Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)

1947-11-29 / 1504. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1947. november 29. JEGYEZD MEG __________________Ajánlja: St. Visi.-------------------------­Ne hogy az amerikai-orosz barátság simán működjön, az amerikai urak betiltották az olajszállítmányt minden olyan ország részére, amely az oro­szokkal barátkozni mer. A sok bűnök között, melyek­kel az oroszokat vádolják, mos­tan legújabban a felségsértést is besorozhatják. Minden or­szág küldött ajándékot a sze­gény angol trónörökös herceg­nőnek, csak az oroszok nem, ők inkább csak megmaradnak rosz- szaknak, királysértőknek. A Wall Street adótervezői ajánlata szerint az 5.000 dollá­ron felül jövedelemre 38 száza­lékkal, azon alulira meg 2 szá­zalékkal vágnák le az adót. A detroiti nagy lapok agyon­dicsérték Walter Reuthert, a vörösök elleni harca miatt. De mostan megint vörösre festik, mivel azt ajánlotta, hogy az üzem-igazgatóságii tanácsba is vegyenek be unionistákat és hogy ha az árak nem esnek, akkor munkabér javitást is akarna. De valószinüleg mint jó vörös ellenes vezér, mindezt csak jámboran kérni fogja . . . de még akkor is vörös lesz. Egy washingtoni jelentés sze­rint, ha a népek 35 százalékkal kevesebbet adakoznak a temp­lomok, vallásos intézmények ré­szére, ahogy ezelőtt tiz évvel tették, a depresszió idején. Most egy konferenciára hivják össze a papokat, hogy ezt orvosolják. Ugyiatszik ha lassan is “mégis mozog a föld”. Az amerikai demokrácia ver­seny az árak kontrolja és a gon­dolat kontrolja között. Ha az árakat nem tudják kontrolálni, akkor azon leírhatatlan gondo­latokat fogják kontrolálni, me­lyeket az éhező, nélkülöző mun­kások fognak gondolni az ilyen demokráciáról. Mivel a kongresszusban meg­kezdték a komédiát, a hollywo­odi színészek hazamehettek. Most műkedvelőkkel nyitották meg a világszinpadot. Két héttel ezelőtt az elnök azt mondta, hogy ő nem akar ár és más kontrolt, mert az a rendőr­állam eszközei. Most azt kéri, hogy a kongresszus szavazza meg az ár és bér kontrolt. Elő­ször agyonüti, aztán felakarja támasztani. Ez a mi okos elnö­künk, nem csoda, hogy ilyen össze-vissza van a kormányza­ta is. Úgy látszik, hogy a vörö­söknek az amerikai tőkés rend­szer elleni propagandája na­gyon is sikeres az öreg Európá­ban, mert az amerikai urak fel­jaj dúltak és mostan nagy ösz- szegeket akarnak megszavaztat­ni annak ellensúlyozására. Az elnök által kinevezett gaz­dasági tanács azt jelentette, hogy minden szépen, simán fo­lyik, amint azt az isten kiter­vezte Ádám idejében. Persze semmi változást azon nem sza­bad csinálni, mert ha jó volt az Ádám apánknak, akkor miért ne volna jó a fiainak. Chiangnak és a görög király­nak sürgősen kell egy párszáz millió, mert még mindég ott van a vörös veszedelem. Sőt már nagyon is ijesztő, igy Chiang nem milliókat, hanem billiókat kér. No meg még több amerikai tisztre, későbben katonára is szükség lenne. Chiang Khai Shekék hallgat­nak, mint a gyermek, amely be­izzadt, nem jelentenek újabb győzelmeket a vörösök fölött. Pedig csak mostan kezdődnek meg a nagy harcok a tél idején, amikor a néphadseregnek lesz ideje rá. Az angol katonák, akik segí­tettek a mostani görög kor­mánynak hatalomra jutni, most megborzadva tiltakoznak és az angol kormány is hivatalosan tiltakozik az ellen, hogy ezen jó demokrata görög kormánycsa­patok minden ceremóniái, min­den törvénykezés nélkül levag­dalják a partizánok fejeit és azt falvakon keresztül mutogatják, parádézgatnak vele. Ez az a hi­res demokratikus görög hadse­reg, melyet az amerikai adófi­zetők pénzén tartanak fen és a kormánynak az amnesztia Ígé­retét, is fenékbe rúgja, a magu­kat megadó partizánok fejeit, mint a legbarbárabb afrikai va­dak, levagdalják. MUNKÁSÜLDÖZÉS CUBA SZIGETÉN HAVANA, Cuba — San Mar­tin elnök adminisztrációja Soc- arras munkaügyi miniszter ve­zetése alatt vehemensen mun­kásellenes politikát folytat. En­nek megfelelőleg a kormány megtagadta a Cubai Munkásszö­vetség (CTC) elismerését. Ami­kor ezért az érdekelt munkások tiltakozó felvonulást tartottak a vezetők közül közel ötszázat börtönbe vetettek, közöttük Ia- zaro Pena központi titkárt is. Az elfogottakat csak 44 órás éhségsztrájk után engedték sza­badon. Meddig fognak még élősködni? (a.l.) Tiszta vizet a pohárba és ne hagyjuk megzavarni a magyar nép gigászi harcát a fejlődés utján. Évszázadokon keresz­tül folyt a magyar nép harca, a minden emberi jogokat letaposó grófi és papi uralom ellen. A fölszabadulás órája ütött! A földig lealázott és mindenből kifosztott magyar dolgozók részt kaptak saját sorsuk intézésében. A halottrablóknál is alacsonyabb színvonalon álló árulói a magyar népnek, nem tudnak belenyugodni abba, hogy maga a magyar nép zöme legyen a' ország irányitója. Vakondok módjára, m.ntha a föld gyomrából bújtak volna elő, lesipuskások módjára orozva támadnak a magyar néjí ellen. Horthy uribitang rendszert akarnak ismét föltámasztani. A magyar népnek töboé nincs veszteni valója. A meggyö­tört és vérig kiszipolyozóttak utat törtek maguknak és a kátyúba jutott szekeret a haladás útjára terelték. Ezzel nincsenek a magyar hűbéri rendszernek urai kibékülve. A volt talpnyaló csatlósaik nem tudták megszokni a megtisztult légkört. Nagyrészük külföldre menekült, égett a talaj a lábuk alatt. Külföldre menekültek, oda, ahol még a maradiság honol, ahol hasonszőrű árulók már régen letelepedtek. Ide Amerikába menekültek, hogy a magyar szabadságharcos­nak, Kosuthnak és a többieknek nevét befeketítsék. A régi Hor­thy talpnyalókból alakult A.M.Sz. (Áruló Magyarok Szövetsége) , most tartotta összeesküvési gyűlését Chicagóban, a küzdő és ne­hezen dolgozó fölszabadult magyar nép alattomos hátbaszurására. Az ideszakadt magyar dolgozók, akiket a régi magyarorszá­gi rémuralom hajtott idegenbe, nem kedvtelésből vettük a vándor-' botot kezeinkbe, hogy megélhetést keressünk idegenben. Akárhová vetett bennünket a sors, de a magyar nép fölsza­badulásáért egy percig sem szűntünk meg harcolni. Sohasem tettünk úgy, mint a már itten letelepült és az újon­nan ideszökött árulók teszik, hogy az itteni nehezen dolgozó ma­gyar munkások centjeiből, zárt ajtók mellett konvencióznak és összeesküvést szőnek az otthoni testvéreink ellen. Nem volna talán olyan feltűnő a haramiák összejövetele, ha az újonnan ideszökött árulókat nem állítanák oda, mint már­tírokat. Ide szöktek, azt á litsák, hogy ottan életük forgott koc­kán! Miért nem forog Tildy Zoltánnak, a magyar köztársaság el­nökének élete kockán? Csak azért, mert nem áruló! Hogy az itteni egyleti basák még mindig turkálhatnak az egyleti pénzekbe, az csak a tagság könnyelműsége. Eddig még sikerült az uraknak legtöbb esetben az amerikai magyarságon eretvágni, de majd ha az itteni egyleti tagság rájön arra, hogy! nehézen megkeresett centjeiket a fekete lelkű egyleti sabák a gyár nép elárulására fordítják, megfogja mondani, most már nem tovább! Erről már most is az itteni magyarság meggyőződhetett, an­nál is inkább, mert láthatja, hogy hogyan ölelik keblükre az egy­leti basák az ideszaladt árulókat. Az éhező és lerongyolódott ma­gyar testvéreinknek kenyérből sem jut elegendő, addig a szökevé­nyek, az árulók röpködnek ide Amerikába. Vájjon honnan fedezik a költséges repülést? Vájjon ki ad nekik beutazási engedélyt? Az amerikai magyarság nem lehet árulója az otthon vergődő ma­gyar testvéreinknek. De ha az idemenekült árulókat támogatják és a saját egyleti basáiknak megengedik, hogy a gyűjtött vagy az egyleti pénzekből az uj Magyarország ellen folytassanak agi- tációt, ezzel hozzájárulnak a magyar nép árulásához. Ha ezeknek az uraknak a magyar nép fölsegitése a céljuk, akkor miért gyüléseznek zárt ajtók mögött? Vagy talán az itteni magyarság csak arra jó, uogy fizessen! Akiknek nincs vaj a fe­jükön, azok bátran kiállhatnak a napra. De az AMSz (Áruló Ma­gyarok Szövetsége) történelmi hivatását tölti be, amikor a ma­gyar nép ellen cselekszik. Horthyék kezdeményezték, Horthy ügy­nökök alapították! Magyar egyleti basák pénzelik a tagság pén­zéből. Mi tudjuk, hogy minden nemzetnek voltak és mindig is lesz­nek árulói, de olyan nyíltan és szemtelenül, még nagyon kevesen tették, mint az Amerikai Magyar Szövetség. A magyar népet már egy emberöltőn kétszer h iboruba vitték. Mindenből kifosztották. A magyar pép erős akarata újjá fogja építeni az országot, de már többé nem a grófok és azoknak talpnyalói számára. Mi az amerikai magyar dolgozók, minden támogatást megadunk az ott­honmaradt testvéreinknek. Uton-utfélen nap-nap után, mindig lefogjuk leplezni a magyar nép árulóit! Az egyleti tagság meg1 kérje számon, hogy az egyleti basák mit végeztek a chicagói naSgyülésen. Mert ha nem az árulás volt a céljuk, akkor nyíltan, szórul-szóra, nyilvánosságra hoznák a jegyzőkönyvet. De nem hi­szem, hogy ezt megfogják tenni. A Nagy Ferkók, meg a Varga Bélák itt is folytatni fogjak, amit otthon cselekedtek, amiért nem vállalták a felelőséget, mint szivbeli barátjuk Donáth György. ák közül is — polgári pártok­ban vannak vagy azok jelöltjei­re szavaznak. A fent leirt testvérharcból fi­zikailag épen és életben marad­va kerültünk ki, tehát folytat­hattuk az osztályharcot, bár kü­lönböző szerkezetekben. Összekerülhettünk újra, ha egyikünk vagy másikunk véle­ménye változott. Ámde tegyük fel, hogy mó­dunkban lett volna kivégezni a kisebbséget, minden frakció harc alkalmával? Túlhajtott ez a feltevés? Nem is utalok a későbbi test­vérharcokra, csak a fentiekhez fűzök még egy történelmi ada­tot. Azután, hogy Basky Lajos átjött hozzánk és igy összeke­rültem és kibékültem vele, el­mondtuk egymásnak a frakció titkokat. Azok között a “fegy­veres” felkészültségünket a kon­vencióra. Erre ő azt mondta, hogy iga­zán fegyveresen ők voltak fel­készülve. Hat elvtársnál volt re­volver és ezek úgy helyezked­tek el a teremben, hogy lega­lább egy tucatot agyonlőhettek volna, ha mi “direkt akciót” al­kalmaztunk volna. Ma visszatekintve az esemé­nyekre, a személyi változások­ra, a szervezetek átalakulásaira és az egész társadalmi helyzet­re, a kérdésem az, hogy mire jó a munkásmozgalmon belül a testvérharc és a mérges gyűlö­let? (y)

Next

/
Oldalképek
Tartalom