Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)
1948-05-15 / 1528. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1948. május 15. ÁTTEKINTÉS A MUNKA HARCMEZEJÉN A MUNKÁSSÁG harca nagyobb darab kenyérért, jobb munkaviszonyokért, a kizsákmányolás súlyának enyhítésére és végül annak megszüntetésére az állandó harcok végnélküli láncolata, de vannak időszakok, amikor a harc lassúbb tempóban, majd ismét nagyobb lendületet vesz. Az év jelen szakában — talán mert a természet is most éled újra — az osztályharc szintere is hangosabb a szokottnál és nagyarányú bérharcokra van kilátás az egész országban. Mint már ismételen beszámoltunk, az élelmezési iparban közel százezer munkás áll harcban már két hónap óta és semmi kilátás, hogy a harc befejezést nyer a közeli napokban. A bányaiparban négy heti munkaszünet után három hete vették fel ismét a munkaszerszámot a puhaszén bányászok — és itt kívánjuk helyreigazítani pár hét előtt e rovatban tett téves kijelentést, hogy a bányászok szerződése még egy évig van érvényben, mert az ez év junius 1- én jár le és a közelmúlt munkaszünet teljesen független a szerződés megújításától. Az autóiparban a tárgyalások most vannak folyamatban a szerződések megújítására 30 centes órabér javítással és a munkáltatók eddigi magatartásából ítélve csak napok kérdése, hogy az egész iparban nagyarányú munkabeszüntetéseknek leszünk szemtanúi. A villamossági kellékeket gyártó iparokban szintén holtpontra jutottak a kollektiv tárgyalások, miután a munkáltatók kereken kijelentették, hogy “nem látják indokoltnak a munkások bérkövetelését”. A következő lépés az érdekelt szervezetek tagságától függ és alig lehet kétséges, hogy a General Electric és Westinghouse telepeken a munkások a végső fegyverhez — sztrájkhoz — nyúlnak. Az acéliparban azonban nem lesz sztrájk. Nem azért, mintha az acél mágnások jobb szívvel volnának a munkások iránt, mint a többi iparbárók, nem is azért, mert az acélipari munkásokat nem éppen úgy érte az életszükségletek árainak emelkedése, mint a többi ipari munkásokat és nekik nincs szükségük béremelésekre, hanem mert az acélipari munkások szervezetének “bölcs” vezetősége, már egy évvel ezelőtt megadta a jogot a munkáltatóknak, hogy ha nem akarnak bérjavitást adni, nem muszáj. A vasúti szállításnál alkalmazott munkások szervezetei közül háromnak tagjai — a mozdony- vezetők, tüzelők és fékezők — hacsak a tizenkettedik órában változás nem történik május 11- én beszüntetik a munkát, melynek következtében a fővonalakon az egész országban megáll a közlekedés. NEM CSAK a fent említett bérmozgalmak vannak folyamatban, vagy készülőben, mert szerte az országban számos kisebb, nagyobb ipartelepen folyik hasonló harc, ezek azonban az egész országra kiterjedő bérmozgalmak és az iparok jelentékeny százalékát érintik közvetlen és közvetve némelyek megbénítják az egész ország iparát. Mint ilyenek tehát az össz- munkásság sorsát közelről érintik és szükséges analizálnunk a siker, vagy sikertelenség lehetőségeit. Furcsán hangzik bár, hogy a mindent termelő munkásságnak még sikertelenséggel is kell számolni, de ahogy a szakszervezetek és “ipari” szervezetek is ma fel vannak építve, sajnos ilyesmivel is számolni kell, mint látjuk az élelmezési iparban a vágóhidakon foglalkozt a t o 11 munkások harcánál, ahol a munkások már két hónapja kint vannak sztrájkon és ma a munkáltatók azzal fenyegették meg a sztrájkoló munkásokat, hogy ha május 3-án nem jelentkeznek munkára elbocsátottnak tekintik őket és helyüket másokkal fogják betölteni. Látva a szolidaritást a sztrájkolok között azt hihetné az ember, hogy egy ilyen sztrájk csak győzelemmel végződhetik, ha azonban tudjuk azt, hogy a százezernyi sztrájkoló munkás nem képviseli az összes alkalmazott munkásokat, akkor köny- nyen megértjük, hogy miért sztrájkolnak ezek a munkások már két hónap óta és a győzelem még láthatatlan — ha egyáltalán győzelemmel fog az végződni. A vágóhidakon a United Packinghouse Workers (CIO) mellett még legalább is egy tucat más szakszervezetnek is vannak tagjai, amelyeknek szerződése más és más időben jár le és azok a sztrájk ideje alatt állandóan dolgoznak és mint “szervezett sztrájktörő” segítenek a munkáltatóknak megtörni testvéreik harcát. AZ AUTÓIPARBAN bár a munkások nagytöbbsége a United Auto Workers (CIO) szervezet képviseli, van egy másik United Auto Workers szervezet is, amely az AFL kötelékébe tartozik és ily kritikus időkben ahelyett, hogy válvetve harcolnának a kizsákmányolok ellen, az AFL szervezet mindent elkövet, hogy gáncsolja a CIO szervezet harcát és megnyerje a munkáltatók kegyét. Hasonlóan cselekszik az International Association of Machinist és a Mechanical Education Society független szervezetek, hogy befurakodjanak az autóiparba, képesek hátba támadni a másik szervezet tagjait. De nem csak az AFL és független szervezetek követnek el ily testvér árulást, hanem a CIO kötelékébe tartozó úgynevezett “ipari” szervezetek is gyakorolják azt a “testvér” szervezetek ellen. Szemléltető példát szolgáltat erre az East Peoriában folyamatban levő sztrájk a Caterpillar Tractor Co. telepén, ahol közel tízezer munkás áll harcban a CIO-hoz tartozó Farm Equipment and Metal Workers szervezet irányítása mellett. A Caterpillar telepen ez a szervezet már évek óta képviseli a munkásokat a kollektiv tárgyalásoknál ez évben azonban a vállalat megtagadta a nevezett szervezettel a tárgyalást, mert annak vezetősége nem irta ilá a Taft-Hartley törvény által megkövetelt nyilatkozatot, mely szerint a vezetőség tagjai “nem kommunisták” és nem tartoznak olyan szervezet vagy párthoz, amely a “jelen kormányforma erőszakos megdöntései” hirdeti. Nyilvánvaló tehát, hogy ez esetben a szervezet megvédelme- zése idézte elő a sztrájkot és minden más szervezetnek a legmesszebbmenő szolidaritást kellene nyújtani a sztrájkotoknak, ehelyett azonban mit látunk? Úgy a CIO, mint az AFL-hez tartozó United Auto Workers, valamint az International Association of Machinist esedezik a munkáltatók kegyeiért, hogy őket ismerjék el és kitúrják a meglevő szervezetet a telepről. A CIO United Auto Workers szervezet hasonlóan járt el a Remington-Rand, International Register és számos más telepeken, ahol ugyancsak a CIO-hoz tartozó United Electric Radio and Machine Workers szervezet képviseli a munkásokat, amelyet ma már általában “vörös” szervezetnek jelölnek, mert annak vezetősége nem hajlandó a T-H törvény követelményeinek megfelelni. A VASUTAKNÁL a forgalmi munkások .a Railroad Brotherhood szövetségbe tartoznak, amely független a CIO és az AFL szövetségtől, de annak is ugyan az a rákfenéje, mint a másik kettőnek, hogy a szorosan összevont iparban a munkásokat több mint egy tucat szakmai szervezetbe tagolják szét. Külön szervezetbe vannak a mozdonyvezetők, külön a tüzelők, ismét más szervezetben a kalauzok, másba a váltókezelők, fékezők és igy tovább. A forgalmi munkások szervezetei hosszú hónapok óta tárgyalnak a vasutmágnásokkal a munkabérek és munkaviszonyok javítása érdekében, de a tárgyalások nem hoztak kielégítő eredményt. Bár a tárgyalásokat a szervezetek együttesen folytatták, a döntésnél azonban a szervezeteket “képviselő” vezérek megkülönböztek és három kivételével elfogadták a munkáltatók ajánlatát. A három szervezet — a Brotherhood of Locomotive Engineers (mozdonyvezetők); Brotherhood of Locomotive firemen (tüzelők); és Switchmen's Union of North America (váltókezelők) — e hó 11-én szüntetik be a munkát, ha addig valami előre láthatatlan közbe nem jön. A többi szakszervezetek tagjai pedig a munkán maradnak — bár a forgalom minden valószínűség szerint szünetelni fog, amig valamily drasztikus intézkedéssel, mint tiltóparancs, vagy a kormány “átveszi a vasutakat” meg nem törik a sztrájkot, a többi hozzájárulásával. A FENTIEK csak kis töredékei a jelen napok problémáinak, amelyekkel az amerikai munkásságnak meg kell küzdeni. Bár ezek a problémák olyan nagy horderejűek, hogy nem csak az amerikai, hanem az egész világ munkásságának sorsára kihatással vannak, mégis oly “két balkézzel” kezelik azokat az a m e r ikai “munkásvezérek” hogy nem csak megbotránkozást, de lázadást kellene felidézzen a szervezetek tagsága között. Annak az oka, hogy a szak- szervezeti basák — a munkáltatókkal egyetemben — ily alávaló módon kihasználják egyik szervezetet a másik ellen, a munkások egyik csoportját a másik ellen, két fő oka van. Az egyik: a szervezeti tagság tudatlansága, a másik: a forradalmi Ipari Szervezet hiánya. Ha a munkásság a két fontos tényezőt megértené máról-holnapra megszűnne a testvérharc. Ily kritikus időkben nem kellene attól tartani, hogy harcainkat saját munkástestvéreink verik le, mert ahol osztálytudat van, ott szolidaritás is van. A munkáltatók ereje a munkások tudatlanságában rejlik és ez az oka, hogy még ma is az ipari termelési folyamat ily magas fokán a rég elavult reakciós szakmai és “ipari” szervezetek kontrolálják a terepet és akadályozzák a forradalmi Egy Nagy Szervezet kialakulását. Pedig ez ma már életkérdés a munkásságnak nem csak itt az Egyesült Államokban, hanem az egész világon. Mert mint az IWW elvinyilatkozat mondja: “E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk, vagy kizárás van annak valamelyik osztályába, igy az egyen esett sérelmet az ösz- szesség sérelmének tekinti.” A fejlett ipari termelési folyamat megköveteli, hogy az egy iparban foglalkoztatott munkások EGY ipari szervezetbe tömörüljenek és a különböző Ipari Szervezetek az EGY NAGY SZERVEZETBE. Elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amisor az amerikai munkásságnak is szakítani kell a múlttal és a jövőbe nézni, mert: “A munkás- osztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nem csak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az Ipari szervezkedéssel a jövő társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.” Bulgáriában a háború előtt csak 3 ko-operative Szövetkezeti csoport volt, ma 50 csoport működik és a szám minden nap szaporodik. A kormány teljes erejével támogatja azokat. Egyről-Másról ___________________ELMONDJA: J. Z._________________
