek aztán az a következménye, hogy amikor az uj eszme eléri a serdülő kort, már annyira megváltozik, hogy még saját édesanyja sem ismer rá. De talán nem is lehet ez másképpen, mert végre is a demokrácia eszméjét demokratikusan kell kezelnünk, amely lehetővé teszi a sok variációt. Korea a szabadságért (Vi.) Az amerikaiakat nagyon felbőszítette, de leginkább General Hodget az a tény, hogy a koreaiak, még a reaciósok is megegyeztek abban, hogy követelik az orosz-amerikai megszálló csapatok visszavonását hazájukból. Elég volt nekik a betolakodó vendégekből. Az oroszok még a múlt évben hivatalosan tettek ajánlatot, hogy ők visz- szavonják csapataikat, ha az amerikaiak is megteszik azt. De akkor is mint mostan, az amerikaiak erre nem voltak hajlandók. Ámbár Korea nem volt ellenséges, hanem egyike a felszabadított országoknak, mint Belga, Holland és Dania és az amerikaiaknak nincs több joguk ottan megszálló csapatokat tartani, mint a fenti felszabadított országokban volna. Csak azért tartják őket ottan, mert az ily erőszakra vannak utalva, hogy az amerikai tőkés-érdekeket ott megvédjék. A koreai nép sok olyan reformot akar bevezetni, melyet az amerikaiak és a védnökségük alatt az ottani gazdag japánok és koreaiak és más külföldi tőkések nem szeretnének. Most majdnem sírva jelentik, hogy Kim Koo és Kim Kiu Sic, a két amerikaiak által megbízott és kedvelt politikus is csatlakozott az orosz zónában tartott konvenció határozataihoz, melyekből az amerikai “szabad sajtó”, csak egyet mer leközölni, hogy egységesen követelik úgy az orosz, mint az amerikai csapatok kivonását onnan. Ez az előre lekicsinyített konferencia, nagyon is sikerülhetett, mert egységesítette az összes koreai politikusokat, úgyszintén a népet, mely legbiztosabb ut a szabadságukhoz és az esetleges háborúból való kimaradáshoz, valamint a legrosszabb esetben a polgárháború kikerüléséhez. Az amerikaiak ismerik mind az öt pontot, de nem közlik le, annyira mérgesek érte, de valószínűleg annyira a koreai nép érdekeit védi, mellyel nem egyeznek meg az amerikai tőkések érdekei, igy agyonhallgatják azokat. Már az a tény, hogy a koreai nép és a politikusok megtudtak egyezni ezen öt pontban, elég érdekes hir volna leközlésre. A koreaiak mindenfelé támadásba mentek az amerikaiak ellen, nem csak a vörösök, amint azt az amerikaiak szeretnék elhitetni, hanem még a polgári elemek is. Japánban is, ahol 1,200 koreait tartóztattak le és amerikai néger katonasággal veretik le őket. Persze ennek hire ment az anyaországban is, ahol meg is lesz a hatása. így az a választás is, melyet az amerikaiak arra akarnak felhasználni, hogy az általuk megbízható Kim Koo-t és társait tegyék kormányra, most visszafelé sül el, mert még ezek az urak is ellenük fordultak és alig bírják visszatartani a koreaiakat az általános támadástól mindenfelé, amit egynéhány déli szigeteken már meg is kezdtek. A május 10-ikére rendezett választásokban is az elfogadott öt pont körül fog eldőlni, hogy az amerikaiak maradhatnak-e, vagy szégyenszemre, ki kell nekik onnan vonulni. Elvitathatatlanul nagyon fontos kihatással lesz az egész helyzetre, de leginkább Japán és Kina, valamint a dél ázsiai országok népeire, ha az amerikaiaknak ki kell vonulni. Mert azt most már nem tudnák letagadni, hogy a benszülöttek követelései és nyomása miatt kell nekik onnan távozni. Az önkéntes visszavonulás már késő! Ha pedig minden nyomás és követelés dacára sem nyomulnak vissza, nem hagyják békén a koreai népet, akkor a gyűlölet és nyílt harc alakul ki az amerikaiak ellen. A koreai népek is sok fontos és évtizedekkel késett reformokat akarnak megvalósítani, melyeket az amerikaiak és az ott maradt japán és koreai birtokosok, tőkések elleneznek. Nem érdekük az amerikaiaknak, hogy a fejlődés utján meginduljon ottan a termelés, tanulás, akkor nem lesz az amerikai és angol valamint a japán tőkéseknek ot- . tan hasznuk. Ez buzdító hatással lenne azon gyarmati sorsban tartott Indo-China, Java-Indo- ázsia, Burma, Siam és más országokra is, akik szintén szeretnének szabadulni a külföldi zsarnokoktól, megszállásoktól, tőkésektől. így Korea elvesztésével egész Ázsiát elvesztik, talán azért ragaszkodnak annyira, hogy ott hagyják az amerikai csapatokat Koreában, akár tetszik a koreai népnek, akár nem. A piacot, az olcsó munkaerőt, nem akarják olyan könnyen feladni. Az amerikaiak oly nagyra becsülik a szavazatokat, hogy még a külföldre is elmennek összevásárolni azokat.
