Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)
1947-07-19 / 1485. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1947. julius 19. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ........................$2.00 One Year ......... $2.00 Félévre ............................. 1-00 Six Months ....... 1.00 Egyes szám ára ......... 5e Single Copy ------ Be Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ________ 3c “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki é3 közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás Hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE «@*-42 Amerika pártfogoltjai Görögországból jövő hirek szerint az amerikai kormány által pártfogolt görög kormány “kommunista összeesküvést” fedezett fel és annak elfojtására rémuralmat teremtett az országban. Az összeesküvést maga a miniszterelnök, Demetrios Maximos ismertette a külföldi sajtót és kijelentette, hogy a kormány eddig körülbelül 4,000 ember vett őrizetbbe. Maximos miniszterelnök állítása szerint a kommunisták, akiket Albánia, Bulgária és Jugoszlávia támogatnak, befészkelődtek mindenféle hivatalokba, sőt még a hadseregbe is, már előkészi- tették a felkelést, amelyet “F” terv név alatt említettek. A belügyminisztérium azonban idején értesült a dologról és dacára annak, hogy az összeesküvők támogatására nagy erő érkezett a környező országokból, a kormánynak mégis sikerült ártalmatlanná, — az az lakat alá tenni az összeesküvőket. Ez a kis történet egészen úgy hangzik, mint amit nemrégiben Magyarországra vonatkozólag hallottuk. A különbség csak az, hogy amig Magyarországon a fasizmus felé hajló, a fasisztákkal csaknem az összeomlásig együttműködő és a régi rendszert visszakivánó elemek szerepeltek, mint összeesküvők és a kormány a baloldali csoport kezében volt, addig itt, Görögországban, éppen fordítva, a kormány van a reakciós királypártiak kezében és a baloldali elemek törekszenek annak megdöntésére. Dacára ennek a hasonlatnak, mégis azt láttuk, hogy a magyar összeesküvéssel kapcsolatban az amerikai kormány egymásután küldte a tiltakozó jegyzékeit és Truman elnök még az összeesküvőknek a közhivatalokból való kidobását is “gyalázatnak” minősítette. A görög kormány terrorjához azonban az amerikai kormánynak nincs semmi szava. Sőt azt mondhatjuk, hogy a jelenleg éppen Amerikában időző Constantin Tsaldaris, görög külügyminiszter bizonyára előzetesen értesítette a kormányt a készülő terror hadjáratról és miután itt megkapta a jóváhagyást, csak akkor fedezték fel a kommunista összeesküvést, akiket eddig állandóan csak a “bandita” jelzővel illettek. Hogy semmi kétségünk se legyen az amerikai kormány magatartására vonatkozólag, Marshall külügyminiszter egyik asz- szistense, Norman Armour, a külügyi hivatal politikai osztályának vezetője, mindjárt nyilatkozatot adott ki a sajtónak, amelyben kijelentette, hogy azon dolgok, amik most Görögországban történnek, annak az országnak szorosan a belügyét képezik, melybe Amerika nem szólhat bele. Tegyük fel, hogy igaza van ennek a fő-fő politikusnak, de , hát akkor miért nem volt az egészen hasonló eset magánügye Magyarországnak? Miért lehetett abba beleavatkozni a jegyzékekkel? És az egyik országban miért gyalázat az, ha a fenálló kormányforma megdöntésére törekvő katonatiszteket letartóztatnak, de ugyanez a dolog csak “belügy” a másik országban? A magyarázat olyan egyszerű, hogy ma már mindenki ismeri, AKI ISMERRNI AKARJA. Mert aki nem zárkózik el a rideg valóság elől, az láthatja, hogy a haldokló tőkés termelési rendszer az amerikai hatalom, az amerikai kormány vezetése alatt igyekszik hatalmát fentartani és életét továbbra is biztosítani. Mármost mindaz, ami ezt a tőkés termelési rendszert segíti, kedves és jódolog azok szemében, akik ezen rendszernek a haszonélvezői; ellenben ádáz gyűlölettel nézik mindazt, ami ezen rendszer hatalmát nyirbálja. Magyarországon felosztották a nagybirtokokat, államosítják a nagyiparokat, a bankokat, stb. Ezek ugyan még nem jelentik a tőkés termelési rendszer megszüntetését, de igen is jelentik annak nagymérvűi korlátozását. Görögországban ellenben a király- párti kormány éppen ellenkezőleg, védi a tőkés termelési rendszert, igy nem csoda, hogy amig a magyar kormányban ellenséget, addig a görög uralkodó osztályban szövetségest és jóbarátot látnak Amerika tőkései és annak megfelelőleg intézkedik a tőkés érdekeket szolgáló kormány is. Bíróság elé a gyilkosokkal tó nyomására végre is népbiróság elé akarja állítani azon háborús bűnösöket, akiket már jóidő óta listán tartanak. A jelenlegi törvények, — a kormány felfogása szerint, — nem elégségesek mindazok megbüntetésére, akik 1940 szeptember 6-ika óta, amikor Románia belépett a hadviselők sorába Hitler oldalán, népellenes bűncselekményeket követtek el és azért uj törvényeket akarnak hozni. Ezt azonban Mihály király ellenzi. A hirek szerint Lukretiu Petranascus igazságügyminiszter már be is terjesztette a háborús bűnösökre vonatkozó törvény- javaslatot, de a király és tanácsadóinak ellenállása következtében eddig még a tárgyalás elmaradt. Egyesek azt jósolják, hogy ezen törvényjavaslatból kifolyólag esetleg Mihály el is veszítheti a trónját. Úgyis Románia az egyetlen királyság, amely az orosz érdekszférában megmaradt. Petranascus állítása szerint körülbelül 4,000 nevet vettek fel a háborús bűnösök tisztájára és eddig csak 1,200-t tárgyaltak, amely tárgyalásokon 900 vádlottat ítéltek el. A halálos Ítéletek száma aránylag igen kevés volt. A vádlottak között sok katonatiszt is van, valamint számos magasrangu olyan egyén, akik közel állnak a királyi családhoz. Mihály király ezeket védi, noha a katonatiszteket azzal vádolják, hogy 1941-ben Jassy városban 3500-4000 zsidót halomra gyilkoltak. A gyilkosokat nem állították bíróság elé azért, mert később, az oroszokhoz való csatlakozás után, már “hősiesen” harcoltak azon az oldalon is. Ez az eset nem csak Romániában, hanem más országokban is hasonlóan fenn áll. A szadista gyilkosok, amikor látták, hogy a nácik veszíteni fognak, átmentek a másik oldalra és az ott kifejtett szolgálataikkal fedezték előbbi bűneiket. Kétségtelen, hogy ha valóban változott volna a helyzet, ezen alávaló népség újra hajlandó lett volna a pálfordulásra. így tehát nem hogy enyhítették volna, hanem még inkább emelték gonoszságaikat. Különösen áll ez a dolog Magyarországra is, ahol Horthy Miklóst még most sem kértél ki. Ennek, mind eddig mondották, az volt a legfőbb oka, hogy a magyar kormányban igen sok hive volt a szadista vén gyilkosnak. Ma azonban már más a helyzet. Éppen azért joggal kérdezhetjük: Mikor fogja már a magyar kormány kikérni és népbiróság elé állítani a huszadik század legnagyobb gonosztevőjét, a fasizmus atyját, Horthy Miklóst, a magyar nép megrontóját?! Nem gratulálunk Tekintettel arra a barátságos viszonyra, amely lapunk és Dr. Vámbéry Rusztem között fennáll a magyar liberálizmuus eme kiváló képviselőjének Amerikába érkezte óta, illő lenne, hogy most, amikor a magyar kormány washingtoni követévé nevezte ki a magyar igazságszolgáltatás eme legönzetlenebb harcosát, meleghangú gratuláló levelet Írjunk. Mi azonban nem írunk gratuláló levelet. Nem mintha nem helyeselnénk, vagy nem örülnénk Vámbéry kineveztetésének, hanem inkább azért, mert gratulálni annak szokás, aki valamilyen nagyon kellemes, irigylésre méltó helyzetbe kerül. Már pedig Dr. Vámbéry most olyan viszonyok között foglalja el a washingtoni követség nagyon is fontos tisztségét, hogy éppen barátságunkra való tekintettel, inkább szánjuk, mint irigyelnénk. Mert a washingtoni magyar követ rendeltetése egyrészről jó viszonyt teremteni Magyarország és az Egyesült Államok kormányai között, másrészről pedig megnyerni az amerikai nép, de különösen az amerikai magyarság jóakaratát a sokat szenvedett magyar nép részére. Mi, akik ismerjük Dr. Vámbéry Rusztemnek úgy a hazai, mint az itteni közéleti működését, nagyon jól tudjuk, "hogy menynyire komolyan veszi megbízatását. Sőt állítjuk, hogy ezt a célt szolgálta eddig is, csak éppen hivatalos megbízatás nélkül. Otthon is szintén, bátran szolgálta a magyar igazságszolgáltatást s jutalmul kiűzték a Horthy-Magyarországból. Itt állandóan védelmezte a magyar nép demokratikus előretörését, amiért az amerikai horthyisták támadtak rá. Mi tehát most nem gratulálunk, mert nem mondhatjuk, hogy mindezen küzdelmek már csak a múlté. Sőt ellenkezőleg, nagyon jól tudjuk, hogy jelenleg, amikor gőzerővel hajtják Amerikában az oroszellenes hangulat élesztősét, magában az amerikai külügyi hivatalban is számos olyan tisztviselőre akad, akik nem nézik jószemmel a mai magyar kormánynak azt a képviselőjét, AKI VALÓBAN ANNAK A KORMÁNYNAK AZ ÉRDEKEIT AKARJA SZOLGÁLNI. És azt is tudjuk, hogy az amerikai magyar reakció vezérei, akik oly odaadóan szolgálták a Horthy rezsimet, meg fogják kísérelni, hogy annyit ártsanak a washingtoni követségnek s azon keresztül az újjászervezett magyar kormánynak, amennyit csak tudnak. Szóval gigászi feladatok várnak az uj magyar követre. De azt is tudjuk, hogy Dr. Vámbéry Rusztem a múltban tanúsított bátorságát, nagy tudását és közismert igazságszeretetét viszi magával a követségi hivatalába. Ezek pedig olyan emberi tulajdonságok, amelyekkel sokszor a lehetetlennek tetsző problémákat is megoldhatjuk. Éppen azért a gratulálás helyett azt az őszinte kívánságunkat küldjük Dr. Vámbéry Rusztemnek, hogy kiváló tulajdonságaival sikeresen szolgálhassa az uj korszak hajnala előtt álló magyar népet. Románia fővárosából, Bucharestből jövő táviratok szerint a Gróza kormány és Mihály király között éles ellentétek merültek föl. Ezen ellentéteket az okozta, hogy a kormány a romániai saj-
