Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)
1947-08-09 / 1488. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1947. augusztus 9. Nem kell sokáig várni (a.l.) Azok az igazmondások, hogy a technika fejlődése fogja megásni a kapitalizmus sírját, bármennyire is próbálnak itt az Egyesült Államokban hosszú prosperitást jósolni, még is csak azt lehet ténylegesen megállapítani, hogy közeledünk egy igazi ipari pangás felé. Elvitathatatlan az, hogy a népeknek nagyon sok nélkülözhetetlen ipari cikkekre volna szükségük, nem csak a gazdaságilag csődbejutott Európának és Ázsiának, hanem itt az Egyesült Államokban is. Hiába indultak meg az iparok termelő kerekei, a háborúban billiókat harácsoló ipari vállalatok, most a háború után még az eddiginél is nagyobb profitot szeretnének összeharácsolni. A kapitalista termelési rendszerben a gyárak üzembentartása mindig a népek vásárlóképességétől van függővé téve. Mindenkinek elsősorban élelemre van szüksége. Ha az élelmiszerek árai fölemésztik a munkások teljes keresetét, akkor más iparcikket már nem képesek vásárolni. Következetesen, tehát más árucikkek gyártása a kereslet hiányában alább esik, aminek természetes következménye, hogy azokban az iparokban kevesebb munkásra lesz szükség. Ma azonban, a fejlett ipari rendszerben, minden ipar szoros összefüggésben van a más iparokkal, igy az ipari pangás, ha nem is máról-holnapra, de egészen bizonyos következménye a helytelen kapitalista termelési rendszernek. A Marshall féle tervezet kizárólag oda irányul, hogy az európai piacot megszerezze az itteni kapitalizmus részére, hogy azután a kelet európai országok nem akarnak a fenti tervezetből, annyit jelent, hogy nem akarják az amerikai kapitalizmust még beláthatatlan ideig nyeregbe tartani. Az amerikai tőkés társadalomra az volna most jelenleg a legnagyobb csapás, ha egy nagymérvű ipari pangás zavarná dölyfös magatartását. A háborús prosperitás fejükbe szállt. Azzal kérkednek: “lássátok a kapitalista Amerikát, a legmagasabb élet- színvonalat biztosítja a népek számára.” Vájjon miért nem dicsekednek a háborút megelőző leveskonyhákkal? A hidak alatt és parkokban lakó milliókkal? Vagy talán az nem az amerikai “demokrácia” korszaka volt? Talán nem is kell sokáig várakoznunk, hogy a kapitalista országok munkásai, a mindenség közepette, megint koldus sorsra jutnak. Talán még akkor is dics-himnuszokat fognak zengedezni, hogy milyen nagyszerű “demokráciát” élveznek az itteni népek, még akkor is, ha gyomruk üres. Éppen mostan, az itteni reakció erősen munkához látott, szerintük mindenki vörös kommunista, valóságos gesztapo rendszert léptettek életbe. Előre készülnek már az ipari pangás idejére, mert érzik, hogy akkor az amerikai munkás milliók számon fogják kérni, mi van a nagy beígért prosperitással és hogy a nagy “demokrácia” a koldusokra is kiterjed-e? Minden jel arra mutat, hogy már nem kell erre sokáig várni. Napról napra ez képezi a vita tárgyát a nemzetgazdászok között. Csak azt nem tudom megérteni, hogy miért is nevezik őket gazdasági szakértőknek, amikor olyan ferdén magyarázzák a gazdasági helyzetet. Az egyik azt ajánlja, hogy az eddigi 40 órás munkahét helyett dolgozzanak 50 órát. A másik pedig, hogy a munkásoknak meg kell gyorsítani a termelést, hogy több árut termeljenek. Arról azonban egyik sem tesz említést, hogy a hosszú munkaidő és a munka meggyorsítása a fejlett kapitalista rendszerben hamarább hoz el bennünket az ipari pangáshoz, mert a kapitalizmus csak addig termeltet, amig piacot talál árui számára és ha a bérért dolgozó munkások nem képesek az összes termelt áruikat visszavásárolni, a külföldi piac, úgy amint most minden jel arra mutat, hogy nagy részben Amerika elvesztett, nem is számíthatunk másra, mint egy ipari pangásra. Egyről-Másról (Folytatás a 2-ik óldalról) költséget a lakásuktól Washingtonig és vissza egész éven át. De azért a képviselők szerint a munkások bérkövetelése jogtalan és az csak inflációt hozhat. A DEMOKRÁCIA LEGNAGYOBB DICSŐSÉGÉRE Harvey Jones, egy North Carolina állambeli kis farm bérlő. néhánv évig harcolt a^ világ különféle harcterein a második világháborúban, amelv állítólag a faji, vallási s sok más kisebbségi gyűlölet kiirtásáért folyt. Jones — lévén a fekete fajhoz tartozó — saját maga és sorstársai elleni gvülöletet ismerve itt az Egyesült Államokban, nagy igyekezettel harcolt a különböző harctereken a barbarizmus ellen, úgy vélte, hogy ez saját fajának is előnyére válik és amikor visszatér ismét lakhelyére, nem fog kelleni ismét eltűrni a megaláztatást amelyben részük volt a fehér lakosság részéről. Bőrének színe nem lesz akadálya annak, hogy ott vállalhasson munkát, ahol akar. A í villamoson nem csak a feketék részére fentartott helyen állhat, az üzletekben nem kell a feketék részére kijelölt ajtón bemenni és általában mint háborús veterán, mindenben egyenlő jogot fog élvezni bajtársaival. Ezek az ábrándok azonban csak ábrándok maradtak, viszszatértük után is a ”Jim Crow- izmus” éppen úgy dühöng a déli államokban, mint a háború előtt és ehhez nem csak a különböző államok törvényei, hanem szövetségi törvények is hozzájárulnak, vagy hallgatólagosan eltűrik ezen állapotokat. Harvey Jonesnak azonban még ezeken a megszokott sérelmeken kívül más sérelme is akadt, mely éreztette vele, hogy ő a gyűlölt fajhoz tartozik. Ahoski városban, melynek közelében egy kis farmot béred, a Kiwanis Club egy 3,200 doll áros Cadillac autót sorsolt ki es a körzet “mozgó” fűszerese Jonesnak is eladott egy sorsjegyet az autóra, egy dollárért. A jegyre rá volt nyomtatva, hogy a nyerőnek nem kell jelen lenni a húzásnál, jogai akkor is védve vannak. Mikor azonban a húzás megtörtént és a véletlen úgy hozta, hogy éppen Jonesnál volt a szerencsés nyerő szám, a Kiwanis Club vezetősége úgy határozott, hogy Jones nem jogos az autóra, mert fekete és feketék nem jelenhetnek meg abban a teremben, ahol a húzás végbement és rögtön egy másik számot húztak ki, amelynek egy fehér ügyvéd volt a tulajdonosa. A csalárdságnak rögtön hire terjedt az egész országban és "a tiltakozó táviratok és levelek ezrei mentek a Club vezetőségéhez, sőt országos központjához, amelyek arra kény szeritették a Club országos központját, hogy az első húzást érvényesnek nyilvánítsa és Jones megkapja az autót. Ez a határozat ugyan nem azért történt, mintha a tiltakozások révén a feketék elleni gyűlölet enyhült volna, hanem mert a Kiwanis Clubok az egész országban csinálnak ily sorsolásokat és attól tartottak, hogy ily csalás sokat fog ártani az üzletnek, igy ajánlatosnak tartották a felháborodást enyhíteni azáltal, hogy Jonesnak megítélték az autót, vagy annak az árát. Az eset azonban mutatja, hogy milyen nagyarányu még ma is a feketék elleni gyűlölet és mennyit kell még harcolnunk szóval, írással és cselekvéssel, amig ezt kiirtjuk a tudatlanok agyából. 1332 — 7.000.00-BÓL Dr. Israel Weinstein, New York város egészségügyi biztosa közli, hogy a julius 25-én zárult hét volt az esztendőben a legkedvezőbb a városi haláleseti krónikáján, amennyiben a hét listáján csak 1332 haláleset történt. New York város hétmillió lakosából nem hisszük, hogy 1332 halálesetnek kellene hetenként történni, ha a mindenből csak hasznot váró rendszer helyett, a szociális intézkedések foglalnák el az irányítást. DIREKTAKCIÓ A múlt héten a franciaországi Brest kikötőjében az egvik teherhajó kirakása közben hatalmas robbanás történt, hasonló a nemréfd Texas Citv-i robbanás következte katasztrófához. Mindkét esetben nitrátot szállító hajó okozta a robbanást. Egy ilyen nitrátot hozott hajó futott be a Brooklyn N. Y. kikötőbe, amelynek a kirakását a dokkmunkások megtagadták, követelve, hogy több biztonság érdekében kétszer annyi időt adjanak a veszedelmes kémiai anyag kirakásához. A városi tüzrendészeti biztos a dokkmunkások álláspontján van, amig nem szüntetik meg a veszélyt, az ilyen hajó kikötését a new yorki partokhoz ellenzi. ÉLETFOGYTIGLANI BÖRTÖN NÁCI PROPAGANDÁÉRT A háború folyamán Berlin napról-napra angol nyelvű náci propagandát közvetített a szövetségesek ellen, a leadó minden esetben kihangsúlyozta amerikai voltát. Az összeomlás után kivizsgálták ezt az amerikait a Boston, Mass.-i Douglas Chandler személyében. Áthozták Amerikába és most Ítélkeztek felette. Életfogytiglani börtön és tízezer dolláros pénzbírsággal sulytották. A DEMOKRÁCIA DICS ŐSÉ SÉGÉRE Hogy a világ békéjén őrködőknél mikor telik meg az a bizonyos pohár . . . amely napnap után kifröccsenti tartalmát Palesztinában, nagy kérdés. A függetlenségükért annyi áldozatot hozó zsidók, megtorlásul a tuszul tartott két angol őrmestert egy tisztáson felakasztották. A megszálló angol katonaság tábornoka újabb megtorlásként páncélos autókkal tüzet nyitottak Tel-Aviv utcáin. Öt halott és 18 sebesült az eredmény. A világ már ismeri, csak a tábornok ur nem tudja, hogy a földalatti mozgalomnak mi lesz a válasza. ÉPITŐGÁRD A 1946-47-ik évre J. Bercsa, Los. Ang. ____12.00 Birtalan L., Cleveland ...... 5.00 Buzay J., Cleveland ..........12.00 L. Decsi, Akron _______ 7.00 Farkas J., Akron _____ 9.00 Feczkó J., New York ____ 4.00 Fodor J., Cuy. Falls ____12.00 L. Gáncs, Carolina ...........12.00 Gáncs Lajosné, Carolina 12.00 Geréb J., Cleveland .......... 6.00 Hering P., Buffalo ............. 8.00 Kollár J., Cleveland ......... 6.00 Kucher A., Pittsburgh __10.00 Lelkó A., Pittsburgh ........10.00 Lefkovits Lajos, Cleveland 9.00 Mácsay J., Detroit ______ 6.00 Mogor J., Cleveland _____ 3.00 Mary Mayer, Pittsburgh 3.00 Molnár A., Cleveland ___ 8.00 Munczi J.. Cleveland ........ 2.00 J. Pataky, Brooklyn ___ 5.00 Pika P., Chicago ........... 5.00 Páll L., Ambridge ............ 6.00 J. Policsányi, Elm Grove .. 9.00 J. Reppman, Detroit____12.00 Z. Revesz, Hollywood____12.00 Szigeti E. New York ____ 3.00 A. Székely, Cleveland ____ 8.75 St. Visi, Detroit________ 8.00 Vizi J., Akron ___-...........10.00 Zára J., Chicago ................ 6.00
