Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)

1947-07-19 / 1485. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS

OF THE WORLD

Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879

VOL. XXXV. ÉVFOLYAM

CLEVELAND, 1947 JULY 19

NO. 1485 SZÁM

A párisi tanácskozások

MEGKEZDTÉK A PÁRISI TANÁCSKOZÁST. — MAGYARORSZÁG NEM VESZ RÉSZT A TANÁCSKOZÁSBAN. — NEM BÍZNAK AZ OROSZOK A TANÁCSKOZÁS SIKERÉBEN.

PARIS — Az angolok és a franciák által összehívott gazdasági tanácskozás megkezdődött, azonban a meghívott 22 nemzet közül csak 16 fogadta el a meghívást. Ennek következtében itt nagyobb fontosságot tulajdonítanak annak, hogy mely országok utasították vissza a meghívást, mint annak, hogy melyek fogadták el. •-----------------------------------------A tanácskozás sikerére legnagyobb csapást mért a Csehszlovákia visszautasító válasza, miután pár nappal előzőleg még úgy volt, hogy ez az ország résztvesz a konferencián dacára annak, hogy az oroszok bojkot- tálják azt. Az utolsó nap azonban úgy Csehszlovákia, mint Magyarország megüze n t é k, hogy nem küldenek delegátust a konferenciára. Románia, Bulgária és Lengyelország már előzőleg megtették az ilyirányu kijelentést. Dacára az ily kijelentéseknek az Ernest Bevin, angol külügyminiszter vezetése alatt álló párisi konferencia nyitva hagyta az ajtót az összes európai országoknak, még a Szovjet Unionnak is, remélve, hogy azok meggondolják a dolgot és mégis csak jelentkeznek a Marshall terv keresztülvitelére.

A MARSHALL TERV

Azonban dacára annak, hogy a konferencia már napok óta tanácskozik, a konferencia igazi céljáról nem adtak ki nyilatkozatot és azt sem ismertetik a közönséggel, hogy valójában miért is ellenzik ezt a konferenciát az oroszok. Mert nehéz megérteni azt, hogy amikor a háború következtében gazdaságilag leromlott országoknak segítséget kínálnak, akkor az ily országok nyomós ok nélkül visszautasítanák ezt a segélyt.

Az orosz részről jövő nyilatkozatok szerint a Marshall terv a segélyt olyan feltételekhez kött, amelyek a segélytkapó országokat gazdaságilag teljesen az amerikai tőkétől tennék függővé. A Marshall tervezet egy másik csiklandós pontja az, hogy minden országnak be kellene vallania teljes gazdasági erejét s csak az ily bevallás után kérhetné a segélyt. De ugyanakkor a meglévő vagyonnal a Marshall terv végrehajtói intézkednének, vagyis ezek szabnák meg, hogy mit csináljanak Oroszország fölös gabo- natermelvényével, amellyel természetesen maga a szovjet kormány akar rendelkezni.

A Marshall terv ^ egyébiránt nem más, — mondjak az oroszok, — mint álcázott gyakorlati kivitele a Truman Doktri nának. Nem egyszerű gazdasági segítségről van szó, hanem politikai és katonai csoportok támogatásáról, amelyek mindenütt az oroszellenes erőknek jutnak.

A párisi konferencia a francia Claude Bouchinet-Serreulles delegátust választotta titkárnak és Ernest Bevint elnöknek. Majd választottak egy végrehajtó bizottságot is, amelyben minden országnak helyet adtak a képviseltetésre és kimondották, hogy bármely, a még ezentúl csatlakozó állam is delegálhat egy tagot ebbe a bizottságbe. Ugyancsak elhatározták azt is, hogy ez a konferencia szoros összeköttetést fog fentartani az Egyesült Nemzetek tanácsával is.

HÉT I KRÓNIKA

ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . .

BÁNYÁSZ-SORS

MANAGUA, Nicaragua — A Luz Mines Company itten bányájában földomlás elzárta az utat 11 bányász elől, akik 750 láb mélységben dolgoztak. Nehéz, hosszas munka után hat bányászt kimentettek, öt azonban az életét vesztette.

A BÉRMUNKÁS 35 ÉVES

A Bérmunkás közeledik 35 évfolyamának a befejezéséhez. Harmincöt év még egy ember életében is hosszú idő, de annál inkább az az erős küzdelmeket, vérzivatarokat átélt munkáslap életében. Azért a Bérmunkás hívei ezt az évfordulót a Labor Day napján rendezett évi konvenciónk előestéjén. Szombat este. Augusztus 31-én fényes műsorral összekötött nagy banket keretében fogják megünnepelni. Az ünnepség részleteiről további lapszámainkban majd bővebb információt adunk. Ezúttal csak arra kérjük a Bérmunkás Cleveland és környéken lakó barátait, hogy azt az estét tartsák fenn ezen ünnepély részére.

A Bérmunkás Lapbizottsága

Még nagyon messze van 1948 november, amikor az elnökválasztás politikai attrakció lesz, de már is úgy beszélnek erről, mintha csak holnap után kellene a szavazó bódék elé állni. Minden újság, minden magazine, a rádió, minden és mindenki ilyen vagy olyan formában, de nyilatkozik vagy igy, vagy amúgy lesz, de ebben a kérdésben mindenkinek vp.n saját véleménye. A múltban legfeljebb csak a politikát, mint megélhetési forrást űzők társasága csinált ily sok idővel a választások előtt, fontos ügyet a jelölésekből, most azonban maga az átlagos nép ezt tárgyalja, sőt a szakszervezetek lapjai vezércikkekben foglalkoznak a kérdéssel olyan harcias alapon, ha annak a tizedrésze harci szellemét, a munka szinterén érvényesítenék, a munka joga sokkal szebb színben mutatkozna.

Ne gondolja tehát senki, hogy talán mi akarjuk már most ennek a kérdésnek a tárgyalását megkezdeni, mi csak nyomukban vagyunk azoknak, akik a politikai üzérkedés vámszedői, akik minden agyafúrt módon igyekeznek a nép hiszékenységét a saját céljaikra kihasználni. Igen, Mr. Dewey, New York állam kormányzójának, most folyamatban levő utjával akarunk foglalkozni, aki az egyik és talán a legsunyibb akarnok az elnöki dzsábra, amelvről legutóbb is lecsúszott. Már most 'megkezdte a vezető politikusok I gyúrását a saját érdekében, he- | tek óta útban van, mindenüvé ellátogat ebből a célból, kifelé azonban úgy nyilatkozik, hogy esze-ágában sincs az elnökségi jelöltség.

Dewey azok közé a politikusok közé tartozik, aki minden oldalról számit híveket toborozni és leginkább arra törekszik, hogy lehetőleg ne csináljon semmit. amiből fontosabb politikai kérdés merül föl és ha már a felsőbb urainak a parancsára, rá van kényszerülve valamilyen népellenes cselekedetre, azt suttyómba hajtja végre. Altalá- I ban a fontosabb kérdéseknél a háttérbe vonul és nem is lehet tudni, hogy a háttérben üldögélő kicsi kis ügyvédnek olyan nagy vágyai vannak. A napokban az egyik tanácsadója figyelmeztette, hogy cipősarkát í vagy két incsel építéssé föl, hogyha a pódiumra áll, hát legalább észrevegyék, mert amit ! mondani képes, azzal még in- . kább csak törpiti magát. Ugyebár mennyire fontos jelenségei vannak az elnökválasztási kampánynak már mésfél évvel előbb, amik persze fokozódnak amilyen arányban közeledünk a választági időponthoz. A választás na*aiban aztán, a müfog és a festett bajusz, valamint a jelöltek egyéni tulajdonságai képezik a kampány beszédek fő részét, melyek után következik a megváltó választás.

És ennek a választásnak, melynek előjeleit Dewey mostani útja körül látjuk, minden túlzás nélkül megváltó eredményét remélik, a komolyabb körök is, sőt a munkásmozgalom és különösen a szakszervezeti körökben határozottan ilyesmi eredményt várnak. A Taft-Hartley törvény életbe iktatása révén, már egy harmadik pártról beszélnek, mely a nagytőkének bedült demokratákat számíthatná kiszavazni a politikai állásokból és helyükbe az igazi és nép érdeket védő képviselőket beültetni. Tulajdonképen ez volt az a métely, mellyel sikerült az általános sztrájk felé gravitáló harcos hangulatot megállítani és azt a gazdasági akciót, mely a politikai rabszolga törvény azonnali megdöntésére irányult, visszaterelni a politikai törvény- hozás kacskaringós csatornájába.

A következő másfél év alatt, nem fogunk mást hallani a politikai pártok kampánya alatt, mint “Le a Taft-Hartley” törvénnyel, holott ez a törvény soha nem lett volna törvény vagy már rég a múlt emléke volna, ha a szakszervezeti vezérek nem ijedtek volna meg a saját árnyékuktól és legalább csak annyi becsület és munkás érzés lett volna bennük, hogy a saját tagságuk akaratának ne állták volna az útját. Az amerikai munkásosztály kezében volt a kalapács nyél, csak nem fogta meg elég erősen és a saját vezéreiknek alkalmat adott arra, hogy kicsavarják a kezeikből. Most aztán ahelyett, hogy a politikus fékerek elnémitása jött volna létre, még nagyobb hangot kaptak és már most, másfél évvel előbb kell halljuk a rikácsolásukat. A Taft-Hartley törvénynek mely minden tekintetben a gazdasági szervezkedés ellen irányul, megvannak a politikai fattyúhajtásai, melyet aztán nagyon ügyesen a saját javukra használnak ki a pártvezérek, melynek eredményekép a munkásosztály még mélyebbre sü-