Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)
1947-12-20 / 1507. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1947. december 20. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .......................$2.00 One Year .......—............$2.00 Félévre ............................ 100 Six Months ..................... 1.00 Egyes szám ára .......... 5c Single Copy ---------------- 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ________ 3c Előfizfetés külföldre vagy Kanadába egész, évre ................ $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők Véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás Hivatalos felfogásával. _________________________ Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Harc a gondolatszabadságért Az utóbbi hónapok eseményei világosan bizonyítják, hogy a politikai hatalmat valójában mindig csak egy kisszámú embercsoport; gyakorolja és személyi változások esetén szinte máról- holnapra irányt változtathatnak. Ilyen hihetetlen gyors irányváltoztatás tanúi vagyunk jelenleg az Egyesült Államokban. Franklin D. Roosevelt sírján még el sem hervadtak a virágok és mégis az általa kiválasztott utódjának harmadfél évi adminisztrációja elég volt arra, hogy kiirtsák Roosevelt által bevezetett “New Deal” intézkedések legnagyobb részét. Sőt mi több, ma már valóságosan hazaáralóknak bélyegzik a Roosevelt követőket és ahol csak lehet nem csak üldözik, de keményen büntetik is őket. Még inkább kirívó ez a pálfordulás, ha az amerikai külpolitikát nézzük. Amig Roosevelt az egész világra kiterjedő fasizmus elleni harc elismert vezére volt, utódjára már úgy tekintenek, mint az újabb, neo-fasizmus védelmezője, noha ez az újabb, vagyis a háború óta felélesztett fasizmus valójában nem egyéb, mint uj köntösbe öltöztetése a Horthy-Mussoüni-Hitler által hirdetett borzalmasan nagy szenvedéseket és pusztítást okozó pestisnek. Rövid két és fél év alatt az Egyesült Államok a “demokrácia arzenálja” helyett a sötét reakció fegyvertárává lett. A fasizmus legjellemzőbb tulajdonsága, hogy a szuperpatriotizmus álarca mögé bújva jelentkezik. Minden fasiszta azt hirdeti, hogy “a haza nagy veszélyben van”, a hazát végpusztulás fenyegeti. A hazát tehát “meg kell menteni” és erre a mentésre természetesen csak ő és a hozzáhasonló gondolkodásúak vannak hivatva, mert — és az a nagyon jellemző, — a jelenleg fenálló intézmények vagy nem képesek a haza védelmére, vagy pedig már szintén megromlottak, korrupttá lettek. Ezért a fasiszta nem törődik a törvényes módszerekkel, hanem ERŐSZAKOS UTÓN akarja a “hazát megmenteni”. Hogy mily irányból jön a hazát fenyegető veszedelem, avagy kiktől kell annyira félteni a hazát, az némUeg változik a különböző országok helyi viszonyai szerint. Abban azonban mind megegyeznek, hogy a hazát nem önzetlenül, ingyen akarják védeni, hanem abból businesst, üzletet csinálnak. Ebből következik, hogy olyan “haza-védelmet” árulnak, amit eladhatnak a vagyonos osztálynak, mert csak azok részére nyújt valamit az ilyen eszme. Ezért van az, hogy azt a nagy veszedelmet, ami szerintük állítólag a haza végpusztulását jelenti, valamely olyan eszmébe láttatják, amely valami módon a szegénység elleni küzdelemmel van összeköttetésben. így epéjük minden mérgét azon kissebbségi csoportok ellen öntik, amelyek a szegényebb néposztályok részére gazdasági előnyöket követelnek. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy MINDEN FASISZTA MOZGALOM ELSŐSORBAN IS MUNKÁSELLENES, bármilyen hazafias szólamokat hangoztatnak is. És miután legfontosabb fegyverük a gyülölethintés, felkarolják az egyes vidékek lappangó gyülöletérzéseit élesztgetik, majd lángyaszitják azokat. Európában a fasiszták nagy sikerrel alkalmazták az antiszemitizmust; Amerikában, noha itt is kísérleteznek ezzel a borzalmas erkölcsi bűnténnyel, a fajgyűlöletnek egy másik nemét, a színes népek elleni izgatást tartják alkalmasabbnak. A fasiszták abban is mind megegyeznek, hogy a Szovjet Uni- onban életbeléptetett uj társadalmi rendszerben “világveszedelmet” látnak. Ezt az eszmét nagyon könnyen tudják “eladni”. Három évtized óta ezer meg ezer ember él abból, hogy a Szovjet Union ellen uszít. És miután minden országban a kommunista pártokat a Szovjet Union képviselőinek tekintik, a féktelen izgatás most mindenütt a kommunisták ellen irányul. Ez adja magyarázatát annak a nagy kommunista ellenes hajszának, amit most nem csak Brazíliában, Cuba szigetén és más latin-amerikai államokban, hanem itt, az Egyesült Államokban is tapasztalhatunk. íme, csak rá kell fogni valakire, hogy kommunista és máris kidobják nem csak az állami hivatalokból, hanem még magán alkalmazásokból is, mint láttuk azt a filmiparban. Mióta ez a nagy kommunista üldözés kezdetét vette a Bérmunkás számos vezércikkben, valamint az Írógárda összes tagjai az általuk irt rovatokban a tőlük telhető legélesebb módon elitélték a kommunista mumussal való fenyegetést és a kommunisták üldözését. Ez nem jelenti azt, hogy ezen lap, vagy az irói indor- szálták a kommunista pártot, hogy helyeslik ezen párt politikai elveit és taktikáját, hanem jelenti a FELISMERÉSÉT ANNAK, HOGY EZEN KOMMUNISTA ÜLDÖZÉS NEM MÁS, MINT A FASIZMUS ÁTTELEPÍTÉSE AMERIKA KÖZÉLETÉBE. A Bérmunkás szerkesztősége és lapbizottsága a megalkuvás nélküli legkérlelhetetlenebb harcot hirdette a fasizmus ellen attól a pillanattól kezdve, hogy az Magyarországon a Horthy éra hajnalán felütötte a fejét; hirdette keresztül a háború vérzivataros éveiben és hirdetni fogja tovább még akkor is, ha az Egyesült Államokban találkozunk vele. Hirdetjük a fasizmus elleni kíméletlen harcot, mert a Bérmunkás szerkesztői, lapbizottsága és az olvasói is jól tudják, hogy a nagy kommunista üldözésben jelentkező amerikai neofa- sizmus bármilyen zászlót lebegtet és bármilyen hazafias álarcot visel is, lényegében csak a munkásság letörését célozza. És jól tudják azt is, hogy a kommunisták üldözése csak a kezdet, csak a gyűlölet szitására való. Ha a fasizmus pestisnek sikerül elég nagy tömeget szerezni, akkor kiélesitik a négerek üldözését, az antiszemitizmust, de legfőképpen a szervezett munkások üldözését. De a Bérmunkás a legélesebben elítélné a kommunisták és a “kommunizmus üldözését még akkor is, ha az valóban nem terjedne tovább, hanem őszintén csak azt a célt szolgálná, mint amit bevallanak, — noha hangsúlyozzuk, hogy a kommunista üldözés csak a munkásüldözés leplezésére szolgál. Elleneznénk a kommunisták üldözését azért, MERT EZ A SZABADGONDOLKODÁS MEGTILTÁSÁT JELENTI. Mi nem értünk egyet a kommunista pártok politikai felfogásaival, DE TISZTELETBEN TARTJUK ÉS ELISMERJÜK, HOGY JOGUK VAN A NEKIK TETSZŐ POLITIKAI FELFOGÁS KÖVETÉSÉHEZ. Mi követeljük magunknak és harcolunk azért a jogért, hogy politikai ék gazdasági nézeteinket hirdethessük, de ugyanakkor ezen jogokat MÁSOKNAK IS MEGADJUK. Ez magyarázza meg azt, a sokak előtt talán különös jelenséget, hogy most, a kommunista üldöztetés alkalmával a Bérmunkás köré csoportosult ipari unionisták éppen olyan éles harcot hirdetnek a kommunista üldöztetések ellen, mint akár maguk az üldözött kommunisták. A mi részünkről ez nem jelent semmiféle pál- fordulást, hanem csak folytatását annak az osztályharcnak, amit három és fél évtizeden át szüntelenül folytatunk. Sőt rámutathatunk arra is, hogy a kommunisták éppen azzal hívták ki legélesebb kritikánkat, hogy szövetségre léptek azokkal, akik most halálra üldözik őket. Ugyanezt az álláspontot képviseljük Magyarországra vonatkozólag is. Az “Uj Magyarország” jelenlegi politikai és gazdasági életét nem tartjuk százpereentesen kielégítőnek, sőt nagyon is távolt állunk attól. De elismerjük, hogy az előző viszonyokhoz képest nagyon de nagyon messze haladtak. ELISMERJÜK A FÖLDREFORM FONTOSSÁGAI1, látjuk azt az erőkifejtést, amivel likvidálni igyekszenek az uri-bitang osztály ezer éves uralmát és látjuk azon nehézségeket is, amikkel küzdenek az ország újjáépítésén. Ezért őszinte szimpátiával fordulunk az UJ Magyarország felé és amig egyrészről tőlünk telhető erőnkkel segítjük magyar- országi testvéreinket, ugyancsak tőlünk telhető erőnkkel és tehetségünkkel fogjuk leleplezni az Amerikába szökött hitvány árulókat és a már régebben az amerikai magyarságon élősködő azon parazitákat, akik a legnemtelenebb módon igyekszenek ártani a romokból uj életre kelő országnak. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin- fsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található t> dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. iák akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekben* összpontosulása a szakservezeteket ''trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetove teszi hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozo másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, ho«"v bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkasokba heoltani ama tévhitet hogv a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olvkép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell. valamennyi iparban — dolgozó tagiai he- Büntessek a munkát bármikor, ha sztrájk Vagy kizárás van annak vala- mely1]? osztályában, igy az egyen esett, sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helvett:“Tisztességes napibért. tisztességes napi munkáért’ ezt a forradalmi ielszót Írjuk a zászlónkra: “LE A RFR RENDSZERRELr’ jK A munkásosztály történelmi hivatása, fcogv megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is. hogy folytassa a termelést akkor amikor a bérrendszer mar elpusztult. Az ipari szervezkedései az „1 táreaH.W szerkezeté* éi>i*inl- ■„ »te k„ik*
