Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)
1947-08-09 / 1488. szám
1947. augusztus 9. BÉRMUNKÁS 5 oldal A lengyel helyzet (Vi.) Mielőtt Magyarországot kezdték támadni a nemzetközi reakciós bandák, a lengyel kormány ellen folytattak rágalom hadjáratot és küldték a jegyzékek halmazait. Mindennel megvádolták, hogy ott nincs szabadság, biztonság, vagy demokrácia. Ezt első oldalas hírekben és vezércikkekben próbálták a népekkel elhitetni. De az igazság ott is győzedelmes- kedtt, vagy azt hitték, hogy sokkal könnyebben tudják rágalom hadjárataikat a magyar, albán és más kisebb országok ellen foganatosítani. Most itt Detroitban járt egy lengyel parlamenti tag, aki ka- toikus párttagként került az ottani parlamentbe és amellett egy napi és egy heti újságot is szerkeszt, mely nagyon is vörös ellenes. Itten is püspökökkel, papokkal barátkozott csak, azokon keresztül beszélt a lengyelekhez. John Frankoskwi, akinek doktorátusi cime is van hozzá, kijelentette: “Az a tény, hogy a kormány ad nekem elegendő papirt, hogy az ellenzéki lapokat kiadjam és az a tény, hogy sem engem, sem mást nem hallgattatnak el a parlamentben és mindenkinek van joga a kormányt kritizálni, legjobb bizonyíték, hogy a kormány nem olyan rossz, mint amilyenre külföldön festették.” Még azt is mondta Frankowski, hogy habár lassan is, de Lengyelország is halad a normális viszonyok felé, ámbár még az UNRRA segélyt is megvonták most tőlük. Meg kell említenünk, hogy amikor a lengyel kormánynak olyan tagjai jártak itten hivatalos küldetésben, akik nem voltak közeli barátságban a püspökkel és papokkal, hanem rokonszenveztek a lengyel kormánnyal, azoknak nem engedték meg a State Departmenten keresztül, hogy itt beszéljenek, vagy nyilatkozzanak. Tehát még a State Department^ valamint a papság szempontjából is megbízható Dr. Frankowski erkölcsi bizonyitványa után nem igen folytatnak a mostani lengyel kormány ellen támadásokat. Minden országból, akik a munkásság, vagy a munkáspártok mellett mernek szólni, azokat itt betiltják, vagy kommu- nista ügynöknek mondják daca- ra, hogy minden ilyen rágalmazott országban jártak amerikai újságírók, akik látták, hogy mind az hazugság volt és igyekeztek megírni az igazságot, melyet lapjaik nem közöltek, vagy kifordították úgy, hogy éppen az ellenkezőjét olvastak belőle az igazságnak. Ennek nagyon jó példája volt Dániel De Luce Magyarországról irt tudósításai, melyben a helyzetet pártatlanul és ahogy Ő látta, vagy a megkérdezett emberek látták, akikkel beszelhetett de az amerikai lapoknak fegnagyobb része, csak az olyanokat emelték ki és közöltek a tudósításokból, melyek eppen nekik tetszett. Az olyan igazságokat, melyek nekik fájták, nem közölték, ne hogy az olvasok meglássák azokat a hazugsago kát, melyeket előbb közöltek Magyarországra vonatkozólag. Ugyan igy kezelik a Jugoszláv, Román, Bulgár, Albán országokat, minden vezércikkben, “rendőrállamnak” csúfolják és azt akarják elhitetni, hogy azokban az országokban még olyan demokrácia sincsen, mint Mississippi, vagy Alabama államokban. Azt akarják elhitetni, hogy csak azért szavaznak a kommunistákra és szocialistákra, mert az ellenzéknek nem engednek még lélegzetet sem venni. Nem merik beismerni, hogy azok a választások vannak oly demokratikusak, mint az amerikai választások és hogy a nép nagy tömegei már akarják a szocializmust minden országban és csak olyan országban tudják még a kapitalista rendszert fen- tartani mint Görögország, ahol a gondolkozó, bátor munkásoknak ezrei vannak börtönben, vagy a helyek között, harcolnak a terrorisztikus, reakciós királypártiak ellen. Sehol nincs olyan elnyomatás, zavar és polgárháború mint Görögországban, mégis azt mint minta országot akarják az amerikai lapok feltüntetni. Sőt még a fél feudális török kormányt is jobban kedvelik, mint bármelyik olyan országot, ahol a szocializmus felé vannak útban a népek. Nem akarják megírni, beismerni, hogy nem csak egy maroknyi vörös, kommunista és szocialista, hanem a népnek nagyrésze támogatja azt a kormányt, mely földet adott nekik és éjjel-nappal dolgozik, sokszor a legnagyobb nyomor és nélkülözések mellett, hogy felépítse az országot, mert tudják, hogy nem az uraknak, nem a nemzetközi bankároknak, hanem maguknak építenek. De minden rágalmazás dacára az igazság győzni fog minden országban. esti H u m o r Egy világ — vagy egy sem Kropancsák kivándorol Amerikába és bár otthon évekig tanult angolul, kezdetben nagyon nehezen érti meg az amerikaiak beszédét. Néhány hónap múltán a feleségét is kiviteti maga után. — Rémes, hogy ezek az amerikaiak milyen furcsán beszélik az angol nyelvet, — panaszkodik az asszonyka. — Ez már semmi, — tromfot ja le Kropancsák, — most már egészen jól beszélnek, de hallottad volna csak őket négy hónappal ezelőtt. — Vádlott, hogy merte megverni a feleségét? Hát nem tudja, hogy büntetni csak a hatóságnak van joga? — Hát akkor úgyis jó. Itt a botom és most már verje tovább a biró ur! Azután, hogy 1945 augusztusában Hiroshimára és Nagasa- kira az első atombombák lehullottak, az emberiség legfontosabb feladata az lett, hogy a felszabadított elemi erőket megzabolázza. Mert az ami a két japánvárossal történt, megmutatta, hogy az egymás közötti ellenségeskedések nem csak egyes városok és országoknak, hanem az egész civilizációnak elpusztításához vezetnek. A világ ösz- szes nemzetei megegyeznek abban, hogy nemzetközi ellenőrzésre van szükség. Mihelyt tehát az Egyesült Nemzetek első gyűlésükre Londonba összese- reglettek, megalakították az Atomellenőrző Bizottságot is. Ebben a bizottságban a Biztonsági Tanácsban képviselt valamennyi nemzet képviselője helyet kapott. A Biztonsági Tanács felügyelete alá helyezték és megbízták, hogy az atomenergia ellenőrzésére sürgősen javaslatokat tegyen és akadályozza meg az egyes nemzetek atomfegyverkezését. A atomenergia bizottság 1946 junius 14-én ült össze először, de politikai és technikai problémák hamarosan háttérbe szorították a legégetőbb kérdést: Egy világ lesz-e valamennyi nép számára, vagy egy világ sem ? A bizottság nem volt képes “sürgősen határozni”, hanem ellenkezőleg: határozatképtelen lett. Az Egyesült Államok és Oroszország homlokegyenest ellenkező javaslatokkal hozakodtak elő a nemzetközi ellenőrzés mikéntjére. Amerika javaslatát Bernard M. Baruch terjesztette elő (aki Warren G. Austin elődje volt a Bizottságban).. Ez a javaslat a Bizottság első előterjesztésévé válott, amelyet 10 ország fogadott el, de a Szovjet és Lengyelország nem szavaztak. Egy fontos pontban mégis megegyezik a Bizottság előterjesztése a Szovjet álláspontjával. A javaslatba hozott nemzetközi ellenőrző hatóságnak joga van a felülvizsgálásra (bár sok megszorítással) és ezt a felülvizsgálást egy hatalom sem vétózhatja meg (bár a Szovjet itt is fentartásokkal élt). Az ellentétek a következőkben foglalhatók össze: 1. Az előterjesztés az atombomba gyártásának eltiltását és a meglévő bombák elpusztítását arra az időre javasolja keresztülvinni, amikor az ellenőrző bizottság már megalakult. A Szovjet előbb akarja elpusztítani a bombákat és csak azután felállítani a nemzetközi ellenőrző bizottságot. 2. Az előterjesztés hatalmat ad az ellenőrző bizottságnak, hogy atombombát gyárthasson. A Szovjet ellenzi ezt s ebben a véleményében más nemzetek is osztoznak. 3. Az előterjesztés kizárja azt, hogy az ellenőrzés szabályainak esetleges megsértéséért kiszabandó büntetést bármely állam megvétózhassa. A Szovjet fenn akarja tartani a vétójogot. (Némelyek szerint a vétónak nincs gyakorlati jelentősége, mert az ellenőrzés szabályainak súlyos megsértése úgyis háborút okozna, ami az Egyesült Nemzetek feloszlását eredményezné. Az atomenergia bizottság és a Biztonsági Tanács ülésein az ellentéteket alaposan megvitatták. A Biztonsági Tanács végtére is utasította az atomellenőrző bizottságot, hogy egy második előterjesztést dolgozzon ki, amelyet a Rendes Közgyűlés szeptemberi ülésén fognak ismertetni. Julius 11-én, egy zárt ülés után, Mr. Gromyko tervezetet nyújtott be, amelyet a Szovjet elfogadna. Bár ez némi engedményeket foglal magában, az alapvető eltérések nincsenek kiküszöbölve. A külömböző vélemények összeegyeztetésé r e irányuló törekvések még nem szűntek meg, azonban kevés remény van arra, hogy a közgyűlés összejövetele előtt eredményre jutnak. Időközben az atomenergia termelése körüli őrült verseny tovább folyik, amelyben egyelőre az Egyesült Államok vezetnek. Az animozitás. — És mondja asszonyom, miért válnak maguk ? — Mert a férjem hazudott nekem. — Az bizony már nagy baj. És mit hazudott, ha szabad kérdeznem ? — Amikor eltávozott hazulról azt hazudta, hogy két napra elutazik. — No hallja, hát ilyen csekélységért csak nem válik el az urától. — Nem csekélység az, mert nem is utazott el, hanem visszajött éppen a lehető legrosszabb pillanatban. — Kisfiam, miért dobálod kövekkel azt a másik kisfiút? — Azért mert nem mehetek hozzá, szamárköhögése van. Gerstlinek urnák fontos üzleti találkája volt 8 órára. Hat órakor beült egy moziba, ahol nyomban elaludt, hogy kipihenje magát. A film amúgy is olyan unalmas volt. hogy Gert- slinek ur valóban igen mélyen elaludt. De ennek dacára abban a pillanatban, amikor a vásznon megjelent a film végét jelző “The End” felírás, Gestlinek ur hirtelen felugrott és sietett a találkozó helyre. Hogyan tudta meg Gerstlinek, hogy a kép végére értek? (-a jauiazsJinÁ) un nauijisjao ^adajBj pazs -uiozs ojnpuipi b ÁSoq ‘ÁSf}) SZOMORÚ NAPOK KÖVETKEZNEK AZ ORSZÁGRA Hartley, republikánus képviselő, a Taft-Hártley unionelle- nes törvény egyik szerzője bejelentette, hogy csak ezt a kongresszusi terminusát fogja kitölteni, azután visszavonul. Már látja, hogy hírhedté vált nevét utálattal említi közel ötven millió szervezett munkás. amely az egyes nemzeteket fajokat és vallásokat elválasztja, egyre nő, egy eljövendő atom katasztrófát siettetve. Az Egyesült Nemzeteken és az Attomel- lenőrző Bizottságon múlik tehát az emberi civilizáció megmentése. Common Council
