Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)
1947-10-04 / 1496. szám
1947. október 4. BÉRMUNKÁS 7 oldal A forrongó Kína (Folytatás a 3-ik oldlaról) nek, hogy az oroszok nélkül kezdjék meg a tárgyalásokat és kössék meg a japánokkal a békét. Valamint már a kormánykörökben is nyiltan kijelentik Kínában, hogy ha Amerika nem ad nekik gyors és nagy segélyt, akkor kénytelenek lesznek a Szovjethez fordulni, mely a vörösökkel való megegyezést jelentené. Az amerikaiak már mem igen adnak több, vagy olyan nagyméretű segítséget Chiangéknak, mint a múltban. Kisebb segítség nem ér semmit, hiszen legnagyobb részét a kormány emberei adják el a fekete piacon, még azt sem kutatják, hogy a vörösök veszik-e azt meg vagy kicsoda. A gazdasági összeomlás nagy méreteket ölt a Chiang területein, a gazdagok igyekeznek arannyá vagy amerikai dollárokká átmenteni az összeharácsolt vagyonukat s kivinni az országból. ők legkevésbé bíznak hatalmon, megmaradni. A nép sem bízik abban a kormányban, igy nem bízik a pénzében, gazdasági törvényeiben sem. Most már a legjobb Chiang barátok sem tudják letagadni, hogy az a kormány fenekékig romlott, tolvaj, »csaló banda. A napokban itt több millió rádió hallgatónak Walter Winchell, aki nem vörös barát, azt a kijelentést tette, hogy a világ legnagyobb crookja T. V. Soong, aki Chiangnak a sógora és sokáig volt pénzügyminisztere. Winchell szerint, ez a sógor, aki jó keresztény is hozzá, több mint 40 millió amerikai dollárt vágott zsebre az amerikai adófizetők Chiangékhoz juttatott ösz- szegéből. Most azt is jelentik, hogy azokat a hadifelszereléseket is melyeket ajándékba kaptak Amerikától, mint Bulldózerek, Truck- ok és Trucktorok, rendes árfolyamon adják vissza el az amerikai kereskedőknek, dacára hogy ezeket utak építésére, a hadsereg ellátására, szállítására adták nekik ajándékba. És bizony olyan országban mint Kina, nagyon is nagy szükség volna az ilyen gépekre, de hát a kormány emberei készpénzt akarnak, melyet kilehet menteni külföldre. A NÉPHADSEREG A kínai vörösök ereje a néphadseregben van. Ezeknek minden tagja önkéntes. Saját maguk termelik meg az élelmiszereket a rendes hadsereg részére is. Minden századnak van egy terület megművelésre és ha nem is az egész század, de egy része azon dolgozik. Valamint a néphadsereg rendes sorkatonaság mellett, legnagyobb részben partizánokból, népfelkelőkből áll, akik csak akkor szállnak harcba, ha nincs sürgős munka a mezőn. Ezek a népfelkelők falvaikban maradnak és leginkább csak a közelben folyó harcokban csatlakoznak bele, legalább is a nyári hónapokban. De az úgynevezett rendes hadseregnek is legnagyobb része a mezei munkákkal van elfoglalva a nyári és őszi hónapokban. így nagyon kevesen szállnak harcba és egész nyáron át csak védelmi harcokat folytattak. Ezen tények ismerete után leginkább a téli hónapokban várhatni nagyobb támadásokat a vörös hadsereg részéről. Részben mivel idejük lesz rá, részben mivel a modern amerikai nehéz ágyukat, tankokat és repülőgépeket a téli hónapokban nem igen tudják használni, szállítani olyan könnyen, mint nyáron a száraz talajon. Ködös esők ideje jár a téli hónapokban ez arra jó, hogy meglepetésszerü támadásokat intézzenek a vörö- I sök és partizánok. így elhihetjük a vörös hadiszállás azon bejelentését, hogy a téli hónapok alatt megfogják tisztítani a Yangtzi folyótól északnak az összes' területeket. És ezen irányban már a kezdet is nagyon meglepő, pedig még nem igen vetették harcba a nagyobb tömegeket. Még nem indultak meg a népfelkelők, melyeket több mint egy millióra becsülik. Valamint a kormány jelentése szerint, a nyári hónapok alatt, csak Manchuriában 600.000 vörös csapatokat, rendes katonaságot képeztek ki. Lehet, hogy ezt csak ijesztésre szánták, de lehet, hogy igaz. De ha az igaz, hogy 50.000 főnyi vörös hadsereg, minden nagyobb ellenállás nélkül elfoglalta a Yangtzi folyó északi partját, több mint 475 mile hosszúságban, akkor mit várhatnak majd ezen 600.000 képzett hadseregtől ? A néphadseregnek legtöbb munícióját, valamint apróbb fegyvereit, ők maguk gyártják és elég kezdetleges körülmények között, igy bizony sok hónap kell nekik, mire elkészülnek egy nagyobb támadásra, így a nyári hónapokat, nem csak élelmiszer termelésre, hanem muníció és fegyver gyártására is felhasználják. Azoknak nem adnak billiós ajándékokat, nem szállítanak nekik modern fegyvereket, nem fizetik a katonaságot, sőt még maguknak kell megtermelni az élelmiszert és muníciót is. De a jelentések szerint, két millióra becsülhető vörös csapatok fentartása, alig kerül valamibe, legtöbb helyen a nép szívesen támogatja őket, hiszen azoknak a fiai, azokért harcolnak. Most várhatunk nagyobb harcokat, eredményeket ezen néphadseregtől, melynek a téli hónapok alatt lesz ideje harcolni. “SZEGÉNY ANGLIA” “Az angol népnek hatszáz millió dollárjába került az elmúlt két év alatt a szent földön a “rendfentartás” és százezer katonánkat köti le Palesztina. Ezzel szemben csak nő az ellenséges érzés irántunk a világ minden részén” — mondotta Churchill, a konzervatív párt vezére egyik Snaresbrookban (Anglia) tartott beszédében. Most Anglia kivonulni készül Palesztinából, amely a többi gyarmatokkal megelégelte az angol fenhatóságot és az elmúlt két esztendő alatt olyan ellent- állást tanúsított, amely Angliát meghátrálásra kényszeríti. A FASISZTÁK UTÁN A SÁSKÁK Hírrel voltunk, hogy az Európából megszökött nácik és fasiszták Dél Amerikát látták legalkalmasabbnak, hogy rablott vagyonukkal ott letelepedjenek. A hírszolgálat, most azt jelenti nagy vetélytársakat kaptak a fasiszták, ugyanis a sáskák billiói lepték meg Dél Amerika több országát, ahol letarolnak mindent, még fűszál sem marad utánuk. Vájjon Amerika melyiket invitálja magához? Mjnden uj olvasó, a forradalom regrutája. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forradalom Forradalmi Ipari hadserpjrébp'’ TÁRCA TALÁLKOZÁSOK Irta: Fehér Tibor Mosolygó Ádámot alig ismerik az emberek. Éppen azért felesleges volna leimi a külsejét, hiszen ezer és ezer más emberhez hasonlít és igy könnyen ösz- szetévesztenék valakivel. Talán többet árul el róla, ha azt mondom, hogy a jó lelkiismeret és az igazi szabadság embere, akit nem köt földi törvény, merev szabály. Talán az a titokzatos, örök ember ő, aki bennünk él és mindig el meri mondani, amit gondol. Mosolygó Ádám az igazságot keresi, noha tudja, hogy ez elég reménytelen vállalkozás; a szépség szerelmese, noha tudja, hogy érdek nélkül nincs szép, mert a német bölcs igehirdetés nem egyéb, mint a gondolatok pajzánkodása. Mosolygó Ádám egy lucskos, ködös, őszi estén lépett ki először a lelkemből, valahol a város végén. A kövezetlen, sáros után, botrányos szidalmak közepette, elkeseredett kocsis ostorozta lovait. Mosolygó Ádám szemét megfátyolozta a könny. Sirt és mosolygott, mert megértette a kocsist is, aki ember és mint ilyen kétségbeesett azon hogy elakadt szekere a sárban. Mosolygó Ádám tudja, hogy az élet szekere is elakad a sáros életuton és ilyenkor az ember azt szokta ostorozni, akinek igazán semmi köve ahhoz, hogy sár van. Mondom, ama lucskos őszön történt, tüdőt nyomó, különös barna ködök gomolyogtak, amikor az a nyomorult kocsis a gebéit verte; Mosolygó Ádám igy szólt hozzám: — Talán az állatnak is van lelke. Bele kell nézni szomorú szemükbe. Nézze, hogy sírnak azok a lovak! Beteg az a kocsis, hogy nem látja. — Maga gazember! — üvöltöttem a kocsisra. — Hogy meri bántani azokat az állatokat!? A kocsis szájából felém folytak a csatornamondatok, de hökkenten hagyta abba a ostorozást. — Ne bántsa a kocsist! •— csillapított. — Ő is olyan nyomorult mint a lovai. Gazdája, a gazdag fuvaros a hibás, aki ennyi teherrel indította útnak és megparancsolta, hogy a szál- I litmány idejében rendeltetési j helyén legyen. Mi emberek, na- : gyón könnyen Ítélünk, anélkül, | hogy meggyőződnénk a dolgok valódi állásáról. Pedig nincsen jogunk ítélkezni. Mosolygó Ádám ezután a kocsishoz fordult, cigarettával kínálta és szelíden mondta: — Nyudogjék meg, kedves barátom! Itt, a harmadik uccá- ban, lakik egy fuvaros, erős lovai vannak, ő majd segíteni fog. Fogja ezt a kis pénzt és béreljen tőle két lovat, hogy át tudjanak jutni a sáron. A kocsisnak leesett az álla a csodálkozástól és megbabonázva engedelmeskedett. Néhány perc múlva egy másik kocsissal és két lóval tért vissza. A nehéz kocsit szerencsésen áthuzatták a sáron. Mosolygó Ádám csak állt az ucca sarkán és nézte a ködben tovaimbolygó lovakat, kocsit és kocsist. Különös, boldog mosolygás lebegett a szeme körül, ahogyan a kültelek bágyadt villanyfénye beporozta. Majd hirtelen belémkarolt és igy szólt: — Menjünk! A kocsis vissza fog jönni, hogy megköszönje, erre pedig nincsen semmi szükség. I Sötét volt már és Mosolygó j Ádám eltűnt a ködben. A föld kinyuztózkodott. Ta- vaszodott. Az ég puha kékjén, mint könnyű fehér vitorlák, lebegtek haloványan a felhők. A meggyfákon hófehér csipke volt a virág. Valaki zöldre festette a mezőket, kerteket és erdőket. A gyermekek boldogan golyóztak a porban. Mentem a város felé. Az aszfalton a sovány, berácso- zott városi fák is tavaszt játszottak. Egy ismerőssel találkoztam, aki jegyet nyomott a markomba: — Érdekes törvényszéki tárgyalás — felelte a szenzációt hajszolok lázas hangján. A zsúfolt teremben az ügyész sorra vette a tanuk terhelő val- lomásáait és nyönyörü ékesszólással fonta azokat a vádlott nyakára. A vádlott —- húszéves leány — felzokogott, amikor az ügyész hangsúlyozta azt a kegyetlenséget, mellyel végzet kétnapos csecsemőjével. Körülnéztem. Kiváncsis á g, káröröm, utálat, szánalom és részvét vibrált az arcokon. Halk suttogás, az ügyész érces hangja és a gyermekgyilkos cselédleány zokogása hallatszott. Az ügyész hosszú beszédében szigorú és példás büntetést kért. Utá-
