Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)
1948-05-15 / 1528. szám
é 4 oldal BÉRMUNKÁS 1948. május 15. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ..... $2.00 One Year ......... $2.00 Félévre .......................... 1-00 Six Months ....... 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy __________ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders _______ 3c Előfizfetés külföldre vagy Kanadába egész évre ............... $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alá jegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás Hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Hazafias bankárok Közismert dolog, hogy Hitler soha sem jutott volna hatalomra, ha 1932-ben a Thyssen, Krupps és a Ruhrvidék iparbárói nem finanszírozták volna a bestiális náci mozgalmat. Éppen azért a náci katonai hatalom megtörése mellett a háború kimondott célja volt a német muníció ipar felszámolása és a Hitlert támogató iparmágnások megbüntetése is. Mindezek dacára a nemrégen tartott nürembergi tárgyalásnál felmentették az I.G. Farben Industries vezetőit, valamint a Krupps érdekeltség tulajdonosait is. Pedig közben napfényre kerültek olyan dokumentumok is, amelyek bizonyították, hogy ezen cégek a Hitler hordái által összefogott rabszolgákkal dolgoztattak még hozzá úgy, hogy még tápanyagot sem adtak aekik elegendőt és amikor az éhség következtében a munkások már nem tudtak tovább dolgozni, egyszerűen elégettették őket. Auschwitz krematóriumaiban naponként százával égették el az I.G. Farben gyárakban halálra dolgoztatott áldozatokat. Ezen iszonyatos bűntény adatait gondosan összegyűjtötte Telford Taylor generális, aki a vádló szerepét töltötte be. A nürembergi tárgyalások vége felé egyszerre csak hirtelen visszahívták Taylort, nem terjesztették bíróság elé az általa gondosan összegyűjtött adatokat és a vádlottakat felmentették. A háborút megelőzőleg az amerikai Dillon, Read and Co. Wall-streeti bankcég szoros összeköttetésben ált az I.G. Farben és egyéb német muníció céggel. A német iparbárók leginkább ezen a bankcégen keresztül bonyolították le igen nagy kiterjedésű amerikai üzleteiket. De ugyanakkor ez az amerikai bank is nagy összegeket fektetett be a német muníció iparba, amely a háborúra készülő náci kormánytól óriási rendeléseket kapott, igy határtalan profitra volt kilátás. Ennek a wall-streeti bankháznak bizonyos James V. Forres- taí nevű bankár volt a vezetője. Mellette, mint alelnök és első tanácsadója egy másüt bankár, bizonyos William H. Draper szerepelt. A banküzletek lebonyolításában, tehát a német muníció gyárosok finanszírozásában is ezen két bankárnak nagy segítséget nyújtott a bankcég egy másik alelnöke, bizonyos Paul Nitze nevű bankár is. Ha felnyitjuk a “Who is who in America” cimii könyvet, amely felsorolja az amerikai “nagyságok” címeit és egyéb adatait, akkor azt találjuk, hogy az a James V. Forrestal, aki mint a Dűlőn, Read and Co. bankcég feje résztvett a nácik finanszírozásában, ma az Egyesült Államok honvédelmi minisztere, feje az egyesített amerikai haderőknek és olyan tekintélye van Truman elnök kabinetjében, hogy még a külügyek irányításánál is döntő szava van. Valószínű, hogy a bankárság nagyon jó előképző iskola a katonai állásokhoz, mert Forrestal volt segítője, Wüliam H. Draper bankár most a hadügyminiszter első helyettese; a másik bankár, Paul Nitze pedig a külügyminisztérium “gazdasági tanácsadója”. De még azt is megjegyezhetjük, hogy Draper veje, Phil Hawkins irányítja Németországban a gazdasági rekonstrukciót. Rá van bízva, hogy melyik gyárat rombolják le és melyiket hagyják meg üzemben. Mi nem akarunk vádaskodni, különben sem rendelkezünk semmiféle bizonyítékokkal, igy kijelentjük, hogy egyáltalán nem kételkedünk a felsorolt bankár urak hazafiságában. Nem azért akarják megtartani az I.G. Farben gyárakat, mert azokban a Dűlőn, Read and Co. bankcég révén anyagilag is érdekelve vannak, hanem csupán csak az oroszok elleni gyűlölet irányítja őket.^ A saját, sok-sok milliót kitevő anyagi érdekeltséget az űyen kiváló hazafiak figyelmen kívül hagyják. És az sem igaz, hogy a Kruppokat, Thysseneket meg a többi német bestiát azért mentették fel, mert nem is olyan régen még együttműködtek. Az űyen “gentlemenek” lelküsmerete mindig tiszta. Most is nem a múlt, hanem a jövő lebeg a szemeik előtt. A jövő, amely uj háborút, uj bülió profitéhséget igér s ebben a lehetőségben nagy szerepet szántak a Kruppoknak meg Thysse- neknek. Aztán meg mirevaló is ez a múltba való tekintgetés?! Hiszen Forrestal meg a többi bankár elégszer mondották már, hogy az orosz mumus elnyel bennünket, ha nem költünk bűliókat meg hűhókat fegyverekre. Annyi sok fegyver kell, hogy az amerikai fegyvergyárak már nem tudják mind elkészíteni. Fel keü tehát építeni a I.G. Farben, a Krupp meg a Thyssen gyárakat. Még szerencse, hogy a Dűlőn, Read and Co. bankcég hajlandó újból fi- nancirozni ezen vállalatokat. És itt megint nehogy valaki azt merje gondolni, hogy ez a bankvállalat a profit után szalad: Dehogyis, csupáncsak a bankár urak hazafias érzésének tesznek eleget, amikor a félelmetes orosz medve megzabolálására hajlandók pár mü- liót újból befektetni. Nem profit kapzsiság, hanem csupa véletlen, hogy ha a befektetett milliók mint billiók kerülnek vissza a bankcégnek. Mint ahogyan az is merő véletlen, hogy ennek a bankárcsoportnak a vezetői vették át az uralmat az amerikai miniszter tanácsban és igy döntő befolyást gyakorolnak nem csak az Egyesült Államok belügyeire, hanem az egész világra kiható események irányításában is. A magyar parasztság kulturnivója A magyarországból érkező legutóbbi lapokat forgatva meglepetve látjuk, hogy milyen nagy erőkifejtés folyik ott a parasztság gazdasági és kulturális nívójának emelésére. Meglepett, mert hiszen igen jól emlékszünk még arra, hogy a régi rendszerek nem sokat törődtek a magyar parasztság kulturigényeivel. Sőt tudatosan törekedtek arra, hogy a parasztság tudatlan maradjon, mert a tudatlan tömeg alkalmasabb a kizsákmányolásra, mint a felvilágosult. .......A hazai lapokból látjuk, hogy a felszabadulás után nyomban megindított népi tömegkultúra fejlesztésének eredménye már szemmellátható. Az ország minden részén a falvak és a tanyák parasztjai számára mindenféle tanfolyamokat és kurzusokat rendeznek, amelyek mind nagyobb és nagyobb tömegeket vonzanak. Ezen tanfolyamok részben a földműveléssel kapcsolatos szakmai tudást növelik, részben pedig az általános művelődést, a nemesebb szórakozást szolgálják. Ez utóbbi csoportba tartoznak a mindenféle műkedvelő előadások amelyeknél a különböző csoportok versenyre kelnek egymással. Ilyen versenyeket rendeznek a dallosok és a táncolok részére is. A hírek szerint dalol és táncol a falu és tanya parasztitjusága. A népdalok és a népies táncok soha sem voltak olyan kedveltek^ mint ma. De azonkívül a falu “irodalmi köreiben” megismerkedik a parasztifjuság a kiváló magyar költőkkel és Írókkal, valamink a külföldi irodalom gyöngyeivel is. Sőt még a sakk kultiválására is kiterjeszkednek és már meg is rendezték az első “Mezitlábos” bajnoksági versenyt. A gazdasági tanfolyamokat és általában a kulturális erőkifejtést a FÉKOSZ (Fölmüvelő és Kisgazdák Országos Szövetsége) irányítja. Ennek a központi irányításnak az eredménye, hogy az eddig elnyomott, tudatlanságban tartott magyar parasztság rohamosan fejlődik, ami természetesen magával hozza a szociális helyzetének megváltozását is. A LEGHATALMASABB LÉGIFLOTTA WASHINGTON — A szenátus nagy többséggel megszavazta a törvényt, melynek értelmében a légiármádia számára három billió dollárt folyósítanak. A világ leghatalmasabb légiflottája születik meg ennek a döntésnek a kapcsán. A szavazás 74-2 arányban történt. Glen H. Taylor demokrata és Harry P. Cain republikánus szenátorok szavaztak ellene. Ugylátszik, hogy az a vak koldus is tisztán látja a politikai helyzetet, aki a következő fenyegető feliratot viselő táblával mellén állt a posztján: “Ha nem adtok eleget, akkor Trumanra szavazok!” ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élei összes javait ama kevesek bir. iák akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni öeszpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, ameiy lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogv bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal kft. zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A RftR RENDSZERREL^ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel «7 társadalom Merk»zetét éoDiiik v, régi társadalom keretein helnl
