Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)
1947-09-27 / 1495. szám
1947. szeptember 27. BÉRMUNKÁS 3 oldal Levél a Bérmunkáshoz! (Megjegyzés — Lapunkban megjelent Göndör Ferencet elbiráló cikkekre magától Göndör Ferenctől az alábbi levelet kaptuk. A Bérmunkás nehezményezett részét nem mondja hamis állításoknak a levél, de Göndör logikával próbálja igazolni az időjárásszerii “szocialista álláspont” változásait. A levélre a cikkek Írója, aki az ország nyugati határán tartózkodik, fogja megjegyzéseit legközelebb megtenni.) A Bérmunkás t. Szerkesztőségének, Cleveland, Ohio Igen Tisztelt Szerkesztőség: Nem szívesen veszem igénybe b. lapjuk hasábjait, de mégis kérnem kell önöket e sorok közlésére, miután Mr. Geréb úgy látszik most már sportot üz abból, hogy engem a fasizmus cinkostársának állítson be, az önök jobb sorsra méltó olvasói előtt. A tény ugyanis az, hogy én évtizedek óta -megingathatatlan elvhüséggel harcolok a horthy- izmus és a náci-fasizmus magyarországi és amerikai magyar banditái ellen és soha életemben egyetlen szót le nem Írtam Az Ember cimü lapomban, vagy bárhol másutt, amely bárkit feljogosítana arra, hogy engem olyan rágalmakkal illessen, mint azt Mr. Geréb cselekszi. Büszke vagyok arra, hogy a magyarországi és amerikai horthyisták, hitleristák, náci-fasiszták leg- gyülöltebb és legtöbbet gyalá- zott ősellensége világvonatkozásban én vagyok. Nyilván ez lehet az oka “nagyzási mániámnak” is, mert hiszen a legtöbb elfogató parancsot Horthy Miklós ügyészei ellenem és nem Mr. Geréb ellen adtak ki. A legmagasabb vérdij az én fejemre volt kitűzve és Bécsben a fehér tisztek engem próbáltak elrabolni, meggyilkolni és a Dunába dobni, nem Mr. Gerébet. Több mint huszonhat esztendőn keresztül a Horthy-náci- nyilas fasiszta sajtó és rádió szakadatlanul engem piszkolt és gyalázott, nem pedig Geréb urat. Sőt, az amerikai magyar Horthy, náci, nyilas szennylapok is Az Embert és szerkesztőjét tartották mindvégig és tartják még ma is legveszedelmesebb és leggyülöltebb ellenségüknek, ellenem piszkolódnak és gyalázkodnak szakadatlanul és nem Geréb ur ellen, akinek a nevét én idáig kizárólag a Bérmunkásban láttam. Igaz, hogy az amerikai magyar horthyisták és náci-fasiszták a saját bőrükön tapasztalhatták, hogy Az Ember és szerkesztője rendszeresen ostorozza és leplezi őket, mert ezt tartja becsületbeli kötelességének és az amerikai nagy sztrájkokban való amúgy sem túlságosan sok sikerrel biztató harcos állásfoglalást nyugodtan rábízza a Bérmunkásra, noha igazán nem kétséges, hogy a bérharcokban az én lapom és csekély személyem minden esetben a munkásság oldalán állt szolidáris együttérzésével. Ha egyetlen látni és a kommunisták ezt cselekszik. És ez a titka a “nagy kommunista győzelemnek” nem pedig a “csalás” amint azt be- ak^riák magyarázni még a szociáldemokraták is. olyan sort tud Geréb ur felmutatni, amely a náci-fasizmus és a Horthy-Hitlerizmus, valamint a Szálasi banditizmus iránt mást tartalmaz, mint Az Ember ősi haragját és megvetését, akkor én eldobom az irótollamat. Arról nem tehetek, ha vannak esetek és különösen vannak és főleg tragikus helyzetek, amikor a szörnyű helyzetbe sodródott magyar nép életérdeke azt tette kötelességünkké, hogy még a külömben rosszmultu és megbízhatatlan amerikai magyar jövevényeket se akartuk megakadályozni abban, hogy az amerikai magyar nácik előtt kissé elkésett, de pillanatnyilag taktikailag felhasználható náciellenes orditozásaikat megkíséreljék. így történt az Eckhardt Tibor esetében, akit Az Ember és szerkesztője évtizedeken keresztül mindenkinél élesebben támadott, ostorozott, ismételten súlyosan leleplezett, de amikor közvetlenül a nagy magyar ösz- szeomlás előtt Amerikába állítólagos náci-ellenes küldetéssel jelent meg, mi nem akartuk be- léfojtani a szót addig amig az amerikai magyar náci közvélemény előtt el nem mondja szóval és meg nem Írja cikkeiben a volt antiszemita ébredő vezér, hogy az egész emberiség életérdeke a náci dögvésznek a föld minden részéből való fizikai kiirtása. Gondoltuk — lehet, hogy tévesen, de kétségtelenül a magyar nép tragikus sorsáért mérhetetlenül aggódva, jóhiszeműen és a legjobb szándékokkal eltelve, gondoltuk és éreztük, hogy Eckhardt Tibornak, aki egyébként azokban az időkben már a nyilasok gyűlölt ellenfele volt Magyarországon, — épen antiszemita, reakciós és ébredő múltjára való tekintettel inkább elhiszi az amerikai magyarság hűtlen sáfárjaitól oly lelkiismeretlenül félrevezetett rétege azt, amit nekünk nem voltak hajlandók ugyanezek a csoportok elhinni, hogy: “A nácizmus, a hitlerizmus és a nyilas banditizmus kiirtandó dögvész.” Ezt és ezekhez hasonló zamatos náciölő kijelentéseket tett Eckhardt ur Az Ember hasábjain és határozott felszólításunkra ugyanakkor Horthy magyar kormányzót is megbélyegző nyilatkozatot adott — beismerjük: egyedül és kizárólag Az Ember számára. Amivel csak azt akarom mondani, hogy nem én ruccantam át Eckhardt ur politikájának oldalára, hanem ő bömbölte azt, amit én évtizedek óta mindenkivel szembe —- a többek között Eckhardt úrral szemben is, — teljes meggyőződéssel, szenvedélyes hittel hirdettem. Szóval, nem igaz amit Geréb ur vakmerőén állít, hogy én felcsaptam “Eckhardt hadnagyának,” hanem teljesen ellenkezőleg, az az igazság, hogy ő állott be az én politikai hitem és mély emberi meggyőződésem táborába, még csak nem is hadnagyi, hanem erősen altiszti rangban. Senki számára nem lehetett nagyobb önmegtagadás, mint az én számomra a zivataros múltú Eckhardt Tibort még ilyen propaganda munkára is eltűrni próbálni a fórumon és egyetlen magyarázat erre: kétségbeesett aggódásom a magyar nép tragikus sorsáért. Mikor azután kiderült, hogy Eckhardt olyan gyűlöletes figura a hala- dószellemü amerikai magyarok előtt, hogy még ebben a formában és erre az egyébként hasz- noscélu munkára sem óhajtják őt megtűrni, én zokszó nélkül egyik percről a másikra elejtettem az ő átmeneti szereplésének megtürését is, noha előzetesen Vámbéry Rusztem professzorral, kedves és kiváló bajtársam- mal, bizalmasan megállapodtunk abban, hogy a rendkívüli helyzetben nem fogunk útjába állni annak, hogy Eckhardt az amerikai magyarság soraiból megkísérelje a nácik kiűzését. Határtalan lelkiismeretlenség nyugodtan leírni rólam azt, hogy én segítettem valaha is a fasiszta Amerikai Magyar Szövetséget. Teljesen ellénkezőleg, az történt, hogy amikor az amerikai magyar újságírókat, közöttük engem is, meghívtak a hírlapíró szervezet elnöke nevében, először New Yorkban, majd Washingtonban egy összejövetelre, amelynek célja a hitlerizmus pokla felé zuhanó magyar nép érdekében szabadságmozgalom megindítása, csak természetes, hogy résztvettem ezen a két összejövetelen, kifejezve teljes bizalmatlanságomat bizonyos jelenlévő Magyar Szövetségbeli vezető férfiak iránt és igyekeztem az igazi szabadság küzdelem atmoszféráját megteremteni, — nem is minden siker nélkül, — elsősorban a jószán- déku újságíró kollégák és az ugyancsak jelenlévő őszintén anti-náci magyar vezetőtényezők között. Becsületbeli kötelességem volt ez a kísérlet és amikor az Amerikai Magyar Szövetség kissé burkoltan bár, a fasizmus táborába próbálta terelni ezt a magyar szabadságmozgalmat, akkor én a legélesebb hangú vádiratban Az Ember hasábjain nyíltan szembefordultam velük és azóta is én mértem rájuk a legfájdalmasabb csapásokat. Szóval ez ügyben is csak szolgálni próbáltam a náci ellenes küzdelmet, amit mindenki tud ebben az országban a magyarság soraiban, csak épen Geréb ur nem. Mosolyogni való, hogy még a Drózdv Győző ügyében is “vádat emel” ellenem Mr. Geréb. Valóban az történt, hogy amikor mint a Horthy-kormány- zat feltétlenül ellenzéki hírben álló képviselője Amerikába érkezett Drozdy, én Írtam róla néhány rokonszenves és a Horthy ellenes harcra buzdító sort. Amikor azonban itt az Egyesült Államokban egyre mélyebben belezuhant a horthyisták ölelő karjaiba, csak természetes, hogy megint én voltam az. aki őt végkén lelepleztem és Az Ember hasábjain “Itt Nyugszik LOS ANGELES FIGYELEM! Az IWW los angelesi csoportja PIKNIKET RENDEZ vasárnap, október 5-én a san- pedroi Pt. Fermin Parkban a park nyugati ^oldalán. A piknikre meghívjuk az IWW tagjait valamint barátait. Útirány: Vegye a Pt. Fermin bust a San Pedro Pacific Electric Depot előtt egészen a végállomásig, ahol a piknik van. Kérjük azon IWW tagokat és barátokat, akiknek kocsijuk van és azokat akik igénybe akarják venni, hogy legyenek az IWW Hall előtt, 223 W. 2nd St. délelőtt 11 órakor. A rendezőség. Drozdy Győző” címmel megírtam az ő sírfeliratát. Ami Him- ler Mártont illeti, politikailag teljesen távol állok tőle, de személyéről lényegesen jobb véleménnyel vagyok, mint Mr. Geréb. Többször előfordult, hogy megkritizáltam cselekedeteit és az is megesett, hogy rokonszenvesen foglalkoztam egyáltalán nem politikai természetű szereplésével. Nem értem tehát, hogy hol és mikor követtem el az anti-náci és anti-fasiszta fronton egyetlen olyan lépést, amely Geréb urat arra jogosítaná fel, hogy saját magát úgy állítsa be, mintha az ő “fültövön- vágásai” tartottak volna engem vissza a náci-fasizmus kiszolgálásától, holott a tény mégis csak az, hogy ezen a területen én voltam, vagyok és maradok a leggyülöltebb ősellenség. Arról nem akarok beszélni, hogy a náci-fasizmus rémkorszakának olyan időszaka is volt, amikor a valóban becsületes és elveihez hü “Bérmunkás” szerkesztőségében is súlyos belső harcokat kellett folytatni bizonyos antiszemitává és nácivá át- vedlő “munkástársak” ellen. Ugye, ez is igaz, kedves Mr. Geréb? Soraim szives közléséért köszönetét mondva, vagyok kiváló tisztelettel, Göndör Ferenc VENEZUELLA BEVÁNDORLÓKAT KERES Szégyenkezve olvassuk, hogy két esztendővel a háború abbahagyása után népek tízezrei koncentrációs táborokban sínylődnek, mert sehol sem találnak területre, ahol befogadnák őket. Végre olvassuk, hogy Venezuela kormánya bevándorlókat keres, főleg földműveseket, iparosokat. gépkezelőket. Az ország négy milliós lakosságát akarják megduplázni. A venezuelai kormány jó befektetést csinál, ha a sokat szenvedett európai népeket odatelepiti. A múlt hónapban háromnegyed millió angol munkás nyert heti másfél dollárnak megfelelő béremelést s körülbelül heti 3 órai munkaidő rövidítést. A többfizetést visszaveszik tőlük az árdrágítással, de a munkaidő rövidítéssel nyert több szabadságot akkor is élvezni fogják.
