Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)

1947-07-26 / 1486. szám

1947. julius 26. BÉRMUNKÁS 5 oldal Egy mondat, amely sokat mond (Vi.) Marshall külügyminisz­ter az amerikai állami kormány­zók gyűlésén állítólag olyan ki­jelentést is tett, amit nem sza­bad volt a lapoknak leközölni. Azonban a vezércikkekben, — noha nem tulajdonították azt Marshallnak, — megírták ezt a kijelentést, amely igy hangzik: “Nekik csak két helyre lehet menni: Washingtonba vagy Moszkvába.” A “nekik” alatt természete­sen az európai nemzeteket értik, akiket most mindenféle ígére­tekkel akarnak Washington mellé lekötni. Dacára a sok kép­mutatásnak, ma már nyíltan látni, hogy a világot két részre osztották, amely osztásnál a Truman Doktrína volt a válasz­tóvíz, vagy talán tűz. Most már nyíltan kimondják, hogy csak két oldal maradt és a Marshall tervet is úgy állították össze, hogy az oroszok nem fogadhat­ták el, igy lehetővé lett, hogy az amerikai bankárok és a kong­resszus is osztatlanul pártolják. És amint Moszkva sem volt nagyon válogatós, hogy kik mennek oda: román király, Ti­to marshall, vagy református pap vezeti-e a zarándokokat, egyformán szívesen látták őket; úgy az amerikai tőkések még kevésbé válogatósak. Peront, a görög fasisztákat és a török ön- kénykedő basákat egyformán magukhoz ölelik, sőt még a sár­ga szociálistákat is, csak hozzá­juk csatlakozzanak. KÖNNYEBB A VÁLASZTÁS De jól van ez igy, most már legalább csak két csoport van, nem négy központ, mint a há­ború előtt, amikor Berlin, Lon­don, Washington és Moszkva álltak a világ központjában. Most Berlin romokban hever, a megrongált London pedig behó­dolt Washingtonnak. így most már könnyebb lesz a népeknek meg a munkásoknak is válasz­tani. Mert ne higyje senki, hogy a felbomlott párisi konferencia választotta két részre a világot, szétválasztották azt már régen a szociálizmus meg a kapitaliz­mus, amelyeknek ez a két város csak a kifejezői. így most m^r nem maradt középút, nem oszlik négyfelé a világ népe. És mivel a megosz­lásnak legnagyobb oka, előidé­zője a gazdasági érdek, a gaz­dasági rendszer nagybani elté­rése; igy remélhetjük, hogy nem lesz véres háború. Ez a kényszeritett osztás, jobbra és balra való taszítás, nem jelent biztosan véres háborút, hanem inkább versenyt, hogy melyik rendszer fog tudni többet adni és gyorsabban a néptömegek­nek. Jobb megélhetést, több árucikket, stb. Ez mutaja ki, hogy a haszon utáni, vagy pedig a szociálista termelésen keresztül lehet-e többet adni és gyorsabban az agyonéheztetett, nyomorgatott tömegnek? így ez a verseny minden országnak csak haszná­ra válhat, mert egyik fél sem merne olyan cselekedeteket, nyers erőszakot elkövetni, mely elidegenitené a rokonszenvező országokat, vagy csoportokat. És a középen lógó országokat, vagy tábort is majd az fogja megnyerni, hogy melyik oldalon követnek el több tévedést, vagy pedig melyik oldalon lesz bizto­sabb az ipari termelés és szét­osztás. Ámbár Amerikának van fej­lettebb ipari termelése, valamint nyersanyagban is dúsgazdag, de mind ez magántulajdonban van és csak nagy haszon mellett len­nének hajlandók azt üzembehoz­ni, vagy átadni más országok­nak. Ezzel szemben Oroszor­szágban is sok nyersanyag van, melyet készáruk fejében öröm­mel adnak át bármelyik ország­nak, melyek azt átdolgoztathat­ják és arany, vagy dollár he­lyett, kész árut fizetnek értük, így minden országban megin­dulhatna az ipari termelés és haszon nélküli kicserélés. GAZDASÁGI HARC Amerikának nem kell kész ipari áru, sőt ha elfogadja, mint fizetést, akkor saját munkás- osztályát kell, hogy kidobja a munkából. Viszont Európa nem fizethet arannyal, dollárral, ELV IN YIL ATKOZ AT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található i> dolgozo emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír iák akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, míg a vUa* munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a tér meló eszközöket és megszüntetik a bérrendszert­L’gy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekben! összpontosulása a szakservezeteket 'trade unions) kép telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek oiyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparbar dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató ősz tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal kő zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekei! megóvni csakis olvkép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell. valamennyi iparban — dolgozó tagjai he süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért. tisztességes nap munkáért” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR RENDSZERREL'’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend wert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikot a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedésül az sí «ársadalo» werkezetét éoitiök . rir ♦éroad-'li»»» mer az nekik nincsen. Valamint nagyon fontos a szállítási közel­ség is. Ha Európában a vasúti közlekedést rendesen megszer­vezik, akkor a kereskedelem egymás közötti óriási arányo­kat ölthet, csere formájában. Ezzel szemben Amerikától 3.500 mérföldre kell szállítani és leg­inkább egy irányban, visszafe­lé üresen jönnének a hajók. Ez a gazdasági háború csak jót hozhat a népnek, ha nem engedik véres háborúvá átfa­julni. Mert ha mindjárt az ame­rikai kölcsönökön fog is élni Európa egyrésze, már azok me­lyek csatlakoznak Washington­hoz, jobban élhet majd, mint mostan él, de előbb-utóbb meg­próbálják majd azt a nagy dol­lár kölcsönöket behajtani raj­tuk, melyeket most adnak s ak­kor vagy elfogadják az árucik­keket és azáltal előidéznek nagy munkanélküliséget itt is, vagy nem kapnak semmiféle visszafi­zetést. Akkor meg az amerikai népnek kell megfizetni ezen ha­talmas költségeket, mellyel Washingtonhoz csalják az euró­pai országokat. Mi, akik ismerjük ezen gaz­dasági harcot, valamint azt, hogy milyen hatással van a ha­szonrendszer az ipari termelés­re és az amerikai kifejlett ipari lehetőségeket, tudjuk, hogy nem menekülhetnek a pusztulástól, csak idő kérdése, valamint az, hogy a francia, angol, német munkássággal fognak-e dolgoz­tatni, vagy az amerikaiakkal, mert minden ipari munkás tö­meget nem fognak tudni dolgoz­tatni sokáig, még hitelre sem. így fog eldőlni a harc a szoci­álista és a tőkés termelési rend­szer között. Melyik termelési rendszer lesz képes többet és gyorsabban adni ? Biztosan “azé lesz az ország, a dicsőség és a hatalom!” Szegedi-Masszák és Auer Pál özeiméi (Az alábbi cikket a Budapesten megjelenő “Szabadság” cimü lap, junius 8-iki számából vesszük. — Szerk.) Most érkezett washingtoni jelentés szerint Szegedi-Masz- szák Aladár és felesége Korn­feld Mausy bárónő elhagyta a washingtoni követség épületét. Szegedi-Masszák teljesen felesé­ge befolyása alatt állott és te­vékenysége főként a Kornfeld- Chorin-Weiss család pénzének Amerikába való átmentésére szorítkozott. Mióta elfoglalta hivatalát a követségen Szász ta­nácsossal együtt, aki a Nemze­ti Bank megbízottjaként került Amerikába, vakon alárendelte magát Kornfeld boróné utasítá­sainak, a követség egész tiszti­kara úgyszólván kizárólag csak a demokráciallenes nagytőke exponsenseivel érintkezett. KORNFELDÉK CSATLÓSAI Sikerült is két és félmillió dollárt Amerikába sibolniok, úgyszintén beutazási engedélyt szerezni Kornfeld Móric báró kivételével valamennyi család­tagnak. Ebből a nagyszabású diplo­máciai tevékenységből kivette a részét Nagy Ferenc miniszterel­nök fia, ifj. Nagy Ferenc követ- ségi másodtitkár is, aki közvet­lenül az összeesküvési bünper leleplezése előtt repült ki Ame­rikába. Szegedi-Masszák Aladár már annakidején buzgó kiszolgáló­ja volt a horthyista Magyaror­szágnak. A felszabadulás után is szoros kapcsolatot tartott a nagytőke képviselőivel. Wash­ingtonban gazdasági tanácsadó­jaként Bátor Viktor ügyvéd, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank volt jogtanácsosa szere­pelt, akinek kapcsolatai közis­mertek Eckhardt Tiborral és Adolph Berle juniorral, az Egyesült Államok volt külügyi államtitkárával, aki ma az Ame­rikai Légiforgalmi Társaság el­nöke s mint ismeretes, megle­pő áldozatkészséggel támogat­ta Habsburg Ottót, majd később Horthyékat. Szegedi-Masszák nyíltan szembefordult az ameri­kai demokratikus munkásság­gal és egyetlen alkalommal sem emelte fel szavát, mikor a jobb­oldali amerikai sajtó az össze­esküvés idején féktelenül tá­madta a magyar hatóságokat. VALUTAÜZLETEK Párisi követünk, Auer Pál, működése szintén elsősorban a nagytőke érdekeit szolgálta. A demokrácia párisi diplomáciai megbízottjaként mindenekelőtt Aschner Lipótnak, az Újpesti Egyesült Izzó volt elnökének magánérdekeit képviselte. Nem­csak hivatalában, hanem ma­gánlakásán is sokszor megfor­dult az az összeesküvő társaság, mely az Avenue Kleberen tar­totta főhadiszállását és szoros szálak fűzték Bakách-Bessenyei György vezetése alatt álló hor­thyista követcsoporothoz. Ez a horthyista-csoport belekevere­dett abba a gazdasági botrány­ba, melynek központjában Gus­tave Roussi, a párisi egyetem rektora áll, akit a német meg­szállás után neveztek ki. A bün­per hátterében a valuta-alvilág legsötétebb lovagjai húzódnak meg, közöttük néhány ismert magyar exdiplomata, aki szá­mottevő tagja volt az Avenue- Kleber-i főhadiszállásnak. Ve­lük tartott szoros kapcsolatot Auer Rezső párisi magyar ban­kár, akit valuta-büncselekmé- nyek miatt a párisi rendőrség hónapokkal ezelőtt letartózta­tott. Auer ügyében indított nyo­mozás kiderítette azt is, hogy Takách-Bessenyei és a környe­zetéhez tartozó horthyista dip­lomaták állandóan saját szám­lájukra bonyolítottak le valuta­üzleteket a külügyminisztérium felhasználásával. Nézze meg a lapot csomagoló előfizetése lejáratban van-e. Ha igen ne várja lapkezelőnket, hanem az önnél levő barna bo­rítékban küldje el az előfizeté­sét is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom