Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)

1947-12-20 / 1507. szám

1947. december 20. BÉRMUNKÁS 3 oldai MUNKA KÖZBEN ■ (gb) ROVATA KARÁCSONYI GONDOLATOK . . . Az amerikai családok leg­többjénél még el sem fogyasz­tották a november vége felé eső “Thanksgiving Day” ebéd maradványait s máris megin­dul a hü-hó a karácsonyi ünne­pek előkészitésére. Mert az amerikai hagyományok, — ha ilyesmiről beszélni lehet, •— megkívánják, hogy ezen a két napon, — nem is szólva az ivás- ról, — beteggé egyed magad, ha mindjárt eleget éhezel is az év többi napjain. Köteteken keresztül magya­rázhatnak ezen két ünneppel kapcsolatos szokásokat, de nem érnénk el vele olyan ered­ményt, mint a tárcairodalom fejedelme, O. Henry “Thanks­giving napi történet” elbeszé­lésével, amelynek hőse, az egy­kor jómódú, de most már el­szegényedett agglegény napo­kon át éhezik, hogy az igy megtakarított centjeivel hála­adás napján nagy ebédet fizes­sen egy szegény ördögnek, mert ezt igy kívánja a “hagyo­mány”. Az eredmény: a ven­dég a tulzabálás, a vendéglátó pedig az éhség következtében a kórházba kerülnek. Egyikünk sem csodálkozik tehát, hogy ezen tradíciónak megfelelőleg a rádiókból kará­csonyi kántálások zugnak fe­lénk, az újságok tele vannak a karácsonyi hirdetésekkel és amerre csak megyünk, minde­nütt a “karácsonyi szellem” árad felénk. Igaz, elismerem, hogy ezt a karácsonyi tradíci­ót legnagyobb mértékben a nagyszámú kereskedelmi ka­marák élesztik, de hát minden tradíciónak kezdődnie kell va­lahol és valahogy. Lehet, hogy éppen a kereskedők ily tevé­kenykedésének tudható be az, hogy a karácsiny mindinkább elveszti vallásos jellegét. A pro­fitot hajhászó kereskedők vég­re is nem szorítkozhatnak csak szükkörü vallási csoportokra és azért a karácsonyi szellem körébe már bevonták az össz­lakosságot. A KÉTES SZÜLETÉSNAP Valamikor, — nem is olyan tulrégen még, a karácsony tisztán csak a keresztények vallásos ünnepe volt. Mint min­den keresztény ünnepet, úgy ezt is átvették az előző • vallá­sokból s a régi szokásnak hó­doltak uj név alatt. A külön­böző fő, al, segéd, atya, anya, vagy fiú istenek születésnapja­inak megünneplése szokásban volt az ókori népeknél is, akik természetesnek tartó 11 á k, hogy az ő isteneik is éppen úgy, mint ők, egyszer csak születtek s igy vannak szüle­tésnapjaik is. Érdekes, hogy a kereszté­nyek jóidéig nem is gondoltak erre, csak úgy valami 300 év­vel Jézus állítólagos születése után kezdtek el vitatkozni azon, hogy mikor is született ez a “fiú isten”. Miután a kirsz- tusi legendában szó van vala­milyen fénylő csillagokról, ugv megállapodtak abban, hogy Jeruzsálem fölött csak decem­ber végén és január első nap­jaiban láthatók ilyen csillagok. Ezért Jézus születését decem­ber közepétől január 6-ig kezd­ték ünnepelni, — de ezt is, mint előbb mondottuk, csak úgy háromszáz évvel később. Körülbelül száz évig folyt ez a vita, mig végre az egyik pápa, azon az alapon, hogy a pápa mindent tud, december 25-ére döntött. És éppen ez a döntés mutat­ja, hogy csak régi szokást ele­venítettek fel, mert december 25-ikét a perzsa civilizáció alá került népek még abban az idő­ben is úgy ünnepelték, mint Mithra isten születésnapját. Mithra perzsa isten, akit a nap-istennek tartottak és aki­től állítólag minden jó szárma­zott, jó ideig erős versenytár­sa volt a keresztények által “felépített” Jézusnak s a pápa­ság úgy gondolta, hogy ha le­foglalják a születésnapját, ak­kor a követőit megnyerik a ke­reszténységnek. SANTA CLAUS Természetesen az ünnepség formája is nagyot változott, mert amig az őskeresztények a zsidókhoz hasonlóan inkább csak böjtökkel fejezték ki a vallásosságukat, addig ma már a keresztények is inkább po- gánymódra az eszem-iszomot tartják az ünnepi hangulat méltó kifejezésére. Mindezek jelentéktelen dol­gok volnának. Még az is, hogy ilyenkor a családtagok, a ba­rátok és ismerősök kisebb-na- gyobb ajándékokkal “lepik” meg egymást azon reményben, hogy viszontmeglepetés gya­nánt az övéknél jóval értéke­sebb tárgyakat kapnak. És megbocsájtható a “Santa Cla­us” nevű csepüszakállas öreg­gel való játék is. A gyerekek hamar rájönnek, hogy az öreg csak valami képzeletbeli lényt, imit41 s a gyermekek lelkivilá­gán nem hagy olyan romboló nyomot, mint a rádión át hall­gatott rémtörténetek. Nem lesz talán érdektelen megjegyeznünk, hogy a Santa Claus eredete állítólag vissza- nyulik bizonyos Miklós nevű püspökre, aki a negyedik szá­zad közepe táján élt és aki ál- | litólag annyira szerette a gye- ' rekeket, hogy ajándékokat osz­tott szét közöttük. Ezért ké­sőbb szentté avatták s ma mint Szent Miklós, vagy St. Nicholas ismeretes. A hollandok “Claus” vagy “Klaus” módon ejtik ki ezt a nevet és rajtuk keresztül terjedt el a Santa Claus öltöz­ködés, előbb Európában, majd Amerikában, ahol természete­sen csakhamar standardizál­ták és kereskedelmi jelleget ka­pott. Sőt mi több, itt ma már a Santa Clausok szervezkedtek is és csak union bérek és union feltételek mellett csalogatják a gyermekeket. FARIZEUSKODÄS Mint mondottam, mindezek ártatlan dolgok és a Karácsony egészen szép ünnep lenne, ha el nem rontanák azzal, hogy ál­landóan az emberek közötti bé­két és az emberszetetet nem hangoztatnák éppen azok, akik az év többi részén minden igye­kezetükkel hintik az emberek között a gyűlöletet, akik a pro­fit érdekében, de az isten nevé­ben egymás ellen háborúra uszítják az embereket. Nem hiszem, hogy lett volna még egy olyan történelmi kor­szak, mint ma, amikor az em­berek egyes fogalmaknak vagy jelszavaknak nyíltan, tudato­san egészen más értelmet ad­nak, mint azelőtt. Példának fel­hozom a “demokrácia” fogal­mát, amely alatt ma egyes amerikai csoportok a legkifej e- zettebb elnyomatást és zsarno­ki uralmat értik. A demokrá­cia nevében el akarják venni az amerikai polgároktól még a szabad gondolkodás jogát is, megszabják számára, hogy mi­lyen politikai és gazdasági né­zeteket valljanak, amitől nem messze esik már az sem, hogy milyen isteneket imádjanak. Egészen hasonlóan vagyunk a “béke legyen a földön és jó­akarat az emberek között” mondással is. Ez valóban két­színű frázissá lesz, amikor azoktól halljuk, akik egész éven át a háborúra izgatnak. De az amerikai “tradíció” meg­kívánja, hogy ilyenkor ajándé­kokat küldjünk egymásnak és unton-untalan hangoztassuk a békére meg a jóakaratra vo­natkozó frázist is. És ez a tra­díció, — ha mindjárt nem is olyan öreg és ősz-szakállu mint Santa Claus, igen nagy hata­lom, amelynek minden százper- centes amerikai vakon enge­delmeskedik. Azért aztán ne csodálkoz­zunk, hogy a hivatalos Ameri­ka is sok ajándékot küld most az éhező Európába és Ázsiába és miközben a földi békéről és az emberi jóakaratról beszél­nek, nagymennyiségű öldöklő fegyvert dugnak az ajándékok közé, — ha ugyan nem telje­sen fegyverekből áll az aján­dék, — hogy aztán ezt mond­hassák : Kedves embertársak, legyen béke a földön és jóakarat az emberek között ezen az egy na­pon, de aztán siessetek, itt a fegyver, gyilkoljátok halomra egymást! Az IWO vezetőségének nyilatkozata Anélkül, hogy kihallgattak volna bennünket, vádak és bizo­nyíték nélkül, az alkotmány, és a demokratikus eljárás szabá­lyainak megsértésével Clark igazságügyminiszter mag ára vette azt, hogy kétségbevonja az International Workers Order lajolitását. Az International Workers Order megkezdi a szük­séges jogi eljárást Mr. Clark rá- galmazási kísérlete ellen. Az International Workers Or­der 188,000 tagja, fehér és né­ger, tizenöt különböző nemzeti­ségi csoport tagjai felháboro­dással veszik tudomásul ezt a támadást egy törvényes alapon nyugvó testvéri betegsegélyző intézmény ellen, melyre rábíz­ták biztosítás védelmüket, test- vériességi és kulturális jólétü­ket. Az International Workers Or­der büszke teljesítményeire loja­litás és hazafiasság terén, büsz­ke háborús erőfeszítésére és a népnek tett szolgálataira. Nincs semmi mentegetőzni valpnk. Az IWO tagsága szembeszáll* ezzel a felelőtlen támadással és min­den rendelkezésére álló eszköz­zel harcolni fog becsületének és biztonságának védelmében. Az IWO 18 esztendeje áll fenn. Testvéri jótékonysági intéz­mény, mely New York állam biz­tosítási törvényei alapján van bejegyezve és működik. Műkö­dése engedélyezve van több más államban. 160,000 haláleseti biz­tosítást fizettünk ki eddig 11 millió dollár összegben. Tagja­ink életbiztosításának összege 125 millió dollár. Tagságunk odaadó segítése és szervezetünk nem-haszonra ala­pozott jellege következtében oty pénzügyi szilárdságot és meg­bízhatóságot értünk el, hogy az összes testvéri betegsegélyzők első soraiban szerepelünk, amit az Insurance Department által helybenhagyott hivatalos jelen­tések bizonyítanak. , Az IWO jellege félre nem ért­hető módon van beiktatva alap­szabályainkba, melyek többek között ezt mondják: “Az IWO betegségi, munka­képtelenségi és haláleseti bizto­sítást nyújt. Orvosi kezelési és egyéb testvériességi szolgálato­kat szervez tagjai számára. Tá­mogatást igér az arra szoruló tagjainak. “Az International Workers Order nyitva áll mindenki szá­mára, nemre, nemzetiségre, faj­ra, színre, vallásra vagy politi­kai hovatartozásra való tekin­tet nélkül. “Mint egy amerikai szervezet, az International Workers Order felelősséget vállal hazánk de­mokratikus intézményeinek vé­delmére ...” Mr. Clark önkényes és alkot­mányellenes megjelölése, mely- lyel az IWO-t kétes lojalitási szervezetnek minősítette, ellen­tétben áll a tényekkel. A dolgo­zó egyszerű nép, akik felépítet­ték e szervezetet, hogy olcsó biztosítást adjon nekik, nem en­gedik magukat megfélemlíteni. A társadalmi biztosításért, egészségbiztosításért, demokrá­ciáért, Jim Crow elleni, antisze­mitizmus elleni hosszú harcunk szellemében harcolni fogunk jo­gainkért és ellenállunk a reakci­ósok minden kísérletének, mely- lyel el akarják pusztítani a nép szervezeteit. E harcunkban összekapcso­lódunk azon amerikaiak milliói­val,* akik Lincoln, Jefferson és Roosevelt szellemében harcol­nak ma veszélyeztetett szabad­ságukért és életszínvonalukért. International Workers Order, Rockwell Kent, elnök. Vito Marcantonia, alelnök. Rubin Saltzman, alelnök. Louise T. Patterson, alelnök. John E. Middleton, alelnök. Peter Shipka, titkár-pénzt. Minden uj olvasó, a forral lom regrutája. Hány regru verbuváltál, a társadalmi for dalom Forradalifii Ipari had regébe?

Next

/
Oldalképek
Tartalom