Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)

1947-12-06 / 1505. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1947. december 6. Egyről-Másról- . . ELMONDJA: J. Z. ========= ERŐPRÓBA A TAFT-HARTLEY Labor Act néven ismert “rabszolga” törvény, amely augusztus else­jén emelkedett törvényerőre, minden valószínűség szerint “erőpróbára” kerül Chicagóban a “Chicago Newspaper Publish­ers Association” (az újságkia­dók szövetsége) és az “Interna­tional Typographical Union” Local 16 (a szedők és betűön­tők szervezete) között, mely szervezet tagjai nov. 24-én este 9 órakor beszüntették a mun­kát a hat chicagói napilap betű­öntő műhelyeiben. Bár a szervezet nyilatkozata szerint a munkabeszüntetést a lapkiadók makacssága a bér- követelés teljesítését illetőleg okozta, tehát kizárólag gazda­sági természetű sztrájk, a lapki­adók szerint a bérkövetelés azonban csak másodrangu fon­tosságú kérdés, mert ők hajlan­dók a bérkövetelésről tárgyalni, ha a szedők szervezete hajlan­dó oly szerződést aláírni, amely összhangba van a Taft-Hartley törvénnyel. Erre azonban a be­tűöntők szervezete nem hajlan­dó, a lapkiadók egyesülete vi­szont nem .hajlandó addig a bér- követelést tárgyalni, amig a szervezet Írott szerződéssel nem biztosítja a megállapodásokat egy meghatározott időre. A MUNKABESZÜNTETÉS valóban teljesen ellenkező a múlt szokásaitól. Mig a múltban a szervezet követelte a szerző­dés aláirását és a munkáltatók ellenezték azt és számos esetben ez okból sztrájkba kényszeritet- ték a szakszervezetek tagjait, a jelen esetben éppen ennek ellen­kezője áll: a munkáltatók ra­gaszkodnak az aláirott szerző­déshez, mig a szervezet vonako­dik attól. Ezen fordított viszonyt ter­mészetesen a Taft-Hartley rab­szolga törvény idézte elő, amely többek között tiltja oly szerző­dés aláirását, amelyben a “clos­ed shop” (zárt műhely) benfog- laltatik. A munkáltatók természetesen nem akarnak “törvényszegők” lenni — ők sohasem törvénysze­gők, amikor az ő érdekeiket vé­delmezi a törvény, viszont nem ily finyásak amikor a munkás- védelmi törvények megszegésé­ről van szó — és régi álmuk tel­jesülését remélték, hogy végre a zárt műhely rendszerrel vé­gezhetnek. AMIKOR a Szövetségi Kong­resszus a hírhedt “rabszolgatör­vényt” az elnöki vétó dacára el­fogadta, a szakszervezeti veze­tők nagy lármát csaptak, de a gyakorlatban semmit sem tet­tek a rabszolgatörvény hatásta­lanítására. Bár azóta mindkét szakszervezeti szövetség — az American Federation of Labor (AFL) és a Congress for In­dustrial Organization (CIO) — konvencióztak, valamint számos országos szakszervezet is, de üres lármánál tovább csak az Interpational Typographi c a 1 Union, — amely az AFL és az United Electrical Radio and Machine Workers Union, amely I a CIO kötelékében tartozik — mentek, amikor határozatilag kimondották, hogy nem kötnek oly szerződéseket a munkálta­tókkal, amilyent a Taft-Hartley törvény előír. Sőt a nyomdászok szervezete még a UE-nél is tovább ment, mert kimondotta a konvenció, hogy egyáltalán nem köt szer­ződést a munkáltatókkal, ha­nem a kollektiv tárgyalások eredményét a műhelyekben füg­gesztik ki “Conditions of Emp­loyment” (Munkaszabályok) címmel, amely nem “szerződés’ és nem támadható meg pörrel a Taft-Hartley törvény alapján. És ezen határozatnak a gyakor­latba ültetésére most került al­kalom Chicagóban, amelynek ki­menetele döntő hatással lesz az egész ország nyomdaiparára. A CHICAGÓI sztrájk nem spontánszerü munkabeszünte­tés, mert annak előzményei hó­napokra nyúlnak vissza. A nyomdász szervezet, már hóna­pokkal ezelőtt benyújtotta kö­vetelését a munkaviszonyok és bérek javítására, a lapkiadók azonban sem a munkaviszonyok­ról, sem a bérjavitásról nem akartak tárgyalni, hanem arról tárgyaltak, hogy a Taft-HartT ley törvény mit ir elő és ők csakis az esetben hajlandók a munkaviszonyok és bérjavitás­ról tárgyalni, ha a szervezet be­leegyezik, hogy a megegyezést írott szerződésbe foglalják. A nyomdaiparban már évtize­dek óta gyakorlatban van a zárt műhely rendszer,' amely azt je­lenti, hogy csakis oly munkások alkalmazhatók, akik már előző­leg a felvétel előtt tagjai a szer­vezetnek. Az uj rabszolga tör­vény azonban ezt tiltja és ki­mondja, hogy a munkáltatók bárkit alkalmazhatnak és ha az uj alkalmazott önként hajlandó a szervezetbe belépni, ahoz joga van, de a munkásoknak nem szabad semmiféle kényszert al­kalmazni vele szembe, hogy ez­által kényszerítsék a belépésre. Ugyancsak büntetendő eljá­rásnak minősiti az uj törvény a rokonszenvi sztrájkot, valamint oly munkáknak a megtagadását amelyeket sztrájk által sújtott műhelyekből szállítottak az üzembe levő műhelyekbe. Úgyszintén büntetendőnek minősiti az uj törvény azt, ha sztrájkban álló munkások meg­akadályozni akarják a sztrájk­törőket, hogy helyeiket elfoglal­ják, mert az uj törvény szerint a “munkához mindenk i n e k egyenlő joga van.” A nyomdász szervezet ezen és a többi hasonló kitételeit a tör­vénynek úgy értelmezi, hogy azok a szervezet megsemmisíté­sét célozzák és a legutóbbi kon­venciójukon elhatározták, hogy amig a Taft-Hartley törvény ér­vényben van, nem kötnek szer­ződést a munkáltatókkal, ha­nem a kollektiv tárgyalások alapján a műhelyekbe kifüg­gesztik a “Conditions of Emp­loyment” megegyezést a szerző­dés helyett. A MUNKÁLTATÓK azonban a “Conditions of Employment” megegyezést semmi körülmé­nyek között nem akarják elis­merni, mert. szerintük az nem nyújt biztosítékot, hogy a mun­kások egy meghatározott ideig nem állítanak fel újabb követe­léseket és nem szüntetik be ,a munkát, bármi “el nem fogad­ható okból”. A NYOMDÁSZOK szerzi idése okt. 21-én járt le és azóta min­den kísérlet hiábavalónak bizo­nyult a lapkiadókkal megegye­zésre jutni a bérköveteléseket illetőleg, amely 14.50 heti bér ja­vítás a nappali és 15 dollar az éjjeli munkásoknak. Ezen javí­tással a nappali és esti munká­sok hetibére 100 dollárra emel­kedne 36 és egynegyed órai munkáért, mig a késő estii, il­letve kora reggeli munkások bé­re 106 dollárra, heti 30 órai munkaidőre. Mivel a lapkiadók ragaszkod­tak az uj törvény alapján az írott szerződéshez, az utóbbi két hétben a szedők “amerikáztak” ami a napilap kiadásokat órák­kal késleltette a megszokott idő után. Ez természetesen sok bonyo­dalmat okozott, mert az újsá­gok nem kerültek időben az el­árusítókhoz, elkésték a vonato­kat és repülőgépek indulási ide­iét és amig helyben csak né- nány órai késést jelenteti, ad­dig a más városokba szállított lapok sok esetben egy teljes na­pot késtek és mire odaértek már értéktelenekké váltak. VASÁRNAP délután a sze­dők gyűlést tartottak és 1,672 szavazattal 12 ellenében utasí­tották a szervezet vezetőségét, hogy ha a lapkiadók 24 órán be­lül nem teljesitik a bérkövetelé­seket, beszüntetik a munkát. Hétfő estig nem kaptak kielé­gítő választ, igy ismét gyűlést tartottak 6 és 8 óra között és az eredmény; 2.330 a sztrájk mellett és 61 ellene szavazott és a szavazatok megszámlálása után azonnal beszüntették a munkát. A sztrájk által érintett 1 ipok: “Chicago Tribune”, “Chicago Sun” és a “Chicago Journal of Commerce” reggeli, valamint a “Chicago Daily News” és “He­rald-American” délutáni újsá­gok. A nevezett lapok a Chicago Newspaper Association szövet­ségbe tartoznak és több mint 1,500 szedőt és betűöntőt alkal­maznak. A local 16-hoz tartozó többi munkások helyi és közel- vidéki független lapoknál van­nak alkalmazva, amelyek rész­ben már teljesítették a követe­lést, részben még függőben van­nak. E SOROK írásakor a sztrájk harmadik napja tart és dacára annak, hogy a nevezett lapok “composing” termei sötétek, a lapok még mindig megjelennek, sőt pontosabban, mint a szerző­dés lejárta óta a munkabeszün­tetés napjáig. Sajnálatos, hogy a nyomdá­szok közel egy évszázados szer­vezete még nem ismerte fel a szakmai szervezkedés elavultsá­gát és károsságát és a szorosan összevont iparban még ma is egy tucat különböző szakmai szervezet van, amelyeknek szer­ződése különböző időkben jár le és munkástársaik sztrájkjának letörését elősegítik. A lapok dicsekedve jelentik, FIGYELEM NEW YORK ÉS KÖRNYÉKE! A General Defense Commit­tee new yorki osztályai az osz­tályharc fogjai karácsonyi segítésére, december 13-án, szombaton este a G. A. A. C. Hallban, 213 E. 82 St. TÁ NCESTÉLYT rendez. A Bérmunkás olvasóit ez­úttal hívja meg a Rendezőség hogy dacára a sztrájknak, még mindig megjelennek “uj pro­cesszussal” és “jó szervezett munkások” hozzájárulásával. Az “uj processzus’ abból áll, hogy amikor a “szervezett’ új­ságírók leadják a kéziratokat, egy csomó gépirólány azokat villany Írógépeken lekopogja és a nyomdászok helyett — akik sztrájkban' vannak -— “artisz­tok” csinálják meg az oldalakat, amiket lefényképeznek és a “szervezett” stereptyperek ki­dolgozzák ,amit aztán a nyomó­gépekre erősítenek és a “szer­vezett” gépmesterek nyomják a lapokat. Amikor a lap ki van nyomva, a “szervezett mailerek” (szállí­tók) elkészítik szállításra és az ugyancsak “szervezett” kihor­dok eljuttatják rendeltetési he­lyükre. És sajnos, a lapkiadók dicsek­vése egyáltalán nem alaptalan és nem hazugság, mert valóban “száz százalékos szervezett; munkások” végzik a sztrájktö­rő munkát. AZ INDUSTRIAL WORK­ERS OF THE WORLD (IWW) 42 éve törekszik a munkásság­gal megértetni a szakmai szer­vezkedés károsságát és az IPA­RI SZERVEZKEDÉS fontossá­gát a mai fejlett ipari termelési viszonyok között. Számtalan­szor rámutattunk, hogy a szak­mai szervezkedés mint kény­szeríti a munkásokat sztrájktö­résre és mint segíti a munkál­tatókat a sztrájkok megtörésé­ben. A jelen nyomdász sztrájk a napnál világosabban bizonyítja az IWW tanításának szükséges­ségét és most sem mulaszthat­juk el, hogy a munkásság fi­gyelmét fel ne hívjuk ezen test­vér árulásra. Az Ipari Szervezet alapján ily szervezett sztrájktörés nem fordulhatna elő, mert ily alapon “minden egy iparban foglalkoz­tatott munkás egy Ipari Szer­vezetbe tartozna és az egyen esett sérelem az összesség sé­relmének tekintetne.” PALESZTINA KETTÉ OSZTÁ­SA MELLETT SZAVAZOTT AZ U. N. NEW YORK — Az U.N. leg­utóbbi gyűlésen 33-13 arányban Palesztina ketté osztása mellett szavaztak. E szerint 1948 októ­berében megállapítják az Arab és a Zsidó országok határait. Az U.N. öszes mohamedán küldöttei tiltakoznak a szava­zás ellen és szent háborút he­lyeznek kilátásba, mig a szét­osztás hívei ünnepelték a hatá­rozatot. Az angolok jövő év augusztusban vonják ki kato­naságukat Palesztina földjéről.

Next

/
Oldalképek
Tartalom