Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)
1947-12-20 / 1507. szám
1947. december 20. BÉRMUNKÁS 5 oldat KÉRDÉSEK TESTVÉRHACOK A GAZDASÁGI SZERVEZETEKBEN Leírtam a szocialista politikai mozgalomban lefolyt testvérharcok részletei az előbbi cikkekben. Láttuk, hogy minden gazdasági érdek nélkül is elmérgesedett a harc. , . , Hát még ahol egyem es gazdasági érdekek körül folyik a küzdelem!? Az úgynevezett “hatásköri harcok” (jurisdictional dispu- * tes) a legelkeseredetettebbek. Ha két union ugyanazt a munkakört követeli egymással szemben, akkor igazán nincs kegye- lem. A union vezéreknek több tagot tehát több jövedelmet es nagyobb hatalmat jelent a nagyobb hatáskör, a ^goknak több munkaalkalmat, tehat több kenyeret. Ezért azután igazan tudnak harcolni. Ugyanazok az emberek, akik a tőkésosztály és a munkásosztály érdekközösségét hirdetik es hiszik, a hatásköri harcban csak érdekellentétet látnak munkás és munkás vagy unió és union között. A márvány- és kö-szobrászok- nak — tehát ugyanazon szakmabelieknek — két uniójuk volt, a belső és a külső szervezet. Ami márvány- vagy kő-szobrász munka az épületek bejáratának a küszöbén kívül volt, az a külső union hatáskörébe tartozott, ami azon belül volt, az a belsőé volt. A szobrásznak mindkét unióhoz kellett tartozni, ha a mesterségében dolgozni akart. (Csak mellékesen említem meg, hogy ha gránitban akart dolgozni, akkor még egy harmadikhoz is kellett tartoznia.) Én a belső szervezetnek voltam a tagja mint tanonc es ke- sőbb mint fiatal seged. A belső szervezetben együtt voltunk a kőfaragókkal. A külső szobrászoknak saját külön szervezetük volt. „ Én szerettem volna külső munkán is dolgozni, de nem láttám be, hogy miért kelljen két szervezetben lenni es azt mondtam, hogy csatlakozzanak, persze, hogy naiv voltam. A márvány munkásokat (a belső uniont) a kőművesek országos szervezete kebelezte be. A külső union egy önálló komun- kások országos szervezetéhez tartozott. Mind a kettő az AFL-hez tartozott. Egyik országos szervezet sem volt hajlandó hatáskört es tagokat veszíteni. Nekem nem sok időm volt a uinonokban működni. A teljes szabad időmet lekötötte a magyar szocialista mozgalom. De valami történt, ami egy harc közepébe dobott. Nagyobb belső munkák voltak ucry, hogy kölcsön kertünk a külső unionból szobrászokat. E°vütt dolgoztunk es megismerkedtem velük. Ebed idő alatt beszélgettünk hogy melyen jó volna, ha csak egy Nézetbe kellene tagsági dijat fizetni. De a beszelgetes csak beszélgetés maradt. CSENGETÉS ÉS SZTRÁJK Egy hétfő reggel megjelent a műhelyünkben az iparban első time-clock. Le kellett csengetni 8 óra előtt, 12 óra után, egy óra előtt és 5 óra után. Sokan voltunk, de csak egy time-clock volt. Előfordult, hogy “elkésett” olyan is, aki a műhelyben volt még 8 óra előtt, nem jutott idejében az órához. A szobrászok — a “művészek” — rögtön tiltakoztak a lecsengetés ellen. Végre megtagadtuk a lecsengetést. A gazda hivatta a union elnökét és mi annak az utasítására sem csehgettünk. Rendkívüli gyűlést hívtak össze és a union vezérek követelték, hogy adjuk be a derekunkat. Én egyike voltam azoknak, akik felszólaltunk. Én főleg azzal érveltem, hogy a szerződés szerint csak 8 órát dolgozunk, de a csengetés is munka — könyvvezetési munka — és igy nem vagyunk kötelesek azt a 8 órán kívül csinálni. Persze a többség a vezéreket követte és a csengetés mellett döntött. MI, A SZOBRÁSZOK SZTRÁJKBA LÉPTÜNK Erre azután az országos szervezet is közbelépett. Természetesen nem a “boss” ellen, nem a lokál ellen, hanem mi ellenünk. Érdekes volt ez a testvérharc is, mint az elbbői cikkekben leirt poltikai testvérharc, de jóval komolyabb volt a követ- kezéménye rám. A sztrájkot elbuktuk. Engem és egy másikat ezer dollárra, öt mást 500-500 dollárra büntettek. Én azt mondtam, hogy még ezer pennyt sem fizetek és igy a fekete listára tett — nem a mesterek szövetsége, hanem a union. Hat év múlva vettek vissza — büntetés nélkül — egy mester kérelmére! A KÜLSŐ UNIÓ Még a sztrájk elbukása előtt tagja lettem a külső uniónak és igy nem maradtam teljesen munka nélkül. A munka fizikailag nehezebb volt és néhány uj fogást kellett megtanulnom. J Hamarosan aktiv tag lettem. De ott is az ellenzékben voltam. A régi tisztviselők reakciósok és korruptak voltak. Itt sikeres volt a harcunk. Talán azért sikerült az “állásokat” nekünk elfoglalni, mert azok nem jártak fizetéssel. 50 centet kaptunk egy-egy gyűlésért. Elnöke és igy képviselője lettem a unionnak. Az első tárgyalásom a mesterekkel nem vezetett békés bérszerződésre. Az én nyakamba zuhant a sztrájk, amely az első volt 20 évi megegyezések, megalkuvások vagy megadások után. Akkor a Princeton Egyetem egyik épületén dolgoztam egy philadelphiai mesternek, tehát j én egyénileg nem is voltam j érintve a new yorki sztrájkkal, de még sem tehettem mást, mint a . munkámat átadni az egyik sztrájkolónak és visszajönni a sztrájkot vezetni. Néhány hét alatt megnyertük a sztrájkot. Nagy lett a tekintélyem ps annak dacára, hogy szocialista voltam, megválasztottak az országos konvencióra küldöttnek. Az országos konvención először láttam egy tipikus AFL union frakció harcának a tipikus alacsony színvonalát. A “job”-vadászás volt a fő motívum és ezen a konvención a küldöttek nagy része aszerint oszlott meg, hogy ki volt katholikus és ki volt protestáns. Az írek és néhány olasz az egyik csoportban a skótok és néhány amerikai és német, a másik csoportban álltak egymással szemben. A skótok között volt néhány szocialista is és ezért én ezzel a csoporttal tartottam. Mi voltunk többségben — két szavazattal. Erősen működtem úgy a konvenció nyílt ülésein, mint a színfalak mögött. Jutalmul felajánlották a titkári állást. Nem fogadtam el. Jól láttam, hogy meg kell alkudnom, ha az állást meg akarom tartani, vagy pedig elveszítem azt előbb vagy utóbb. De elfogadtam a kinevezést, hogy — az országos elnök mellett -t- én legyek az országos szervezet képviselője az American Federation of Labor konvencióján. Volt a konvenciónkon egy Stone nevű küldött Chicagóból. Ez az AFL-ben nagy ember akart lenni. Hogy az lehessen szüksége lett volna az országos unió elnökségére. A katholikusok, vagy mondjuk az írek “caukusz”-án Stone elbukott egy bostoni küldöttel szemben. ~A szavazás előtt persze először azon szavaztak, hogy bárkit fog kijelölni a “ca- ukusz” azt azután egyhangúlag fogják támogatni a konvenció nyilt gyűlésén. De Stone barátunk a bukása után, otthogyta a “caukuszt”, a bostani küldöttel, sőt magát a konvenciót is. Itt láttam először, hogy a gazdasági szervezeten belül, a testvérharcnak az alapja valóban gazdasági és egyéni érdek. Sajnos ugyanez áll a gazdasági szervezetek közötti test- vérharccra is. Valóban nagyon kevés elvi kérdés van ha két vagy több union egymás ellen harcol. (y) Los Angelesből kapjuk a szomorú hirt, hogy RÉVÉSZ ZOLTÁN munkástársunk is elköltözött az élők világából. Révész munkástársunk már évek óta betegeskedett s ez volt az oka annak, hogy az utóbbi időkben keveset hallottunk félőle, noha egyike volt azoknak, akik évtizedeken át tevékeny résztvettek az osztályharc élvonalán. Révész munkástársunk hosz- szu éveken át New Yorkban lakott, ahol értékes munkát végzett úgy a régi szocialista mozgalomban, mint a famunkások szakszervezetében. Később, az első világháború idején megismerkedett a forradalmi ipari unionizmus eszméjével, kivette részét az IWW magyarajk csoportjának a működéséből, a Bérmunkásnak egész haláláig erélyes támogatója maradt. Révész munkástárs különösen nagy érdemeket szerzett magának azon működésével és bátor fellépésével, amivel részt- vett azon üldözött munkások védelmében, akiket az első világháború befejeztével beállott reakciós éra alatt összefogdos- tak és deportálni akartak. Akkor is, mint ma, a reakciós befolás alatt üldözni kezdték azon munkásokat, akik felmertek szólalni a kizsákmányolás ellen. Csak a magyarok közül 72 munkást fogtak el, akiknek védelmét a Magyar Munkások Védelmi Bizottsága látta el. Révész munkástársunk nagyon hathatós támogatást adott ennek a védelmi bizottságnak, amivel biztosította magának munkástársai tiszteletét és sze- retetét. Éppen azért Révész munkástársunknak 66 éves korában' történt halálával valóban nagy csapás érte nem csak az őt forrón szerető családját, hanem az egész egyetemes, de különösen az amerikai magyar munkásmozgalmat. A Bérmunkás úgy a szerkesztőség, mint a lapbizottság valamint olvasóink nevében ezúton küldi a gyászoló családhoz legőszintébb részvétnyilatkozatunkat. HOVÁ, MERRE? Néhány soros levélben közli John L. Lewis, a United Mine Workers elnöke, hogy szervezete kilépett az American Federation of Labor kötelékéből. Majdnem érthetetlen, hogy 400.000 bányászmunkást csak úgy tetszése szerint hozhat és vihet Lewis oda, ahol személyes hiúságát jobban kielégítik. ÉPITŐGÁRD A 1947-48-ik évre: Jimy Farkas, Akron ____ 1.00 L. Fishbein, New York__ 5.00 J. Feczkó, New York ....... 1.00 J. Gyurcsek, Columbus _ 2.00 Paul Hering, Buffalo ___ 1.00 A. Kucher, Pittsburgh __ 3.00 Jós. Kollár, Cleveland___ 2.00 J. Kozsány, Saratoga Spr. 12.00 L. Lefkovits, Cleveland .... 3.00 A. Lelkó, Pittsburgh ....... 2.00 J. Mácsay, Detroit ........... 1.00 J. Mogor, Cleveland ......... 1.00 A. Molnár, Cleveland ....... 1.00 John Munczy, Cleveland .. 2.00 J. Pataky, Brooklyn __ 5.00 Louis Páll, Ambridge___ 2.00 Paul Pika, Chicago ........... 1.00 J. Policsányi, Elmgrove .... 2.00 St. Visi, Lincoln Park ___ 3.00 Jos. Vizi, Akron ................ 4.00 Ch. Udvarnoky, Flint ....... 2.00 J. Zára, Chicago ............... 1.00
