Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)
1947-07-05 / 1483. szám
1947. julius 5. BÉRMUNKÁS 7 oldal Himler “ezredes” ur Budapestről jövő táviratok említést tesznek arról, hogy abban a “Fehér Könyvben’’, amiben az újjászervezett magyar kormány leleplezi Nagy Ferenc volt magyar miniszterelnök és társainak a magyar köztársaság elleni összeesküvésben való részességét, említést tesznek az amerikai HIMLER MÁRTON EZREDESRŐL is, mini aki állítólag Nagy Ferencék és az amerikai reakciós hivatalok között az összekötő kapcsot képezte. Himler Márton “ezredes” urat nagyon jól ismeri az amerikai magyarság, de különösen az amerikai magyar bányászok, akik még ma is siratják azt a sok-sok ezer dollárt, amit Himler Márton bánya spekulációi révén vesztettek. Természetesen nem “ezredesnek” ismerik Himler Márton, hanem inkább mint a mindenféle hamisítványokat áruló házaló ügynököt, álhirlapirót, furfangos politikust és mindenek felett Horthy Miklós hűséges amerikai ügynökét. Ez a minden hájjal megkent ember, aki zsidó létére még akkor is támogatta Horthyékat, amikor odaát már dühöngött a zsidóüldözés és aki saját bevallása szerint a Horthy kormánytól pénzt közvetített az amerikai magyar lapok részére, (nagyon de nagyon kihangsúlyozta, hogy csak közvetített!) most már megint Amerikát boldogítja, mint ahogyan az unokaöcs- cse, Fay-Fisher Andor által szerkesztett lapjában, a Bányászlapban bejelenti. AZ “ÉRZELMEK” SZÁLLÍTÓJA % De azt is látjuk ebben a lapban, hogy az “ezredes ur”, aki ugyan egyszer már szerényen tiltakozott ezen cim ellen, “beavatott információkat” hozott Magyarországról. Talán ezen információk alapján Írták meg azt a valóban szennyes cikket a Bányászlap junius 26-iki számában, amely “Bácsi kérem maga hol tanult meg magyarul” címet viseli. A cikket nem írták alá, de az első személyben beszél, ilyenformán: “Én vasárnap este találkoztam velük”. Ez az “Én” tehát valószínűleg a dupla nevű szerkesztő és tulajdonos helyettes lehet. A “velük” pedig Nagy Ferenc és családja, akiket Fay-Fisher, vagyis az az “Én” meglátogatott és aki a kis Lacikát kivitte az utcára sétálni. Azon levelekből, amelyeket pár évvel ezelőtt a Magyar Jövő közzétett megtudtuk erről a Fayról vagy Fisher- ról, hogy nagybátyjával, már mint Marci “ezredessel” együtt ő is ügynökösködött Horthyék- nak, szállította az érzelmes es álhazafias irodalmat Daragóék lapjaiba, fentartotta a kapcsolatot a Horthy-féle Magyarok Világszövetsége meg az amerikai magyar vezérek között. Szóval ez a Fisher-Fay ur most felszaladt egy kis kézcsókra Nagy Ferenchez. Mi természetesen nem szólnánk bele a dologba és ha Fisher-Fay urnák tetszik, tőlünk megcsókolhatja Nagy Ferenc urnák bármelyik részét is. Azonban az említett cikkben azt akarja bebeszélni az amerika magyaroknak, hogy Rákosiék azzal kény- szeritették Nagy Ferencet a lemondásra, hogy tuszul fogták a kisfiát és ha nem mond le ... . Nem irta ki az általa elképzelt hazugságot, hanem ily módon szugerálja a bányászok elbódi- tására fentartott lapjában: Noha az “érzelmes” irodalom szállítója ezt a dolgot is érzelmesen elnyújtja, mégis szósze- rint leközöljük a cikk idevágó részét, nehogy azt mondja, hogy a kivett mondatokkal megváltoztattuk az értelmét. A VILÁGHÍRŰ LACIKA Nagy Ferenc nem számított arra, mikor májusban Svájcba utazott, hogy — nem tér vissza Budapestre. Hogy olyan forgószél kerekedik — mely öt családostul ide fújja hozzánk. Mikor megtagadta Rákosi Mátyás rendelkezését és nem utazott vissza Budapestre és azt kivánták tőle, Írja alá a miniszterelnökségéről való lemondást: ahhoz a feltételhez kötötte, vigyék hozzá az otthagyott öt éves kis gyereket. És mert Rákosi Mátyásnak szüksége volt a lemondási nyilatkozatra, — mert szereti az eseményeket úgy feltüntetni, mintha minden a legtörvényesebb formák között történne e kívánságot sietett kielégíteni és órák alatt meg voltak a nevelönőnek, a kis gyereknek az útlevelek — a kísérőknek is okmányaik. Beültették a kis gyereket és neve- lönöjét az autóba, melléjük ültették a kommunista párthoz tartozó Flórián miniszteri tanácsost, megfelelő fegyverek sem hiányoztak — és elindult a kocsi a kis gyerekkel. Nem mondták meg hová utaznak. Azt mondták, csak annyit mondhatnak, hogy egyelőre Bécsbe és a továbbiakat ott tudják meg. Budapestről este indult az autó az öt éves kis gyerekkel, aki az események központjába került. Azzal az édes, élénk kis fiúval, — aki engem a múlt vasárnap este kezemnél fogva vitt Washingtonban a Burlington szálloda elé autókat nézni. Bécsben a magyar követséghez ment az automobil. Bartók követhez. (Aki már nem az, mert ö se volt hajlandó Dinnyés kormányát képviselni az egykori császárvárosban.) Éjszaka verték fel álmából az utasok. Bartók követ már megkapta akkorra a rendelkezést, hogy Flórián miniszteri tanácsoshoz kell csatlakoznia Fráter György kommunista követségi titkárt — és a gyereket a svájci határra kell vinni, ahol csak abban az esetben adhatják át apjának, — ha az átnyújtja a határon az aláirt lemondó levelet. Miközben az autó száguldott, az amerikai és angol hatóságok kiadták az utmenti katonai rendőröknek a parancsot, az autó rendszámát és figyelmeztették őket arra, hogy ha ez a kocsi visszafelé jönne — és a gyerek még abban lenne, állítsák meg a kocsit, vegyék ki abból a fiút a két kommunista karmai közül, helyezzék további intézkedésig biztonságba. Az automobil — egy pillanatra se kerülte ki az amerikai katonai hatóság figyelmét — és bizonyos, hogy nem engedték volna az öt éves gyereket akkor se visszavinni Budapestre, ha Nagy Ferenc nem írja alá a lemondást. ROKONOK ÉS ROKONLELKEK Nos, ugyebár gyönyörű érzelmes “story”-t irt ez a volt Horthy ügynök a kis Lacikáról? A cudar kommunisták bizonyára egész utón át mellének szegezték azokat a fegyvereket, amiket magukkal vittek! Ugyan kitől kapta Fay ur ezen adatokat? Talán Marci bátyjától, aki úgyis mint volt Horthy ügynök, úgyis mint “ezredes” és végre úgyis mint az összeesküvők bizalmasa megszerezhette az ilyen adatokat? És ha mást nem is, de szépen mutatja Fisher-Fay urnák ez a cikke, hogy mennyire vágynak visszaállítani Magyarországon azt a bitang úri uralmat, amely nem csak a parasztokat és a munkásokat nyomta el és szipolyozta ki, hanem uralmának megerősítésére már a Hitler fellépését évekkel megelőzőleg felhasználta az antiszemitizmus becstelenségeit, amely a sokszázezer zsidó meggyilkolásában Himler Márton és Fay- Fisher, egész famíliáját kiirtották. De hát ugylátszik, hogy Himler ezredes, meg az unokaöccse zsidó származásuk dacára is hajlandók voltak ezt megbocsátani Horthyéknak, amig pár dollárt “közvetíthettek” tőlük. Nincs semmi kétségünk aziránt, hogy ha a Nagy Ferenc kétla- kisága nem derül ki és Amerikából dollárokat kaptak volna az összeesküvés céljaira, akkor azokat Márton “ezredes“ megint teljesen önzetlenül közvetítette volna. Mert a pénz közvetítése a szenvedélye. Mert ilyen önzetlen ember ám Himler “ezredes”! Még a bányászok véres verejtékkel keresett dollárjait is csak “közvetítette” mert a vállalat megbukott és arról már nem tehet, hogy a sok pénz is elúszott. Az idézett cikkből viszont azt látjuk, hogy nem esik messze az alma a fájától, vagy Fisher a Fayatól, meg az “ezredestől”. (gb.) MUNKÁS LEVELEK MIRŐL ÉS HOGYAN ÍRNAK A BÉRMUNKÁS OLVASÓI Tisztek Munkástársak: Őszintén bevallom, hogy először rossznéven vette a férjemtől, hogy lapjukat, a “Bérmunkást” járatja és állandósította. De amikor már elolvastam én is nagyon megkedveltem, szinte hiányzik azóta, ha pár hétig nem jön. Most meg dupla az örömöm, mert az 1947 február 8-iki számot olvasva az előfizetők rovatában szülővárosom nevére bukkantam. Tudniillik egy kis közöm nekem is van Amerikához, mert ott születtem Wind- berben (Pa.). Most már örülök, hogy a férjem kapja az újságot. És megkaptuk a Bérmunkás 1947-es naptárát is, amit szintén örömmel lehet olvasni. Minden cikke értékes, mert sokat lehet belőle tanulni. Úgy az újságnak, mint a naptárnak nincs olyan betűje, amit át ne olvastunk volna, mert annyira igazságos. Az újság minden számát összeraktam és most küldtem el belőle vidékre (Vas-megyébe), hogy ottan is olvashassák, legalább a fasiszta rémhirterjesztőkkel szemben tudják meg az igazságot. Munkástársi üdvözlettel Pusztay Jánosné Budapest, Május hó. Kedves Pali bácsi: A múlt szombaton igazán kedves meglepetésben volt részem. Akkor kaptam meg ugyanis a Bérmunkástól küldött levelet, amelyet Geréb munkástárs még április közepén irt válaszul arra a levelemre, amelyet Pali bácsi beküldött a szerkesztőséghez. Az egyik kollegámnak odaadtam a Bérmunkás néhány számát. Nagyon tetszett neki. Kilátásba helyezte, hogy bizonyos dolgokról szeretne Írni tudósítást. Ha nincs semmi akadálya, nagyon örülnék. Most az iskola-év befejeztével, a nyár folyamán majd én is találok egyet-mást, amiről szeretnék Írni. Most a legdemokratikusabb gyermekmozgalomról, az “Úttörő” (pionír) mozgalomról Írok egy hosszú, kimerítő, felvilágosító cikket. Azt hiszem, hogy Pali bácsi hallott erről a gyermekmozgalomról. Mi úgy tudjuk, hogy ez a pionír mozgalom Amerikából indult ki s ma szerte a világon nagyon elterjedt. Hogyan fogadták Amerika reakciós és demokratikus körei Nagy Ferencet az összeesküvő volt miniszterelnököt? A múlt hét folyamán repült át Svájcból Amerikába. Gondolom, hogy Amerika reakciós körei mennyire fújnak és köpködnek, hogy a magyar demokrácia úgy beledöfött reakciés politikájuk számításába. Ide már nem fognak gurulni a dollárok úgy, mint Görögországba. Csődöt mondott nálunk az amerikai dollár politika. Pali bácsinak névnapja alkalmából sok boldog órát, napot és évet kíván az egész család. Józsi Debrecen A szerkesztő megjegyzése: Ez utóbbi levelet Pika Pál munkás- I társunknak irta Debrecenből az unokaöccse, Dr. Csernik József. Úgy ezt, mint a másik levelet, valamint más hasonló leveleket azért mutatunk itt be, hogy lás-
