Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)

1947-09-27 / 1495. szám

4 uldal BÉRMUNKÁS 1947. szeptember 27. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN^ ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Egy évre ........................$2.00 Félévre ............................. 1-00 Egyes szám ára ......... 5c Csomagos rendelésnél 3c Előfizfetés-külföldre vagy K Subscription Rates: vzne Year ......... $2.00 Six Months ...... 1.00 Single Copy __________ 5c Bundle Orders ________ 3c iba egész évre ................ $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még aem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás Hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE •42 A legszegyenteljesebb korszak Az utóbbi hetek eseményei bizonyítani látszanak azt a felte­vést, hogy az Egyesült Államok jelenlegi kormánya újból olyan rémuralmat igyekszik teremteni, mint tette az első világháború utáni kormány 1919 és 1920-ban. Lehet, hogy a jelenlegi módszer aprólékos részleteiben különbözik az 1919-estől, de lényegében ugyanaz: összefogdosni és deportálási eljárást indítani a mun­kásmozgalom külföldi származású és még nem polgárosodott ak­tív tagjai ellen. Még jól emlékszünk az 1919-es rémnapokra, amikor a szövet­ségi kormány és az egyes államok által ily célra szervezett “red squad” név alatt ismert rendőrcsapatok megrohanták a szocialis­ta és az IWW helyiségeket, tették tönkre a bútorokat, verték vé­resre az ott talált munkástársakat, majd elfogták őket és depor­tálási eljárást indítottak ellenük, noha az igy elfogottak soha sem­mi törvényellenes dolgot el nem követtek. Mindez Woodrow Wilson adminisztrációjának utolsó éveiben történt, amikor a deportálási ügyek még a Department of Labor ügykörébe tartoztak. Szerencséjére az elfogottaknak, de még az Egyesült Államoknak is, az akkori munkaügyi miniszter, W. B. WUson beteg volt és helyét az amerikai történelem egyik legkima­gaslóbb alakja, a már akkor 70 éves Louis F. Post töltötte be, aki igazságérzetétől hajtva nem engedett a terrornak s egymásután rendelte el az elfogottak szabadonbocsájtását. Annak a kornak is meg voltak a maga Dies, Rankin és hason­ló ultra-hazafias hisztérikus terroristái, akik Post elmozdítását követelték a képviselőházban. Postot azonban nem lehetett meg­félemlíteni és a két évig tartó terror ideje alatt több mint 4,000i ártatlanul elfogott munkás szabadonbocsájtását rendelte el. En­nek a kornak a történetét Post megírta a “Deportation Dellirium” című könyvében, amelyben ezt a korszakot “Amerika legszégyen- teljesebb korszakának” mondja. Úgy látszik, hogy a Department of Justice meg akarja ismé­telni ezt a deportálási szégyenteljes aktust. Most azonban a nyil­vánvaló cél a munkások gazdasági szervezeteinek a gyengítése. Ezért fogatta el New Yorkban az AFL-hez tartozó szállodai mun­kások unionjának Michael J. Obermeier nevű elnökét, aki Német­országban született és az erdélyi születésű John Szántót, aki a CIO-hoz tartozó Transport Workers Union szervezője. Obermeier és Szántó nem folyamodtak a polgárosításért, ez azonban nem bűn és igy nyilvánvaló, hogy csak azért akarják őket deportálni, mert a munkásmozgalomban aktív részt vesznek. Mint ilyenkor már szokásos, természetesen azt mondják róluk, hogy “veszedel­mes vörösek” és hogy kommunisták. Általában ezt állítják min­denkiről, akikre ráakamak ijeszteni. A Department of Jüstice ügyvédei nem tagadják, hogy a Szántó és az Obermeier elleni eljárás csak a kezdete annak a na- gyobbszabásu deportálási hisztériának, amelyet bemutatni sze­retnének. Hogy mennyire mennek, attól függ, hogy ezen első ese­tekben, amlykt a bíróság elé visznek, a bírák — beleértve a Sup­reme Courtot is, miként fognak dönteni. Sajnos, egyenlőre nem látjuk, hogy a kormány magasrangu tisztviselői között a második Louis F. Post is jelentkezne. És bi­zony ezt sajnálhatja nem csak az igazságot kedvelő minden em­ber, de maguk a túlzó hazafiak is, akik a történelmi hírnévre oly sokat adnak. Mert azt már láthatjuk, hogy milyen hatalmas re­akciós erők akarják felidézni újból azt a szégyenteljes korszakot. És miután nem látjuk, hogy az uj Louis F. Post is jelenkez- ne, bizony el fogunk jutni a legszégyenteljesebb korszakhoz, ha­csak a munkásság elég erős nem lesz, hogy saját erejéből vissza­verje még az annyira kívánatos Post és hasonló derék emberek segítsége nélkül is azt a támadást, amit a kiváltságait védő ural­kodó osztály csatlósai most ellene indítottak. De az is valószínű, hogy mint az első világháború utáni rém­uralommal, úgy most is csak valami gazságot akarnak takarni a reakció bérencei. Hiszen arra is jó emlékszünk még, hogy az 1919- es rémuralom vezetői miként kerültek börtönbe az olaj és más csalásokkal kapcsolatban. Mialatt zsaroltak, csaltak és loptak, az “itt a vörös, ott a vörös” kiabálással igyekeztek elterelni maguk­ról a figyelmet. Gaztetteik azonban mégis napfényre kerültek s Leo Fall belügyminiszter meg a társai börtönbe kerültek. A túlzó hazafiak mindig valami alattomos gazságot tervez­nek. Ez áll minden országra, — igy Amerikára is. Ezért nem kell megijedni a mai rémuralmi kísérlettől sem. Az ijedtség helyett támogatni kell minden erőnkből a munkásmozgalmat, éleszteni kell a munkásokban az osztálytudatot. Istenfélő emberek New York város utcái még alig csendesültek el az American Legion részeg tagjainak kurjongatásaitól, máris megismételték a vitézek eme hősi cselekedetét Cleveland városban a Veterans of Foreign Wars nevű rivális szervezet delegátusai, akik egy hétig tartó konvenciójukkal hallattak maguk felől. Ez a konvenció, ha a gyerekes csinytevésekben és a szeszesitalok fogyasztásának hősi aktusában messze el is maradt a new yorki hasonló esemény mögött, a háborúra való uszítás terén azonban méltó versenytárs­nak mutatkozott. Ugylátszik, hogy minden ilyen szervezetet fel tudnak hasz­nálni a háborús uszításra azok, akiknek a háború nagy jövedelmet jelent, avagy azok, akik jelenleg kiváltságaikat féltik attól az ál­talános társadalmi fejlődéstől, amelyen most az egész világ népe keresztülmegy. Ezért nem lepett meg bennünket, hogy a volt katonák az American Legion után a második legnagyobb szervezet, a Vete­rans of Foreign Wars éppen úgy a háborús uszításra használta fel a Cleveland városban tartott konvencióját, mint a másik szerve­zet. Éppen azért nem is tennénk róla említést, ha ezen a konven­ción túl sok szerepet nem kaptak volna az in- jámbor szolgái, a pa­pok, akik állítólag istenfélő emberek s azért feltűnő, hogy most egyszerre olyan vérszomjasak lettek s egyre-másra izgatnak a há­borúra. A clevelandi újságok jelentése szerint ezen konvenció egyik diszszónoka, Rev. Michael Haley, katholikus pap, aki mint káplán szolgált a hadseregben, imádkozás helyett ezt mondotta: “Meddig türünk még? Mikor fogjuk már használni az atombombát, ame­lyet isten a kezünkbe helyezett, hogy azzal kierőszakoljuk a bé­két?!” Haley reverendnek a beszéde visszhang a pápának a napok­ban elmondott háborús uszító beszédére. Amig azonban a szent atya állásának megfelelőleg burkoltabb módon beszélt, ez alanta­sabb rangú csuhás már nekiugrik és durván kimondja, hogy IS­TEN ADTA AZ ATOMBOMBÁT, HOGY AZZAL HALOMSZÁM­RA GYILKOLJANAK. Ugyan micsoda fogalmuk van az ilyen embereknek az isten­ről, ha azt állítják, hogy az a természetfeletti lény gyönyörködik az atombomba által okozott ember és vagyonpusztitásban, a száz­ezrek halálhörgésében és a milliók elnyomorításában?! Mi nem hiszünk semmiféle természetfeletti lény létezésében, de ha volna ilyen lény, akkor annak nem lenne szüksége az atom­bombára, hogy az oroszokat kiirtsa. Mert ez a jámbor lelkiatya azt is megmondotta, hogy az atombombát az oroszok ellen akar­ja használni, illetőleg követeli, hogy Amerika kezdje meg az atomháborút az oroszok ellen. Az a bizonyos természetfeletti lény atombomba nélkül is ki tudná irtani az orosz népet, ha azt jónak látná. Sőt mi több, nem is kellene neki kiirtani, csak megváltoz­tatni úgy, hogy hagyják abb* azt a társadalmi rendszert, ami a római pápának és a csatlósainak nem tetszik. Az a bizonyos ter­mészetfeletti lény azonban a látszat szerint meg van elégedve a mai orosz rendszerrel, nem változtatja meg. Ezt tudják az egy­házak kegyes szolgái és keresztény istenüket félrerugva a pogány Mars istenhez folyamodnak. Mi nem hihetjük el, hogy az atombombát követelő papok va­lóban istenfélő emberek legyenek. Akik a nők és az ártatlan gyer­mekek ily tömeges kiirtását követelik, nem lehetnek istenfélő ELVINY1LATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található » dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. iák akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, míg a vitát munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket 'trade unions) kép­telenné teszik arra. hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szaksze vezetek olyan állapotot ápolnak, ameiy lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszít ák és ezáltal elősegítik, hogv bérharc esetén egymást verik le. A szakseervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olvkép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :“Tis?tességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszdt írjuk a zászlónkra: “LE A RER KENnS/ERREI/” A munkásosztály történelmi hivatása, hogv megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is. hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az sí társadat»« pn»*l’nV ♦óronH-'li n* bot-ofpiin holm!

Next

/
Oldalképek
Tartalom