Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)

1947-07-26 / 1486. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1947. julius 26. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .......................$2.00 One Year .........................$2.00 Félévre .—........................ 1-GO Six Months _______,1_ 1.00 Egyes szám ára .......... 5c Single Copy ___________ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ________ 3c “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás Hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE A cél ugyanaz Nem olyan fekete az ördög, mint ahogyan a falra festik, — tartja a közmondás. Talán erre gondolt az Egyesült Államok egyik leghíresebb bankára, a new yorki James P. Warburg is, aki most elég érthető módon magyarázta meg, hogy mi is hát tulaj­donképpen az a “Marshall Terv”, amelyről az utóbbi hetekben oly sokat beszéltek és Írtak és amely még inkább kiélesitette a “nyu­gati meg a keleti demokráciák” közötti ellentétet. Warbug sziwel-lélekkel a Marshal tervezet mellett van még akkor is, ha ez a terv az Egyesült Államoknak évenként hat vagy hét billió dollárjába kerülne. A rosszmájuak persze mindjárt köz­bevetik, hogy ennek a horribilis összegnek legnagyobb részét az amerikai bankároktól kellene kölcsönbe venni, ami bármily ala­csony kamat mellett is elég jelentős profitot hozna a bankárok­nak. így nem csoda, hogy a bankárok szemében nagyon tetszetős ez a terv. Mr. Warburg, a bankárok képviselője azonban nem tesz em­lítést az ilyen profitról. Ellenben azt mondotta, hogy a Truman Doktrína, amely fel akarja fegyverezni a “kommunista ellenes” kormányokat, igen sokat ártott Amerikának. Ezt hamarosan ész­revették a Truman terv kitalálói is és azért siettek azt helyettesí­teni a Marshall tervezettel. Warburg szerint segíteni kell a gazdaságilag leromlott Euró­pát, hogy újra talpra állhasson, mert a gazdaságilag megerősö­dött Európára Amerikának van a legnagyobb szüksége. A kol­dussá lett Európa nem importálhat semmit Amerikából, ami a munkaalkalmak leesését, ipari pangást jelent itt is. “Ha nem ad­juk azt a pénzt, amit a Marshall Terv megkíván”, — mondotta Warburg, — “akkor ez a visszatartott vagyon a saját kezeinkről fogja leégetni a bőrt s végeredményében mi leszünk a vesztesek.” Igen ám, de amikor a Truman Doktrínát és a Marshall Ter­vezetet egymáshoz hasonlítjuk, akkor ha nem is a formában, de a végcélban bizonyos hasonlatosságot találunk. A Truman Dok­trína lényege az, hogy fel kell fegyverezni azon országok kormá­nyait, amelyek a tőkés termelési rendszert védelmezik. Közismert dolog, hogy az üy küzdelmeknél a “kommunizmus elleni védeke­zés”, vagy' az “orosz befolyás elleni harc” csak a nagyközönség­nek odadobott frázisok. A lényeg az, hogy Görögországban, Tö­rökországban, Kínában és a többi olyan országokban, amelyek­ben a kormányok “kommunista ellenes” harcot folytatnak, való­jában csak a haldokló tőkés termelési rendszert védelmezik. A Truman Doktrína nyíltan fegyverekkel akarja támogatni az ilyen kormányokat. Ez azonban ellenszenvesen hangzik sokak előtt, mert ez fegyveres szövetkezést jelenti azokkal, akik nemré­giben még mint fasiszták, vagy nácik, ellenségnek számítottak. Ezért kellett valami uj dolgot kitalálni és igy született meg a Marshall Terv, amely nem szállít fegyvereket a tőkés termelési rendszer védőinek, hanem kenyeret ád nekik. Élelemmel, ruházat­tal és más felszereléssel segítik azokat, akik hajlandók továbbra is a tőkés termelési rendszert fentartani és Warburg bankárnak meg a pénzarisztokrácia többi tagjainak a profitjait továbbra is biztosítani. , “Az élelem fegyver”, — mondotta Lenin negyedszazaddal ezelőtt. így a Truman Doktrína és a Marshall Tervezet között az az alapvető “roppant nagy különbség” van, hogy amig a Truman Doktrína a puskát, tankokat és a bombázókat, addig a Marshall Tervezet az élelmiszert tartja megfelelő fegyvernek ugyanazon cél eléréséire* Különösen hatásos az “élelem fegyver” akkor, ha általános az ínség, amikor tehát az ellenfelet az élelem visszatartásával ki lehet éheztetni. Dávid Géza az amerikai sajtóban (AMERIKAI SAJTÓSZABADSÁG TÜKRE) Vagy két héttel ezelőtt az amerikai nagy lapok olvasó közön­sége megismerkedett a magyarországi Tatán lakó Dávid Géza kis gazdával, aki 10 holdas birtokán, melyet a földosztás utján kapott, nem tud megélni és annak a kívánságának adott kifeje­zést, hogy bárcsak visszamehetne parádés kocsisnak gróf Eszter- házyhoz, akinél azelőtt szolgált, amikor állítólag jobban megélt. De nem csak Dávid Gézával, hanem a tiz tagból álló család­jával is megismerkedtek az olvasók, mert Dávid Gézát családjá­val képben mutatták be azzal a magyarázattal, hogy a magyar földosztás ilyen szomorú eredményeket hozott. Láttuk is, hogy szegény Dávid meg a családja alaposan előkészültek erre a kép felvételre, amellyel a földosztás ellen akartak propagandát csapni. A legtöbb lap a képeket tartalmazó oldalon hozta a Dávid család képét és a hozzáírt magyarázatot minden további bővebb információ nélkül. így ez a durva propaganda annyira nyilván­való lett, hogy számosán, akik másféle híreket és hallottunk már a magyar földosztásról, nem a leghizelgőbb jelzőket küldtük a ké­pet és a szöveget beküldő Daniel De Luce nevű amerikai újságíró­nak, aki az Associated Press hírszolgáltató vállalatnak dolgozik. Elképzelhető tehát a meglepődésünk, amikor a New Yorkban megjelenő P. M. cimü újságban elolvastuk a De Luce által kül­dött tudósítás teljes szövegét Csak akkor láttuk, hogy vagy ma­ga a hírszolgáltató vállalat, vagy valamelyik nagyobb lap, amit a kisebbek utánoztak, követték el a nagymérvű csalást azzal, hogy a De Luce tudósításából kiemeltek egy mondatot és a képet, és igy éppen az ellenkező eredményt érték el, mint amit a riporter akart. Mert annak a riportnak, amit De Luce Tatáról küldött ezt a címet adta: “A magyar földreform sikere”. Elmondja a bevezető szakaszban, hogy Magyarországon a kommunisták által kezde­ményezett földreform feloszlatta a feudális nagybirtokokat és 1 millió kisbirtokost teremtett, akik lassan bár, de mind jobban tá­volodnak a bukástól, — vagyis fejlődnek. A riportban üyesmiket olvashatunk: “A 140 holdas birtokoknál nagyobbakat felosztották. Az Esz- teházy családnak a Duna medencében 453,000 holdja volt. Tatán, az elegáns Eszterházy Miklós gróf 34,000 holdat birt. És ime, ez történt vele: a bárok stihi kastélyból állami elmegyógyintézetet csináltak, (azelőtt az elődei uralkodókat vendégeltek meg benne.) A 18,000 holdas vadászterületéből állami erdészeti telep lett; a gyönyörű 1,500 holdas kristály tó most az állami halászatot szol­gálja; 11,000 hold művelhető földet felosztottak a volt cselédség között. “És mindezekért a gróf nem kapott kárpótlást. Azonban nem kell sajnálkozni rajta, mert meghagyták neki a pezsgőgyá­rat és a téglagyárat, amelyek még mindig hajtanak annyi jöve­delmet, hogy fedezik a gróf urnák Budapest éjjeli mulatóiban ren­dezett nagy mulatságainak költségeit. Persze a földhöz jutott nincstelenek nem részegek az örömmámortól, a sorsuk nagyon küzdelmes. Ennek azonban nem a földreform, hanem a háború az oka. A háború, amely Magyarországnak 900 millió dollár kárt okozott. Ez háromszor akkora összeg, mint amit jóvátételben kérnek tő­lük. A jószág állomány fele elveszett. Kiölték a sertések 66 és a juhok 75 százalékát. De azonkívül elvitték a földművelő gépek és szerszámok felét is. Ehhez aztán hozzájött még a multévi nagy szárazság, ami Közép-Európáhan kiégette a gabonát. Ebből lát­hatjuk, hogy az uj kisgazdák helyzeté nem irigylésre méltó.” Ekkor hozza fel példának Dávid Gézát, aki nem boldogult s aki visszavágyik a szolgaéletbe. De utána mindjárt hoz egy másik példát is, Dávid Gézának a szomszédját, Szabó Jánost, aki, ha nem rózsásan is, de megél a neki juttatott 12 hold földből “s ki­mondhatatlan bizalma van a jövőben”. De Luce írása szerint Sza­bó János ezt mondotta: “Igen, mindenkinek több ennivalója volt a háború előtt. Csakhogy most már a magam ura vagyok és én ezt szeretem. Biz­tosra veszem, hogy 10 év múltán mindenki úgy fog érezni, mint én mostan!” íme ez az a tudósítás, amelyből TUDATOSAN KIEMELTÉK A DÁVID GÉZA CSALÁDI KÉPÉT ÉS A HOZZÁFŰZÖTT MA­GYARÁZATOT. Ugyebár, hogy ez a hamisításnak a legdurvább neme? És teszik ezt a sajtószabadság nevében! Mert az amerikai nagy lapok tidajdonosai úgy értelmezik a sajtószabadságot, hogy ők teljesen szabadon ferdíthetnek, csal­hatnak és hazudhatnak a lapjaikban. Hogyan mondhatja bárki is, hogy nincs sajtószabadság ott, ahol oly szemérmetlenül csalhatnak, mint tették ezt a De Luce tudósításából kihalászott Dávid Gézával, aki visszasírja az annyi­szor elátkozott cselédsorsot. VISSZHANG (Folytatás a 3-ik oldlaról) rint ment végbe a dolog, hajlan­dó felemelni szavát azok érde­kében, akik az úri-bitang osz­tály érdekeit védik. HARCOS ÁLLÁSPONT Látja, mi nem igy csinálunk. Mi tapsolunk az uri-bitang osz­tály likvidálásához és azt kiált­juk Közép-Európa munkásai fe­lé: Ezt nagyon jól csináltátok eddig, de most már ne álljatok meg, hanem menjetek tovább a teljes felszabadulásig! És ebben a harcotokban veletek vagyunk. Akik a régi uri-bitang rendszert akarják visszaállitani, akik an­nak a kimondott képviselői vol­tak, azok számára a mi szótá­runkban csak kemény, harcias, elitélő szavakat tartunk. Azo­kat mi nem mentegethetjük az amúgy is hibásan informált amerikai olvasó közönség előtt. Talán egy kicsit “nyers” ez az Írás, azonban mi őszintén "ki szoktuk mondani, amit gondo­lunk. És ebben az esetben azt gondoljuk, hogy ön, Dr. Jászi, harcias múltját befeketítő utak­ra tévedt. Vagy talán csakugyan igaz az a definició: A liberális az, aki kimegy a szobából, amikor a verekedés kezdődik?

Next

/
Oldalképek
Tartalom