Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)
1947-07-05 / 1483. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1947. julius 5. Amit előre tudtunk (a.l.) Azokat, akik a mai társadalmi rendszer összetételét ténylegesen ismerik, nem lepte meg a törvényhozóknak a munkásmozgalmak gúzsbakötésére irányuló törekvései. A honatyák nem sokat haboztak, hiszen csak osztályhivatásuknak tettek eleget. Kapitalista társadalomban élünk, ami a szabad kereskedelmen és az azzal járó kizsákmányoláson alapszik. Nem csoda tehát, ha ellenzik a kizsákmányoló jogaik bármilyen korlátozását. A szólás és a sajtószabadság meg a szervezkedés joga jelentős vívmányok a munkásság részéről. Ezeket biztosították és erősbitették a Wagner törvények, amiket most a honatyák meg akarnak nyirbálni. Amióta az amerikai munkások ezen szervezkedési jogokat élvezik, igen nagy lendülettel haladtak szervezeteik kiépítése terén. Amig a Wagner törvények életbeléptetése előtt alig 4-5 milliót tett ki a szervezett munkások száma, ma meghaladja a 15 milliót. Ezt természetesen a kapitalizmus nem jó szemmel nézi még akkor sem, ha az itteni munkások ténylegesen nem az osztályharc alapján szervezkednek. De mégis a nagyszabású bérharcok cselekvésre kényszeritet- ték a munkáltató osztályt s meghozták a szigorú munkásellenes törvényeket. Ezen törvények azonban még intenzivebb harcra, vagy pedig megalkuvásra fogják késztetni a munkásvezéreket, akikben ez utóbbira meg van a hajlandóság. Mi ezt már előre is tudtuk, hiszen a múltban is mindig igy tettek. Tudjuk azt, hogy a kapitalista osztály szigorúan ellen fogja őrizni a munkásellenes törvények betartását s máris emlegetik, hogy a munkásoknak törvénytisztelőknek kell lenni. Azt állítják, hogy az egész iparokra kiterjedő nagy bérharcok veszélyeztetik az ország jólétét és közegészségi állapotokat. Ezért akarják a munkásellenes törvényeket szigorúan betartatni. Természetesen a kapitalista osztálybiróság fogja kimondani, hogy mely esetben voltak a munkások törvényszegők. Nem is olyan régen történt, még mindenki emlékszik rá, hogy itt törvényes utón szabályozták az árakat. Ámde a profitéhes kapitalistáknak ez nem tetszett és megszabotálták az árszabályozó törvényeket; sztrájkba mentek, vagy pedig felhalmozták raktáraikban az élelmiszereket és a ruházatot. Nem törődtek a nép jólétével, vagy egészségi állapotával. Addig sztrájkoltak és szabotáltak, amig a törvényt meg nem szüntették. És ezen pénzéhes sztrájkoló hiénáknak semmi bajuk sem esett. Természetesen ezek azt tartják, hogy “amit szabad Jupiternek, azt nem szabad az ökörnek.” Most aztán a megalkuvásban megöregedett AFL és CIO munkásvezérek azzal ijesztgetik a honatyákat, hogy a jövő választások alkalmával elterelik a munkásszavazatokat azoktól, akik a munkásellenes törvényre szavaztak s jövőre csak a “jó” politikusokat fogják támogatni. Furcsa, de ezt már hallottuk a múlt választások idején is. A most elfogadott munkásellenes törvények eltiltják a munkásszervezeteket attól, hogy pénztáraikból a választási kompányt támogassák, sőt még a szervezet pénztárából kiadott munkáslapokban sem szabad semmiféle szövetségi tisztségre pályázó jelölt érdekében agitálni. Ezzel szemben a nagy amerikai lapok mást sem tesznek, mint az általuk kedvelt nagy üzleti érdekeltség jelöltjeinek agitálnak. Dehát kapitalista társadalomban élünk és azoknak, akik annak érdekeit védik, minden szabad. Ezen munkásellenes törvényeket úgy is lehet magyarázni, hogy azokkal törvényellenes kihágásnak minősíthetik a munkások szabad gondolatát is. Ez is csak azt bizonyítja, hogy ha a munkások valamit minden harc nélkül kapnak, akkor az csak el- lágyitja őket és mindenkor számíthatnak arra, hogy amint kapták, úgy vissza is vehetik tőlük. így kapta az amerikai munkásság a Wagner törvényeket, amelynek életbeléptetése több mint 2 évig tartott. Nem igy van azonban a Taft-Hartley munkásellenes törvénnyel, amely elfogadása után azonnal érvényessé vált. Mostan már csak attól függ, hogy milyen szigorúan fogják ezen törvényeket betartani. Mert ha tényleg minden pontját szigorúan akarnak ellenőrizni, akkor az amerikai szervezett munkások mint megvert kutyák fogják magukat alávetni a rabszolga törvényeknek. Vagy ténylegesen elhiszik Haywoodnak az IWW egykori vezetőjének azt az igazmondását, hogy “a kapitalista társadalomban a munkásosztálynak az igazi képviselői — nem a kapitalista parlamentekben díszelegnek, hanem a börtönökben sínylődnek.” Ha még eddig Amerikának ezideig nem volt számottevő osztályharcos forradalmi szervezete, a jelenlegi rabszolga törvények harcra fogják késztetni az itteni munkásosztályt és mindazokat, akik ténylegesen az amerikai munkásmozgalmak vérrel pecsételt történelméről akarnak tiszta képét kapni. Akik még ezideig nem tudnak róla és nem olvasták az IWW- nak harcokkal telitett történetét, azok mostan vegyék elő és tanuljanak belőle. Azok a politikai sáfárkodók, akik állandó harcot folytattak az IWW tiszta forradalmisága ellen, azok szégyenkezve szálljanak magukba és csak saját magukat okozzák azért, hogy most a 12-ik órában nincsen az itteni munkásoknak néhány millió tagot számláló olyan forradalmi ipari szervezete, mint az IWW. JEGYEZD MEG--------------------------Ajánlja: St. Visi.--------------------------Herbert Hoover saját beismerése szerint ő és hasonló társai a jobbszárnyhoz tartoznak. Milyen szégyenitő ez azoknak a munkásvezéreknek, akik szintén jobbszámyiaknak vallják magukat. Magyarországon a Horthyis- ták ezt énekelték: “Piros pünkösd napján imádkoztam érted, piros pünkösd napján vártam visszatérted”. És ahelyett, hogy vezérük tért volna vissza, még ők is elmenekültek. Jöttek a dollár forrásához, mint a zarándokok. Azoknak, akik muszkavadászatra olyan készségesen vállalkoztak, előbb-utóbb munkát kell vadászniok. Mert a munkavadászok közül még a legjobbak — Hitler, Horthy, Mussolini is felsültek. Nevetséges, de úgy van, hogy a Marshall tervezetén keresztül akarják Oroszországot is bevonni a Truman Doktrína pártolásába. Mert amint Marshall bejelentette, az ő terve a Truman Doktrína továbbfejlesztése. Ez a munkásellenes amerikai törvény, mely fölött most készül a vihar kitörni, megmutatja az európai, de az egész világ munkásságának, hogy müyen is ez a kapitalista demokrácia? Választhatnak,és nem is igen sokat kell nekik tanulni, hogy megismerjék, mit jelentene nekik is, ha ottan is ilyen törvényeket akarnak rájuk erőszakolni. Most az amerikai tőkés urak, a románoknak igyekeznek megmagyarázni, hogy kik a jó demokraták. Persze a tőkések szerint a bankárok, földesurak és a “vasgárdisták” is jó demokraták, csak a munkáspártok nem. A háború alatt havonta 12 hajórakomány olajat vittek ki Francoóknak, melynek nagy részét a náciknak adták el, az nem volt olyan borzasztó nagy bűn, mint mostan az oroszoknak olajat eladni, amelyet gyorsan megakadályoztak, sőt még kongresszusi vizsgálatot is indítottak. A munkásellenes törvények alapján, mostan 3.800 Ford foreman olyan helyzetbe került, mint a Mohamed koporsója. A törvény szerint nekik nincs joguk szervezkedni, sem sztrájkolni. Most azt sem tudják mit csináljanak, mert már két hónapja sztrájkolnak. Ugylátszik a Palesztinába küldött vizsgálóbizottság elveszett. Most jó lenne egy újabb bizottságot odaküldeni, hogy az elsőt megkeresse. VERSENY AZ OLAJÉRT PARIS — Francia szakértők véleménye szerint az Egyesült Államokban tapasztalható orosz ellenes propagandára az adott okot, hogy a Szovjet Union utói akarja érni, vagy legalább is meg akarja közelíteni az Egyesült Államokat az olajtermelésben. Az egyes országok olajtermelését ma pontosan nem ismerik. A fenti szakértők véleménye szerint az Egyesült Államok 234 millió, Venezuela 54 millió, a Szovjet Union 22 millió, Irán 19 millió és Saudi Arabia 7 millió tonna olajat termelnek. Noha az első világháború utáni utolsó ötéves terv szerint a Szovjet Union csak évi 35 millió tonna olajtermelést szabott ki, Sztálin miniszterelnök nemrégiben azt a kijelentést tette, hogy Oroszországnak el kell érni az évi 60 millió tonna termelést. Ebben az esetben a Szovjet Union a második helyre kerülne. Hogy mikor fogja ezt élérni Oroszország, azt nehéz megmondani, mert a háború alatt az olajkutak és olajfinomítók nagyrészét elpusztították, részben maguk az oroszok, hogy ne essenek a nácik kezeibe, részben pedig a németek, amikor visszavonultak a nagy vesztett ütközetek után. KOMOLY VETÉLYTÁRS Az oroszok azt állítják, hogy az ő területeik tartalmazzák a világ olajkészletének 62 és fél százalékát. Ezt azonban a más országok szakértői nem ismerik el. Viszont számításba kell venni, hogy most az orosz olaj termelési körzetbe kerültek a romániai, a magyar az osztrák és a bulgár olajtelepek is. A hírek szerint az oroszok sok uj olajkutat fúrnak Baku vidékén. Azonkívül kijavítják a megrongált kutakat Grozny és Maikop városok vidékén, uj olaj telepeket nyitnak az Uraiban, Kazakhstan, Uzbekistan és Tur- meniában. Ezen keleti olajmezők az orosz fogyasztás 12 százalékát szolgáltatták 1940-ben. Az uj terv szerint 1950-ben már 36 százalékot fognak adni. Az olajtermelést olyan fontosnak tartják a Szovjet Union- ban, hogy külön minisztériumot állítottak fel a déli meg a nyugati és külön az északi meg a keleti vidékek olaj mezőinek kiaknázására. De az olajjal arányban hasonlóan emelni akarják az acéltermelést is. Az újfajta mágnesos kutató készülékekkel már repülőgépekről végzik a kutatást. Az “aeromagnetome- ter” nevű készülék jeleket ád, ha olyan terület felett szállnak el, ahol vasérc van a föld gyomrában. Szóval az amerikai nagytőke rájött, hogy Oroszországban komoly vetélytársa akadt. Ez magyarázza meg az oroszellenes propagandát és háborús uszítást.
