Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)
1947-10-04 / 1496. szám
6 óidat BÉRMUNKÁS 1947. október 4. Céltudatos szervezkedés (a.l) Ma már idejét múlták a "munkásoknak minden olyan intézményei, amelyek a kapitalizmus keretein belül csak jobb viszonyokért küzdenek. Mindaddig, amig a kapitalizmus bármilyen formája létezni fog, sohasem mondhatjuk, hogy igazságos gazdasági rendszerben élünk. A kapitalista rendszerben a ténylegesen termelő munkásoknak mindig csak annyi jár, amennyit kitudnak szervezeteik által harcolni, ami a valóságban a legegyszerűbb megélhetési lehetőségnek felel meg. Ezek a viszonyok főn fognak állani mindaddig, amig a magántulajdon rendszere bármilyen formában létezni fog. Laikus és gyerekes fölfogás az, hogy a gazdagok megadóztatása javít a termelő munkások életszínvonalán. Akik tisztában vannak a társadalomnak tényleges fentartó erejével, azok tudják, hogy minden érték csak a termelt javakból ered. Ha a termelő eszközök tulajdonosait adóztatjuk meg, akik helyett a termelt javakat a munkások állítják elő, észszerű következtetés nem is lehet más, mint egyenesen a termelő munkások megadóztatása, abban az esetben — ha gazdagoktól befolyt adót nem közvetlenül a munkásoknak adják, hogy az élet javaiból többet tudjanak visszavásárolni. A munkások céltudatos szervezkedése oda kell, hogy irányuljon, hogy a magántulajdon rendszerét szüntesse meg. Sokaknak talán igen jól hangzik amikor azt hallják, hogy a gazdagokat megadóztatják. De vájjon mi haszna van belőle a termelő munkásnak akkor, ha az élethez legszükségesebb áruknak árait annyira emelik, hogy képtelen azokat a béréből megvásárolni. A munkásoknak a kapitalista rendszertől egy módjuk van megszabadulni, céltudatosan szervezkedni a kizsákmányolással járó magántulajdon rendszerének megszüntetésére. Annak a munkásnak, aki tudatában van annak, hogy a kapitalista társadalmi rendszer csak rabszolgaságot jelent a dolgozó tömegekre és szükségesnek látja a szocializmus megvalósítását, föltétien gondolkoznia kell azon, hogy tulajdonképpen a gyakorlati szocializmust hogyan lehetne a legrövidebb utón megvalósítani. Sokan abban látják a cél elérését, hogy képviselőket válasz- szanak és szocialista jelzővel ellátott kormányt ültessenek az ország élére. Mindezek elérése után a dolgozó munkás mindig csak a kizsákmányoltak csoportjához fog tartozni, amig bérért dolgozik és az a bér nem azonos 100 százalékban a termelt munkájával. Az államgépezet által irányított tervszerű termelési mód, talán magasabb életszínvonalat és jobb munkaviszonyokat biztosíthat a termelő munkások részére, de még mindig nem jelenti a gyakorlati szocializmus célját. Hogy a munkásosztály kitűzött célját megvalósíthassa, erre megfelelő gazdasági szervezete kell, hogy legyen. Magában a szervezetben kell, hogy a munkások megtanulják mindazon harci eszközök használatát, amelyek a harcokban célravezetik. Maga Marx Károly a tudományos szocializmus apostola, sohasem mondotta' azt, hogy a munkásosztály felszabadítása a vezérek müve. Sőt el-, lenkezőleg azt mondta: “A munkásosztály fölszabadítása kizárólag csak magának a munkásosztálynak müve lehet.” Tehát feltétlen szükséges, hogy a munkásosztály megszerezze azt az erőt, amely a saját osztályának fölszabadítására szükséges. A nincstelen proletárok képezik a munkásosztály millióit, akiknek egyebük/ munkaerejükön kívül nincsen. A fejlett ipari rendszerben a kapitalizmus, hogy hatalmát megerősítse, ipari trösztökbe vonja össze gazdasági erejét. Ezzel azután minden politikai intézményét úgy irányítja, hogy azok a gazdasági kiváltságuknak megfelelőleg kormányozzák az országot. A munkások céltudatos szervezkedése tehát oda kell, hogy irányuljon, ahol a kizsákmányolásra alapozott kapitalizmusnak gazdasági ereje van. A kapitalizmus, ma birtokosa a természeti kincseknek és termelő eszközöknek, de mindezek tényleges értéket csak úgy képeznek, ha a , munkások munkaerejüket adják hozzá. Kell, hogy a munkások tudatában legyenek annak, hogy az ő termelő munkarejükre van szükség, hogy a társadalom javait előállító termelő eszközök csak úgy jöhetnek mozgásba és végezhetik a termelést, ha a munkások saját munkaerejüket adják hozzá. Természetesen ha a munkások ezt a tényt fölismerik, nem is tehetnek mást, mint munkaerejüket szervezzék meg úgy, hogy egy hatalmas munkaerő trösztöt képezzenek, amelyet ha szembeállítanak a kapitalisták ipari trösztjeivel, mindenkor győzedelmeskedhetnek. Az IWW megalakulásától kezdve tanítja a fönti elméletet, azért is vette fel azt a nevet, Világ Ipari Munkásai (Industrial Workers of the World). Azért nevezhetjük az IWW-t egy igazi célszerű szervezetnek. Harcát mindig kizárólag odairányitja, ahonnan ténylegesen a kizsákmányolás ered. Hiszen észszerű is, hogy ott akarjuk a harcot befejezni, ahonnan az tényleg ered. A munkásosztály hivatása megszüntetni a bérrendszert. Ha a tényleges osztályharcot idegen vizekre tereljük el. akkor a munkás- osztály felszabadulását toljuk ki bizonytalan időre, amig “maguk a munkások mint egy osztály nem szervezkednek és birtokukba veszik a földet és a termelő eszközöket.” JEGYEZD MEG------------------------Ajánlja: St. Visi.----------------------------Ha másra nem is, de arra jó az Egyesült Nemzetek tanácsa, hogy a nagyhatalmak jól megmondják egymásnak, ami a szivükön fekszik. A japánokkal kötendő béke- tárgyalásokon Amerika úgy akarja, hogy tizenegy nemzet küldöttei tárgyaljanak. Ezen tizenegy nemzet közül 5 angol j árszalagon van, Ausztrália, New Zealand, Anglia, Hollandia és Canada, sőt még India is. Ezt már a kínaiak sem tudták lenyelni, igy nem akarnak az ily biztosított többség ellen részt- venni a tárgyalásoknál. Az oroszok már régebben visszahúzódtak tőle. Steffan Andrew mondta: “A római pápának van legjobb kémszervezete egész Európában és a pápa figyelmezteti Amerikát, a de Gaspari kormányon keresztül, hogy úgy Olasz mint Franciaország kormányai megbuknak, ha nem kapnak sürgősen nagy segítséget. Egy hosszú cikksorozat után, Walter Lippman megállapítja, hogy “Nem szabad önön magunkat ámítani, hogy mi az egész világra kiterjedő szövetség élén állunk a Szovjet Union ellen.” Ugyanis Mr. X nem is annyira misztérikus, Kennan, a State Department főtanácsadója azt állította, de már Lippman sem hiszi. A kínai vörös csapatok ellen csak jó magasan repülő gépekről lőnek a kormány repülői, a földön nem tudnak megállni velük szemben. A görögországi amnesztiáról hü képet alkothatunk, amikor olvassuk a lapokból, hogy három nappal ezen amnesztia be- igérése után Szalonikiban 35 kommunistát akasztottak fel. A többit is felakasztanák, ha megfoghatnák őket. A kínai kormány egy héten belül kér 350 millió amerikai dollárt. Ugylátszik a kölcsön na-1 gyón sürgős, talán azért kell ne-1 leik, hogyha a néphadsereg elől menekülni kell ezt a kis utrava- lőt szétoszthassák maguk között. Sokan értehetetlennek tartják Anglia nyomorát és szorongatott gazdasági helyzetét. De az újsághírekből látjuk, hogy Sutherland hercegnek még mindig megvannak a palotái, ezek között olyan is, mely még a királyi palotánál is szebb, gazdagabb. No meg a többi herceg, bárók, iparfejedelmek még mindig henye életet élhetnek a hires palotáikban. Az általános beismerés szerint az élelmi cikkek árai 100 százalékkal, amig a munkabérek csak 45 százalékkal emelkedtek. A külöbséget kölcsönökkel és hitelbe való vásárlásokkal pótolják. Triestben gépfegyverrel lőttek a kommunisták kultur otthonára, ahol egy jugoszláv leányt megsebesítettek, és egy olaszt megöltek. Csak azt nem Írták meg, hogy az angol-amerikai katonaságon kívül kik járnak ott gépfegyveresen? Vagy az angol-amerikai katonság lőtte a kultur otthont? Az amerikai katonai hatóságok által megkaparitott szerződés szerint a Grand Mufti of Jeruzsálem, 1945 április elsején egy szerződést kötött Hitlerék- kel, mely szerint ő is harcolni fog a közös ellenség ellen, melyek között persze Amerika is benne foglaltatik. Ezt a szerződést az amerikai State Department nem akarta nyilvánosságra hozni, úgy számítottak,; hogy erre a jó szófogadó muftira nekik is éppen olyan szükségük lehet mint Hitleréknek volt. Kapóra jön az ilyen vezér, aki jó pénzért szerződést köt a közös ellenség ellen. Nagyon sok millióba kerül az amerikai adófizetőknek barátokat vásárolni a Truman doktrína részére. Mégis csak a legmeg- bizhatatlanabbakat tudják megvásárolni. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. iák akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve- «ebb kezekbeni összpontosulása i szakservezeteket 'trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egvrc növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek oivan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogv bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogv a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olvkép felépített szervezettel lehet, melynek minden az pgv iparban — vagy ha kell. valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- «öntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :“Tisz.tességes napibért. tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “UE A BÉR RENDSZERREL'” A mnnkásosztálv történelmi hivatása, hogv megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is. horv folytassa a termelést akkor, amikor I) bérrendszer már elnnsztuD Az inari szervezkedésről sz wi társadat-»«"»orlí-gpfó* pnifítíl/ »»««rí fónu» UA>.AfAJn
