Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)
1947-11-08 / 1501. szám
1947. november 8. BÉRMUNKÁS 3 oldal A nagy betegség Irta: SAUL K. PADOVER (A New Yorkban megjelenő P.M. cimü újságból vesszük az alábbi cikket, amelyben a szerző beszélgetés alakjában ad kifejezést annak a nagy veszedelemnek, amit a fajgyűlölet rejt magában. — Szerk.) Amerikai: Végre a változatosság kedvéért már egy jó hirt is hallunk. Robert M. Hutchins, a Chicago Egyetem elnöke éppen most tette közzé, hogy 150,- 000 dolláros költségvetéssel öt évre kiterjedő vizsgálatot indítanak a faj-viszonyok kutatására. Hát nem nagyszerű dolog ez? Orosz: Egyáltalán nem, sőt mondhatnánk, hogy nagyon is sajnálatos, hogy most, 171 évvel a Függetlenségi Nyilatkozat kimondása után még mindig vizsgálni kell azt a széleskörű nagy betegséget, amelynek fajgyűlölet a neve és amely, — mint mindenki tudja, — nálatok még mindig domináló. Ázsiai: Nekem szánalmasan kicsinek látszik a 150,000 dollár. Amerikai: Én nem látok semmi szánalomraméltót 150,000 dollárban. Ázsiai: Nem? Nos, nézzük csak, mennyi tköltötök ti, amerikaiak évente szeszesitalokra? Amerikai: A legutolsó kimutatás szerint, ami 1945-re szólt, 7,800,000,000 dollárt, vagyis közel 8 billiót. Ázsiai: Nos, most már megérted, hogy mire céloztam? Orosz: Hamár számokról beszélünk, megemlíthetjük azt is, hogy az Egyesült Államokban huszonhatszor annyi pénzt költenek cukorkák és egyéb édességekre, mint könyvekre. Amerikai: Mit akarsz ezzel mondani ? Orosz: Csak azt, hogy az a nemzet, amely sokkal többre becsüli a szeszesitalokat és a cukorkákat mint a könyveket, természetszerűleg nem lát semmi megvetni valót a faji vagy a vallási gyűlöletben. Amerikai: Ez ellen tiltakozom. Orosz: Tiltakozhatok de lényeges az, hogy mered-e tagadni? Ázsiai: No, no, ne kapjatok hajba, maradjunk tárgyilagosak és keressük az igazságot. Azért kérdem amerikai barátunkat, hogy igaz-e az a vád, hogy műlió és millió amerikai polgár, akik a néger fajhoz tartoznak, megkülönböztetett, méltánytalan elbánásban részesülnek? Amerikai: Azt beismerem, hogy Amerikában találunk bizonyos méretű faji és vallási diszkriminációt, azonban önök túlzott módon állítják be. Figyelmükbe ajánlom, hogy honfitársaimnak nagyrésze, — közöttük a legértékesebb elemek, — elitélik a faji megkülönböztetést, a fajgyűlöletet. Igen sokan ténylegesen küzdünk ellene. Némely államok, mint például New York állam is, már meghozták az “Unfair Employement Practice” törvényeket, amelyeknek célja a színes népek védelme. Orosz: De ez vajmi kevés, ha az egész országot vesszük figyelembe. Amerikai: Mi törvénytisztelő népek vagyunk, hiszünk abban, hogy ezt a kérdést is meg fogjuk oldani a törvényhozás utján, ha mindjárt hosszadalmas is ez az eljárás. Végre is az “érzelmeket” nem lehet diktálni; nem lehet ráparancsolni a népre, hogy a másféle fajokat szeresse. Türelem és az egymás megértése fogja megoldani ezt a problémát, noha sok időt is vesz az igénybe. Ezt éppen úgy nem lehet erőszakolni, mint a fát, hogy gyorsabban nőjjön. Orosz: Nekem ez nagyon is gyenge mentegetőzésnek hangzik. A Szovjet Unionnak is voltak ilyen brobíémái. A nagyon sok népfajból álló ország még a cárizmus idejéből örökölte a fajgyűlöletet; az antiszemitizmust és a kapitalizmus egyéb hasonló fertőző betegségeit. Higyjétek el, hogy mi ezeket gyökeresen kiirtottuk. Lehet, hogy ennek a sikernek egyik oka az, hogy mi kevesebbet költünk italra és édességekre, mint könyvekre; a másik oka pedig az, hogy mi, oroszok, nem hangoztatjuk végnélkül, hogy milyen szabadok, meg hogy menynyire egyenlők vagyunk, mint ti, amerikaiak teszitek. Mi csupán csak gyakoroljuk ezen elveket. Amerikai: Igen, egyenlők vagytok a börtönökben és a koncentrációs táborokban. Ázsiai: Ahá-á, már megint csipkeditek egymást! Maradjunk csak a tárgynál. Véleményem szerint az oroszok joggal mondhatják, hogy a fajok közötti egyenlőség kérdését megoldották. Éppen azért ebben a dologban nekünk, színes népeknek az orosz példa vonzó, amig az Amerikában tapasztalt előítéletet megvetjük. Amerikai: Ugylátszik te is elfelejted, hogy a mi alapvető törvényünk, az alkotmány biztosítja mindenki részére az egyenlő politikai jogokat, tekintet nélkül arra, hogy milyen a színe, vagy hogy melyik fajhoz tartozik. Beszélhettek akármit, mi mégis demokráciában élünk. Orosz: Kételkedem benne. Ázsiai: Én nem. Tudatlanságra és rosszakaratra vall azt mondani, hogy Amerika nem a demokrácia országa. A baj csak az, hogy a gyakorlatban nem követi a törvényeiben lefektetett magas ideálokat és Ígéreteket. Millió és millió amerikai szenved a faji megkülönböztetés, az antiszemitizmus és egyéb társadalmi pestis következtében. Talán nem kell részletesen rámutatnom azon hátrányokra, és kellemetlenségekre, amelyekben a négereknek, a zsidóknak, az olaszoknak, szlávoknak és más bevándorlóknak van részük a szinük vagy a származásuk miatt? Hogy állandóan milyen megaláztatás éri őket, nem is említve azt, hogy nem kapnak munkát, vagy ha kapnak, akkor be kell érniök alacsonyabb bérekkel? Szerintem ebben mutatkozik bűnös módra az amerikai fájgyülölet. Amerikai: Biztosra veszem, hogy nem annyira rosszak ezen állapotok. Ázsiai: Te, akinek még nem volt részed ilyen megaláztatásban, nem is tudod elképzelni azt, hogy mit jelent a máskülönben normális emberre az a tudat, hogy nem veszik fel az egyetemre csak azért, mert négernek vagy zsidónak született; hogy nem kaphat meg bizonyos munkát, mert olasz szülőktől származik ; hogy bizonyos városrészben nem kaphat lakást, ha mindjárt meg is tudná fizetni a házbért; hogy a közúti kocsikban csak a hátsó üléseken foglalhat helyet, hogy a vendéglőben nem szolgálják ki . . . Amerikai: Ezek csak izolált esetek, amelyekkel szembeállíthatjuk az általánosan élvezett előnyöket. Ázsia: Lehet, hogy úgy van, azonban a megalázottak csak erre a gyűlöletre emlékeznek, mert az fáj nekik legjobban. Nagyszerűen kifejezi ezt Coun- tee Cullen néger költő egy rövidke költeményében, amelyben leírja, hogy 8 éves kisfiú korárában szülei elvitték Baltimore városba, ahol az utcán szembekerült egy hozzá hasonló fehér fiúval, akire rámosolygott, mert szeretett volna vele barátságot kötni és játszani. A fehér fiú azonban nyelvet öltött rá és ezt kiáltotta feléje: “You nigger!” A költő ilyenformán fejezi be a rövid verset: Ott jártam májustól decemberig, Láttam az egész várost, Elenyészett az egész kép, De a nyelvöltögetőt még ma is látom. Orosz: Ilyesmi nálunk nem történhetne, mert bármi hibái A francia miniszterelnök ur, a szocialista Ramadier üt jobb- ra-balra, melynek következtében majd fenékbe való rúgást fog kapni jobbról és balról is. A tőkés osztály lapjai és tanárai úgy állítják, hogy amikor 35,000 munkás megtámad 1,500 fasiszta csoportot, az vörös terror. Amidőn az 1,500 fasiszta támadja a 35,000 munkás csoportot, akkor az demokrácia. Lengyelországban csak most kezdik a paraszt pártban a tisztogatást. Az ottani Nagy Ferencet, Mikolajczky-nek hívták. Persze az is elszaladt. Az amerikai urak rém nagy bűnnek tartották a kollektive mezőgazdaság filmen való bemutatását. Féltek, hogy az amerikai vándormunkások és share croper-ek megkedvelik ha meglátják. Mert ha annyira ijesztő volna, mint amilyennek a lapokon keresztül lefestették, akkor nem kellene nekik félni azt mutogatni. John S. Knight több napilap tulajdonosa vezércikkben elislegyenek is a mi rendszerünknek, a gyermekek lelkét nem mételyezzük meg a fajgyűlölettel. Amerikai: Mi nem büszkélkedhetünk ezzel a dologgal 'és reméljük, hogy idővel megoldjuk ezt a kérdést. Ázsiai: Idővel mindannyian meghalunk! Addig pedig a fajgyűlölet rákja pusztítja Amerika társadalmi életét és aláaknázza az amerikai demokratikus törekvéseket, sőt veszélyezteti a világ civilizációját is, mert ki kapna kedvet arra, hogy kövesse az amerikai példát? Mi, másfél billiót számláló színes népek semmi esetre sem. Amerikai: Már te is túlzó módon beszélsz. Ázsiai: Korántsem, hiszen csak idézem Louis Wirth szavait, aki a Chicago Egyetemen tanulmányozza ezt a kérdést ‘és aki szintén reméli, hogy ez a probléma megoldást fog nyerni. Orosz: Én már nem hiszem. Miért kutatjátok annyira ezt a problémát, amikor mindenki tudja a választ. Az amerikai politikai és gazdasági rendszer, — amely már idejét múlta,-nem tudja megoldani ezt a problémát. A történelem már megásta a kapitalista demokrácia sírját. Amerikai: Nekünk, demokratáknak nincs rövidítő csatornánk a történelemhez. De azért biztosra vesszük, hogy a fajgyűlölet és előítélet problémáját is meg fogjuk oldani idővel a törvényes demokratikus folyamat utján. Ázsiai: Félek, hogy ez nem lesz elegendő. Lehet, hogy ha hosszadalmasan bíbelődtök a törvényes keretekkel és hagyjátok forrni a fajgyűlölet által felkavart érzelmeket, egyszer csak felrobban az egész az előttünk álló válságos időkben. meri, hogy De Gaulle előretörte- tése ósak összébb vonja a munkásszervezetek sorait, úgy De Gaulle, mint a Marshall tervezet ellen. Mr. Taft az hiszi magáról, hogy ő a legokosabb ember Amerikában és megállapította, hogy a magas áraknak az az oka, hogy a népnek igen nagy bevétele van. Milyen lángész, senki más nem tudja úgy látni a helyzetet, de legkevésbé a nép, amelynek az évi bevétele 2,000 dollár és a rendes megélhetéshez szüksége volna 3,600 dollárra. Jack Warner egy néhány irót vörösre festett és kirúgta az állásaikból. Louis Mayer meg felfogadta őket és megesküdött, hogy azok nem vörösek, vagyis a vörös festék lepattant róluk. Ujszászi István magyar tábornok, aki a háború alatt a kémkedési osztálynak volt a fő- parancsnoka, azt a tanulvallo- mást tette, hogy az amerikai urak kedvence, Tsaldaris görög politikus Hitlernek volt a fő- (Folytatás a 7-ik oldalon) JEGYEZD MEG--------------------------Ajánlja: St. Visi,--------------------------
