Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)

1948-05-15 / 1528. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXV. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1948 MAY 15 NO. 1528 SZÁM Kormánykezelésbe kerültek a vasutak TÖBB HETES TÁRGYALÁS UTÁN SEM A UNIÓNAK, SEM A KORMÁNY MEGBÍZOTTJÁNAK NEM SIKERÜLT A VASUT- BARÓKAT MEGEGYEZÉSHEZ JUTTATNI WASHINGTON — Mint előrelátható volt, a vasutmágnások mindvégig kitartottak, illetve eleget tettek a Chambers of Com­merce óhajának, hogy a vasúti munkások bérkövetelését nem szabad teljesíteni. Ugyan ilyen elhatározással élt a unió, hogy 190,000 tagját május 11-én a munkáról leállítja. Ilyen utasítások már el is let­tek küldve a unió központjából, amikor Truman elnök szólította fel a vasutasokat, hogy maradjanak a munkán. “Egy vasutas sztrájk országos tragédia lenne, kihatással az egész világra” — üzente Truman. A vasutasok uniói nem másították meg előbbi intézkedésüket, mire Truman elnök bejelentette, hogy az Egyesült Államok vasu- tait kormány kezelésbe veszi és elrendeli, hogy a vasúti munkások helyükön maradjanak és végezzék munkájukat. Kenneth C. Royal hadügyminiszter kapta az utasítást a vo­natok átvételére, aki H. E. Leavey tábornokot a Transportation Corp fejét bízta meg e munka végzésével. Május 10-én a késő éjjeli órákig az unió nem vonta vissza sztrájk határozatát, mire a kormány ismét előléptette Goldsboro- ugh szövetségi bírót, aki sztrájkellenes tiltóparancsával munká­ra rendelte a vasutasokat. A unió tisztviselők nyilatkozatai szerint nem fognak ellent- állni a bírói intézkedésnek. Azt remélik, hogy a legközelebbi intéz­kedés az lesz, hogy a bérmegállapitó bizottság megkezdi a mun­káját. Megállapíthatjuk, hogy ha a kormány ilyen erős és határo­zott lett volna az elmúlt hetek tárgyalásainál a vasutbárókkal szemben is, mint most a munkásokkal szemben bizonyult, a hely­zet nem jutott volna sztrájk határozatig. HETI KRÓNIKA ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . . NEW YORK — Azon a tár­gyaláson, amelyen a deportálás céljából összefogott idegen szár­mazású szakszervezeti tisztvise­lők ügyét tárgyalták, kisült az, hogy a kormány főtanu gyanánt bizonyos Frank W. Eleey nevű egyént használ, akiről a LaFol- lette szenátusi vizsgáló bizott­ság már évekkel ezelőtt megál­lapította, hogy professzionális ipari kém. Eleey ugyan váltig hangoz­tatta, hogy csak a “kommunis­tákra’ kémkedik, a keresztkér­dések alatt azonban beismerte, hogy éveken át a hírhedt Pin­kerton sztrájktörő vállalat szol­gálatában állt. Ez az elvetemült ember 1926 óta űzi szennyes mesterségét. Saját bevallása szerint a National Guard tiszt­jeit, a titkos rendőrséget, a be­vándorlási hatóságokat és a rendőrséget látta el informáci­ókkal, amelyekért természete­sen megfizettek neki. Jelen esetben Charles A. Doy­le, a Buffalo, N.Y. városi Uni­ted Gas Coke and Chemical Workers Union egyik volt tiszt­viselőjének ügyében tanúsko­dott, akit Angliába akarnak de­portálni a munkásmozgalomba- ni tevékenysége miatt. Az ipari kémkedést törvények tiltják ugyan, azonban a jelen­legi adminisztráció az idevonat­kozó törvények végrehajtása he­lyett az ilyen tetvek szolgálata­it veszi igénybe és még busásan fizeti is őket. KANADÁBAN IS Sztrájkra készülnek a vasúti munkások. 18 vasúti union 35 centes órabér javítást kér. A munkaügyi minisztériumot hi­vatalosan értesítették határo­zatunkról. WALLACE MONDJA NEW YORK —- Henry A. Wallace azt Írja a New Republic magazin legutóbbi számában, hogy az amerikai nép előtt el­hallgatják, miszerint Amerika katonai szerződést kötött az olajtól gazdag Iránnal. A szer­ződést veszedelmes lépésnek tartja Wallace. A hét nagy eseményeit meg­kerülve olyasmiről akarok imi, mely részben eltér azoktól az eseményektől, melyek azt bizo­nyítják, hogy atombombás bé­kében élünk. Haj pedig de sok minden történt a múlt héten, amiről sokat lehetne írni és még többet sírni. Hát persze, hogy azokra a görög harcosokra gon­dolok, akik a múlt héten a wall Street urainak jóvoltából, gép­fegyver golyóktól hulltak a por­ba. Három évvel a háború befe­jezése után, egy hét alatt 220 kivégzés volt a “demokrácia di­csőségére” Görögországban. Ez a hir a nagy világlapokban 8-10 soros hírekben látott napvilágot, de bezzeg amikor az orosz kato­nák valahol a “békére” vigyázó amerikai katonával hajba kap­nak, arról headlineos hírek van­nak a nagy lapokban. Igaz ép­pen ezért kellene erről most leg­többet írni, de higyjék el kedves olvasók úgy elvagyok kesered­ve, hogy nem tudok Írni. így tehát nem tehetek mást, mint most az egyszer boldogult édesapám nyomdokain haladni. Őneki az volt a taktikája, ha nem volt úgy meg minden a házban ahogy kellett volna, hát mindig a régi jó időkről kezdett prédikálni. Ennek a taktikának az a jó előnye volt, hogy nem kellett gondolkodni, hogy mit is fog mondani, mert annyiszor el­mondotta ugyanazt, hogy úgy hangzott, mintha csak egy jól bemagolt bibliai szakaszt mon­dott volna el szószerint. Hát most én is magunkról, vagyis az amerikai magyarságról akarok imi, arról a múltról melyet nagyrészünk látott, átélt és is­mer. Hogy azonban még sem ugyanaz legyen mint amit vagy százötvenszer megirtunk, nem megyek vissza egész a kezdetre, csak úgy a 18 év előtti időkre. Körülbelül ennyi éve annak, hogy egy hosszabb ideig tartó körúton bejártam Amerika ma­gyarlakta telepeit New Yorktól egész St. Louisig és vissza. Erről az útról visszatérve tör­tént meg velem először, hogy a kőrútról álmodozni kezdtem. Azelőtt soha nem álmodtam, le­hetséges, hogy azért, mert még aludni sem volt időm nem hogy álmodni. Nem hiszem, hogy azok az emberek ma is, sokat álmod­nának, akik hajnali két órakor kerülnek az ágyba és a villany­lámpák még mindig égnek, ami­kor már a subwayn utaznak a munkába. Szóval a kőrútról visszatérve a kőrútról álmod­tam. Magam előtt láttam a nép- gyülések hallgatóságát, ott ahol húszán voltak, mind a húszat, ahol százak voltak, mind a szá­zat. Az álom csak annyiban kü­lönbözött a teljes valóságtól, hogy a hallgatóságnak csak a fejeit láttam magam előtt. És ez volt az, ami megdöbbentet és gondolkodóba ejtett. Ugyanis a sok száz amerikai magyar mun­kásfej, mind ősz és kopasz volt. Ekkor kezdtem komolyan foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy az amerikai magyar elöre­gedésével a bevándorlás teljes megszűntével, elsősorban az oly tudományos forradalmi propa­gandának, amit az ipari unioniz- mus képvisel, kimerült az ame­rikai talaja. Nincs többé lehető­ség arra, hogy itt magyar nyel­ven uj ifjú erőket toborozzunk az ipari unionizmus zászlaja alá. Magyarországon abban az idő­ben a Horthyizmus virágzott, igy nem lehetett arra gondolni, hogy ott számottevően terjesz­kedni lehetett volna az ipari szervezkedés eszméjével. Mégis megpróbáltuk, melynek eredmé­nye az lett, hogy a Bérmunkást Horthy ék kitiltották, sőt még a csehek is, ahol pedig akkoriban demokratikusnak nevezett kor­mányzat volt. Mindennek dacá­ra, nem volt olyan magyar IWW kongresszus melyen ha e sorok írója jelen volt, szóvá ne tette volna a fentemlitett körül­ményeket és ne hangsúlyozta volna annak fontosságát, hogy nekünk a magyar nyelvű ipari propagandát Magyarországon kell folytassuk. Abban az időben ez csak áb­ránd volt és legtöbbször csak mint valami szép gesztus lett a jegyzőkönyvbe megörökítve. A Bérmunkás mögött csoportosult kis tábor kitartott, a belső rob­bantással is megbirkózva, a Bér­munkást a körülményekhez ké­pest erős anyagi alapokra he­lyezte, amit persze az önkéntes irói, szerkesztői és titkári gár­da munkája tett lehetővé. En­nek a munkának mint jól megé­rett gyümölcse tárul elénk az a magyorországi híradás, melyben jelentik ,hogy a szakszervezeti tanács, megkezdte a szakszer­vezetek ipari szervezetté való átformálását. Csak természetes, hogy ez annak a néhányszáz Magyarországba küldött Bér­munkásnak köszönhető, amit »a jelenlegi kormány jóvoltából szabadon terjeszthettünk el. A változott helyzetben a Bérmun- (Folytatás a 8-ik oldalon) Ipari kémek állami szolgálatban

Next

/
Oldalképek
Tartalom