Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)
1947-07-05 / 1483. szám
1947. julius 5. BÉRMUNKÁS 5 oldal A dollárok ellen (Vi.) Úgy az első háború után, mint most is, megkísérelték pénz segítséggel legyőzni az eszmét. Először sikerült is nekik. Most is billiós összegeket költenek, hogy a szociálizmus eszméjét legyőzzék. Még csak egy éve, hogy büszkén jelentették, hogy Chiang Khai Shek részére három és fél billió értékű hadifelszerelést adtak a közel két milliós hadsereg felszerelésére és képezték ki az amerikai adófizetők költségén. Amint akkor az összes lapok jelentették, ezen hatalmas amerikai segítséggel és vagy hétszáz amerikai tiszt vezetésével pár hónap alatt számítottak végezni az ott is csak a jobb társadalomért harcoló vörösökkel. Most ugyanezen Chiang Khai Shek fővezérei és miniszterei sírnak, hpgy ha nem kapnak GYORSAN újabb hadifelszereléseket, akkor mindent elvesztenek. Mandzsúriába félmilliós hadsereget küldtek Chiangék, ez a legjobban kiképzett és felszerelt seregük volt. Ezeket amerikai tengerészek és katonaság szállította és megvédte őket, mindenfelé amerikai előőrsök jártak és a nagyobb városokat minden harc nélkül foglalták el. Ma ez a diadalmas hadsereg patkány lukakba szorult, nem bir még menekülni sem. Egy pár nagyobb városban, ahol csak nehéz tüzérséggel lehetne őket kizavarni, mely a néphadseregnek nincsen, birt csak behúzódni. Azonban a temérdek hadifelszerelésnek legnagyobb része már a vörösök kezeiben van, átvitték a Chiangot otthagyó katonák, némely esetben egész zászlóalj (divízió) ment át. Chiang vezérei jajveszékelve jelentik, hogy ha ezt a kért segélyt és újabb muníció halmazokat nem kapják meg, akkor Mandzsúriát elvesztik és annak saját jelentésük szerint 85 százaléka elveszett, de a térkép szerinti megállapítás szerint, még több. És ha ezt az ipari országrészt elveszítik, akkor az egész Kina elveszett, mondják. De nem csak Mandzsúria, hanem egész észak Kina is elveszett a részükre, ottan is csak egy pár nagyobb városba vannak beszorulva a hires amerikai képzett divíziók, elzárva minden kapcsolattól a központtal és tartalékkal. Hogy ha a három és fél billiós felszerelés és a tanácsadóknak százai nem bírták Chiangot győzelemre juttatni, amikor még volt nekik ezen nagymérvű felszerelés, akkor most már nem is bírnának gyorsan olyan nagy mennyiséget szállítani, hogy megmentsék. Ezt már az amerikaiak is tudják és nem is próbálkoznak Chiangot menteni továbbra is. Ugyancsak ez lett az eredmény a magyarországi barátok vásárlásánál is. Ottón is többre becsülik a munkások az eszmét, mint az amerikai dollárokat. Azért kellett a megvásárolt amerikai barátoknak, bankügynököknek szaladni. Azért jobbnak látták a kedves barátaikhoz jönni vendégségbe. Már ők sem látták esedékesnek, az is győz az eszme amerikai dollárok győzelmét az eszme fölött. Ugyancsak ez történik Olaszországban is, ahol az amerikai dollár Ígéretére kidobták a munkáspártok képviselőit a kormányból és megindították a harcot a munkáspártok ellen, gépfegyverrel, bombákkal rombolták széjjel helyiségeiket. A Truman Doktrína és az amerikai dollár felbátorította a reakciót, előbujtak a földalól és nyílt harcot kezdtek a munkáspártok, munkásszervezetek ellen. Az eredmény . . . nagy sztrájkok, amelyek még az elnököt is olyan beteggé tették, hogy lemondott. Már Nicola, a volt elnök sem hiszi, hogy a dollár győzne az eszme fölött és még idejében lemondott. Ugyan ilyen a helyzet Franciaországban, ahol szintén a dollár beigérésének föltétele képen kizárták a munkáspártokat, vagy a balszárnyat a kormányból, de a gazdasági krízist, minden forradalomnak a szülőanyját ott sem tudják megoldani. A haszonrendszer, még több hasznot akar, mely viszont még nagyobb nyomort, spekulációt, fekete piacot teremt meg. Ez magasabb árakat, nyomort, bérharcokat eredményez és nagyobb szükségletet a társadalmi forradalomra, a szociálizmus eszme győzelmére. Még vannak vakok, leginkább a kapitalista osztály ügynökei között, de sajnos még a munkások között is, akik ezt nem akarják, vagy nem bírják meglátni. Még mindég fogják dobálni az amerikai adófizetők dollárjait, hogy barátokat szerezzenek. Még mindig hisznek a dollár diplomácia győzelmében. De ma már nem csak az eszme harcosai, hanem még az eszme ellenségei között is számosán akadnak, akik már nem látják lehetőnek, hogy megint a dollár győzedelmeskedne az eszme fölött, mint az első világháború után történt. MOST, hogy minden kötél elszakadt, jajveszékelve csapkodják össze a kezeiket, hogy mi lesz most? “A Taft-Hartley törvény tönkreteszi a szakszervezeteket rövid időn belül.” Az uj törvény törvényteleni- ti a zárt műhelyt, megtiltja azt, hogy oly munkásokat akik nem akarnak a szervezetnek tagjai lenni, a többség kényszerithes- se a belépésre, a munkáltatót felmenti a szervezet tagsági dijainak levonásától, ha a munkáltató úgy akarja, megsemmisíti oly szerződések érvényességét, amelyeket oly szervezetek kötnek, amelynek tisztviselői között “kommunisták” is vannak, törvényteleniti az országos ipari sztrájkokat, tiltja a bojkottot, vagy rokonszenvi sztrájkokat és számos hasonló tilalmat tartalmaz az uj törvény, amely ugyan papíron nagyon drasztikusnak látszik, de a gyakorlatban nem veszélyeMertr Kina, ahol maguk Chiangék is kezdik belátni, hogy nem győzhetnek és már az amerikaiak is feladták az egész próbálkozást, mint egy vesztett befektetést, döntő szerepet játszana még akkor is, ha csak egyedül állna, 450 millió lakosával és Mandzsúria fejlett iparával. Mandzsúriában több és fontosabb iparok vannak, mint az egész Kínában. És minden társadalmi rendszer sikere az iparoktól függ. Ha Chiangék azt elvesztik, akkor még kevesebb muníciójuk lesz, mint mostan van, amikor a néhány nagy ipari városban még azt pótolhatták. Ugyanakkor, ha a szociálista termelés alapján ott megindulnak az iparok, rohamlépéssel erősödik a szociálista rendszer, közös termelési folyamat, haladás, mert onnan meríthetnek erőt, más helyeken való harcokhoz is. Valamint a többi ázsiai országok benszülöttei is kapnak segélyt, ha készek lesznek a társadalmi forradalmaikat megvívni. De Kina nem egyedül lenne, mert Indo-Kina, Burma, Korea, sőt még Japán is követheti a kínaiak példáját Ázsiában. Valamint az olasz, francia népre is serkentő hatással lesz, hogy a nagy amerikai támogatás dacára is, vesztettek a reakciósok. Az eszme erősebb még az elmaradt országokban is, mint a dollár, vagy más segély adása. Tehát sokkal erősebbnek és győzedelmesebbnek kell lenni az eszmének az európai, magukat müveiteknek tartott és sokkal jobban szervezett munkásság között, mint az elmaradt gyarmati sorsban tartott országokban. Hiszen még a munkáspártok számban is sokkal erősebbek például Olaszországban is, mint Kínában. Mennyivel nagyobb reményük lehet nekik a győzelemre, ha harcbaszállnak a dollár istennője ellen?! A dollár elfogy — a forradalom szükségessége fokozódik, az eszme győzni fog. sebb mint a fogatlan oroszlán, ha a munkásság mint osztálytudatos szervezett tömeg lép szembe vele. HAMAR annyira féltek a szakszervezeti vezérek az uj törvénytől, miért nem készültek el, hogy ha a tiltakozások még sem hoznák meg a kívánt eredményt, direkt akcióval kényszerítsék a kongresszust annak elejtésére? Az amerikai iparokban több mint 15 millió szervezett munkás van. Az alapvető iparok, mint a nyersanyag és szén forrás; a szállítási ipar úgy a vasúti, mint a vizi; az acélipar; az árugyártási ipar jelentékeny százaléka; az élelmezési ipar és közszolgálati iparokban csaknem százszázglél^ps szervezettel rendelkeznek úgy, hogy ezen iparok bármelyikében a munka- beszüntetés megbéníthatja az ország ütőerét. De ha ezen iparok valamennyiében beszüntetik a munkát, azzal a célkitűzéssel, hogy addig egy kerék sem mozdul, amig a kongresz- szus vissza nem vonja a rabszolga törvényt, vájjon mit tehetne a kongresszus, ha szabad kérdeznem ? Persze ez forradalmi direkt akció volna és ettől jobban félnek a szakszervezeti vezérek, mint maguk a munkáltatók. Pedig a viszonyok úgy fejlődnek, hogy az amerikai munkásságnak a direkt akcióhoz kell folyamodni, hacsak azt nem akarja, hogy beváljon vezéreik jóslása, hogy “a Taft-Hartley törvény rövid időn belül tönkreteszi a szakszervezeteket”. A MAGYAR BÉKE BUDAPEST — Junius 26-n a képviselőház ratifikálta a béke- szerződést. Miután a békeszerződést már úgy Amerika, mint Anglia szintén ratifikálták, most már csak a Szovjet Uni- onnak kell aláírni és akkor Magyarország visszakapja teljes szuverenitását. Az orosz ratifikáció után rövidesen kivonják a megszálló csapatokat és Magyarország kérheti, hogy vegyék fel az Egyesült Nemzetek szervezetébe. NYUGDIJAT KAPNAK A FORD MUNKÁSOK DETROIT — A Ford Motor Company és a United Automobil Workers Union (CIO) között lefolyt tárgyalások eredményeképpen a Ford munkások bizonyos ideig tartó munka után nyugdijat fognak kapni. Ez a szerződés körülbelül 107,- 000 munkást érint. A Ford Company az első évben 200 millió dollárt helyez a nyugdíjalapra és azután minden évben 15 millió dollárt csatol hozzá. AZ A “VASFÜGGÖNY” A New York Times junius 18-iki számában feltűnő helyen azt a hirt hozta, hogy az Oroszországot bejáró Henry Ries nevű fotóriporterét mindenütt követték az orosz hivatalos fotográfusok és felvették ugyanazon képeket, amit ő és hogy igy akadályozták, hogy ujságriporteri tevékenységében szabadon járjon el. Amint Ries Berlinbe érkezett és látta ezt a hirt, azonnal táviratozott a New York Timesnak, hogy a hírből egy szó sem igaz. Az orosz hatóságok nem csak teljes szabadságot adtak neki, hanem ahol csak lehetett, mindenütt segítségére siettek. Egy esetben egy orosz amatőr fotográfus engedelmet kért tőle, hogy egy igen érdekes dolgot, amire Ries hívta fel a figyelmét, ő is levehessen. A New York Times ezt a helyesbítést a 18-ik oldalon eldugva, egy igen kis hirecskében hozta és az első hazugságra vonatkozólag csak azt jegyezte meg, hogy az eredeti hirt (vagyis a hazugságot) a Chicago Tribune Service-tői kapta. A “vasfüggönyt” tehát a McCormick- Patterson újságok állítják fel, de a New York Times is segít nekik. Egyről-Másról (Folytatás a 2-ik oldalról)