Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)

1947-11-22 / 1503. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS

OF THE WORLD

Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879

VOL. XXXV. ÉVFOLYAM

CLEVELAND, 1947 NOV. 22

NO. 1503 SZÄM

Háborús ijedelem Európában

HETI KRÓNIKA

(Vi.) Agyongyötört Európa népessége, retteg még annak a gondolatától is, hogy egy újabb háborús romboláson, gyötrelmeken keresztül kellene nekik menni. Sokan úgy gondolják, hogy azt már nem birnák ki, nem élnék keresztül. Még az a tény is beteggé teszi őket, hogy mindég nagyobb mértékben beszélnek egy újabb és még borzalmasabb háborúról.

Most az amerikai ujságirók józanabb része és az európai ut- jukról visszatért politikusoknak egy kicsi része megrettenve látják, hogy az amerikai kormány és rendszer ellen leghathatósabb propaganda az az állítás és látszat, hogy Amerika akar egy újabb háborút.

Walter Lippman, aki több hónapot töltött, utazgatott Európában, ezeket Írja: “Európában mindenfelé és mindenki a háborúról beszél. Az egész Európa háborúra készül, de nem azért, hogy harcoljanak, hanem azért, hogy kimeneküljenek belőle, ha háború lenne.”

Ez azt jelenti, hogy minden ország vezérei, semlegesek szeretnének lenni. Ami természetes, hiszen minden józan gondolkozá- su egyén a háború ellen van. Utálattal néznek azon országra, vagy csoportra, amelyről azt látják, vagy gondolják, hogy egy újabb háború megkezdését tervezi.

Éppen ezért Mr. Byrnes leghatalmasabb ütőkártyát, propaganda fegyvert adta az európai vörösök kezébe, amikor azt a kijelentést tette, hogy az oroszokat kizavarják Németországból. Ezen kijelentésre még a leg- reakciósabb német bankár, katonatiszt is megrettent. Mert ők gyakorlatból tudják, hogy nem olyan könnyű az oroszokat zavarni, kergetni. Azt is tudják, hogy ezen kergetősdi leginkább német földön játszódna le, nagyon sok otthont, gyárat és népet pusztítana el ottan, nem nagyon maradna semmi még akkor sem, ha sikerülne az oroszokat kikergetni.

Mindezt nem csak a német szakértők, katonatisztek, hanem sok amerikai generális is látja és megmondta, hogy az angolamerikai katonák szaladnának elől az Atlantic tenger felé, melyet 21 napon belül elérnének.

Mentői több háborús uszító ordítozik Amerikában, mentői több Byrnes féle politikus irkái, vagy szólják el magukat, nyilvánítják titkos vágyaikat, annál biztosabban Amerika ellen fordul az egész Európa, sőt az egész világ. Mert azt még a szovjetek ellenségei is elismerik, hogy az oroszok nem akarnak

háborút. Egyetlen nemzet sem akar háborút az amerikai háborús uszitókon kívül. Egy maroknyi ember, vagy ostoba félbolond akadna Európában, aki még remélhetné, hogy valamit nyerhetne egy háború által.

Ezt az oroszok nem csak látják, de nagyon ügyesen ki is használják. Azért központosította Vishinski beszédét, minden támadását az amerikai háborús uszítok ellen. Azért közük nagy betűkkel mind a munkás és kommunista újságokban Byrnes beszédének ezen fontos részét. Azért tesznek ajánlatot, hogy úgy Németországból, mint Koreából kivonulnak, ha azt az amerikaiak is megteszik.

Mert azt mindenki tudja, hogy egy nemzet sem szereti az idegen katonákat az otthonában, hazájában. És meglátják, hogy azok az igazi barátok, akik hajlandók nekik békéthagyni, kivonni megszálló csapataikat. Ugyancsak meglátják azt, hogy minden demokráciával való ta- karódzás dacára, az amerikaiak nem merik kivonni hadseregüket, még a barátságos Koreából sem, nem pedig a volt ellenséges Németországból. Nem bíznak abban, hogy a többség, a nép saját sorsát úgy intézi el, hogy az amerikai bankárok meglegyenek majd vele elégedve, ha nem lesz ottan amerikai hadsereg.

ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.)

MAGYARORSZÁG FIZETI A JÓVÁTÉTELI KÖTELEZETTSÉGÉT

Magyarország népének Horthy és a többi kimenekült bűnéért 300 millió dollárt kell jóvátétel fejében fizetni.

Erre a tételre 1945-ben 5.531 milliót, 1946-ban 23,940 milliót és 1947 első . hat hónapjában 14,586 millió dollár értékű árut termelt.

Ebből a kis jelentésből megtudjuk, hogy miért szenved szükséget a magyar nép a megfeszített munka mellett.

KÉT VASUTAS UNIÓ TAGJAI BÉREMELÉST KAPTAK

A Brotherhood of Railroad Trainmen és az Order of Railroad Conductors szervezet 200- 000 tagja november elsejétől visszamenőleg 15 és fél cent órabér javítást vívtak ki a hatalmas vasút társaságoktól.

Ez a győzelem könnyebbé teszi három másik vasutas szervezetnek most folyamatban levő tárgyalását a bérek emelésére.

A 15 és félszázalék, ami Sitiéi emeli a munkások napi keresetét még mindig jóval alul van az egyre fokozódó árak mellett.

Nem szándékom mindéül héten a m'agyar kormány idelógott menekültjeinek a fogadó bizottságához csatlakozni, de | valahogy ez a Pfeiffer aki olyan I vígan fütyörészve rohant a reá j várakozó Eckhardt Tibor kar- ' jaiba, kierőszakolta belőlem azt, I hogy én is fütyüljek rá. Igaz vi- ! szont a fütyülés nem igen hason- jlit a magyar nemzeti zenéhez, i de az is igaz, hogy az ilyen Pfe- ifferek sem Árpád apánkkal vonultak be a magyar hon földjére. Hogy aztán miért éppen az ilyen fütyörésző alakok lesznek a legnagyobb magyar hazafiak, de csak a külföldre menekülésük után, hát ez ami aztán visz- szatükrözi szökésük igazi lényegét, amiről persze ők nem beszélnek. Ez a Pfeiffer is ide érkezésekor azzal a kijelentéssel lépett amerikai földre, “megmenekültem az akasztófa árnyékából”, hogy aztán miért került az akasztófa árnyékába, hát ez az amiről még egyetlen halk fütyszót sem hallatott.

Mert nehogy bárki is azt gondolja, hogy ez a Pfeiffer az akasztófa olyan gyűlöletes ellensége, hogy talán egész élete az akasztófa elleni harcok történetét ölelné föl. Ez a Pfeiffer ott buzgólkodott mint olyan kisebb rendű kormányhivatalnok, amikor Horthyék állították föl az akasztófákat, hogy olyanokat akiket nem sikerül a megszervezett kilengésekkel a Dunába fojtani, hát törvényesen húzzák föl rájuk. Ez a Pfeiffer nem szólt egyetlen szót sem akkor, amikor Sallai és Fürst volt az akasztófa árnyékába, sőt mint a Horthy kormány támogatói Eck- hardtal együtt a kötélhuzók táborába tartoztak. Az akasztófának akkor is volt árnyéka, de abban az időben az ilyenfajta alakok vígan lakmároztak az akasztófa árnyékában.

Ez az idő ahogyan látszik örökre elmúlt a Pfeifferek, Nagyok, Eckhardtok, Vargák részére, akik rongy életmultju- kat öltöztetik most abba az amerikai demokrácia köntösébe, melybe a hírhedt Ku Klux Klan mellett belefér a Dunába fojtáshoz hasonló demokratikus módszer szerint, a néger lincselések sorozata. Amikor ez a Pfeiffer demokráciáról beszél, akkor csakis ilyesmi értendő alatta, a régi Horthy uralom, a papi, földesúri zsandár uralmával, ahol a szabadság annyit jelentett, hogy szabad a népnyuzás. Ezeknek az alakoknak van most meg a ió összeköttetéseik és úgy jönnek ide, mintha csak haza jönnének. Igaz az is, hogy itt régebben is szabad földre találtak j más országok kétes alakjai, sikkasztok és hozzájuk hasonló úri bitangok, de azok szépen szótlanul surrantak be. A mostani jövevényeknek idelógásuk máskép történik, amennyiben ezek azonnal a reakció szolgálatába szegődve, itt folytatják a propagandát, mellyel ha a magyar népnek odaát ártani már nem igen tudnak, de annál többet ártanak itt az amerikai magyarság körében. Nekünk öntudatos amerikai magyar munkásoknak első kötelességünk, hogy minden erőnkkel harcoljunk az úri reakciós salakjai ellen, mert csak ezektől megtisztulva építhetünk föl olyan osztálytudatos harcos munkástábort, mellyel a munkásnép igazi szervezkedési ügyét tudjuk szolgálni.

Megtörtént az autómunkások unionjának a konvencióján is, párhuzamban a CIO és az AFL egyetemes konvenciójával, azzal a különbséggel, hogy az autómunkások konvencióján ha a kommunista belülfurókról volt szó, már nem lehetett megkli- lömböztetni, hogy az American Legion avagy egy CIO konven ción vagyunk-e. Bármennyire is szeretnénk elfelejteni a múltat, de ilyenkor akaratlanul is az eszünkbe jut, hogy mennyi megvetésben részesültünk abban az időben, amikor a CIO megalakult és leinteni igyekeztük azokat, akik az hitték, hogy az AFL-tői minden tekintetben különböző harcias szervezet alakult meg. Nem egyszer, de legalább százszor irtuk le azóta, hogy a CIO és az AFL között kizárólag csak vezéri külömbsé- gek vannak, mindkét szervezet egy és ugyanolyan szakszervezet és a CIO tulajdonképpen csa kazért jött létre, mert John L. Lewis már nem bírta bevárni mig William Green begubödzik és saját maga elfoglalhatja az AFL elnöki székét.

Voltak sokan olyanok is, akik annyira mentek, hogy azt akarták bizonyítani, hogy a CIO nagyméretekben átveszi azt a hivatást, amit az IWW eddig csak kis keretekben volt képes érvényesíteni. Amikor erélyesen hangoztatjuk, nem szabad hogy engedjük az amerikai ipari munkásság ily nagymérvű félrevezetését és nem lehetünk részesei annak, hogy az osztályharcot a politikai és kizárólag a mindennapi előnyök útvesztőjébe Sü- lyesszék bele, akkor mi utópisták voltunk, akik fanatikusan nem akartuk fölismerni a tényleges helyzetet és a pillanatnyi