Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)

1947-08-09 / 1488. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1947. augusztus 9. Nem kell sokáig várni (a.l.) Azok az igazmondások, hogy a technika fejlődése fog­ja megásni a kapitalizmus sírját, bármennyire is próbálnak itt az Egyesült Államokban hosszú prosperitást jósolni, még is csak azt lehet ténylegesen megállapítani, hogy közeledünk egy igazi ipari pangás felé. Elvitathatatlan az, hogy a népeknek nagyon sok nélkülözhe­tetlen ipari cikkekre volna szükségük, nem csak a gazdaságilag csődbejutott Európának és Ázsiának, hanem itt az Egyesült Ál­lamokban is. Hiába indultak meg az iparok termelő kerekei, a háborúban billiókat harácsoló ipari vállalatok, most a háború után még az eddiginél is nagyobb profitot szeretnének összeharácsolni. A ka­pitalista termelési rendszerben a gyárak üzembentartása mindig a népek vásárlóképességétől van függővé téve. Mindenkinek első­sorban élelemre van szüksége. Ha az élelmiszerek árai fölemész­tik a munkások teljes keresetét, akkor más iparcikket már nem képesek vásárolni. Következetesen, tehát más árucikkek gyártá­sa a kereslet hiányában alább esik, aminek természetes következ­ménye, hogy azokban az iparokban kevesebb munkásra lesz szük­ség. Ma azonban, a fejlett ipari rendszerben, minden ipar szoros összefüggésben van a más iparokkal, igy az ipari pangás, ha nem is máról-holnapra, de egészen bizonyos következménye a helyte­len kapitalista termelési rendszernek. A Marshall féle tervezet kizárólag oda irányul, hogy az euró­pai piacot megszerezze az itteni kapitalizmus részére, hogy azu­tán a kelet európai országok nem akarnak a fenti tervezetből, annyit jelent, hogy nem akarják az amerikai kapitalizmust még beláthatatlan ideig nyeregbe tartani. Az amerikai tőkés társadalomra az volna most jelenleg a leg­nagyobb csapás, ha egy nagymérvű ipari pangás zavarná dölyfös magatartását. A háborús prosperitás fejükbe szállt. Azzal kér­kednek: “lássátok a kapitalista Amerikát, a legmagasabb élet- színvonalat biztosítja a népek számára.” Vájjon miért nem dicsekednek a háborút megelőző leves­konyhákkal? A hidak alatt és parkokban lakó milliókkal? Vagy talán az nem az amerikai “demokrácia” korszaka volt? Talán nem is kell sokáig várakoznunk, hogy a kapitalista or­szágok munkásai, a mindenség közepette, megint koldus sorsra jutnak. Talán még akkor is dics-himnuszokat fognak zengedezni, hogy milyen nagyszerű “demokráciát” élveznek az itteni népek, még akkor is, ha gyomruk üres. Éppen mostan, az itteni reakció erősen munkához látott, sze­rintük mindenki vörös kommunista, valóságos gesztapo rendszert léptettek életbe. Előre készülnek már az ipari pangás idejére, mert érzik, hogy akkor az amerikai munkás milliók számon fog­ják kérni, mi van a nagy beígért prosperitással és hogy a nagy “demokrácia” a koldusokra is kiterjed-e? Minden jel arra mutat, hogy már nem kell erre sokáig várni. Napról napra ez képezi a vita tárgyát a nemzetgazdászok között. Csak azt nem tudom meg­érteni, hogy miért is nevezik őket gazdasági szakértőknek, ami­kor olyan ferdén magyarázzák a gazdasági helyzetet. Az egyik azt ajánlja, hogy az eddigi 40 órás munkahét helyett dolgozzanak 50 órát. A másik pedig, hogy a munkásoknak meg kell gyorsítani a termelést, hogy több árut termeljenek. Arról azonban egyik sem tesz említést, hogy a hosszú munkaidő és a munka meggyorsítása a fejlett kapitalista rendszerben hamarább hoz el bennünket az ipari pangáshoz, mert a kapitalizmus csak addig termeltet, amig piacot talál árui számára és ha a bérért dolgozó munkások nem képesek az összes termelt áruikat visszavásárolni, a külföldi pi­ac, úgy amint most minden jel arra mutat, hogy nagy részben Amerika elvesztett, nem is számíthatunk másra, mint egy ipari pangásra. Egyről-Másról (Folytatás a 2-ik óldalról) költséget a lakásuktól Washing­tonig és vissza egész éven át. De azért a képviselők szerint a munkások bérkövetelése jogta­lan és az csak inflációt hozhat. A DEMOKRÁCIA LEG­NAGYOBB DICSŐSÉGÉRE Harvey Jones, egy North Carolina állambeli kis farm bér­lő. néhánv évig harcolt a^ világ különféle harcterein a második világháborúban, amelv állítólag a faji, vallási s sok más kisebb­ségi gyűlölet kiirtásáért folyt. Jones — lévén a fekete fajhoz tartozó — saját maga és sors­társai elleni gvülöletet ismerve itt az Egyesült Államokban, nagy igyekezettel harcolt a kü­lönböző harctereken a barbariz­mus ellen, úgy vélte, hogy ez sa­ját fajának is előnyére válik és amikor visszatér ismét lakhelyé­re, nem fog kelleni ismét eltűr­ni a megaláztatást amelyben ré­szük volt a fehér lakosság ré­széről. Bőrének színe nem lesz akadálya annak, hogy ott vál­lalhasson munkát, ahol akar. A í villamoson nem csak a feketék részére fentartott helyen állhat, az üzletekben nem kell a feke­ték részére kijelölt ajtón be­menni és általában mint hábo­rús veterán, mindenben egyenlő jogot fog élvezni bajtársaival. Ezek az ábrándok azonban csak ábrándok maradtak, visz­szatértük után is a ”Jim Crow- izmus” éppen úgy dühöng a dé­li államokban, mint a háború előtt és ehhez nem csak a kü­lönböző államok törvényei, ha­nem szövetségi törvények is hozzájárulnak, vagy hallgató­lagosan eltűrik ezen állapoto­kat. Harvey Jonesnak azonban még ezeken a megszokott sérel­meken kívül más sérelme is akadt, mely éreztette vele, hogy ő a gyűlölt fajhoz tartozik. Ahoski városban, melynek köze­lében egy kis farmot béred, a Kiwanis Club egy 3,200 doll áros Cadillac autót sorsolt ki es a körzet “mozgó” fűszerese Jo­nesnak is eladott egy sorsjegyet az autóra, egy dollárért. A jegyre rá volt nyomtatva, hogy a nyerőnek nem kell jelen lenni a húzásnál, jogai akkor is védve vannak. Mikor azonban a húzás meg­történt és a véletlen úgy hozta, hogy éppen Jonesnál volt a sze­rencsés nyerő szám, a Kiwanis Club vezetősége úgy határozott, hogy Jones nem jogos az autó­ra, mert fekete és feketék nem jelenhetnek meg abban a terem­ben, ahol a húzás végbement és rögtön egy másik számot húz­tak ki, amelynek egy fehér ügy­véd volt a tulajdonosa. A csalárdságnak rögtön hire terjedt az egész országban és "a tiltakozó táviratok és levelek ezrei mentek a Club vezetőségé­hez, sőt országos központjához, amelyek arra kény szeritették a Club országos központját, hogy az első húzást érvényesnek nyil­vánítsa és Jones megkapja az autót. Ez a határozat ugyan nem az­ért történt, mintha a tiltakozá­sok révén a feketék elleni gyű­lölet enyhült volna, hanem mert a Kiwanis Clubok az egész or­szágban csinálnak ily sorsoláso­kat és attól tartottak, hogy ily csalás sokat fog ártani az üz­letnek, igy ajánlatosnak tartot­ták a felháborodást enyhíteni azáltal, hogy Jonesnak megí­télték az autót, vagy annak az árát. Az eset azonban mutatja, hogy milyen nagyarányu még ma is a feketék elleni gyűlölet és mennyit kell még harcolnunk szóval, írással és cselekvéssel, amig ezt kiirtjuk a tudatlanok agyából. 1332 — 7.000.00-BÓL Dr. Israel Weinstein, New York város egészségügyi bizto­sa közli, hogy a julius 25-én zá­rult hét volt az esztendőben a legkedvezőbb a városi halálese­ti krónikáján, amennyiben a hét listáján csak 1332 haláleset tör­tént. New York város hétmillió lakosából nem hisszük, hogy 1332 halálesetnek kellene heten­ként történni, ha a mindenből csak hasznot váró rendszer he­lyett, a szociális intézkedések foglalnák el az irányítást. DIREKTAKCIÓ A múlt héten a franciaorszá­gi Brest kikötőjében az egvik teherhajó kirakása közben ha­talmas robbanás történt, hason­ló a nemréfd Texas Citv-i rob­banás következte katasztrófá­hoz. Mindkét esetben nitrátot szállító hajó okozta a robba­nást. Egy ilyen nitrátot hozott hajó futott be a Brooklyn N. Y. kikötőbe, amelynek a kirakását a dokkmunkások megtagadták, követelve, hogy több biztonság érdekében kétszer annyi időt ad­janak a veszedelmes kémiai anyag kirakásához. A városi tüzrendészeti biztos a dokkmunkások álláspontján van, amig nem szüntetik meg a veszélyt, az ilyen hajó kikötését a new yorki partokhoz ellenzi. ÉLETFOGYTIGLANI BÖRTÖN NÁCI PROPAGANDÁÉRT A háború folyamán Berlin napról-napra angol nyelvű náci propagandát közvetített a szö­vetségesek ellen, a leadó min­den esetben kihangsúlyozta amerikai voltát. Az összeomlás után kivizsgálták ezt az ameri­kait a Boston, Mass.-i Douglas Chandler személyében. Áthozták Amerikába és most Ítélkeztek felette. Életfogytig­lani börtön és tízezer dolláros pénzbírsággal sulytották. A DEMOKRÁCIA DICS ŐSÉ SÉGÉRE Hogy a világ békéjén őrkö­dőknél mikor telik meg az a bi­zonyos pohár . . . amely nap­nap után kifröccsenti tartalmát Palesztinában, nagy kérdés. A függetlenségükért annyi áldo­zatot hozó zsidók, megtorlásul a tuszul tartott két angol őr­mestert egy tisztáson felakasz­tották. A megszálló angol katonaság tábornoka újabb megtorlásként páncélos autókkal tüzet nyitot­tak Tel-Aviv utcáin. Öt halott és 18 sebesült az eredmény. A világ már ismeri, csak a tábor­nok ur nem tudja, hogy a földa­latti mozgalomnak mi lesz a vá­lasza. ÉPITŐGÁRD A 1946-47-ik évre J. Bercsa, Los. Ang. ____12.00 Birtalan L., Cleveland ...... 5.00 Buzay J., Cleveland ..........12.00 L. Decsi, Akron _______ 7.00 Farkas J., Akron _____ 9.00 Feczkó J., New York ____ 4.00 Fodor J., Cuy. Falls ____12.00 L. Gáncs, Carolina ...........12.00 Gáncs Lajosné, Carolina 12.00 Geréb J., Cleveland .......... 6.00 Hering P., Buffalo ............. 8.00 Kollár J., Cleveland ......... 6.00 Kucher A., Pittsburgh __10.00 Lelkó A., Pittsburgh ........10.00 Lefkovits Lajos, Cleveland 9.00 Mácsay J., Detroit ______ 6.00 Mogor J., Cleveland _____ 3.00 Mary Mayer, Pittsburgh 3.00 Molnár A., Cleveland ___ 8.00 Munczi J.. Cleveland ........ 2.00 J. Pataky, Brooklyn ___ 5.00 Pika P., Chicago ........... 5.00 Páll L., Ambridge ............ 6.00 J. Policsányi, Elm Grove .. 9.00 J. Reppman, Detroit____12.00 Z. Revesz, Hollywood____12.00 Szigeti E. New York ____ 3.00 A. Székely, Cleveland ____ 8.75 St. Visi, Detroit________ 8.00 Vizi J., Akron ___-...........10.00 Zára J., Chicago ................ 6.00

Next

/
Oldalképek
Tartalom