Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)
1948-05-15 / 1528. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXV. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1948 MAY 15 NO. 1528 SZÁM Kormánykezelésbe kerültek a vasutak TÖBB HETES TÁRGYALÁS UTÁN SEM A UNIÓNAK, SEM A KORMÁNY MEGBÍZOTTJÁNAK NEM SIKERÜLT A VASUT- BARÓKAT MEGEGYEZÉSHEZ JUTTATNI WASHINGTON — Mint előrelátható volt, a vasutmágnások mindvégig kitartottak, illetve eleget tettek a Chambers of Commerce óhajának, hogy a vasúti munkások bérkövetelését nem szabad teljesíteni. Ugyan ilyen elhatározással élt a unió, hogy 190,000 tagját május 11-én a munkáról leállítja. Ilyen utasítások már el is lettek küldve a unió központjából, amikor Truman elnök szólította fel a vasutasokat, hogy maradjanak a munkán. “Egy vasutas sztrájk országos tragédia lenne, kihatással az egész világra” — üzente Truman. A vasutasok uniói nem másították meg előbbi intézkedésüket, mire Truman elnök bejelentette, hogy az Egyesült Államok vasu- tait kormány kezelésbe veszi és elrendeli, hogy a vasúti munkások helyükön maradjanak és végezzék munkájukat. Kenneth C. Royal hadügyminiszter kapta az utasítást a vonatok átvételére, aki H. E. Leavey tábornokot a Transportation Corp fejét bízta meg e munka végzésével. Május 10-én a késő éjjeli órákig az unió nem vonta vissza sztrájk határozatát, mire a kormány ismét előléptette Goldsboro- ugh szövetségi bírót, aki sztrájkellenes tiltóparancsával munkára rendelte a vasutasokat. A unió tisztviselők nyilatkozatai szerint nem fognak ellent- állni a bírói intézkedésnek. Azt remélik, hogy a legközelebbi intézkedés az lesz, hogy a bérmegállapitó bizottság megkezdi a munkáját. Megállapíthatjuk, hogy ha a kormány ilyen erős és határozott lett volna az elmúlt hetek tárgyalásainál a vasutbárókkal szemben is, mint most a munkásokkal szemben bizonyult, a helyzet nem jutott volna sztrájk határozatig. HETI KRÓNIKA ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . . NEW YORK — Azon a tárgyaláson, amelyen a deportálás céljából összefogott idegen származású szakszervezeti tisztviselők ügyét tárgyalták, kisült az, hogy a kormány főtanu gyanánt bizonyos Frank W. Eleey nevű egyént használ, akiről a LaFol- lette szenátusi vizsgáló bizottság már évekkel ezelőtt megállapította, hogy professzionális ipari kém. Eleey ugyan váltig hangoztatta, hogy csak a “kommunistákra’ kémkedik, a keresztkérdések alatt azonban beismerte, hogy éveken át a hírhedt Pinkerton sztrájktörő vállalat szolgálatában állt. Ez az elvetemült ember 1926 óta űzi szennyes mesterségét. Saját bevallása szerint a National Guard tisztjeit, a titkos rendőrséget, a bevándorlási hatóságokat és a rendőrséget látta el információkkal, amelyekért természetesen megfizettek neki. Jelen esetben Charles A. Doyle, a Buffalo, N.Y. városi United Gas Coke and Chemical Workers Union egyik volt tisztviselőjének ügyében tanúskodott, akit Angliába akarnak deportálni a munkásmozgalomba- ni tevékenysége miatt. Az ipari kémkedést törvények tiltják ugyan, azonban a jelenlegi adminisztráció az idevonatkozó törvények végrehajtása helyett az ilyen tetvek szolgálatait veszi igénybe és még busásan fizeti is őket. KANADÁBAN IS Sztrájkra készülnek a vasúti munkások. 18 vasúti union 35 centes órabér javítást kér. A munkaügyi minisztériumot hivatalosan értesítették határozatunkról. WALLACE MONDJA NEW YORK —- Henry A. Wallace azt Írja a New Republic magazin legutóbbi számában, hogy az amerikai nép előtt elhallgatják, miszerint Amerika katonai szerződést kötött az olajtól gazdag Iránnal. A szerződést veszedelmes lépésnek tartja Wallace. A hét nagy eseményeit megkerülve olyasmiről akarok imi, mely részben eltér azoktól az eseményektől, melyek azt bizonyítják, hogy atombombás békében élünk. Haj pedig de sok minden történt a múlt héten, amiről sokat lehetne írni és még többet sírni. Hát persze, hogy azokra a görög harcosokra gondolok, akik a múlt héten a wall Street urainak jóvoltából, gépfegyver golyóktól hulltak a porba. Három évvel a háború befejezése után, egy hét alatt 220 kivégzés volt a “demokrácia dicsőségére” Görögországban. Ez a hir a nagy világlapokban 8-10 soros hírekben látott napvilágot, de bezzeg amikor az orosz katonák valahol a “békére” vigyázó amerikai katonával hajba kapnak, arról headlineos hírek vannak a nagy lapokban. Igaz éppen ezért kellene erről most legtöbbet írni, de higyjék el kedves olvasók úgy elvagyok keseredve, hogy nem tudok Írni. így tehát nem tehetek mást, mint most az egyszer boldogult édesapám nyomdokain haladni. Őneki az volt a taktikája, ha nem volt úgy meg minden a házban ahogy kellett volna, hát mindig a régi jó időkről kezdett prédikálni. Ennek a taktikának az a jó előnye volt, hogy nem kellett gondolkodni, hogy mit is fog mondani, mert annyiszor elmondotta ugyanazt, hogy úgy hangzott, mintha csak egy jól bemagolt bibliai szakaszt mondott volna el szószerint. Hát most én is magunkról, vagyis az amerikai magyarságról akarok imi, arról a múltról melyet nagyrészünk látott, átélt és ismer. Hogy azonban még sem ugyanaz legyen mint amit vagy százötvenszer megirtunk, nem megyek vissza egész a kezdetre, csak úgy a 18 év előtti időkre. Körülbelül ennyi éve annak, hogy egy hosszabb ideig tartó körúton bejártam Amerika magyarlakta telepeit New Yorktól egész St. Louisig és vissza. Erről az útról visszatérve történt meg velem először, hogy a kőrútról álmodozni kezdtem. Azelőtt soha nem álmodtam, lehetséges, hogy azért, mert még aludni sem volt időm nem hogy álmodni. Nem hiszem, hogy azok az emberek ma is, sokat álmodnának, akik hajnali két órakor kerülnek az ágyba és a villanylámpák még mindig égnek, amikor már a subwayn utaznak a munkába. Szóval a kőrútról visszatérve a kőrútról álmodtam. Magam előtt láttam a nép- gyülések hallgatóságát, ott ahol húszán voltak, mind a húszat, ahol százak voltak, mind a százat. Az álom csak annyiban különbözött a teljes valóságtól, hogy a hallgatóságnak csak a fejeit láttam magam előtt. És ez volt az, ami megdöbbentet és gondolkodóba ejtett. Ugyanis a sok száz amerikai magyar munkásfej, mind ősz és kopasz volt. Ekkor kezdtem komolyan foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy az amerikai magyar elöregedésével a bevándorlás teljes megszűntével, elsősorban az oly tudományos forradalmi propagandának, amit az ipari unioniz- mus képvisel, kimerült az amerikai talaja. Nincs többé lehetőség arra, hogy itt magyar nyelven uj ifjú erőket toborozzunk az ipari unionizmus zászlaja alá. Magyarországon abban az időben a Horthyizmus virágzott, igy nem lehetett arra gondolni, hogy ott számottevően terjeszkedni lehetett volna az ipari szervezkedés eszméjével. Mégis megpróbáltuk, melynek eredménye az lett, hogy a Bérmunkást Horthy ék kitiltották, sőt még a csehek is, ahol pedig akkoriban demokratikusnak nevezett kormányzat volt. Mindennek dacára, nem volt olyan magyar IWW kongresszus melyen ha e sorok írója jelen volt, szóvá ne tette volna a fentemlitett körülményeket és ne hangsúlyozta volna annak fontosságát, hogy nekünk a magyar nyelvű ipari propagandát Magyarországon kell folytassuk. Abban az időben ez csak ábránd volt és legtöbbször csak mint valami szép gesztus lett a jegyzőkönyvbe megörökítve. A Bérmunkás mögött csoportosult kis tábor kitartott, a belső robbantással is megbirkózva, a Bérmunkást a körülményekhez képest erős anyagi alapokra helyezte, amit persze az önkéntes irói, szerkesztői és titkári gárda munkája tett lehetővé. Ennek a munkának mint jól megérett gyümölcse tárul elénk az a magyorországi híradás, melyben jelentik ,hogy a szakszervezeti tanács, megkezdte a szakszervezetek ipari szervezetté való átformálását. Csak természetes, hogy ez annak a néhányszáz Magyarországba küldött Bérmunkásnak köszönhető, amit »a jelenlegi kormány jóvoltából szabadon terjeszthettünk el. A változott helyzetben a Bérmun- (Folytatás a 8-ik oldalon) Ipari kémek állami szolgálatban
