Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)
1947-11-29 / 1504. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1947. november 29. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ........................$2.00 öné Year ......... $2.00 Félévre ............................. 1-00 Six Months ........... 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy ______ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ________ 3c Elöfizfetés külföldre vagy Karladába egész évre ................ $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még aem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Rendőrállam niszter nyilatkozata nyilvánvalóvá teszi, hogy útban vagyunk ahoz, hogy az Egyesült Államokból rendőrállamot formáljanak. Az amerikai sajtó, amely oly nagy hévvel ostorozta az európai rendőrállamokat, most meghunyászkodik, szolgalelküleg eltussolja ezt a dolgot s legfeljebb csak azt a magyarázatot adja, hogy az egész nem egyéb politikai manőverezésnél. Mindkét politikai párt mutatni akarja, hogy mennyire “vörös” ellenes, mert a nagy vörösellenes hisztériát szavazatok fogására akarják felhasználni. Valójában azonban az történt, hogy a bankárok vezetése alá került amerikai State Department készséggel hódolt be a vörös hisztériát terjesztő és rémuralmat teremteni igyekvő képviselőknek és szenátoroknak, akik durva rágalmazással, megfélemlítéssel és ahol lehet, munkakeresettől való megfosztással igyekeznek az államhatalmat magukhoz ragadni, mint tették azt a fasiszták Olaszországban, a nácik pedig Németországban. És ha Amerika népe nem ébred fel idejében, egyszer csak látni fogja, hogy a demokrácia hazájából rendőrállamot csináltak. De az ébredés akkor már késő lesz! A külügyminisztérium egyik tisztviselője» akit jelöljünk csak a szokásis N. N. betűkkel, a tőle megszokott, nem tulgyors, de nem is tui-lassu tempóval dolgozott az asztalára felrakott aktacsomagokon. Évek óta dolgozott már ebben az irodában és megszokta ezt a rutinos munkát. Már otthon, amikor a reggeli után megcsókolta a feleségét, majd két kis gyermekét, mielőtt elindult az irodába, tudta, hogy mi lesz a napi munkája. Éppen ezért nagyon meglepődött, midőn az irodafőnök a déli munkaidő befejezte után zárt borítékot tett le az asztalára. N. N. egy pillanatra arra gondolt, hogy taláil előléptetésről, vagy fizetésjavitásról értesítik ily diszkrét módon. Gyorsan felbontotta tehát a borítékot, kihúzta belőle a levelet, amelyen csak ez a pár sor állt: “A Department nem kívánja többé az ön szolgálatait, elbocsájtása azonnal érvénybe lép.” N. N. nem akart hinni a szemeinek, még egyszer elolvasta a pár soros értesítést. Itt valami tévedésnek kelle lenni, — gondolta s sietett az irodafőnökhöz. “Sajnálom”, — válaszolta az irodafőnök a kérdezősködésére, — “de én nem mondhatok semmit, forduljon az államtitkár úrhoz”. N. N. azonnal ment az államtitkárhoz. Az az csak ment volna, de az államtitkár ur nerii fogadta. És bárhová fordult is panaszával, mindenütt csak azt a választ kapta,, hogy elbocsájtásának oka nagy titok. De hogy miben áll ez a titok, azt senki sem merte, vagy nem akarta megmondani neki. Az olvasó bizonyára azt hiszi, hogy ez a dolog Moszkvában, vagy legalább is az orosz befolyás alatt álló államok valamelyikében történt, mert azon “rendőri államokban”, — mint ahogyan az amerikai sajtó nevezi őket, ilyen minden megindokolás nélkül dobják ki az állami tisztviselőket. Sietünk tehát megjegyezni, hogy nem Moszkvában, nem Bukarestben, még csak nem is Budapesten, hanem Washmgtonban, az Egyesült Államok fővárosában történt ez az eset. És hozzátesszük még azt is, hogy nem egy N. N.-ről, hanem számos tisztviselőről van szó, akiket hosszú évekig tartó szolgálat után ilyen rövid pársoros értesítéssel vágtak ki hivatalaikból röviddel azután, hogy Truman elnök kiadta azon hírhedt rendeletét, hogy az állami hivatalokat meg kell tisztítani a “disloyal” (hűtlen) hivatalnokoktól. A külügyminisztériumból 10 hivatalnokot dobtak ki anélkül, hogy az illetőknek alkalmat adtak volna védekezésre. Ezen tisztviselők még azt sem tudták, hogy vizsgálat folyik ellenük. Nem tudatták velük, hogy miért sorozták őket disloyalnak, ki és mivel vádolják őket? Még azt is csak utólag tudták meg, hogy a Truman rendeletével kapcsolatban fosztották meg őket állásaiktól s veszítették el kenyérkereseti forrásukat. És miután ez az elbo- csájátás többé-kevésbé hazaárulóknak bélyegzi őket, most még uj munkát sem tudnak kapni. De ugyanakkor még mindig nem adnak nekik módot arra, hogy védekezzenek. Rendőrállamban ez már igy megy! Az amerikai State Departmentnek ez a brutális eljárása any- nyira ellenkezik az amerikai szabadság jógákkal, hogy számos kiváló jogász nem állhatta meg szónélkül és élükön Thurman Ar- nolddal, aki az igazságügyminiszterium trösztellenes osztályának a vezetője volt, nyüatkozatot adtak ki, amelyben rámutatnak arra, hogy a külügyminisztérium a rendőrállam módszereit honosítja meg. Arnold és társai levelet intéztek Robert A. Lövet helyettes külügyminiszterhez, amelyben rámutatnak arra, hogy a 10 tisztviselőt az elbocsájtásnak ez a neme nem csak a jelenlegi munkájuktól fosztotta meg, hanem, miután rájuk sütik a “disloyal” bélyeget, elüti a jövőbeni kereseti forrástól is. Vagyis ezen tisztviselők nagymérvű büntetésben részesültek anélkül, hogy bármi vádat is emeltek volna ellenük. Soha nem tudatták velük, hogy milyen bűncselekményt követtek el, — ha ugyan követtek el valamit. Ezen eljárással az amerikai külügyminisztérium, amely hivatva van a külföldön időző amerikai polgárok jogainak védelmére, itthon lábbal tapossa ezen jogokat. A State Department eljárása végre is olyan publicitásban részesült, hogy magának, George C. Marshall külügyminiszternek is nyilatkozni kellett, aki azonban még inkább olajat ötnött a tűzre, amikor azt mondotta az újságíróknak, hogy nem ismertették a vádat a kidobott tisztviselőkkel, “mert azokat olyan titkos állami szervezet állította össze, amiről nem szabad információt adni”. A State Department eljárása, valamint Marshall külügymiA munkásosztály felszabadulásáért harcoló ipari unionistá- kat, de különösen azoknak amerikai magyar csoportját, a Bérmunkás szükebb családi körét súlyos csapás érte Bercsa Janos munkástársunknak hirtelen halálával. Bercsa munkástársunkat mintegy három hónappal ezelőtt kisebb baleset érte munkakörben egy vasdarab esett a lábára s csontrepedést okozott. Már éppen kigyógyulóban volt ebből a balesetből, a gipszkötést levették a lábáról s minden jel* arra mutatott, hogy még hosszú örömteljes életet élhet a csendes, nyugodt, mindenkihez jó és nyájas ember forrón szerető neje, gyermekei és nagyszámú barátai örömére. November hó 14-én este 11 órakor hirtelen rosszul lett, erős köhögési roham fogta el és 10 perc múlva, amikor a gyorsan hivott orvos megérkezett, már csak azt állapította meg, hogy ez a nemesen érző szív megszűnt dobogni. Bercsa munkástársunk azon kevés beszédű emberek közé tartozott, akik nem beszéddel, hanem tettekkel veszik ki részüket a munkásosztály felszabadításáért folyó nagy harcban. Úgy ő, mint most özvegyen maradt Bercsa munkástársnőnk évtizedeken át odaadó munkát fejtettek ki Cleveland, O. városban az IWW mozgalom köréiben, lapunk a Bérmunkás felépítésére és naggyá tételére. Éppen két évvel ezelőtt költöztek Cle- velandból Los Angeles városba azon reményben, hogy az enyhébb éghajlat kedvező hatással lesz Bercsa munkástársunkra. Bercsa munkástársunk halála nagy és igazán őszinte fájdalmat váltott ki az amerikai magyarság igen széles rétegeiben, nem csak azért, mert oly odaadó munkát végzett a munkásosztály érdekében, hanem azért is, mert olyan szép, példás életet élt, amelyre nem csak özvegye és a gyermekei, hanem a nagyon széles körre terjedő barátai is büszkék lehetnek. Az elhunyt bajtársunk szilárd meggyőződését követte úgy a társadalmi, mint a vallási téren, gondolkodását nem a hit, hanem a tudás irányította, igy nem hitt a tulvilági erők és lények létezésében. Ezen sorok Írójának jutott az a végtelen szomorú kötelesség, hogy a nyitott sir előtt, a gyászoló család, a nagyszámú személyes és elvbarátok nevében néhány búcsúszót mondjon Bercsa munkástársunknak, majd Bakos munkástársunk szavalta el Kolozsvári, “Halotti induló” cimü gyönyörű versét s ezzel elengedtük Bercsa munkástársunkat arra a nagy útra, amelyről nincs többé visszatérés. A temetésen mozgalmunkat Wagner József munkástárs, a G.E.B. elnöke képviselte. A nagyszámú barátok virágokkal fejezték ki részvétüket és a Bérmunkás Lapbizottsága is egy szép virágkoszoruval adott kifejezést annak, hogy mily nagymértékben osztozik Bercsa munkástársnő fájdalmában. Geréb József PATRICK J. READ Az IWW-nak Chicago, 111.- ban is halottja volt az elmúlt héten. Patrick J. Read, az Industrial Worker volt szerkesztője, aki a háború alatt szerkesztette angol nyelvű lapunkat a Chicago Hospitalban november 16-án agyvérzés következtében halt meg. Patrick Read munkástárs Irlandban született 50 évvel ezelőtt. Résztvett Irland, Anglia, Franciaország munkásharcaiban, • végig küzdötte a spanyol polgárháborút. Felesége, ki francia nő volt, a háború alatt, mig a fia a háborúban esett el, ami csak fokozta azt a meggyőződését, hogy a háborúk minden terhét a munkásosztály viseli. Ennek a meggyőződésének adott kifejezést Írásaiban a szerkesztése alatt levő Industrial Workersban. Az osztálytu- datos munkások emlékét kegyelettel megőrzik. Detroitban a segélybizottság arra kéri a közönséget, hogy a hálaadás napjára küldjenek élelmiszert azon 26 ezer detroiti egyénnek, akik segélyen vannak, heti 17 dollár támogatással 6 személy részére. AKI PROFIT NÉLKÜL ADJA A HÚST PHILADELPHIA, Pa. — George Rookstool mészáros nagy feltűnést keltő tervet tett közzé, kijelentette, hogy hajlandó önköltségi áron adni a húst, vagyis 50 centet számítani egy font legjobb steakért, ha minden vevője hetenként 1 dollár 25 cent “költséget” fizet. A tervet akkor lépteti életbe, ha elég vevőt tud megnyerni terve részére. A városbeli kereskedők között nagy feltűnést keltett a terv.
