Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)
1947-12-13 / 1506. szám
1947. december 13. BÉRMUNKÁS 5 old» Egy felelet a kérdésekre Mire jó a munkásmozgalmon belül a testvérharc és a mérges gyűlölet? Ezen szavakkal fejezi be (y) munkátárs azon cikksorozatait, melyekben leírja tapasztalatait a munkásmozgalmakban dúló belső harcokról, úgy frakció, mint személyes gyűlölködésekről, amelyek saj - nos mindig léteztek és ma is léteznek. # Nem csak különböző célú és irányú szervezetek folytatnak egymással harcokat, hanem minden egyiknél meg van a belső viszálykodás is a különböző csoportok között. Az ily viszálykodás legtöbb esetben bizonyos, a vezetőségben szereplő egyének kezdeményezése. Mindegyik magakörül gyűjtve egy csoportot és azoknak segítségével akar érvényt szerezni az ő akaratának. Ezen akarat lehet különböző, lehet elvi, politikai, de igen sok esetben egyéni is. Az eredményt tudjuk mi szók lenni, legtöbb esetben ezen kontroverziák any- nyira elmérgesednek, hogy a szervezet képtelen lesz egészséges nevelő munkát végezni. Mert a széthúzás és gyűlölet váltja fel a konstruktív munka helyét, tehát csak hanyatlást, gyengülést hozhat magaután és sok esetben végleges pusztulást, mert mikor már a belső nyavalya megtette romboló hatását, könnyű munka a külső ellenségnek megsemmisíteni a neki útjában levő ilyen szervezeteket. Ezen ellenség alatt természetesen a mindenkori uralkodó osztályt, a jelenben a tőkés osztályt kell értenünk. Tudva azt, hogy a tőkés osztály mindenféle szervezkedést ellenez és ha azt nem tudja átalakítani felbérelt ügynökei által az ő igényeinek, akkor mindedképpen igyekszik azt elpusztítani. Nem képez ezen esetben külömbséget még az sem, hogy valamelyik szervezet nem veszélyezteti direkt az ő uralmukat, mert az osztályharc kitűzött vonalán működő, tehát nincsennek messzebbmenő céljaik más, mint ezen rendszeren belül eredményeket érni el a munka szinterén. De mégis szervezett erejüknél fogva beleszólhatnak a munkaviszonyok és munkabérek kérdésébe vagyis veszélyeztethetik az ő profitjaikat, tehát ilyen szervezetek is útjában vannak. Az pedig csak természetes, hogy még nagyobb erővel vetik magukat olyan szervezetekre, amelyek veszélyt jelentenek uralmukra, mert a mai termelési rendszer megdöntése és egy uj megalapozása, felépítése is bennfoglaltatik törekvéseikben. Az ilyen szervezetekben látjuk ép úgy dúlnak belső harcok és egymás közötti harcok, taktikai kérdésekben. Itt most nem szándékom azt vitatni, hogy melyik taktika jobban megfelelő ezen országban, tehát melyik csoportnak van igaza, mert ez úgyis csak a saját véleményem lenne. Ezen kérdés megvitatása, megértése hosszabb tanulmányozást vesz igénybe. Lapok, irodalmak vannak ezen célra, azonkívül tudományos könyvek és a világesemények tüzetes tanulmányozása áital ezt megértheti mindenki, akiben van erre akarat, csak annyit tudok, mivel jómagam is hosszú időn keresztül aktívan résztvettem az amerikai munkásmozgalomban, tehát sokat láttam és hallottam amit nem helyeseltem, mert tudtam mi lesz a következménye, hogy mikor elvtárs elvtársra, testvér testvérre annyira megneheztelnek, szinte meggyülölik egymást, hogy évekig, sőt soha az életben nem is beszélnek többé egymáshoz dacára annak, hogy mindegyik hive a társadalmi változásnak. Ezáltal elidegenítik a mozgalomtól azon munkásokat is, akik érdeklődnének és hajlandóságuk volna a csatlakozásra, ezzel megbénítják a szervezetek működését és igy a tőkések malmára hajtják a vizet tudatosan vagy tudatlanul. A kérdésre néhány szóval megadhatjuk a feleletet. Arra jó, hogy a tőkések a markukba nevetve biztonságban érezhetik magukat, nem kell félteni hatalmukat egyenlőre. Csakis erre jó a testvérharc a szervezetek között és azokon belül. Itt be is fejezhetném a választ, csak még megemlítem, hogy most, amikor a munkás- osztály minden rétegének össze kellene tartani erősen a tőkések túlkapásai, munkásellenes törvényei ellen, azt látjuk, hogy a két legnagyobb szervezet, az AFL és a CIO között állandóan folyik a súrlódás és azokon be-« lül is. Lapunk november 29-iki számában J. Z. munkástársunk részletesen ismerteti azon frakcióharcot, amely a United Automobil Workers szervezeten belül dúl. hogy hogyan kerültek hatalomra a reakciós elemek éppen most, amikor legnagyobb szolidaritásra volna szükség. És igy van a többi szervezeteknél is. Hát mit várhatunk tőlük? Sajnálattal kell megállapítanunk ugyanekkor, hogy a radikális vagyis osztályharcon alapuló elemek viszont nincsennek számottevő erővel sem a politikai, sem a gazdasági téren, hogy erőt fejthetnének ki (ez jórészben a gyűlölködés eredménye). Némelyek szerint elég az ha az elv, a meggyőződés erős a szám nem határoz. Én ezen nézettel nem egyezek meg, mert igaz, hogy nagyszámú, de tudatlan tömeggel sem lehet rendszert cserélni, de ugyanakkor erős meggyőződésű, tisztaelvü, de kis számmal rendelkező szervezet is el van veszve, a tudatlanság tengerében, erőlködését nem veszik észre. Mást nem tehet, mint megpróbálja tanítani a tömegeket és megértetni velük először is a mai rendszer összetételét, mert azt sem ismerik és azután pedig, hogy mi a feladatunk. Lassú munka ez, de mégis egy osztálytudatos, meggyőződött ember élvezetet talál benne, mig végtére bele nem fárad. Ezen sorok írója is sok esetet tudna felemlíteni, különösen a magyarnyelvű szervezetek közti marakodásokról, mert évekig, itt nálunk Akron városban szokásban volt, hogy az SLP, IWW és kommunista tagok eljártak egymás gyűléseire, előadásaira és nem csak kérdés hanem hozzászólási jogot is adtak egymásnak és az ilyen hozzászólások alkalmával bizony megtörtént sokszor, hogy az ellenfél teljesen eltulajdonította a gyűlést és azok, akik a teremért fizettek alulmaradtak, mert a hallgatóság sok gyalázatot, vádat hallott rájuk és igy természetes, hogy csalódottan távoztak, nem értve meg melyik fél is a helyes. S mivel a viták sokszor nem a tisztesség .hangján folytak le, nem is lehetett más alkalommal odahívni őket. Hogyan lehet igy építeni? Az eredmény az lett, hogy végtére azt vagdosták egymás fejéhez, hogy milyen kevesen vannak. És ha néha akadtak olyan munkások, akik egyik vagy másik szervezetet jónak látták és beálltak soraikba, azok meg a belső viszálykodást, személyeskedést unták meg és kiléptek- Ugyan ezekre azt szokták mondani, hogy nem elég meggyőző- döttek. Némelyek nézete szerint az elv érdekében mindent el kell tűrni, nem is gondolva arra, hogy a gyalázatok, sértegetések 99 százaléka felesleges és kikerülhető lett volna, ha egy kicsit jobban meggondolják a szavakat mielőtt kiejtik. Némelyek azon véleményen vannak, hogy a viták kristályosítják, tisztázzák az eszmét, én is azt hiszem, hogy jóakaratu kritikára és tárgyilagos, józan- hangú vitára szükség van, de káros ha a vitatkozó vagy kritizáló felek letérnek a tisztesség útjáról. Ilyen emberek mindegyik szervezetnél voltak és vannak is, de ezeket kell hogy az összetartás és megértés szükségessége észretéritse vagy eltávolítsa őket. Soha nem volt nagyobb szükség az összetartásra, megértésre, mint a mai kritikus napokban. Legyen az irányelv: irgalmatlanul támadni és leleplezni azokat, akik tudatosan a reakciót szolgálják, tehát a munkásság ellenségei, de próbáljunk megértők lenni azokkal szemben, akik a haladás útját egyengetik még akkor is, ha nem egészen egyezünk meg nézeteikkel és taktikáikkal, hogy nem egészen úgy csinálják mint mi szeretnénk. A haladó elemeket megközelíteni és nem elidegeníteni kell magunktól. Mivel vannak akik félreértésből vagy szándékosan a megértés szót megalkuvás szavának minősítenék, hangsúlyozom azt, hogy megértést értek azok között, akik a munkásosztály felszabadítását akarják szolgálni (mert anélkül csak bukás következhet be) és nem megalkuvást. Megelégedéssel látom azt, hogy a Bérmunkás ezen a hangon ir. A megértés hangján sokkal jobban lehet tanítani, nevelő munkát végezni, amire égető szükség van. Félre a gyűlölködéssel. Ha mégis valamit meg kell vitatnunk, végezzük azt civilizált módon és több eredmény várhatunk. Akroni Proli EMELKEDIK A PROFIT HARÄCSOLÄS (Folytatás az 1-ső oldalról) példákkal. Ezzel szemben viszont rámutathatunk, hogy a bérek a kormány kimutatása szerint is, csak 17 százalékkal emelkedtek'. És mégis, mihelyt valamely iparban a munkások valamilyen béremelést érnek el, ezt nem a már túlságos magas profitból fedezik, hanem azonnal emelik az árakat méghozzá úgy, hogy a bérekben kifizetett. összegeket többszörösen visszakapják. Az amerikai “free enterprise” rendszer hívei igen jól értenek ahoz, hogy minden béremelést újabb profitemelésre változtassanak át. A modern tőkés termelési rendszernek ez a legszembeötlőbb tulajdonsága. És dacára annak, hogy ez ennyire nyilvánvaló, az országos módon szervezett és központilag irányított s naponként feltálalt szenzációkkal, mint amilyen a vörös hisztéria is, képesek olyan hályogot huzni a nagyközönség szemére, hogy nem látják azt a nagymérvű kizsarolást, amelynek szenvedő alanyai. Hogyan értékelik a Bérmunkást Magyarországon? — _____i____ “Ajuk a Bérmunkást a magyarországi munkások kezébe”, volt a véleménye az 1946-ban tartott országos értekezletünknek. Ezt a felszólítást számos Bérmunkás olvasó szívlelte meg és rokonaik, barátaik részére megrendelték a Bérmunkást. Többen , akiknek nem maradtak az óhazában ilyen összeköttetéseik, szülővárosukban levő olvasókörök vagy egyletek részére küldették el lapunkat. Egyik munkástársunk is a salgótarjáni Üvegipari Munkások Szabad Szervezete részére inditatta meg a Bérmunkást, ahonnan az alábbi levélben mondanak köszönetét: “Bérmunkás” szerkesztősége Cleveland, O. A Magyarországi Üvegipari Munkások Szabad Szakszervezetének Salgótarjáni csoportja ezúton mond közönetet Policsányi János szaktársnak, aki lehetővé tette, hogy a Bérmunkás rendszeres hozzánk való eljuttatásával szer- | vezett munkásaink az amerikai munkásság sorsát, helyzetét és harcát megismerjék és ezáltal műveltségűket és világnézetüket fejlesszék. Ma különösen nagy szükség van arra, hogy a lerombolt hazánk újjáépítésének nehéz, de nemes munkája közben világnézetünket kifejlesszük, mert csak becsületes, öntudatos és szorgalmas dolgozó kezek építhetnek maradandó és virágzó országot, melyben nem a kizsákmányolás és a féktelen háborúra való uszítás pusztít, hanem szabad, békés és emberhez méltó élet virágzik. Kérjük a Bérmunkás szerkesztőségét ezen pár köszönő soraink leközlésére. Salgótarján,« 1947 nov. 7. Szocialista köszöntéssel: Venczel Rudolf , jegyző. Kruppa Károly szaksz. pénztáros.