Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)
1947-12-27 / 1508. szám
1947. december 27. BÉRMUNKÁS 7 oldal Atomenergia és az orvosi kutatások David E. Lilienthal, az amerikai atomenergia-bizottság magyar származású elnöke szerint az atomenergia a nép közkincse s a népnek jogában áll megismerni ennek az erőforrásnak a mibenlétét. Az atomenergia tudománya többek kö2ött az orvosi és élettani kutatások terén is forradalmi átalakulásokat hozott. Az amerikai laboratóriumok legújabb jelentései szerint, már kezd kibontakozni, hogy mily irányban fognak az uj kutatások tovább haladni. barátai kétségbeesetten kapkodnak, hogy Chiang részére is nagyobb összeget megszavaztassanak az amerikai adófizetők pénzéből, Bullit, Wedemeyer és a kisebb fasiszta barátokon keresztül, de nem igen sikerül, pedig Chiang igazán nagy bajban van. A sok propaganda mellett meglátszik, hogy a londoni béke- konferencia amiatt bomlott fel, mert Dullesék nem akartak beleegyezni, hogy a németektől az oroszok kártérítést kapjanak. Dacára az ' előbbi ilyen egyezménynek és azon ténynek, hogy több mint húsz billió dolláros károkat okoztak csak épületekben, nem számítva az emberi életet a nácik Oroszországban. De a Wall Street jobban szereti a nácikat, mint az oroszokat. Nem elég Boldog Karácsonyt és Újévet kívánni, azért harcolni kell. Mit tettél te testvér? Az atombontás egyik terméke a rádióaktiv “isotope”. Az alábbiakban szeretnénk néhány tényt ismertetni, amelyek az “isotope”-ok fogalmát megvilágítják. Rádióaktivnak akkor nevezzük az anyagot, ha a rádiumra is jellemző bizonyos sugarakat bocsájt ki. Több kémiai ellem van, amelyek természetes állapotukban ilyen sugarakat terjesztenek. Az uranium, az atombomba főforrása, az egyik, a másik a rádium. Ezeknek a sugaraknak elsősorban pusztító hatásuk van, de tudjuk már a módját annak is, hogy az emberiség javának a szolgálatába állítsuk be őket. Mint általánosan ismeretes, a rádium sugarakat, a modern technikai módszerek alkalmazásával, a rákbetegség gyógyítására, vagy enyhítésére lehet felhasználni. Annak a kevés elemnek a felfedezése után, amelyek természettől fogva radioaktívak, további kutatások felderítették, hogy olyan elemek is rádióaktivakká tehetők, amelyek természetes állapotukban nem sugárzanak: többek között a vas, a kén, a higany, a jód, a mész, a foszfor. Ha ezek az utóbbi elemek mesterségesen rádióktivvá tétetnek, akkor rádióaktiv isotope-oknak nevezzük őket. Ha ezek az anyagok a testbe kerülnek, ugyanolyan elváltozásokon mennek keresztül, mint a normális elemek, de rádiósugárzásuk olyan, mint a rádiumé s igy ugyanolyan célokra használhatók. Az isotope-okat a megbetegedett szervek vagy testrészek közvetlen közelébe lehet bevezetni úgy, hogy a rádió sugarak közvetlenül a beteg testrészeket érjék. A kutatások egyré- sze most ezen a vonalon indult el, azonban már megállapítható, hogy csak bizonyos fajta rákbetegségek reagálnak az ilyenfajta kezelésre. Több eredménnyel biztatnak azok a kutatások, amelyek ezeknek a rádióaktiv anyagoknak a felhasználásával felderíteni szeretnék a test működését, a betegségek keletkezésének okát, miért és hogyan érhetünk el gyógyhatásokat. Ilyen tanulmányok folytatására az anyagok rádióaktivitását a minimumra csökkentették. Az anyagoknak a testbe való vezetése alatt, érzékeny műszerek a rádióaktivitás legkisebb változását is regisztrálják. Ily módon egészen kis rádióaktivitást tudunk a beteg szövetekhez juttatni és megfigyelni, hogy mi történik a rákos sejtekkel. A rák gyógyítására ezek a kísérletek rendkívül értékes adatokat szolgáltatnak és siettetik ennek a szörnyű betegségnek végleges eliminálását. Mialatt a betegségek diagnózisa és gyógyítása érdekében folynak a kutatások, az életfolyamatok titkainak a kiderítése is megkezdődött. Ha ezekre több világosságot tudunk deríteni, sokféle betegségnek, sőt magának az öregedésnek a kezelésére vagy megelőzésére is sor kerülhet. Az atomenergia segítségével folyó tudományos kutatások 1 nyomán az emberiségnek uj horizontokra van kilátása és uj re- imények kelnek szárnyra. Pedig nem uj vívmány az, hogy az élettani problémák megoldása végett a rádióaktivitáshoz folyamodunk. Már akkor kezdődött ez meg, amikor Pierre és Marie Curie felfedezték, hogy a rádium sugarai a rákos szöveteket hamarább pusztították el, TÁRCA A TÖLTŐTOLL Irta: KRISTÓF KAROLY — Erre az ócska kabátra igazán nincsen szükséged — mondja tegnap a feleségem. Odaadjuk a favágónak. Panaszkodott, hogy nem tud magának ruhát venni. íróasztalomnál ültem és meglepetve bámultam régi kabátomra. Azt hittem, már elkallódott, elveszett. Mielőtt levitték volna a pincébe, — ahol a favágó dolgozott — átnéztem a zsebeit. A szivarzsebben párisi autóbuszjegyet találtam. Istenem . .. Milyen régen volt . . . 1939-ben . . Szemügyre vettem az autóbuszjegyet. Vájjon hová mehettem vele? Melyik kocsin váltottam? Egyszerre csak eszembe jutott a történet . . . Néhány művészember nagyon felkarolta a “Chez Paul” nevű vendéglőcskét az “U” jelzésű autóbusz végállomásánál. Magam is oda jártam — hetenkint legalább háromszor — ebédelni. Az “U” autóbusz a Santé-fegyház előtt futott el. A magas, komor falak mindig a forradalomra emlékeztettek. “Chez Paul” kis helyisége előtt az utcán is voltak asztalok. A napi menüt hatalmas feketetáblán hirdette a járókelőknek. Valahányszor bementem mindig ott láttam azt a zárkózott természetű, magányos, kissé szórakozott francia kollégát, aki zenekritikát irt tekintélyes, de nem nagy példányszámú, napilapba. Egyszer úgy adódott, hogy nem volt külön asztal, a tulajdonos leültetett mellé. Magyarnyelvű hetilapok voltak nálam, feltűnt neki. Beszélgetni kezdtünk. A tulajdonos bámult. A zenekritikus eddig még senkivel nem állt szóba a vendégek közül. Többször megismétlődött ez a jelenet, amig egyszer igy szólt: — Ha este ráér . . . találkozhatunk ... A Place des Ternes az állandó helyem. Ott ülök Du- pontnál, a terraszon. A Place des Terhes közelében lakott Indig Ottó, Ábrahám Pál és néhány más magyar. Időnként meglátogattam őket, Akkortájt élt Párisban Hunyady Sándor is. Gondoltam, felkeresem. Este a Dupont-terraszon megláttam a zenekritikust. Leültem asztalához. Gyönyörű töltőtollal irt. Levél volt a zsebemben, de a ceruzámat és toliamat a másik kabátomban felejtettem. Elkértem tőle egy pillanatra, hogy megcímezzem a borítékot. —Sajnálom . . ezt nem adhatom oda . . Itt. a másik . . . Elővett a zsebéből egy másik töltőtollat, sokkal szebbet és elegánsabbat. (Ismerem a töltőtollas embereket, nem szívesen adják kölcsön idegennek és tőle sem vettem rossznéven, mert megtagadta tőlem.) Barátom azonban megmagyarázta : — Cher Monsieur, ezzel a töltőtollal más nem irhát. . Van rá okom . . Furcsa töltőtoll . . . Ha érdekli, szívesen elmesélhetem a történetét. (Az autóbuszjegy emlékeztetett erre a históriára.) Jean B. zenekritikust lapja Salzburgba küldte az ünnepi játékokra. St. Wolfgangban bérelt szobát és esténkint autón ment át Salzburgba. St. Wolfgangban, a szállodában megismerkedett egy nagyon szép nővel. Sétálgattak, csevegtek, csónakáztak, flörtöltek. Salzkammerguti flört volt. “Majdnem” szerelem. Talán több is, mint szerelem: mü- vészlelkek találkozója. Két hétig szórakoztak együtt, de a gyönyörű szőke hölgy sohasem kisérte el a zenekritikust Salzburgba. Imádta ugyan a zenét, de valahányszor meghívták, hallgassa meg az “Egyiptomi Helénát” vagy “Figaro házasságát” kitérő választ adott. Valamikor augusztus derekán történt. Egyik este, amikor nem volt nagy hangverseny vagy | mint az egészségeseket. A má- , sodik hatalmas lépés pedig akkor történt meg, amikor különböző elemeket mesterséges utón rádióaktivvá tettek. De a háborút megelőző években ilyen mes- teségesen rádióaktiv anyagokat csak egészen parányi mennyiségben tudtak előállítani és csak óriási költséggel. Az atombomba feltalálása, amely biztonsági okokból bizonyos mértékben visszavetette a szélesebbkörü kutatásokat az atomenergia felhasználása körül, viszont megmutatta az utat, hogy rádióaktiv anyagokat hogyan lehet nagy mennyiségben, kevés költséggel előállítani. A főforrás, most az oakridgei olvasztó kemencében van, a háborús atombomba gigászi gyártelepén. Az amerikai kormány már tavaly megkezdte gondosan kidolgozott prioritási alapon — amerikai kórházak és egyetemeknek rádióaktiv anyagokkal való ellátását, a betegségek gyógyítására és az életfolyamatok kutatására. Az idén szeptemberben azután, Truman elnök bejelentette, hogy most már megengedhetjük azt is, hogy korlátolt mennyiségben és szigorúan tudományos célokra, más országok tudósai is részesedhetnek a rádióaktiv készletekből. Ezt a korszakalkotó elhatározást elősegítette az a körülmény, hogy a rádióaktiv isotope-okat nem lehet katonai célokra felhasználni és nem vetnek világosságot az atombomba előállításának a titkára. Az atomtudósok maguk sem tudhatják még, milyenfajta alkalmazások és találmányok részére nyílt meg az ut, csak az bizonyos, hogy a kultúra és jólét soha sem sejtett fokára juthat el az emberiség, ha a józan ész szavára hallgat. Common Council operaelőadás, a zenekritikus szabad volt. Csónakba ültek és ro- mantikáztak a tavon. — Hajnalban utazom — jelentette ki a szőke hölgy. — Jean ne felejtsen el . . . Maga iró . . . Csak egy módon tudom elérni, hogy ne sorozzon egyszerű emlékei közé: magának adom ezt a töltőtollat. Mindig ezzel Írjon s akkor eszébe fogok jutni. Másnap Jean egyedül csónakázott a nagy hegyek között elterülő tó vizén. Múlt az idő. Hónapok múlva egy világhírű karmester Páris- ba érkezik és Jean főszerkesztője a Hotel Seribe halijába küldi a zenekritikust, a karmester saj tó-fogadására. A hires muzsikus megjelenik és leül az újságírók közé. Azok előveszik a jegyzeteiket, ceruzájukat és tollúkat . . . Jegyeznek . . . A nagy karmester sok szép dolgot mond a zenéről, karrierjéről. Egyszerre csak elakad a szava. Felkel karosszékéből, odalép Jeanhoz, rámutat a tollára s halkan kérdezi: — Szóval ön az? — Jean felnéz rá és bólint: — Én vagyok . . . ‘ Többé nem esett szó a toliról, amely a hires karmester tulajdona volt, nem beszélgettek a hires karmester feleségéről sem, aki a tollat Jeannak ajándékozta .. . Milyen kicsi a világ.
