Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)
1947-07-05 / 1483. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1947. julius 5. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ........................$2.00 öné Year ......... $2.00 Félévre ______________ 1-00 Six Months ___________ 1.00 Egyes szám ára ____ 5c Single Copy __________ 6c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ________ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. 0. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879.___________ Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás Hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE The Land of Liberty Az Egyesült Államok népe ez évben éppen úgy, mint 1776 óta minden előző évben ünnepet ül julius 4-én. “Fourth of July” az amerikai nép szabadságünnepe, évfordulója a függetlenségi nyilatkozat aláírásának. Ezen a napon Amerika népe újból meg újból fogadalmat tesz, hogy a szabadság szelleme, — amit képletes módon “the spirit of ‘76’ kifejezéssel említenek, — itt soha el nem hal, hanem diadalmasan tör előre és éppen azért mülió torokból tör fel az ének: “Édes szabadság földje, téged dicsérlek!” Most azonban olyan eseményeket élünk át, amelyek mutatják, hogy 1947 Fourth of July ünnepe nem a “spirit of ’76” diadaláról tanúskodik, hanem éppen ellenkezőleg, arról, hogy ezt a szabadság szellemet teljesen meg akarják fojtani az Egyesült Államokban. Ki hitte volna pár évvel ezelőtt, hogy a törvényhozó testület olyan törvényt erőszakoljon az ország népére, mint a Taft-Hartley “rabszolga törvény?” És ki hitte volna, hogy két évvel azután a háború után, amelyben milliók pusztultak el a fasizmus pestise elleni küzdelemben, ennek az országnak a fővárosában börtönbüntetést szabjanak ki egyes polgárokra azért, mert antifasiszta tevékenységet fejtenek ki? Pár évvel ezelőtt Amerika egyik legnevesebb Írója, Sinclair Lewis irt egy könyvet, amiben azt akarja bizonyítani, hogy fasizmus itt nem kaphat lábra. Éppen azért ennek a munkájának az “It can’t happen here” (Itt nem történhetik meg) címet adta. A pár évvel ezelőtt még teljesen hihetetlennek látszó dolog mégis megtörtént. It happened here, Mr. Lewis! Annyira itt történt, hogy sokszor megdörzsöljük a szemeinket, megcsipkedjük a kezeinket, nem-e csak alszunk és álmodjuk mindezen dolgokat? Any- nyira hihetetlennek látszik, hogy a sötét reakció ily rohamlépésben törtessen előre itt, a “Szabadság Földjén.” Nem, nem álmodunk! Amerika népe útban van ahoz, hogy elveszítse azon szabadságjogokat, amiket a függetlenségi nyilatkozatban és az azt követő “Bill of Right”-ban kivívott magának. Ennek a Bill of Rightnak például egyik legsarkalatosabb pontja az, amely a sajtó és a szólásszabadságot védi. Az amerikai nép eddig méltán büszkélkedhetett az alkotmány ezen pontjával: “Congress shall make no law respecting an establishment of religion or prohibiting the free exercise thereof; or abridging the freedom of speech or of the press.” (A kongress nem hozhat oly törvényt, amely megtiltaná a vallás alapítását, vagy annak szabad gyakorlását; sem olyat, amely korlátozná a szólás és a sajtószabadságát). És dacára az alkotmány ezen alapvető pontjának a Taft- Hartley törvény guzsbaköti a munkássajtót. A kitartott újságok elhallgatják, hogy ez a rabszolgatörvény meg akarja fojtani az amúgy is gyenge amerikai munkás sajtót. A Taft-Hartley törvény pénz és börtönbüntetés terhe alatt megtiltja mindazon lapoknak és folyóiratoknak, amelyek fentartásához union tagsági dijakkal járulnak hozzá, hogy politikával foglalkozzanak, hogy választások alkalmával akármelyik jelölt mellett, vagy ellene Írjanak. Miután az igazi munkáslapokat csakis a szerv ezett munkások tarthatják fenn, igy a unionok fedezik a kiadás költségeit sokszor egészen, sokszor pedig csak részben. Ez a törvény azonban minden esetben eltiltja az ilyen lapokat a választási kampányban való részvételtől, vagy politikai hozzászólástól, ha a union tagdíjakból csak bármi keveset kap is. VUágos, hogy ezen paragrafus alapján csaknem az összes munkáslapokat be lehet szüntetni. A rabszolgatörvény meghozói azzal érvelnek, hogy ugyanez áll a nagy korporációkra is. Azonban ez félrevezető igy, mert a nagy korporációk esetében a korporációk nem egyenes támogatást, hanem hirdetés alakjában adják le támogatásaikat, ahol azt jónak látják. A korporációk a sajtó megvesztegetését a jól szervezett néhány nagy hirdető iroda utján intézik el, amelyek a több száz millió dollárt kitevő hirdetések révén uralják a lapok elvi irányát is. Azonban nem akarunk túlzó pesszimisták lenni. Igen is, látjuk ma is a ’76-os szellem fellángolását. Látjuk abban a nagy megmozdulásban, amivel a bányászok meg a többi szervezett munkások is felelnek a Taft-Hartley rabszolga törvényre. Látjuk például abban a nyilatkozatban, amit a vasúti szakszervezetek lapjának, a “Labor” hetilapnak szerkeesztője, Edward Keating tett, aki bejelentette, hogy figyelmen kívül hagyja a Taft-Hartley törvénynek a sajtóra vonatkozó paragrafusát, tovább is Írni fogja politikai cikkeit, továbbra is ki fogja pellengérezni a munkásságnak azon ellenségeit, akik az amerikai kongresszus mindkét házában helyetfoglaltak és kész a börtönbe menni ezen jogának a védelméért. Noha a Bérmunkás nem esik a Taft-Hartley törvény szó- banforgó paragrafusa alá, amennyiben tisztán csak az olvasói tartják el, mindazonáltal száz százalékig szolidaritást vállalunk a “Labor” szerkesztőjével és a többi munkáslapok szerkesztőivel a sajtószabadság védelmében. A yaltai 10-ik pont Magyarországról nyert információnk szerint ott az alábbi, eddig még hivatalos helyről megerősítést nem nyert hir került forgalomba: Az 1945 február 8-án kezdődő YALTAI TANÁCSKOZÁSON, amelyben Roosevelt, Stalin és Churchill vettek részt, elhatározták, hogy büntetésül a fasiszták melletti makacs magatartásért Magyarországot teljesen meg fogják semmisíteni és feldarabolják az utódállamok* között. A Magyarországra vonatkozó ezen határozat a yaltai tanácskozás határozatainak 10-ik pontját képezi. Amikor a Vörös Hadsereg Kolozsvárra bevonult az ottani magyar munkásvezetők, munkásirók és szellemi nagyságok, kiegészítve a debreceni hasonló küldöttekkel, — összesen tizen voltak, — küldöttségileg felkeresték Malinovsky orosz marsait és kérték, hogy változtassa meg a yaltai határozatot és tegye lehetővé Magyarország további fenmaradását. Malinovsky utasította a küldöttséget, hogy Írásban nyújtsák be a kérelmet, amit aztán jóakaratulag továbbított Moszkvába. Pár nap múlva megérkezett a válasz, hogy a Szovjet Unió hozzájárul a yaltai határozat ezen pontjának a megváltoztatásához és ennek köszönhető, hogy Magyarország megmaradt. ÉLELMISZERT KÜLDTEK A GÖRÖGÖK NEW YORK — Az amerikai vámhivatalban nagy meglepetést okozott az a több száz élelmiszer csomag, amit Görögországból küldtek ide. Görögországban állitólag elterjedt az a hir, hogy az amerikai szegényebb népek éheznek és ez a hir indította meg a csomagküldés áradatát. A meglepő az, hogy a görög hatóságok nagy zavarba jöttek, mert eddig mindig azt hiresztelték, hogy a görög nép az éhhalállal küzd és ime, most kiderült, hogy még Amerikába is tudnak élelmiszer csomagokat küldeni. Athénben Constantin Tsalda- ris külügyminiszter nyilatkozatot adott ki, amelynek lényege az, hogy nem tudja elképzelni, honnan vették a küldők a felesleges élelmiszereket. DÜHÖNG A GÖRÖG DEMOKRÁCIA WASHINGTON — Rene Cas- sin, a francia állami tanács al- elnöke és a demokratikus ügyvédek nemzetközi szövetségé- nak az elnöke, aki most Washingtonban járt. leveleket hozott magával, amiket titkos utón kapott Görögországból. Ezen levelek szerint a görög hatóságok, amelyeket Amerika támogat, az utóbbi hetekben 571 demokrata és liberális egyént tartóztattak le és vetették őket börtönökbe, vagy koncentrációs tábo- borokba. A letartóztatottak között vannak szakszervezeti tisztviselők, ügyvédek, orvosok, mérnökök és egyéb professzionális egyének. A letartóztatottakkal többé sem a hozzátartozóik, sem a védőügyvédek nem érintkezhetnek. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közössé); nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír. iák akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Egy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket 'trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek oivan állapotot ápolnak, ameiy lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba heoltan ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olvkep felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :"Tisztességes napibért. tisztességes naui munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR RENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel %■> nt «ársnda'nw uerk*zet«t éuUjnk •-* rítri taruwlnlon*
