Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)

1947-12-06 / 1505. szám

1947. december 6. HEKMLJNKAö 7 oldal hogy “Butler doktor kételyének adott kifejezést azzal kapcso­latban, hogy Hpnry Wallace il­letékes-e külpolitikai kérdések­ben”. Az lenne csak érdekes, ha a coloradói “Denver Post” sok­kal illetékesebb lenne! Miért ' is nyugtalankodjék Franco: ha a newyorki rádiót hallgatja? Megtudja, hogy ő ki­fogástalan “demokrata”, sőt még pénzt is kaphat. Csak be kell állni a sorba a pénztár előtt, mert a sor ugyanolyan hosszú, mint az amerikai imperialisták fogai. Március 21-én “Amerika hangja” közli, hogy az Egye­sült Államoknak szándékában áll: “megvédeni a demokráciát a Dardanellától a kinai tengerig terjedő széles övezetben”. Már­cius 25-én megtudjuk, hogy Gö­rögország és Törökország után Korea és Kina következik. Azt suttogják: “Szegény éhes gö­rögök”. Március 25-én viszont megmondják nyíltan, hogy a Görögországnak kiutalt 300 mil­lió dolláros kölcsönből “150 mii lió dollárt a felkelők (azaz a görög nép) elleni harc folytatá­sára kell fordítani.” Kár, hogy az “Amerika hang­ja” nem beszél a “keresztes had­járat” és “a demokrácia védel­me” igazi indító okairól. A me­nüt ismerjük. Érdekes diagnó­zis: honnan ered e beteges ét­vágy? Miért nem beszélnek ke­vesebbet a szent vezér-elvekről, és miért nem ejtenek legalább egy pár szót a kőolajról? FONTOS KÉRDÉSEK “Amerika hangja” szerzett magának egy embert, akinek a következő tréfás gúnynevet ad- tov” (Válaszoló György). E ta:^ “Geora Georgijevics Otvje- “Válaszoló György” válaszol a kérdésekre. S amennyiben kér­dések nincsenek, úgy saját ma­ga talál ki kérdéseket és felel rájuk. A március 18-iki adás a következő fontos kérdéssel fog­lalkozott: “A háború folyamán a kormány ellátta a hadsereget rágógumival. A közelmúltban feltalálták a rágógumi uj fajtá­ját, az úgynevezett buborékoló rágógumit. Buborékolj, buboré­kolj fiam, aztán pedig kifújod a buborékot és addig fújod, fú­jod, amig a buborék szét nem pukkan. A baj csak az, hogy a háború folytán a buborékoló rá­gógumi gyártását nagymérték­ben csökkentették. Minden or­szágban találunk sajátságos, néha egészen furcsa szokásokat . . . Ha bármit sem ért, fordul­jon bizalommal a Válaszoló Györgyhöz — az mindent meg­magyaráz.” Bevallom, sok kérdésem van ehhez a “Válaszoló György ”- höz: Ha szereti a “hamisítatlan igazságot”, miért van az adásai­ban annyi valótlanság? Ha a “barátságot” akarja fej­leszteni, miért szit szavaival el­lenségeskedést ? “A keresztes hadjárat” és egyéb neofasiszta jelszavak — buborékok, amelyek gyorsan szétpukkannak. Ha már felta­láltak egy különleges “buboré­koló rágógumit” — miért fúj­ják világgá ezeket a buboréko­kat? Amerikának vannak tudósai, irói, mérnökei, akikre joggal büszke. Van népe, amely a fa­sizmus ellen harcolt. Vannak becsületes, szabadságszerető emberei. Miért nem engedik eze­ket az embereket a mikrofon elé? Az amerikai orosznyelvü adá­sok a reakciósok hamis hangja helyett miért nem az amerikai nép hangját tükrözik vissza? (Szakszervezeti Közlöny) JEGYEZD MEG Ajánlja: St. Visi.­Az amerikai sajtó nagy hatal­mát, befolyását legjobban mu­tatja az a tény, hogy a háború alatt az oroszokat mint jó szö­vetségeseket tudták az amerikai átlag néppel elfogadtatni. Most meg ugyan ezeket, mint a leg- barbárabb, leggonoszabbakat álllitják be. De ugyan akkor a görög királyt, Chiang Khai She- ket, fogadtatják el, mint minta demokratákat, szövetségeseket. Canadában megint teljes erő­vel megindult a fasiszta szer­vezkedés. A háború alatt a ná­cikkal való barátsága miatt, Arcand-ot a fasiszta vezért és néhány társát lecsukták, most nem csak kiengedték, hanem nagy támogatással útnak indí­tották. Az amerikai politikusok, akik megszokták az Ígérgetést, most az európai népnek is mindent Ígérhetnek, csak ne legyenek vörösök, még akkor is marad elég ígérgetés az amerikai nép részére is a következő választá­sok alkalmára. Az igérgetési kincstáruk kiapadhatatlan. Ha a hercegek és hercegnők, bárók, lordok helyett birkákat és disznókat nevelnének az an­golok, akkor nem volna ottan olyan nagy éhség. Még azok sem falnának fel többet, mint ezek a paraziták, hasznukat ve­hetnék a birkáknak, a népet nem kellene oly gyakran meg- nyirni. Rómában olyan forró a talaj, hogy a pápa még nem mer ha­zamenni, még mindég a nyara­lójában, a Gondolfo kastélyban hüsül. Egy japán paraszt adott ki­tűnő leckét a gazdaságtanban. Felgyújtotta a község templo­mát és öngyilkos lett, de ezen megszivlelésre való Írást hagy­ta: “Több termelés nem jön az által, hogy istenhez imádko­zunk, igy jobb leégetni a temp­lomot és a területet termelésre használni.” Magyarországon ma nem csak a vörös hadsereg, hanem veres hadsereg is van, ugyanis az uj honvédelmi miniszter, Ve­res Péter és mint régen a ma­gyar hadsereget Horthy hadse­regnek, úgy mostan Veres had­seregnek lehet nevezni. A villamos munkások konven­ciójára megvoltak hi jva a cana- dai ilyen iparban dolgozók kül­döttei is. De az amerikai kor­Történelmi események (a.l.) Azt szokták mondani, hogy mindenki a saját kárán okulhat a legkönnyebben. A ma végbemenő események igen alap­vető tanúságot kell, hogy szolgáljanak a politikában vakon hivő munkástömegeknek. Úgy gondolom, hogy a munkásmozgalom­ban résztvevők figyelik a végbemenő eseményeket. Az éber figye­lőknek tudomást kellett szerezni arról, hogy úgy Francia, mint Olaszországban, a kommunistákat kiközösítették a kormányzás­ból annak dacára, hogy a legnagyobb politikai pártok. Hogy azután még is mindkét ország munkássága megmutas­sa, hogy tényleges erőt képvisel, de nem politikai téren, azért most gazdasági erejüket vetik latba, hogy közelebbhozzák a mun­kásokat a célkitűzésükhöz. A nagy ipari harcok teljesen megbénítják minkét ország gaz­dasági életét. A reakciós kormányok tehetetlenek a sztrájkoló munkásokkal szemben. A jelenlegi sztrájkok nem kizárólag ma­gasabb fizetésekért folynak. Hátterébe a kapitalizmust védelme­ző reakció megbuktatására irányul. , A jelenlegi francia miniszterelnök rádió beszédében megígér­te, hogy hajlandók a munkások bérkövetelését teljesíteni. A mun­kások szrvezetei azonban kijelentették, hogy a sztrájkot folytat­ják tovább, mert céljuk a társadalom irányításának átvétele. Olaszországban pedig a munkásszervezetek vezetőségei Mi­lanóban értekezletet tartottak és abban állapodtak meg, hogy, ha az olasz reakciós kormányt nem tudják lemondásra kényszeríteni, a munkások kénytelenek lesznek lefoglalni az ipartelepeket és a termelést folytatni, de már nem a kapitaüzmus részére. Ismerve úgy a francia, mint az olasz munkásoknak szervez­kedési formáját és taktikáját, tudjuk, hogy mindkét ország mun­kássága hosszú időkön keresztül szindikalista nevelésben része­sült és a jelenlegi ipari szolidaritásuk annak a nevelésnek tudha­tó be. Mi sohasem voltunk elfogultak, mindig azt tartottuk, hogy a munkások saját országuk gazdasági viszonyainak megfelelőleg szervezkedjenek. Annyit azonban mindig leszögeztünk, hogy a szervezkedésben mindig legfontosabb a munkások ipari szolidari­tása. Ezt az ipari szolidaritást pedig csak egy egységes forradal­mi ipari szervezeten keresztül érhetik el a munkások. Ha egy ország összes szervezett munkássága egy ipari union- ban tömörül, akkor egy egységes gazdasági erőt képvisel. Természetesen az ipari szervezetekben forradalmi nevelést kell, hogy kapjanak úgy, hogy a szervezet minden tagja egy ön­álló katonája kell, hogy legyen az osztályharcnak. El sem tudunk képzelni hatalmasabb erőt, mint a jól megszervezett munkások gazdasági erejét. Hiszen éppen úgy mint magában a kapitalista rendszerbén kizárólag csak a munkások az egész társadalom fen- tartói. MINDEN ÉRTÉKET CSAK A MUNKÁSOK ÁLLÍTA­NAK ELŐ. A mai gazdasági összeomlás a kapitalizmus megszűnésével végződhet, ott ahol a munkások osztálytudatosan kezelik a hely­zetet. Lehet azonban, hogy sok országban a munkások nem ismer­ték fel azt a megszervezett gazdasági erőt, amelyet a munkásosz­tály képvisel. A tizenkettedik órai fejlemények során kaptuk a legutóbbi híreket, hogy Franciaországban több mint 2 millió munkás van sztrájkban. A bányászok szervezetének vezetősége elrendelte az összes bányákra a munka beszüntetését. A francia kormány ka­tonaságot mozgósít a sztrájkolok ellen. Ha azonban a sztrájko­lok ténylegesen osztálytudatos munkások, még á katonasággal szemben is nyert ügyük lehet, mert n$m hisszuk, hogy a katona­ság üzemben tudja tartani az iparokat. A jelen sorok Írásakor Milánóban a munkások, általános sztrájkba léptek. Habár a kormány katonaságot küldött, de a ka­tonai parancsnok, azt jelentette, hogy nincsen mit csinálni, mert a munkások fegyelmezettek és semmi rendzavarás nem történik. Az olasz kormány ezt a jelentést sehogyan sem szerette, mert azért küldték a katonaságot oda, hogy vérontást rögtönözzenek. A fegyelmezetten szervezett munkásoknak nincsen szüksé­gük az erőszak használatára. A munkások leghatalmasabb ereje az ipari szolidaritás. Semilyen társadalom nem tud létezni, ha a munkások megtagadják tőle a termelő munkaerejüket. A francia és az olasz társadalmi átalakulás most kizárólag az osztálytudatos munkások ipari szolidaritásától függ. Az amerikai tőkés érdekeltség már is föl jaj dúlt, Marshall külügyi államtitkár már is kijelentette, hogy nem szabad megen­gedni, hogy Francia vagy Olaszországban a kommunisták vegyék át a hatalmat. Attól sem idegenkednek már, hogy esetleg General De Gaulle malmára hajtsák a vizet, — ha a jelenlegi kormány nem képes továbbra is a kapitalizmust megvédeni. Most már a de­mokrácia csak mellékes, mert mindenki tudja, hogy De Gaulle ka­tonai diktatúrát akar létesíteni. A jelenlegi események, amelyek ma különösen Európában játszódnak le, nagy történelmi jelentő­ségűek. Az egyik oldalról az idejét múlta kapitalista rendszer min­den erejével igyekszik elavult társadalmát továbbra is biztosítani, másik oldalról a feltörekvő proletáriátus a dolgozók társadalmá­nak zászlóját igyekszik kibontani, hogy egyszer és mindenkorra megszüntessék a kizsákmányolásra alapozott kapitalista rend­szert. mány nem engedte be őket, nem adta meg a beutazási engedélyt. Mivel nem csak a cánadaiakat, hanem még az itteni unió vezé­reket is vörösöknek bélyegez­ték. Persze, hogy a Nagy Feren- céket minden akadály nélkül be­szállítják. Megmutatják, hogy kik a hűséges barátaik, vagy cselédeik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom