Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)
1947-12-06 / 1505. szám
6 oldai . BÉRMUNKÁS 1947. december 6. “AMERIKA HANGJA” Irta: ILJA EHRENBURG Ez év februárja óta a newyor- ki rádió orosznyelvü hireket közöl; a műsor cime: “Amerika hangja”. New York az uj hallgatókhoz fordulva kijelenti: “Marshall külügyminiszter azt mondotta: az USA-nak az a hivatása, hogy az egész világon a hamisitatlan igazságot terjesz- sze. Smith, az USA moszkvai követe, ezzel kapcsolatban annak a reményének adott kifejezést, hogy rádióadásaink elősegítik majd a kölcsönös megértés kifejlődését a Szovjetunió és Amerika népei között.” Ez a kijelentés reményekkel töltött el engem. Véleményem szerint tényleg szükséges e két nagy nép közötti barátság és kölcsönös megértés fejlesztése. Habár tudtam, hogy az amerikai rádió munkatársai életüket nem annyira a “hamisitatlan igazság” terjesztésének szentelik, mint inkább a Heinz-féle mártás és a “Chester- rield” cigaretta reklámjának, mégis megörültem, gondolván — lehet, hogy ezt az ügyet becsületes emberekre bízzák. A newyorki rádió egyik első adását az amerikai sajtónak szentelte. Egy Tomy Tamara nevű orosz anyanyelvű, de lélekben amerikai hölgy igy csevegett: “Az amerikai újságíró elsősorban megfigyelő, történész, szociológus és hadász, ugyanakkor pedig kedvelője az irodalomnak és művészetnek . . Nemsokára Moszkvába utazik egy amerikai ujságirócsoport". Sok újságíró olyan tekintélyes, akár a hollywoodi filmcsillagok. Az újságírók munkája barátságos verseny formájában folyik. Az újságíró legnagyobb előnyeinek egyike a mozgási szabadság. Az ugyanannál a lapnál dolgozó munkatársak nem válogatják ki maguk a témát, kötelesek a vezetőség utasításait követni. A külföldi tudósítók egyik tulajdonsága a tárgyilagosság. A lapok megkövetelik, hogy a tudósítók a valóságot Írják meg azokról az államokról, ahol tartózkodnak.” zációs távirataival gyúrják meg. Ezek a “megfigyelők” •Nanking- ban vagy, Párisban, Teheránban vagy Berlinben ülnek és az amerikai olvasók megtévesztésével foglalkoznak. Hiába keressük a tárgyilagosságot akár a Hearst-lapoknál (társaságban éppúgy nem beszélnek róluk az amerikaiak, mint a züllött nőkről), akár a felette becsületes “New York Times” tudósításaiban, amely tudósítókat, az “Amerika hangja” nap-nap után idéz. Alkalmam volt a “New York Times” kiadójának hivatalában Mussolininak sajátkezű ajánlásával ellátott arcképet látni, — ez ereklye is, program is. Egy nagy amerikai lap tudósítója valami olyat mondott nekem, hogy “nagyon nehéz a munka, amikor hetekig nem kapom meg saját lapomat. Én nem is tudom, hogyan írjam le az eseményeket.” Igen,, a külföldi tudósítók nem figyelik annak az országnak az életét, ahol tartózkodnak, hanem kizárólag “boss”-ok — gazdájuk, vagyis Tomy Tamara kifejezésével élve “vezetőségük” arckifejezését lesik. REAKCIÓT HIRDET A könnyelmű Tomy Tamara csevegésépek azért szenteltem annyi helyet, mert az “Amerika hangja” adásait a legsilányabb amerikai lapok mintájára szerkesztik. Ezen adások szerzői megfeledkeznek arról, hogy a szovjet hallgató nem “broadwayi fickó” aki minden szenzációnak bedől. Az “Amerika hangja” azt közli, hogy az összes amerikai rádió- állomások — magántulajdont képeznek: a műsort pedig különböző cégek fizetik, mert a zeneadások után és beszédek előtt a bemondó izzadság elleni szereket és uj rágógumikat hirdet. Az orosznyelvü adásokban nem hirdetnek ugyan porszívókat és nadrágtartókat, ezeket nem is kereskedelmi vállalatok fizetik. amerikai tőke politikája progresszív, a munkások mellett száll síkra.” Az “Amerika hangja” dicséri az amerikai alkotmányt azzal az állításával, hogy ez az alkotmány minden polgárnak “fajra való tekintet nélkül” egyenlő jogokat biztosit. Az adás szervezőjének naivitása megint csak megható: valóban azt gondolják, hogy mi nem ismerjük a négerek helyzetét az Egyesült Államokban ? “A színesek lelkiismereti szabadságáról” beszélnek. Hogyan vélekednek arról, hogy szabad-e színeseknek üzletben cipőt pró- bálniok? A négereket Délen ettől a szabadságtól megfosztották. Hirdetik a “személyi sérthetetlenséget” és Délen a fehér nemcsak büntetlenül ütheti a feketét, de büntetlenül meg is erőszakolhatja a néger nőt. Ha én a rádió ilyen rosszul tájékoztató bemondója lennék, mindenről beszélnék — autókról, jégszekrényekről — csak éppen egyenjogúságról egy szét sem ejtenék. Egy jacksoni faj kutató, azt mondta nekem: “ A négerek alacsonyabbrendü faj, hazudnak és mivel feketék, képtelenek elpirulni.” Amerika — a csodák országa, ott sok ember, aki ugyan fehér, nem tudja mit jelent a szégyentől elpirulni. Nem azért, mert nem hazudnak, hanem azért, mert a hazugságot nem szégyenük. NINCS POLITIKAI SZABADSÁG SEM Newyork a négerek iránti sze- retetét meg akarja mutatni a szovjet polgároknak és e célbői néger dalokat tűz műsorra. Kár, hogy nem közvetítik “Az idegen szülöttje” cimü tragikus dalt, amely egy néger lincselésé- ről szól . . . “Amerika hangja” hangsúlyozza, hogy Amerikában minden pártnak megvan a működési szabadsága. Valószínűleg ennek az állításnak az igazolására adnak részletes közleményeket a kommunisták üldözéséről. Március 13-án “Schwellenbach munkaügyi miniszter kijelentette, hogy véleménye szerint az Egyesült Államokban be kell tiltani a kommunista pártot”. SZENZÁCIÓT HAJHÄSZNAK Megmondom őszintén: sajnálom ezt a Tomy Tamarát; New Yorkban tartózkodik, a vezetőség ott van a szomszédban s ő maga is bevallotta, hogy a “vezetőség utasításait követni kell.” Ez mindennapi dolog, nem akarok belekötni. De Tomy Tárnára mégis túlzásokba bocsátkozott. Hisz maguk az amerikaiak lenézik a legtöbb újságírójukat, akik csak a botrányokkal, a szenátorok és színészek magánéletének leírásával, zsarolással és olcsó szenzációkkal foglalkoznak. Nagyon kevés itt a “tekintély”. A Hearst-lapok munkatársának erkölcsi színvonala olyan alacsnuv. hogy a párisi boule- vard-lanok újságírója hozzá képest akadémikus. Az amerikai átla^fojságiró számára a nép öröm01’ és bajai nem egyebek szenzációnál. A lanok az Egyesült Államok közvéleményét tudósítóik szenAz “Amerika hangja” kísérletet tesz az amerikai politika megindokolására. Két embert magasztal: Washingtont és . . . Pordot. Washingtont “talpig virginiai földbirtokos”-nak állítja be. “Tulajdonságai — józan, takarékos és gazdálkodásra hajlamos.” Az ember azt hinné, hogy nem is a forradalom hadvezéréről, hanem a Middle-West valamilyen nagyparasztjáról beszélnek. A reakciós és spekuláns Fordot dicsőítik. “Élete utolsó évéig nem ismerte el a szakszervezeteket, mert úgy vélekedett, hogy a munkások megelégedettek és nem szorulnak védelemre a kizsákmányolás ellen”. Az “Amerika hangja” Forddal párhuzamosan ünnepli a “gyárosok szövetségét” is. “E szövetség feladata, a sztrájkokat megtiltani és általában any- nyira korlátozni a szakszervezet jogait, amennyire csak lehet, helytelen lenne azonban a szervezet tevékenységét fasiszta vagy munkásellenes politikának nevezni.” Ezek a naiv emberek ugv vélik, hogy a szovjet hallgatók azt mondják majd: “Az Március 24-én “Truman elnök rendeletet adott ki, miszerint az összes állami tisztviselők lojalitását felül kell vizsgálni. Nem lehet megengedni azt, hogy állami tisztviselők kül- vagy belföldi kommunista csoportosulásokhoz tartozzanak vagy azokkal együttérezzenek.” Március 27-én “a veteránok szervezetének képviselői kijelentették, hogy a kommunisták és követőik lényegében egy külföldi állam ötödik hadoszlopát képezik”. Március 31-én “a bizottság kimerítő jelentést álütott össze, amelyben bizonyítgatja, hogy a kommunista párt az egész világot átfogó forradalmi összeesküvésnek Moszkva egyenes utasításai szerint ténykedő része”. Mindezek a kérdések végeredményben elsősorban az amerikaiakat érintik. Csak azt akarom megjegyezni, hogy éppen az “Amerika hangja” magvarázza az amerikai véleménvnyil- vánitási és pártszabadság lényegét. Könnyen rájöhetünk arra, hogy a reakciósok részére! nem csak a kommunistákat fenyegeti veszély, hanem azokat is, akiket ők a kommunisták “köve- tői”-nek neveznek, vagyis az egész haladó Amerikát. MITLERT UTÁNOZZA De amikor az “Amerika hangja” nemcsak az amerikai kommunistákról, hanem Moszkváról is beszél, már nem intézhetjük el a dolgot ironikus mosoly- lyal. Göring és Göbbels öngyilkosok lettek. Rosenberget és Rib- bentropot felakasztották. Ezek az urak tehát szerzői jogaikat a newyorki ráditól már nem követelhetik. Máskülönben is jól tudja mindenki, hogy a Moszkva vezetése alatt álló “világösszeesküvés” — hitlerista találmány. Az “Amerika hangja” plagizál. A szovjet emberek megmentették a világot a fasiszta veszélytől — megmentették még a newyorki adások szerzőit is. Ezek most különös módon adnak kifejezést hálájuknak: egyáltalán nem gyöngédnek mondható rágalmakat kürtőinek világgá és amellett még a “Szovjetunió és az Egyesült Államok népei barátságának fejlesztéséről” beszélnek. Furcsa fogalmaik vannak a barátságról! Március 29-én az “Amerika hangja” jazzon kívül egy elkopott lemezt: “A kommunizmus elleni keresztes hadjárat”-ot is közvetített. A newyorki adó egyetlen napon sem mulasztja el annak elbeszélését, hogyan folyik a kommunizmus és a haladó szervezetek elleni “keresztes hadjárat”. Március 15-én “Belgiumban kommunistáktól mentes kormányt alakítottak”. Március 21-én (némi melankóliával) : “A kommunisták egyenlőre megmaradnak a. francia kormányban”. Milyen nagy fontosságot tulajdonítanak annak az “egyenlőre”-nek! Március 24-én: “Marshall és Bevin beszédét Németországban megelégedéssel fogadták. A katolikusok, liberálisok és szociáldemokraták a szocialista egységpárt nélkül tanácskoznak.” Március 27-én: “A kínai kormány a kommunista pártot tör- vényenkivül helyezte.” Line volt lengyelországi USA követ kijelentette, hogy “az amerikai lengyel kapcsolatokat jobban szolgálja akkor, ha Amerikában propagandahadjáratot indít a demokratikus Lengyelország ellen”. “Az USA elutasította Jugoszlávia élelem iránti kérését.” MÉG FRANCO IS DEMOKRATA Van azonban egy ország, amelyről az “Amerika hangja” szivetrepesztő hangon beszél; ez a monarchista Görögország. Közleményeket adnak Truman beszédének visszhangjáról. A szovjet hallgatók valószínűleg megrendülnek, amikor arról értesülnek, hogy a “Denver Post” cimü coloradói lap kijelentette: “az USA Görögországnak és kormányának segéllyel való megmentésére készül”. “Amerika hangja” azonban megfelfed- kezik ama számtalan tiltakozásról, amelyekkel magában Amerikában is ellenzik a görög ultra-reakciósok segélyezését. Leereszkedő hangon megjegyzi,
