Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)

1947-12-13 / 1506. szám

VOL. XXXV. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1947 DEC. 13 NO. 1506 SZÁM Emelkedik a profitharácsolás HETI KRÓNIKA AZ AMERIKAI NAGY CÉGEK PROFITJAI MEGSOKSZORO­ZÓDTAK EBBEN AZ ÉVBEN. — MINDEN BÉRJAVITÁSON ÚJABB PROFITOT SZEREZNEK. Mint ahogyan előre látni lehetett, Truman elnöknek a kong­resszushoz intézett azon üzenete, amelyben az infláció veszélyére figyelmeztette a honatyákat nem keltett valami nagy visszhangot, megközelitőleg sem akkorát, mint az a rendelete, amellyel a túlzó hazafiak kívánságainak kielégítésére a kormányhivatalokat akar­ta megtisztítani az oda állítólagosán befurakodott kommunisták­tól. Amig a kommunista ellenes' rendelet és következményeivel hónapokon át szenzációs módon foglalkoztak az újságok és a rá­dió szónokok, addig a drágaság és az inflációra vonatkozó üze­netet egy-két nap alatt teljesen elfelejtették. Ha a Guernsey-Montgomery statisztikai iroda által kiadott “Economic Outlook“ cimü gazr dasági havi értesítő legutóbbi számát lapozgatjuk, akkor rájö­vünk, hogy a vörösek elleni nagy óbégatás tulajdonképpen csak arra való, hogy eltereljék a közönség figyelmét arról a ret­tenetes profitharácsolásról, amit napjainkban az iparbárók, a nagykereskedők és a bankárok folytatnak. Miután ennek a hal­latlan profitharácsolásnak nem csak élvezői, hanem szenvedő alanyai is vannak, — ez a szen­vedő alany a dolgozó munkás­ság, — a vörös rémmel, a vörö­sek elleni uszítással igyekeznek elterelni a figyelmüket addig, amig kiürítik a vásárló közön­ség zsebeit. Aki kételkedne ezen állítás igazságában, annak felhívjuk figyelmét arra, hogy a nagy pro­fitolók között első helyen vezet­nek a nagy újságok és a rádió állomások, amelyek tulajdonosai milliókkal tömik zsebeiket mia­latt a “vörös heringet” táncol­tatják a közönség szemei előtt. Az újságkiadók szövetségének egyik vezetője, William L. Batt azzal dicsekedett a napokban, hogy az újságok 1929 óta nem csináltak olyan virágzó üzlete­ket, mint mostanában. A SZAPPAN PROFITJA A CIO által finanszírozott “Economic Outlook” legutóbbi száma hatalmas táblázatban mu­tatja be a nagy vállalatok és korporációk azon profitjait, ami­ket ez év első 9 hónapjában zse­beltek el. Látjuk ezen táblázat­ból, hogy ez a profit a múlt év hasonló 9 havi profitjával szem­ben mily nagy emelkedést mu­tat. Ez az emelkedés 15 száza­léktól 250 százalékig teried. Ez1 elvitázhatatlan bizonyítéka an­nak, ho<ry a nagv drágaságnak nem a bérek emelkedése, hanem csak a nrofit további felcsavará­sa az oka. Ebben a kimutatásban ott ta­láljuk az olyan ismert cégeket, mint a Procter and Gamble Co. szappangyárat,' amely 1947 első 9 hónapjában 18,514,573 dollár tiszta hasznot ismer be az elő­ző évi 5,670,823 dollárral szem­ben. A tiszta haszon emelkedé­se tehát 226 százalék. És mégis ez a szappangyár, amely az or­szág szappan szükségletének kö­zel egy harmadát szolgáltatja és egy másik hasonló nagy céggel kontrolálja az amerikai szap­pan ipart, pár héttel ezelőtt fel­emelte a szappan árát. Ezen cég tulajdonosainak még ez az ed­dig soha nem hallott nagy pro­fit sem elég. Tudják, hogy a szappan olyan szükségleti cikk, amelyért a vásárlók leadják az utolsó centjeiket is, igy zsaroló módon emelik az árakat. MIND EGYFORMÁK Nehogy úgy vegye az olvasó, hogy csak ez az egy cég ennyi­re profit éhes, ezt a nevet csu­pán példának említettük. De ép­pen igy vehettük volna például a Republic Steel korporációt, amely most a 9 hónapról 23,- 111,631 dollár profitot jelent a múlt évi 9,494,414 dollárral szemben, ami tehát 143 százalé­kos emelkedést mutat. Abban a táblázatban hasonló módon so­rakoznék fel olyan nagyon is­mert cégek, mint a Libbey- Owen-Ford Glass, Long-Bell Lumber, Union Bag and Paper Co., Johns-Manville, Continental Cann, National Biscuit és igen sok más nagyvállalat, sőt még a Hercules Powder Company is, amely 10,057,668 dollár hasznot csinált a multévi 5,631,636 dol­lárral szemben. Pedig az ember azt hinné, hogy miután a hábo­rút már befejeztük, az ilyen “bé­kés” időben, mint az elmúlt 9 hónap iS yolt, a lőporgyárak nem csináltak valami nagy üzle­teket. E helyett azonban azt lát­juk, hogy még ez a lőporgyár is képes volt 78 százalékkal na­gyobb profitot nyújtani részvé­nyeseinek, mint tette az előző évben. Teljes oldalt tenne ki az “Eco­nomic Outlook” listájának tel­jes felsorolása, igy meg kell elé­gednünk csak az itt felsorolt (Folytatás az 5-ik oldalon) ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . . A múltkoriban élesen elitél­tem az amerikai újságokat, ami­kor olyan nagy garral irt cikke­ket közöltek az idemenekült le­csúszott magyar politikusok ér­kezéséről. Gondoltam magam­ban mi szükség van arra, hogy Uyen kocapolitikusok kerülje­nek az amerikai érdeklődés köz­pontjába. A múlt napokban az­tán, amikor azt láttam az egyik napilap első oldalán, hogy egy meglehetős nagyságú westi vá­rosnak csaknem az egész ren­dőrségét mozgósították egy be­szökött görény elcsipésére és amikor a rendőr fényképét a görénnyel együtt, mint valami hőst, tették közé, hát csaknem teljesen belenyugodtam az ame­rikai újságírás rendjébe, dacá­ra annak, hogy a megfogott gö­rény nem magyar volt. Nem sokáig kellett várnom arra, hogy a magyar kocapoliti­kusok háttérbe szorítása után valóban a nagy állatvilág ke­rüljön az amerikai újságok élé­re. íme a múlt héten, csaknem minden újságban a magyar származású lovakról Írtak meg­lehetős nagy cikkeket. És a ma­gyar lovak ügyébe beleszóltak, a State Department, a szenátu­si bizottság Wayne Morse, ore­goni szenátorral az élén. Továb­bá a magyar lovak ügyébe bele van keverve Magyarországon ,kívül, Oroszország, az Egyesült Nemzetek, valamint a Humane Society. Ha ilyen nagy jelentő­ségű egyének és intézmények a magyar lovak ügyével foglalkoz­nak, talán több mint helyénvaló, hogy mi is szóljunk az ügyhöz néhány szót. Utóvégre ha a ko- capolotikusokról annyi sokat ir­tunk, nem engedhetjük, hogy náluknál felsőbbrendü lényeket olyan sérelem érje, hogy ügyük­kel egyáltalán ne foglalkozzunk. Hát nézzük csak, hogy. került ki ide 105 magyar ló egy sum­mában, amikor magyar beván­dorlókat még egyenként sem na­gyon enged be a bevándorlási quota. A dolog úgy történt, hogy ezt a 105 magyar faj lovat még Hitler hordái hajtották el Magyarországból. Bizonyos vé- letlenség folytán ezek a lovak az amerikai zónába kerültek, vagy­is inkább az amerikai fönható- ság kezébe került az a vidék, ahol a magyar lovak voltak. Ab­ban az időben még az árja faj­elmélet virágzásának hatása annyira érezhető volt, hogy a fajlóhus fogyasztására is kiter­jedt. Az amerikai hadvezetőség ismerve ezt a tényt, a megma­radt lovakat, mint hadizsák­mányt átszállította Amerikába. Itt aztán nyugodtan éldegéltek. a magyar fajlovak, fogyasztot­ták az amerikai szénát, zabot és jó dolgukban összeszürték a le­vet az amerikai lovakkal, ami­nek aztán a következménye, hogy háromnegyed részük vár­ja a kis csikót. Idáig rendben is volt a dolog, most aztán a magyar kormány bejelentette igényjogosultságát az elhajtott magyar fajlovakra, és az amerikai külügyi hivatal, már hajlandónak is mutatkozott a lovakat visszaszállítani Ma­gyarországba. Utóvégre egy ló­nak az etetése és gondozása két dollárba kerül naponta, igy az ilyen hadizsákmány nem igen hozza meg a kívánt kamatot. Összeszedték a lovakat az Egye­sült Államok különböző részei­ből és elszállították New Orle- ansba, ahol nov. 6-án egy görög fehérhajóval számították átszál­lítani az európai partra. Amikor már ugylátszott, hogy a kényes magyar lóügy végleg elintézést nyer, jött Morse oregoni szená- 1 tor ur. Milyen jogon mer a kül­ügyi hivatal, hadizsákmányt visszaadni a volt ellenségnek, amikor azt tiltja a békeszerző­dés. És még hozzá olyan ellenség­nek, mely fölött most a Szovjet áll mint' domináló erő. Ezenkí­vül aztán megindult a Humane i Society sürgönyi tiltakozása. A legdurvább állatkínzásnak tar­taná, várandós állapotban levő lovakat, télviz idején tengerre vinni. Egyik tárgyalás a mási­kat követte Washingtonban, melynek eredményekép a lovak itt maradtak és az amerikai hu­manizmus és demokrácia dicső­ségére, elszállítva lettek Fort Royal, Va. és Fort Reno, Okla- homába s mint az amerikai kor­mány vendégei ott maradnak, amig végleges megoldás lesz ügyükben. Ugye milyen gyönyö­rű paradicsomi rendszerben élünk és az állitvilág védelmé­nek felhők magassági fokára emelkedtünk. Magyar kocapoli­tikusok és magyar fajlovak egy­aránt biztonságban vannak ná­lunk. Ha azonban a felhők magas­ságából csak egy néhány pilla­natra alább szállunk, más képet látunk, különösen akkor ha az amerikai munkásnép élet mene­tét figyeljük. Ugyan abban az időben amikor a faj lovakról annyi sokat írtak a tőkés újsá­gok, New Yorkban egy sokkal fontosabb esemény történt, mely arra int bennünket, hogy a kocapolitikusok és a fajlovak védelme helyett, jó volna egy (Folytatás a 2-ik oldalon) HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom