Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)
1947-07-19 / 1485. szám
1947. julius 19. BÉRMUNKÁS 5 oldal Kenyér, mint fegyver (Vi.) Sokan azt állítják, hogy még az első világháború sem ért véget, sokan meg azt, hogy már készülnek a harmadik világháborúra. Bármelyiket nézzük, akkor is azt látjuk, hogy egyenlőre itt is a kenyeret használják legsikeresebb fegyver gyanánt éppen úgy, mint az osztályharcban. Mert a munkásokat is azzal kényszerítik mestereik parancsainak teljesítésére, hogy a kenyérhez való jutás lehetőségét tartják szemei elé. Ez a legerősebb fegyver a munkások fékentartására, megfélemlítésére. Éppen igy használják a kenyeret a nemzetek fékentartására és cselédsorban való döntésére is. Akik figyelték ezt úgy az első háború után, mint most, megláthatják, hogy a mindennapi kenyér adásával vagy megvonásával egész országokat tudtak felhasználni piszkos céljaik érdekeiben. így használták fel például Romániát és Csehszlovákiát a magyar munkások leveretésére 1919-ben. Amint az osztályharcban, sztrájkokban is, a kenyérérti küzdelem adja a sztrájktörőket és a munkásokat püfölő rendőrséget, úgy a nemzetközi harcokban is, országokat, politikusokat nyernek meg a kenyéradagokkal, a beigértállások, segítségek, munkalehetőségek csalétkével. Ezzel kötelezik le az országokat a nemzetközi bankárok cselédjeinek. A KENYÉRHARC UJ FORMÁJA Most, mivel olyan sok országnak kellett kenyeret adni és egyiknek sem jutott elegendő, igy a lázadás mindennapos és a hűség kétségessé vált, igy újabb módozatot, szerződést, akarnak rákényszeriten egész Európára. Úgy gondolják, hogy az egyes országok kicsúszhatnak a tőkés rendszer karmai közül, de ha az egészet leszerződtetik, akkor nem tudnak olyan köny- nyen szabadulni. Mint a kom- menciós cselédeket úgy szeretnék egész Európát a dollár és arany egységhez kötni. Ezt nevezik “Marshall tervezetnek”. Ezt a tervezetet még talán sikerült volna az öreg, éhes, meggyötört Európával elfogadtatni egy évvel ezelőtt, amikor még a háborús nyomor oly mély és a remény olyan kicsi volt a felépülésre, hogy mint az utolsó szalmaszálhoz, úgy ragaszkodtak volna a Marshall tervhez. De akkor még az amerikai urak azt hitték, hogy a régi kipróbált Hoover tervezet is elégséges lesz, mely szerint az országokat egyenként szegődtették le a nemzetközi bankárok, amint az 1919-es éveket követő esztendőkben. Egy évvel ezelőtt még biztosra vették, hogy egész Nyugat- Európa, de még Közép-Európá- nak is nagyrésze örömmel fog hozzájuk szegődni és hűséget esküdnek a tőkésrenszernek, csak kenyérhez jussanak. Úgy látták a múltban, hogy ha mesterségesen is ázitják a kenyérhiányt és a munkásoknak csak akkor adnak munkát és kenyeret, ha mindenben alávetik magukat a töke rendelkezéseinek, akkor a tervük sikerrel járt. És Német, Osztrák meg Olaszországokban teljesen urak még ma is, mert azon országokban az amerikai könyöradományok- tól függ sok millió ember sorsa, élete, mindennapi kenyere. De a közép és a keleti országokban, ahol a nemzetközi bankárok meg osztálytársainak a kezeiből kivették a földet, átadták a népnek, akik azt megművelik, valamint a gyáraknak is a legnagyobb részét köztulajdonba, állami birtokba vették és teljes erővel megindították a termelést, már nem a nemzetközi bankároktól függ a mindennapi kenyér. És ha nehezen is, de ezen évben, még a szükségleten felül is lesz termény és élelmiszer, legtöbb közép európai országban, mint a hírek hozzák. Amerika urai nem csak az itteni felesleget, hanem átvették a canadai s más délamerikai államok felesleges terményeit is, hogy azon keresztül kényszerítsék a világot, vagy legalább is legnagyobb részét, hogy elfogadja az amerikai bankárok szerződéseit, uralmát. Összeszedték a leggazdagabb államok terményeit, hogy azoknak adják, akiknek éppen ők akarják, vagyis azoknak, akik hajlandók hűséges cselédekké leszegődni hozzájuk. MEGVÁLTOZOTT A HELYZET A tavaszon egész Közép Európából, Románia kivételével, oly hírek jöttek, hogy a termés közepes, néhol meg jó. Évtizedeken keresztül Közép-Európa, a Balkán volt úgy Németország, mint Ausztria éléstára. Az élelmet itt tudták beszerezni a kész ipari cikkek ellenértékében. A nyersanyagnak is nagy részét innen kapták, melyek nélkül nem tudják az osztrák-német iparokat megindítani, vagy az élelmiszereket beszerezni, no meg a kész ipari árucikkeket elhelyezni. Közép-Európában és Oroszországban is emelték a megművelt területek mennyiségét. Amig 1945 őszén sok területet nem tudtak megművelni, mivel még aknákkal volt tele és a tulajdon jog is rendezetlen volt, 1946 őszén már rendezték és bevetették gabona nemüekkel. így még közepes termés mellett is, Közép-Európa termés feleslege elegendő volna, nagyobb kenyéradagokat nyújtani az osztrák-német népnek, mint mostan kapnak az angolamerikai uraktól. Ezt tudták meg az amerikai bankár urak, attól rettegnek tehát, hogy még ez a két ország is kicsúszik a karmaik közül. De ezenkívül a közép-európai, no meg az oroszországi termény felesleggel még az olasz és francia népeket is elidegenithetik, vagy mondhatnánk felszabadíthatják a nemzetközi bankárok szolgasága alól. Mert tudják, hogy ezen életadó kenyér adagokért ipari cikkeket örömmel elfogadnának az oroszok és balkán népei is, igy megindulhatna az ipari termelés és nem az amerikai bankároktól, hanem a keleti népektől fog függni a jólét a nyugati országokban is. A Marshall tervezet szerint szeretnék összevonni a keleti országok élelmi és ipari terményeit, de úgy, hogy a kiosztás fölött csak ők rendelkezzenek, hogy még tovább is azoknak és any- nvit adhassanak, amennyit és akiknek ők akarnak. JÓ TERMÉST VÁRNAK Ami legjobban megrémítette őket, az az a jelentés, hogy Oroszországban is még a béke előtti időkbeni jóval felüli termést várnak az idén. 1,200,- 000,000 véka búza és 800,000,- 000 millió véka rozst várnak, ez 300 millió vékával több mint a háború előtti években. Dacára, hogy akkor is volt vagy 100 millió véka felesleg, melyet más országokban adtak el cserébe gépekért. Ezen jelentés szerint, most legalább is ezen háromszáz millió véka gabonaféle felesleget fogják tudni kicserélni más ipari cikkekért, vagy kölcsönben adni, olyan országoknak, melyek inkább a szociáliz- mus, mint a tőkés rendszer felé akarnak haladni. Mind e mellett, úgy német, mint az osztrák, orosz zónákban, az élelmiszer termelés, az ottani szükségletet majdnem teljesen kielégíti. Erre is szeretnék az angol-amerikai urak rátenni a kezeiket. így nem csak Oroszország, de még a közép-európai országoknak is legnagyobb része nem függ az amerikai kanyér adagolástól többé. Sőt még Románia is, melynek talán ez évben lesz szüksége külföldi segítségre, remélheti, hogy a szomszédos országoktól kap eleget, hogy nem fog kelleni nekik sem éhezni. Sőt még a közép-európai országoknak is lesz felesleg, melyet olasz, francia vagy más de leginkább a skandináv országokkal kicserélhetnek ipari cikkekért. Éppen ez a másik rémitő ok, amiért az amerikaiak nagyon megijedtek és nagyon is sürgősen, az aratások befejezése előtt szeretnék a kisebb-na- gyobb országokat leszerződtetni. AZ ARANY, MINT BÁLVÁNY Az amerikai bankárok az arany mennyiségnek 85 százalékát összeszedték és ha az arany alap mint értékegység megmarad, akkor ők uralhatnák az egész világ iparát. Mint a bálvány előtt, úgy eddig minden ország meghajolt az aranytömbök előtt. Úgy számítottak, még a háború előtti években, hogy az arany megszerzése folytán ők maradnak az urak az egész világ fölött. Mert úgy látták, hogy a politikusok, nemzeti vezérek, országok, sőt még a népek is, hasravágódnak az aranybálvány előtt. De a szociálista eszmék szerint, az aranynak nincsen értéke, csak a munkának. A munka eredményének, az ipari és mező- gazdasági terményeknek, melyet minden arany, dollár és font pénzegység nélkül is kitudnak cserélni egymás között a népek, nemzetek. És csakis ilyen árűcsere folytán tudnak kiszabadulni az aranybálvány és azt mozgató amerikai tőkések uralma alól. Ha kenyér van, meg a termelési eszközök, akkor már a munkásság fog tudni termelni, hogy még több kenyeret és más szükségleti dolgokat tudjon kicserélni egymás között. Ha a paraszt munkás egy métermázsa búzáért kap egy pár csizmát, akkor meg lesz elégedve, jobban mintha kapna egy csomó dollárt vagy pengőt, de nem tudna érte csizmát venni, vagy két-három mé~ termázsa búza árát kellene érte adni. Minden más szükségleti cikkel úgy vannak. Az országok közötti cserekereskedelemre való áttéréshez első lépés a bankok, iparok és a természeti kincsek államosítása, vagy köztulajdonban vétele, így kikerülhető az infláció és a bankárok által okozott pénz- megszoritások, vagy piacra dobások és egyéb spekulációk. Nem lehetséges egyeseknek árufelhalmozás, vagy összevásárlás folytán áremelkedéseket előidézni, mint itt Amerikában is teszik minden nap. Nem a nagy bankoktól függ az ország és a nép sorsa, hanem a termelés ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin csen Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található » dől gőz o emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír iák akikből a munkáltató osztály áll. ..... ... E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, míg a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. 11 gy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve sebh kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket 'trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy berhar? esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató ősz tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal kö zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni es a munkásosztály erdekeit megóvni csakis olvkép felépített szervezettel lehet, melynek minden a? egv iparban __ vagy ha kell. valamennyi iparban —_ dolgozn tagiai he Büntessék a munkát bármikor, ba sztrájk vagy kizárás van annak vala melyik osztályában, igy az egyen eselt sérelmet az összesség sérelménél ^' e' maradi jelszó helvett:“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért" ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR RENT1S/ERRELP A munkásosztálv történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is. hogy folytassa a termelést akkor, amikor » bérrendszer már elpusztult. 4* ipari szervezkedésre! %t ij társadalorr-tereté* énitUik -éo~' téresd-Ue**. keretein belül
