Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)

1947-12-27 / 1508. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1947. december 27. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ........................$2.00 One Year _____________$2.00 Félévre ..... 100 Six Months ___________ 1.00 Egyes szám ára ____ 5c Single Copy ___________ 6c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ________ 3c Előfizfetés külföldre vagy Kanadába egész évre................ $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE A tanítás szabadsága Az Egyesült Államokban manapság szinte naponként halljuk, hogy a reakciós hisztéria befolyása alá került törvényhozók újabb meg újabb kísérleteket tesznek a gondolatszabadság megfojtásán ra. Ilyen merényletet követtek el a múlt hetekben az ország fővá­rosában, Washingtonban, ahol terrorisztikus módszerekkel akar­ják rákényszeríteni a tankönyvek íróira, hogy olyan tankönyve­ket írjanak, amelyek nem keltenek gondolkodást a tanulókban. A Veterans of Foreign Wars helyi csoportja Washingtonban sem akart elmaradni a többi, hasonló túlzó hazafias, tehát reakci­ós csoportoktól és hogy valami módon magukra vonják a közön­ség figyelmét, panaszt emeltek a washingtoni iskola-bizottságnál a “Building of Citizenship” cimü tankönyv ellen, amelyet Dr. Ray O. Hughes tanár irt. Ezt a közjogot ismertető kézikönyvet már 35 éve használják az amerikai iskolákban és millió meg millió pél­dányt adtak el belőle. Az álhazafias veteránok most kisütötték, hogy ez a tankönyv nem elég hazafias s követelték, hogy vonják ki az iskolák használatából. Az iskolabizottság azonban elutasí­totta a veteránok követelését. Ezzel azonban az ügy nem nyert elintézést, mert a veteránok azon kongresszusi bizottság elé vitték az ügyet, amely bizottság Washingtont kormányozza. Washington, illetőleg a “District of Columbia” nem tartozik egyetlen államhoz sem s a közigazgatása felett a kongresszus őrködik. Ezt a jogát egy bizottság utján gya­korolja. Ez a kongresszusi bizottság a republikánus Miller képviselő­vel az élén még az “Un-American” bizottságot is meghaladó dur­vasággal kezelte ezt a dolgot. Kifogásolták Dr. Hughes könyvét előbb azért, amit benne találtak és azután, amit nem találtak ben­ne. Kifogásolták a könyvben, hogy az GONDOLKODÓBA EJTI A TANULÓKAT. Hiába magyarázta a könyv Írója, hogy az a jó tan­könyv, amelyik felkelti a tanulók érdeklődését a tárgy iránt és to­vábbi gondolkodásra, tanulásra serkenti őket, a reakciós hon­atyák ezt nem ismerték el. ők olyan tankönyveket akarnak, ame­lyik ráparancsol a tanulókra, hogy csak az úgynevezett százper- centesen amerikai politikai irányoknak van létjogosultságuk és minden mást tilos az iskolákban tanítani, illetőleg azokról infor­mációkat adni. Azonban ennek dacára mégis azt a kifogást is emelték Dr. Hughes könyve ellen, hogy hiányzik abból a kommunizmus ócsár- lása, denunciálása. Hiába magyarázta Dr. Hughes, hogy a tan­könyvekben nem szabad egyoldalú pártszempontból ismertetni a különböző gazdasági és politikai nézeteket, a honatyák durván ér­tésére adták, hogy vagy engedelmeskedik és átírja a könyvét oly módon, hogy még az “Un-American” bizottság is tapsoljon neki, vagy elitiltják a könyvének használatát a washingtoni iskolákból, ami maga után vonhatja az egész országra kiterjedő hasonló in­tézkedéseket. Szegény Dr. Hughes, a békeszerető idős ember, egyáltalán nem a harcosok közül való, nagyon megijedt és megígérte, hogy a tankönyvét a legközelebbi kiadásra átfogja javítani a kivánal­maknak megfelelőleg. A tanítás szabadságának ez a megnyirbálása egyike a gon­dolatszabadság ellen irányuló merényletek sorozatának. Jelenték­telen esemény maradna, ha napról-napra nem hallanánk hasonló dolgokat. így azonban tisztán mutatja az amerikai reakciós hisz­téria növekedését és figyelmeztet mindenkit, hogy legyünk résen, mert ha ez igy megy tovább, akkor maholnap elveszítjük az összes szabadságjogainkat. Vakmerő arcátlanság Az Egyesült Államokat az infláció réme fenyegeti. Az amerikai nép még eddig nem ébredt tudatára annak, hogy a szenvedés és nélkülözés micsoda özönét foglalja magában ez a latinosán hanzó szó. Azonban az európai népek, — köztük a magyarok is, — megtudnák mondani, ha az amerikai nép hallgat­na rájuk, hogy a nagy árvizek, földrengések és tüzek összesen sem okoznak olyan nélkülözéseket a nagy néptömegeknek, mint az in­fláció. Az amerikai nép nem ébredt még ennek tudatára leginkább azért, mert a lapjaik és a rádió elterelik a figyelmét erről a ször­nyű veszedelemről. Itt még ma is csak a “nagy drágaságról” be­szélnek az infláció helyett, noha már eljutottunk odáig, hogy a dollár vásárló képessége leesett a felére. A köznép morog, zúgoló­dik ugyan a nagy drágaság ellen, azonban azt csak ideiglenesnek véli és úgy tartja, hogy az infláció is csak aféle “foreign” (idegen) dolog, amit az amerikai nép között nem lehet meghonosítani, mint ahogyan nem lehet ide behozni a többi idegen “izmusokat” sem. A lapok és a rádió gondoskodnak arról, hogy a közvélemény ilyenformán alakuljon ki. Csak igy érthetjük meg, hogy eltűrik a törvényhozók azon szolgali lküségét, amellyel siettek lerombolni an infláció ellenes árszabályozást és amellyel oly hűségesen szol­gálják azon kisszámú embercsoport érdekeit, amelynek az inflá­ció hasznothajtó. Az infláció lényege az, hogy sokkal de sokkal több pénzt kell adnunk minden árucikkért, mint előbb. De ha több pénzt kell ad­nunk az élethez szükséges árukért, ugyanakkor több pénzt kap­nak azok, akiknek birtokában vannak az ily termelvények, — vagyis a gyárosok, a kereskedők és a mögöttük álló bankárok. Az infláció alkalmával ezeknek a profitja emelkedik először és éppen ezen profit emelése okozza az újabb áremelkedéseket, vagyis in­dítja meg az inflációt. Ez az oka annak, hogy a gyárosok és a bankárok olyan erő­szakos módon követelték az árszabályozás eltörlését úgy másfél évvel ezelőtt. A National Association of Manufacturers (NAM) amely egyesület magában foglalja az ország összes iparbáróit és nagy bankárait, — a lapokban és a rádión közzétett hirdetései­ben követelte az árszabályozás megszüntetését. Azt állította ezen hirdetésekben, hogy az árszabályozás miatt nincs elég áru a pia­con, ez okozza a drágaságot. Ha megszüntetik az árszabályozást, akkor mint a varázsütésre, úgy kerülnek elő az árucikkek és a bő kínálat miatt esni fognak az árak is. Mint tudjuk, a honatyák engedelmeskedtek a hirdetésekben kiadott “parancsnak”, — mert nekik parancs az, amit a Gyárosok Országos Szövetsége akar, — eltörülték az árszabályozást és az eredmény nem a kereslet és a kínálat kiegyenlítése, hanem a foko­zott ütemben emelkedő drágaság lett. Erre a tényre azóta száz­szor meg százszor rámutattak a liberális lapok meg a munkássaj­tó. Százszor és százszor idéztek a NAM vezetőinek nyüatkozatai- ból, rájuk sütötték, hogy jövendöléseiknek éppen az ellenkezője vált be; kimutatták, hogy az árszabályozás eltörlése emelte ugyan a gyárosok profitját, de ugyanolyan arányban emelte a néptöme­gek nyomorát is. És mindezek dacára a Gyárosok Országos Szövetsége, — mintha nem fogták volna a szemérmetlen csaláson, — a legvak­merőbb arcátlansággal újabb hirdetési kampányt vezet a nagy la­pokban. Ezen hirdetésekben, mintha misem történt volna, megint tanácsot adnak, hogy miként kerülhetjük el az inflációt. Ezen hir­detésekben az ily célra kinevelt bérencek szinte művészetté teszik az ámítást és a félrevezetést. A hirdetések egyik csoportjának ezt a címet adták: “Az utca nedvessége csinálja-e az esőt?” Többek között aztán ilyesmiket mondanak a hirdetésekben: Mint ahogyan az utca nedvessége nem csinál esőt, épen úgy a magas árak nem csinálnak inflációt. Az inflációt az okozza, hogy a pénz nagyobb mértékben kerül a piacra, mint az árucikkek. Azért az árak korlátozása éppen olyan, mint amikor a lovakat a kocsi elé fogják. Az infláció megakadá­lyozására a pénz és az áru folyását balanszírozni kell. Más szóval igen sok a pénz, de kevés az árucikk. Jótevőink, a NAM urai ezen a bajon akarnak segíteni. A hirdetésekben 12 pontból álló programot adnak az infláció megakadályozására. És habár hihetetlen, de a legszemérmetlenebb arcátlansággal azt ajánlják, hogy a munkásság a jelenlegi bérek mellett dolgozzon többet, hogy a gyárosok profitja nagyobb legyen, akkor aztán jó lesz minden. íme, itt van néhány ilyen ajánlat, ami természetesen a törvényhozók részére szól: Meg kell értetni a munkásvezérekkel, hogy nem követel­hetnek újabb béremelést anélkül, hogy a termelés mennyisé­gét megfelelő módon ne emelnék. Az individuális termelőképességre vonatkozó minden korlátozást be kell szüntetni. Fel kell bátorítani a managementet (gyárosokat), hogy jövedelmeik egy részét újból befektethessék. Rendelkezésükre kell bocsájtani újabb összegeket ily befektetésekre és ugyan ily célból le kell szállítani a jövedelemi adókat. Az állami adósságokból legalább 2 és fél biliót kel tör­leszteni évenként. Erre a célra hosszúlejáratú kötvényeket kell kibocsájtani, amelyek elég nagy kamatot hoznak arra, hogy a közönség érdemesnek tartsa vásárolni. De talán már elég ennyi is az idézetből. Ebből is látni, hogy ez a profit-éhes csoport miként igyekszik az amerikai munkásság kizsákmányolási fokát emelni. Sőt olyan vakmerőek, hogy állami kölcsönöket követelnek az ily kizsákmányolásra. A bankárok pe­dig, mint látjuk, — azt ajánlják, hogy fizessék ki nekik az állami kölcsönöket egy újabb, de már magasabb profitot hajtó kölcsön­nel. A NAM hirdetéseiből annyira kilátszik a profit-éhség, hogy csak mosolyogni kellene az ily erőlködéseken. Sajnos, azonban mint a múltban láttuk, úgy most is egész bizonyos, hogy az ily hirdetésekben lefektetett irányelveket a szövetségi és az állami törvényhozók sietnek törvényes utón megvalósítani. A NAM tart­ja fel az összes nagy lapokat, a rádiót és a film ipart; a NAM szol­gáltatja a politikai hadjáratokra a költségeket, igy természetes, hogy a honatyák csak szolgái ennek a gazdaságilag uralkodó kis­számú embercsoportnak. És az is érthető, hogy az ily hatalommal rendelkező csoport

Next

/
Oldalképek
Tartalom