Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)
1947-12-20 / 1507. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1947. december 20. Egyről-Másról-ELMONDJA: J. Z. POLITIKAI RAGÁLYOS BETEGSÉG AZ AMERIKAI szakszervezetek, amelyek eddig — a CIO kivételével — a “politikai semlegesség” alapján működtek, nagy előkészületeket tesznek, hogy a jövő évi országos választásoknál politikai téren “mérjék össze erejüket” a kapitalista osztály “politikai hatalmával”. Ezen ragályos betegség terjedésére a Taft-Hartley “rabszolga törvény” adott okot, amelyet a szövetségi kongresz- szus a nyár folyamán hozott és amely törvényjavaslatot több képviselő és szenátor szerint a “National Association of Manufacturers” (a munkáltatók országos szövetsége) diktált és annak rendeletére hozta meg a kongresszus. A ‘Congress for Industrial Organization” (CIO) már évek óta próbálkozik ezen a téren befolyást nyerni, bár nem nagy eredménnyel, mert az általuk támogatott jelöltek számos esetben kibuktak a választásoknál. Az 1946 évi választások különösen szemléltető példát szolgáltattak, amikor dacára a CIO “Political Action Committee” erőlködés ének, egyetlen képviselő és szenátor sem nyert mandátumot, akiket a PÁC támogatott és a jelen kongresszus teljesen a reakció kontrolj a alá került. Pedig ugyan azok a szavazók választottak, akik az előző években, tehát nyilvánvaló, hogy a PÁC közreműködése semmi befolyással nem volt a választókra — és ha igen, akkor a liberálisok hátrányára. És dacára ezen energia fe- csérlésnek, amit a CIO elkövetett, most a többi szakszervezetek is a politikai posványba készülnek lubickolni. Az “American Federation of Labor (AFL) az elmúlt októberben megtartott konvencióján elhatározta, hogy “Labor’s Educational and Political Leu- gue” néven politikai akció bizottságot alakit és annak több millió dollárt bocsájt rendelkezésére, hogy kibuktassák mindazon képviselők és szenátorokat, a jövő évi és az azután következő választásokon, akik a Taft-Hartley törvény mellett szavaztak. Hasonló célú alakulatról adott ki jelentést az “International Association of Machinist” (IÁM) független szerve- •zet (pár éve szakadt ki, illetve kizárták az AFL-ből) mely “Non-Partisan Political League” néven fog működni. A “Communication Workers of America” szintén független szervezet a telefon és távirda iparban, most foglalkozik ily politikai liga megalakításával és a vasúti szállítási iparban működő 18 szakszervezet kö- ,zös bizottsága is bejelentette ily irányú testület megalakítását “Railway Labor Political League” néven. ESZERINT tehát öt különböző testület — három szak- szervezeti szövetség és két független szakszervezet — tett jelentést politikai alakulatról és bár a jelentések szerint mine egy cél érdekében, de külön- külön a saját házi politikai intézményükkel kívánnak belemenni a “nagy harcba”. Ezen politikai alakulatok működésére az eddigi jelentések szerint közel 20 millió dollár van előirányozva. Az ösz- szeg ugyan még nincs meg, de annyit szándékoznak felhajtani és elképzelhetjük, hogy milyen bő aratásuk lesz a szak- szervezeti basáknak, akik ezen politikai alakulatokat irányítani fogják. Mert ha nem ez volna a céljuk — hamár hisznek abban, hogy igy eredményesebben fogják tudni a rabszolgatörvényt érvényteleníteni — akkor nem külön-külön, hanem egyesülve mennének bele a harcba. így azonban egész bizonyos meg fog történni, hogy az öt — és még amelyek ezután fognak alakulni — ugyanannyi jelöltet fognak támogatni és nem a reakció ellen, hanem egymás ellen fognak harcolni a választásokban. NEM SZABAD szemelől tévesztenünk, hogy a szakszervezetek tagságának 90 százaléka osztálytudatlan tömeg és politikailag teljesen analfabéták, a szakszervezeti vezérek pedig az elképzelhető lehető legreak- ciósabbak, akik pozíciójukat nem a munkásosztály ügyének előmozdítására foglalják el, hanem saját egyéni érdekeik, kielégítésére. Mint a bankár, gyáros, vagy kereskedő, arra törekszik, hogy az üzletből megéljen és meggazdagodjon, a szakszervezeti basák a szak- szervezeteket tekintik saját tulajdonuknak ugyan oly célbői és politikai felfogásuk szakasztott olyan, mint a fent említetteké. Ily körülmények között tehát, még ha valóban őszintén — ami náluk kizárt dolog — akarnának is a kimondott cél érdekében működni, akkor sem érhetnék el a kívánt eredményt és gyakorlati működésűket ismerve, nem kell hozzá Salamoni bölcsesség, hogy megállapítsuk már most, hogy ennek a politizálásnak a szakszervezeti tagság és közvetve a munkás- osztály issza meg a levét. demokráciát és magukba szijva a demokrácia ihletét, Görögországban ágyúgolyók és bombák formájában fogják gyakorolni. Ha aztán mi most azt mondjuk, hogy közönséges nemzetközi gangszterizmusnak minősítjük ezt, még akkor is ha a papi malaszttal megszentelve isten előtt engedélyezve van. Sőt erélyes tiltakozásunkat hangoztatjuk a népgyilkolás eme egyik legaljasabb formája ellen, akkor már bajok vannak körülöttünk, mert ellentétbe kerültünk a demokráciával. Ennél a kérdésnél aztán nincsenek hangos viták és az amerikai tömegek még a fülük hegyét sem mozgatják ilyesminél, ahol boxolási keztyü helyett, ágyúgolyók és bombák vannak az arénában. Ahol aztán a néptömegek gondolatvilága ilyenformán van irányítva és kontrolálva, ott mindenkor el lehetünk készülve arra, hogy a nép harcba lép saját ellenségének a támogatására. Ettől próbáltuk megóvni elsősorban a munkásnépet és ezért folytattuk lankadatlanul a nagy propagandát a nevelés és szervezés terén, hogy a munkásosztály fölismerje saját helyzetét és érdekét. Ez csak kis részben sikerült eddig, nagy munka vár hát, reánk a jövőben. SEMMI kétség aziránt, hogy a Taft-Hartley törvény célja a munkásság szervezeteinek lerombolása és mint ilyent a munkásszervezeteknek eletér- deke annak hatályon kívül helyezése. De ahoz sem fér kétség, hogy ezt a szakszervezetek által alakított politikai ligák utján nem fogják elérni. Még akkor is kevés remény volna ehez, ha az összes szervezetek egy ilyen politikai alakulat utján törekednének a cél felé, igy azonban, ahány féle annyi felé fog huzni és már előre biztosítva van a vereség. Amint a szakszervezetek kinyilatkoztatták, ezen politikai ligáknak a hivatása felvilágosítani a szavazókat a rabszolgatörvény aljas céljáról és rábírni azokat, hogy buktassák ki azon jelölteket, akik e törvény mellett szavaztak és újra a jelöltek listáján vannak. Tegyük fel, hogy a szavazók többsége megfogadja a szak- szervezeti ligák tanácsát és kibuktatják azokat, akik hozzájárultak ezen törvény meghozásához. Milyen biztosítékot nyújt ez a nevezett törvény megsemmisítéséhez ? Mennyiben biztosítja ez, hogy a másik jelölt, akit megválasztanak beváltja az esetleges Ígéretét? Mert ne felejtsük el, hogy a jelölteket még mindig a két nagy politikai párt — a Republikánus és Demokrata pártok — gépezetei választják ki és csak azok kerülnek ezen pártok platformjain a jelölő listára, akiket a pártok vezető elemei jóváhagynak. És a szavazók előtt két eshetőség van; vagy szavaznak azokra, akiket a pártok jelölnek, vagy nem szavaznak. De tegyük fel, hogy találkozik olyan jelölt a két párt jelöltjei között, aki ígéretet tesz, hogy megválasztása esetén, törekedni fog arra, hogy a Taft- Hartley törvényt a kongresz- szus visszavonja. Kétségtelen, iogy lesz ilyen jelölt, már csak azért is, hogy ily módon megnyerje a munkás szavazatokat. Azonban az ilyen kortes igére- { tek csak a választásokig szólnak és aztán elfelejtik. Ez számtalanszor megtörtént a múltban és meg van az eshetőség annak megismétlődésére. Akkor természetesen a szakszervezeti ligák arra fognak törekedni, hogy a következő választásoknál — amely iá képviselőkről van szó két év múlva, ha pedig szenátorról hat év múlva kerül ismét vá-1 A BÉRMUNKÁS CLEVELANDI OLVASÓI a lap javára 1948 JANUÁR 11-ÉN, VASÁRNAP délután 3 órai kezdettel a west sidei Munkás Dalárda első emeleti, helyiségében, 4309 Lorain Ave. TÁRSAS ÖSSZEJÖVETELT tartanak. Részvételi jegy 75 cent, amiért szend- wich, kávé és sütemény lesz felszolgálva. lasztásra — azt buktassák ki és esetleg egy másik hasonlót támogatnak. És ez igy mehet a végtelenségig, közbe pedig a szakszervezetek is felőrlődnek a szélmalom harcban. VÉLEMÉNYÜNK szerint a szakszervezeteknek meg van a hatalmuk ma is — a politikai ligák nélkül — hogy a rabszolgatörvényt' hatályon kívül helyezzék. Az AFL kötelékébe tartozó országos szakszervezetek hét és fél millió tagot' képviselnek; a CIO hat milliót; a vasúti brotherhoodok egy millió 250 ezret; a CWA egy milliót; az IÁM 600 ezret és a többi országos szervezetek egy milliót, ami összesen közel 17 millió szervezett munkást tesz ki. Az alapvető iparokban foglalkoztatott munkásság szervezve van a nevezett szervezetek valamelyikébe. A bányászati ipar, az olaj, az építkezés, az acél és vasipar, az óragyártás, az élelmezés, vizi, vasúti és repülő szállítási ipar, a nyomda és számos más iparágak csaknem száz százalékos szervezettel rendelkeznek és olyan erőt képviselnek, amely minden más tényleges és képzeletbeli erőt felülmúl a társadalomban. Ezen 17 millió szervezett munkás együttes és céltudatos fellépése 24 órán belül térdre kényszerithetné a kongresz- szust és nem csak a jelenlegi raszolgatörvényt vonná vissza, de soha meg sem kísérelné oly törvényt hozni, amely a munkásság ellen irányul. Ily direkt akciónak azonban a szakszervezeti basák és azok tanácsadói a legnagyobb ellenségei és ők inkább ily politikai manőverezésekkel bolonditják a tagságot és általában a hiszékeny munkásságot. A szak- szervezeti cárok és a munkáltatók együttes törekvése, hogy a szakszervezetek tagsága osztálytudatra ne ébredjen és széttagolva legyenek annyi különféle szervezetbe, amennyi csak lehetséges és a most alakult, vagy alakulandó politikai ligák is ezt a célt szolgálják. NEMZETKÖZI VÁSÁR BUDAPESTEN Magyarország hat évig tartó szünet után 1948 május 5—17- ig terjedő időben újból megrendezi a Budapesti Nemzetközi Vásárt. A külföld részéről már hónapok óta érkeznek az érdeklődések. Eddig már több ország jelentette be részvételét. Nézze meg a lapot csomagoló előfizetése lejáratban van-e. Ha igen ne várja lapkezelőnket, hanem az önnél levő barna borítékban küldje el az előfizetését is.
