Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)
1947-11-08 / 1501. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1947. november 8, Egyről-Másról------'RT.MONDJA: J. Z. ===== KÉT ÉVFORDULÓ AZ IPARI fejlődésnek egy érdekes sorozata szemieineto e hét folyamán CiucagoDan a “Soldier field” déli részén. Az esemeny az “International Harvester uo." —- az ország és bátran mondhatjuk a világ legnagyobb — gazdasági gepeket készítő vállalat lüü éves évfordulójával van kapcsolatban. A kiállításon lépésről-lépésre szemléineto a mezogazdasagDan hasznait gépek sorozata a leg- kezdetlegeseöb fa ekétől a leg- moderneoo “combíne”-ig és számos komplikált gépezetek, mmt se: gyapotszedő, tengeri szedő, széna vágó és gyűjtő, fejogép és mindazok, melyek a mezőgazdaságban és mellék rokon iparokban használandók. kisekkel összhangba látható a gyártás különböző módozatai á kezdetleges falusi kovacsmü- heiytöl, a legkomplikáltabb gé-. peskel és műszerekkel felszerelt modern ipartelepig, amelyekben ma több mmt 20.000 munkás foglalkozik az IHC telepein. A kiállítást több százezer ember nézte meg és gyönyörködött a hatalmas gépónasoköan, melyek a mezogazdasagot összhangba hozták a modern ipáinkkal és sokan, akiknek nincs módjukban beszerezni ezen modem gépeket, sóvárogva ábrándoztak, hogy mennyire meg- könnyitenék a baromi munkát ezen gépeit. Mert dacára a technika ezen vívmányainak elképzelhetetlen nagyszámmal vannak még ma is törpe földművelők, akik “látómtól, vakulásig” húzzák az igát, hogy 20-50 vagy 100 acre földjüket megművelhessék és előteremtsék maguk és családjuk részére a legszükségesebbeket. Ezek részére ezen idő és energia megtakarító gépek elérhetetlenek, mert ezek a törpe földbirtokosok egy egész életen át sem kapnak annyi jövedelmet földjeikből, amennyibe egy ily modern gép kerül. Ezek csak sóvárogva nézegethetik úgy itt a kiállításon, mint a nagy földbirtokokon, hogy egy ilyen modern gép, mint végzi el egy óra alatt azt a munkát, amit előtte 10 vagy ötven munkás egy nap alatt végzett el. PEDIG ma a modem gépkorszakban megvolna a lehetőség arra, hogy egy talpalattnyi föld se maradjon megmüveletlenül és annak megművelésére neki kellene a földművesnek az életenergiáját idő előtt felhasználni. Igen ám, de profitrendszerben élünk és ezek a modem gépek nem azért készültek, hogy az emberiséget felszabadítsák a baromi munka alól, hanem azért, hogy azok, 'akik tulajdonul bírják azon ipartelepeket, ahol ezek a gépek készülnek, több és több profitot harácsoljanak ösz- sze. Mert, amint a kiállításon szemlélhető az első kovácsmü- hely, ahol az öreg McCormick 100 évvel ezelőtt kezdte gyártani a kezdetleges mezőgazdasági gépet, mindössze egy kohó, egy üllő, egy kézzel hajtható fúrógép és egy pádból áll, ami nem sok befektetést igényelt és ma az IHC saját könyvei szerint 491 millió 151 ezer dollár alaptőkével rendelkezik. De ez még nem minden, mert ezen száz év alatt a főrészvényesek sok százmillió dollárt húztak ki “fizetés” és osztalék fejében, melyből most már a harmadik generáció él henye életet. Igaz, ezen gépeket bárki megvásárolhatja — akinek van elegendő pénze, — de hány törpe- birtokos képes 5-10-20 ezer dollárt fizetni azokért. A tény az, hogy ezek a modern gépek megvannak és hogy azok az összem- beriséget szolgálják, annak akadálya a profit, vagy magántulajdon rendszer. DE AMÍG a technika ezen évszázados vívmányait szemlélget- jük, eszünkbe jut egy másik évforduló, amely szoros összefüggésben van az International Harvester Co. száz éves múltjával és amelynek semmi nyomát nem láttuk a kiállításon. Az IHC által nagy gonddal összeállított kiállításon semmi nyoma annak, hogy ez a hatalmas vállalat, milyen szörnyű terrorral irányította birodalmának naggyá építését. Semmi nyoma annak, hogy mennyi vért és szenvedést váltott ki ezen száz év azokból, volt. Ezek a menekült urak azonnal háztulajdonosok és autó tulajdonosok lesznek itt Amerikában, bár megérkezésük idején mindjárt arról fecsegnek, hogy a magyar népnek különösen most, nincs mit ennie és rongyokban jár. Hát ha ez igaz, akkor mi bátorkodunk kilépni a magyar vendégszeretetből és leszögezni kívánjuk, ha a magyar népnek nincs semmije, úgy annak okozói az ilyen csirkefogó Vargák és Nagyok, akik az éhező magyar néptől annyit elszedtek, hogy hátralevő éveiket itt Amerikában minden hasznos munka nélkül élhetik le. Egyébként is jó lesz megtudni az idelógott vezéreknek, hogy hiába kapaszkodnak az Amerikai Magyar Szövetség kátyúba szorult szekerébe, azt már csak akkor tudnák onnét kiemelni, ha a Horthyizmust tennék viszsza Magyarország élére. Már pedig ha bármilyen hosszú életet is számítanak itt élni, olyan soká élni nem fognak. Az idere- pülgető volt vezéreket mi már csak igy üdvözöljük, nem azért mintha az gondolnánk, hogy Magyarország most már tej jelmézzel folyó Kanaán, vagy mintha az ott történő eseményekkel minden tekintetben meg volnánk elégedve. Azt azonban határozottan tudjuk, hogy amikor ezek a renegátok most azon siránkoznak, hogy Magyarország orosz rendőr állam, az fáj nekik legjobban, hogy Horthy zsandár állam megszűnt létezni. Varga és vendégfogadó társainak egész nyugodtan mondjuk, csak hozzák a többieket. Amerika szabad ország, itt egy csirkefogóval több vagy kevesebb nem számit. akik azt naggyá építették. Nem emlékeznek a sztrájktörőkről, fegyveres bérencekről, akikkel a nagyobb darab kenyérért küzdő munkásokat agyonverették és terrorizálták. Nincs semmi nyoma annak, ami arra emlékeztetné a kiállítást szemlélőket, hogy ezen száz éves fejlődéshez, mennyi munkásvér tapadt, — azok vére, akik felmerték venni a harcot azon rabszolgaság ellen, amely az IHC telepein végbement és amelyről ezen telepek hírhedtek voltak. SZOROSAN összefügg az IHC száz éves múltjával azon öt munkásnak a kivégzése, akiket 1887 november 11-én felakasztottak, amelynek 60-ik évfordulója a közeli napokban esedékes. Azon hat munkás élete, akiket a McCormick telepe előtt agyonvertek az IHC fegyveres bérencei 1886 május 3-án, a 8 órás munkanapért folytatott sztrájk idején. A “Haymarketi” bombame- merénylet, amelynek számos áldozata volt szorosan összefügg az IHC múltjával, de a kiállítást rendezők ezen mártírokról nem emlékeznek meg, pedig enélkül a száz év története nagyon hiányos. Mert az igazi hősök nem azok, akik a profitot harácsolták ezen modern gépezetekkel, hanem akik ott robotoltak és harcoltak és akiknek a vére tapad azokhoz a milliókhoz, amelyek ezen gépekből származtak. AZ AMERIKAI munkásmozgalom korai történetében már gyakran találkozunk az International Harvester Co. brutális ténykedéseivel, amely a legalávalóbb eszközöktől sem riadt vissza, hogy az alkalmazott munkásokat megfélemlítse és a szervezkedéstől visszatartsa. Mivel az IHC telepei valóságos rabszolga telepek voltak mindig, csak természetes, hogy számtalan kisebb, nagyobb sztrájkoknak voltak színhelyei. 1886 május 1-én, amikor Chicagóban kitört az általános sztrájk a 8 órás munkanap megvalósításáért a McCormick javító telep — amely előde a jelen International Harvester Co.-nak — fegyveres bérencekkel volt megtömve, hogy igy megakadályozzák a foglalkoztatott rabszolgákat az általános sztrájkhoz való csatlakozásban. A sztrájkolok a telep előtt tartottak gyűlést, hogy ezáltal bátoristsák a bent dolgozó munkásokat a munka abbahagyására, amikor a fegyveres bérencek megtámadták a sztrájkolok it és hatot közülök meggyilkoltak. Ezen alávaló terror elleni tiltakozásra a munkásszerveze- tek tömeggyülést hívtak össze május 4-re a “Haymarket” (széna) térre, ahol több ezer munkás jelent meg és több szónok ismertette a 8 órás munkanap fontosságát, valamint az előző napi gyűlés terrorizálását a McCormick telep előtt. Mielőtt az utolsó szónok befejezte szavait, a közeli rendőr állomásról a rendőrség kivonult és nekirontott a gyűlés hallgatóságának utat törtve a. szónoki emelvény felé. Mielőtt azonban azt elérték, valaki valahonnan egy bombát dobott a tömegbe, amely úgy a gyűlés hallgatóiból, mint a rendőrség soraiból többeket megölt. Mai napig sem derült ki, hogy A LOS ANGELESI IWW CSOPORT December 6-án, szombaton este 8 órai kezdettel kitűnő műsorral és tánccal egybekötött estét tart az EGYETEMES VÉDELEM alapjára a VLA- DECK CENTERBEN, 126 N. St. Louis Street, a 2100 utcánál E. 1st St. a “P” car line. A Bérmunkás olvasóit ezúton hívja meg a Rendezőség. a bombát ki dobta — elfogulatlan vélemény szerint a munkáltatók bérence — és az illetékes hatóságok nem is kutatták, mert a célt elérték és a bombavetésért a munkásmozgalom legaktívabb vezetőit helyezték vád alá. Azt, hogy a nyolc elfogott közül bármelyiknek köze lett volna a bombamerénylethez nem bizonyították a vádlók és a 63 napig tartott tárgyaláson a legfontosabb bizonyíték a vádlottak ellen az volt, hogy azok a munkásokat szervezkedésre buzdították. Az esküdtszék 3 órai tanácskozás után a vádlottakat bűnösnek mondotta ki és a tárgyalást vezető biró közülök hármat börtönbüntetésre és ötöt halálra ítélt. Ezen gálád Ítélet ellen az egész világ munkássága felháborodással tiltakozott és a védelem a legfelsőbb fórumokig megfellebbezte azt, de mind hiába. Az osztálybiróság nem ismert kegyelmet azokkal szembe, akik az uralkodó osztály ellen vétkeztek. Következetesen, a halálraítélteket 1887 november 11-én a bitó.alá állították, hogy örökre elnémítsák. A kivégzettek: George Engel, August Spies, Albert Parsons és Adolph Fisher, az ötödik Louis Ling a kivégzés előtti estén állítólag öngyilkos lett. * MIVEL a kivégzés 60-ik évfordulója egybeesik az IHC 100 éves évfordulójával, illőnek, sőt szükségesnek tartottuk megemlítem azt, mivel a 100 éves cécót rendezők szándékosan kihagyták a történetből. Pedig az szoros összefüggésben van az IHC történetével. Sokan talán ünnep- rontónak fognak bélyegezni, amiért ezt a történelmi ünnepet igy gyászos esemény felemlité- sével elrontom, de az IHC mun- kásgyülölő magatartása ä munkásság történetének legsötétebb lapjait szolgáltatta és számos munkás vére tapad a 100 év vívmányaihoz, amit nem lehet szó nélkül hagyni. A CSOMAG KÜLDÉSSEL KAPCSOLATOS PANASZOK ÉRKEZNEK ROMÁNIÁBÓL A Bérmunkás egyik olvasója Írja, hogy csomagot küldött hozzátartozójának román területre. A szállító vállalatnak itt kifizetett 30 dollárt a 67 fontos csomagért, a kézbesítésnél 73.33 centet kellett még fizetni és a csomag is felbontva érkezett. Ugylátszik, hogy a romániai helyzet még nem javult meg az Amerikából érkező küldemények biztonságát illetőleg, bár láttunk onnan érkezett leveleket, amelyben azt Írják, hogy az ilyen visszaélések egyéni cselekedetek, a kormány keze nem ér el odáig, hogy büntesse a tetteseket.
