Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)
1947-09-27 / 1495. szám
4 uldal BÉRMUNKÁS 1947. szeptember 27. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN^ ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Egy évre ........................$2.00 Félévre ............................. 1-00 Egyes szám ára ......... 5c Csomagos rendelésnél 3c Előfizfetés-külföldre vagy K Subscription Rates: vzne Year ......... $2.00 Six Months ...... 1.00 Single Copy __________ 5c Bundle Orders ________ 3c iba egész évre ................ $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még aem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás Hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE •42 A legszegyenteljesebb korszak Az utóbbi hetek eseményei bizonyítani látszanak azt a feltevést, hogy az Egyesült Államok jelenlegi kormánya újból olyan rémuralmat igyekszik teremteni, mint tette az első világháború utáni kormány 1919 és 1920-ban. Lehet, hogy a jelenlegi módszer aprólékos részleteiben különbözik az 1919-estől, de lényegében ugyanaz: összefogdosni és deportálási eljárást indítani a munkásmozgalom külföldi származású és még nem polgárosodott aktív tagjai ellen. Még jól emlékszünk az 1919-es rémnapokra, amikor a szövetségi kormány és az egyes államok által ily célra szervezett “red squad” név alatt ismert rendőrcsapatok megrohanták a szocialista és az IWW helyiségeket, tették tönkre a bútorokat, verték véresre az ott talált munkástársakat, majd elfogták őket és deportálási eljárást indítottak ellenük, noha az igy elfogottak soha semmi törvényellenes dolgot el nem követtek. Mindez Woodrow Wilson adminisztrációjának utolsó éveiben történt, amikor a deportálási ügyek még a Department of Labor ügykörébe tartoztak. Szerencséjére az elfogottaknak, de még az Egyesült Államoknak is, az akkori munkaügyi miniszter, W. B. WUson beteg volt és helyét az amerikai történelem egyik legkimagaslóbb alakja, a már akkor 70 éves Louis F. Post töltötte be, aki igazságérzetétől hajtva nem engedett a terrornak s egymásután rendelte el az elfogottak szabadonbocsájtását. Annak a kornak is meg voltak a maga Dies, Rankin és hasonló ultra-hazafias hisztérikus terroristái, akik Post elmozdítását követelték a képviselőházban. Postot azonban nem lehetett megfélemlíteni és a két évig tartó terror ideje alatt több mint 4,000i ártatlanul elfogott munkás szabadonbocsájtását rendelte el. Ennek a kornak a történetét Post megírta a “Deportation Dellirium” című könyvében, amelyben ezt a korszakot “Amerika legszégyen- teljesebb korszakának” mondja. Úgy látszik, hogy a Department of Justice meg akarja ismételni ezt a deportálási szégyenteljes aktust. Most azonban a nyilvánvaló cél a munkások gazdasági szervezeteinek a gyengítése. Ezért fogatta el New Yorkban az AFL-hez tartozó szállodai munkások unionjának Michael J. Obermeier nevű elnökét, aki Németországban született és az erdélyi születésű John Szántót, aki a CIO-hoz tartozó Transport Workers Union szervezője. Obermeier és Szántó nem folyamodtak a polgárosításért, ez azonban nem bűn és igy nyilvánvaló, hogy csak azért akarják őket deportálni, mert a munkásmozgalomban aktív részt vesznek. Mint ilyenkor már szokásos, természetesen azt mondják róluk, hogy “veszedelmes vörösek” és hogy kommunisták. Általában ezt állítják mindenkiről, akikre ráakamak ijeszteni. A Department of Jüstice ügyvédei nem tagadják, hogy a Szántó és az Obermeier elleni eljárás csak a kezdete annak a na- gyobbszabásu deportálási hisztériának, amelyet bemutatni szeretnének. Hogy mennyire mennek, attól függ, hogy ezen első esetekben, amlykt a bíróság elé visznek, a bírák — beleértve a Supreme Courtot is, miként fognak dönteni. Sajnos, egyenlőre nem látjuk, hogy a kormány magasrangu tisztviselői között a második Louis F. Post is jelentkezne. És bizony ezt sajnálhatja nem csak az igazságot kedvelő minden ember, de maguk a túlzó hazafiak is, akik a történelmi hírnévre oly sokat adnak. Mert azt már láthatjuk, hogy milyen hatalmas reakciós erők akarják felidézni újból azt a szégyenteljes korszakot. És miután nem látjuk, hogy az uj Louis F. Post is jelenkez- ne, bizony el fogunk jutni a legszégyenteljesebb korszakhoz, hacsak a munkásság elég erős nem lesz, hogy saját erejéből visszaverje még az annyira kívánatos Post és hasonló derék emberek segítsége nélkül is azt a támadást, amit a kiváltságait védő uralkodó osztály csatlósai most ellene indítottak. De az is valószínű, hogy mint az első világháború utáni rémuralommal, úgy most is csak valami gazságot akarnak takarni a reakció bérencei. Hiszen arra is jó emlékszünk még, hogy az 1919- es rémuralom vezetői miként kerültek börtönbe az olaj és más csalásokkal kapcsolatban. Mialatt zsaroltak, csaltak és loptak, az “itt a vörös, ott a vörös” kiabálással igyekeztek elterelni magukról a figyelmet. Gaztetteik azonban mégis napfényre kerültek s Leo Fall belügyminiszter meg a társai börtönbe kerültek. A túlzó hazafiak mindig valami alattomos gazságot terveznek. Ez áll minden országra, — igy Amerikára is. Ezért nem kell megijedni a mai rémuralmi kísérlettől sem. Az ijedtség helyett támogatni kell minden erőnkből a munkásmozgalmat, éleszteni kell a munkásokban az osztálytudatot. Istenfélő emberek New York város utcái még alig csendesültek el az American Legion részeg tagjainak kurjongatásaitól, máris megismételték a vitézek eme hősi cselekedetét Cleveland városban a Veterans of Foreign Wars nevű rivális szervezet delegátusai, akik egy hétig tartó konvenciójukkal hallattak maguk felől. Ez a konvenció, ha a gyerekes csinytevésekben és a szeszesitalok fogyasztásának hősi aktusában messze el is maradt a new yorki hasonló esemény mögött, a háborúra való uszítás terén azonban méltó versenytársnak mutatkozott. Ugylátszik, hogy minden ilyen szervezetet fel tudnak használni a háborús uszításra azok, akiknek a háború nagy jövedelmet jelent, avagy azok, akik jelenleg kiváltságaikat féltik attól az általános társadalmi fejlődéstől, amelyen most az egész világ népe keresztülmegy. Ezért nem lepett meg bennünket, hogy a volt katonák az American Legion után a második legnagyobb szervezet, a Veterans of Foreign Wars éppen úgy a háborús uszításra használta fel a Cleveland városban tartott konvencióját, mint a másik szervezet. Éppen azért nem is tennénk róla említést, ha ezen a konvención túl sok szerepet nem kaptak volna az in- jámbor szolgái, a papok, akik állítólag istenfélő emberek s azért feltűnő, hogy most egyszerre olyan vérszomjasak lettek s egyre-másra izgatnak a háborúra. A clevelandi újságok jelentése szerint ezen konvenció egyik diszszónoka, Rev. Michael Haley, katholikus pap, aki mint káplán szolgált a hadseregben, imádkozás helyett ezt mondotta: “Meddig türünk még? Mikor fogjuk már használni az atombombát, amelyet isten a kezünkbe helyezett, hogy azzal kierőszakoljuk a békét?!” Haley reverendnek a beszéde visszhang a pápának a napokban elmondott háborús uszító beszédére. Amig azonban a szent atya állásának megfelelőleg burkoltabb módon beszélt, ez alantasabb rangú csuhás már nekiugrik és durván kimondja, hogy ISTEN ADTA AZ ATOMBOMBÁT, HOGY AZZAL HALOMSZÁMRA GYILKOLJANAK. Ugyan micsoda fogalmuk van az ilyen embereknek az istenről, ha azt állítják, hogy az a természetfeletti lény gyönyörködik az atombomba által okozott ember és vagyonpusztitásban, a százezrek halálhörgésében és a milliók elnyomorításában?! Mi nem hiszünk semmiféle természetfeletti lény létezésében, de ha volna ilyen lény, akkor annak nem lenne szüksége az atombombára, hogy az oroszokat kiirtsa. Mert ez a jámbor lelkiatya azt is megmondotta, hogy az atombombát az oroszok ellen akarja használni, illetőleg követeli, hogy Amerika kezdje meg az atomháborút az oroszok ellen. Az a bizonyos természetfeletti lény atombomba nélkül is ki tudná irtani az orosz népet, ha azt jónak látná. Sőt mi több, nem is kellene neki kiirtani, csak megváltoztatni úgy, hogy hagyják abb* azt a társadalmi rendszert, ami a római pápának és a csatlósainak nem tetszik. Az a bizonyos természetfeletti lény azonban a látszat szerint meg van elégedve a mai orosz rendszerrel, nem változtatja meg. Ezt tudják az egyházak kegyes szolgái és keresztény istenüket félrerugva a pogány Mars istenhez folyamodnak. Mi nem hihetjük el, hogy az atombombát követelő papok valóban istenfélő emberek legyenek. Akik a nők és az ártatlan gyermekek ily tömeges kiirtását követelik, nem lehetnek istenfélő ELVINY1LATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található » dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. iák akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, míg a vitát munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket 'trade unions) képtelenné teszik arra. hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szaksze vezetek olyan állapotot ápolnak, ameiy lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszít ák és ezáltal elősegítik, hogv bérharc esetén egymást verik le. A szakseervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olvkép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :“Tis?tességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszdt írjuk a zászlónkra: “LE A RER KENnS/ERREI/” A munkásosztály történelmi hivatása, hogv megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is. hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az sí társadat»« pn»*l’nV ♦óronH-'li n* bot-ofpiin holm!
